Nem is emlékszem igazán, hogy fedeztem fel magamnak a sorozatot, de arra igen, hogy teljesen véletlen történt. Az lepett meg a legjobban, hogy nem tudtam, hogy az American Horror Story készítői elindítottak egy másik antológia sorozatot. Az American Crime Story az előbbivel ellentétben híres, valóban megtörtént bűnügyeket elevenít fel és mutat be a nézőknek mindezt fiktív köntösbe ágyazva. De ez szerintem nem gond, hisz mégis csak egy sorozatról van szó, nem pedig egy dokumentumfilmről. Az ACS minden évada más-más történetről szól. Az első évad az O.J. Simpson ügyet dolgozza fel, és a második évad szól Gianni Versace meggyilkolásáról és Andrew Cunanan ámokfutásáról.
Engem a Gianni Versace ügy jobban érdekelt, ezért kezdtem inkább a második évaddal, de tervezem, hogy az első évadot szintén megnézem, mert sokak szerint az jobban sikerült. A második évad kilenc részből áll, a részek nagyjából 40-50 percesek, csak felirattal érhető el, tudtam szinkron még nem készült hozzá. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nagyon bejött a sorozat, szerintem remekül sikerült. Mindjárt felvázolom, hogy miért gondolom így.
De előtte lássuk miről szól maga a történet. 1997 július 15.-én reggel Gianni Versace elindul, hogy megvegye a szokásos reggeli újságját. Hazafelé tartván épp a villája kapuja előtt váratlanul odalép hozzá egy férfi és két lövéssel végez vele. Innen indul a történet és aztán visszaemlékezések során és "fordított" történetmesélés révén tárul fel előttünk a teljes történet, hogy ki és miért ölte meg a híres divattervezőt.
Először is nekem nagyon tetszett, hogy fordított történetmesélést kaptunk, kicsit olyan érzésem volt, mintha a Mementot néztem volna. Gianni meghal rögtön az első részben, de a visszaemlékezések révén ennek ellenére igenis nagy szerepet kap a sorozatban. Több oldalról megismerhetjük a sztorit és nincs is igazi főszereplő. Ha mindenképp főszereplőt kellene választani, akkor Andrewt kellene mondani, de mivel nem csak az ő szemszögét látjuk, nem csak az ő története kerül bemutatásra, így én semmiképp se nevezném annak.
Ebből kifolyólag örültem annak, hogy két szálon futott a cselekmény. Megismertük Andrew múltját, bemutatva, hogy milyen volt a gyerekkora, milyen családból jött, és milyen ember lehetett valójában. Hogy miért kezdhetett gyilkolásba és mi motiválhatta arra a sok szörnyűségre, aminek végül a saját öngyilkossága vetett véget. Mellette Gianni életútja szintén bemutatásra kerül, hogy honnan jött, miként kezdte és milyen életet élt immár híres emberként. Vele kapjuk meg a családját, ők sem maradhatnak ki. Azért írom mindezt feltételes módban, mert ugyebár azóta sem derült ki, hogy Andrew Cunanan miért kezdett valójában ámokfutásba és hogy mi volt az igazi indoka a gyilkosságokra. Sok spekuláció született az ügyben és a sorozat ezeket használja fel, de nem lehet tudni, hogy valóban így történtek-e a dolgok.
A sorozat dramaturgiai felépítése tehát fiktív és csak erősen spekulált tényeken és motivációkon alapul, de szerintem ez mégsem akkora gond, mert ismétlem, nem egy dokumentumfilmről van szó. Logikusan építették fel a karakterek életútját, tetteit és azok okait, így nem nagyon lehet ebben hibát találni. A fordított történetmesélés, Versace és Cunanan életének éles párhuzamba állítása révén a sztori végig fenntartja az érdeklődést, nem lehet unatkozni rajta. Kicsit elbújtatott üzenetként megkapjuk, hogy míg Versace keményen megdolgozott azért, hogy elérje az álmait és sikeres élete legyen, mellette Cunanan kemény munka nélkül, pusztán hazudozással és magát mindig másnak mutatva próbált boldogulni az életben. Emellett a korra jellemző erős homofóbia és melegek elleni érzések igen nagy hangsúlyt kapnak benne, ezzel egy még ma is igen kényes társadalmi problémát kiemelve és felhívva rá a figyelmet.
Nagyon szeretem az olyan könyveket, filmeket vagy sorozatokat, ahol egy pszichopata/szociopata a főszereplő és az ő szemén keresztül látunk mindent. Nem bizonyított tény, de igen valószínű, hogy Andrew Cunanan ezekből az egyik volt. Darren Crissnek pedig iszonyat jól állt ez a szerep, mintha csak erre a karakterre szabták volna és az már csak a bónusz pont, hogy nagyon hasonlít az igazi Cunananra. És ha már itt tartunk! Nem csak ő, hanem a többi színész is szinte tökéletesen lett kiválasztva a szerepre, de az nem vitás, hogy a Cunanant és a Versace-t alakító színészek sikerültek a legjobban, mind külsőleg, mint a játékukban.
Mint ahogy említettem korábban nem csak Gianni Versace hanem a családja szintén felbukkan a sorozatban. Megismerjük a hosszú évek óta mellette lévő párját, Antonio-t, bátyját, Santo-t és húgát, Donatellát, de közülük egyértelműen Donatella kapta a nagyobb szerepet. Gianni és Donatella testvéri kapcsolatának ábrázolása nekem nagyon tetszett, minden közös jelenetüket imádtam, nagyon aranyosak voltak együtt. Főleg az a rész tetszett igazán, amelyikben Gianni arra készítette fel Donatellát, hogy ha ő meghal, akkor majd neki kell átvennie a vezető szerepet és helyette tovább vezetni a divatbirodalmat.
Többnyire nyomasztó a sorozat hangulata, hisz mégis csak meghal benne a két főszereplő, és még sokan, de azért kicsit enyhébb és nem olyan komor részek is vannak benne. Szerencsére nem csak a főszereplőkre koncentráltak a készítők, hanem Cunanan első három áldozata szintén megkapta a saját részét, így róluk is megtudhattunk többet, persze ugyancsak fikcionált megközelítésben. Nekem összességében nagyon bejött ez az évad, és igyekszem valamikor az elsőt bepótolni.
Értékelés: 10/9
Előzetes: