Robin LaFevers: Halandó szív (A halál szépséges szolgálóleányai 3.)

Fülszöveg:

OKOS, ​ERŐS ÉS MINDENRE ELSZÁNT

Annith izgatottan várja, hogy küldetést kapjon, hogy ő is Mortain istenség szolgálóleánya lehessen. Csendben figyeli, ahogyan különleges képességű novíciatársnői elhagyják a kolostort, és küldetésre indulnak a világba, hogy beteljesítsék a Halál istenének komor, végzetes utasításait. Türelmesen vár, hogy mikor kerül rá a sor. Ám legsötétebb félelmei válnak valóra, amikor rájön, hogy az apátasszony neki nem szán feladatot, hanem azt akarja, ő legyen a zárda Látnoka, vagyis magányban és szüzességben kell leélnie hátralévő életét a kolostor kőméhébe zárva. Annith ezt elmondhatatlan árulásnak tekinti, hisz egész életében arra készült, hogy orgyilkos lehessen. Ezért saját kezébe veszi sorsát. Ebben segítik a hellequinek, a megváltásra vágyó elátkozott lelkek, valamint a nőket és ártatlanokat védelmező Arduinna istennő papnői is. Annith megszökik a kolostorból, a breton udvarba megy, ahol Anne hercegnő és hívei éppen a francia invázió elleni stratégiáról tanácskoznak.

A kolostor meggondolhatta magát, de ez nem jelenti azt, hogy ő belenyugszik.

Tisztán emlékszem évekkel ezelőtt mennyire szerettem a könyvsorozat első két részét, ami igen nagy meglepetés volt számomra, mert nem nagyon tudtam mire számítsak mikor elkezdtem a könyveket olvasni. Valamiféle történelmi romantikus történetre számítottam sok-sok romantikával és ármánykodással, és képzelhetitek mennyire meglepődtem mikor mindezek mellé egy kis természetfeletti „fűszert” is kaptunk, ezzel gyakorlatilag pótolva azt az egyetlen hiányzó részt, ami akkoriban úgy tűnt, hogy hiányzik belőle. Persze nem akarom eltúlozni a dolgot, mert habár kaptunk természetfeletti szálat, de az inkább csak kis plusznak volt mellé rakva, nem ezen volt akkoriban a hangsúly.

Az első részben Ismae történetén keresztül ismerhetjük meg a történelmi hátteret, a történet fő kiindulási pontját és fő mozgatórugóit. A második könyvben egy másik lány, Sybella lesz a narrátorunk és a fő történetszál tovább folytatódik, de már Sybella szemén keresztül látunk mindent, ő kerül az események sűrűjébe. És ahogy sejteni lehetett a harmadik részben ismét kapunk egy új főszereplőt, az eddig eléggé háttérbe szorult és gyakorlatilag engedelmes jó kislányként lefestett Annith veti bele magát a kalandokba. És aki azt hitte volna, hogy Annith sztorija unalmas és vontatott lesz, mert nem sok mindent nézett volna ki a lányból a korábbi könyvekben való ábrázolása miatt, az most nagyot fog csalódni, de persze csakis pozitívan. Bevallom én is ebbe a csoportba tartozom, mert ötletem sem volt, hogy milyen bőrt lehet még lehúzni erről a sztoriról az első két könyv után. Meg azután hogy a második rész, Sybella könyve igen erős lett a maga nemében, így mindenképp visszaesésre számítottam a színvonalban és az izgalmakban.

Annith, Sybella és Ismae

Persze mint már említettem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Halandó szív egy igen jó kis könyv, Annith remek főszereplő, a történet izgalmas és kalandos és a szerelmi szál talán az eddigi legjobb, amire szintén nem számítottam volna. A könyv mondjuk úgy első harmada kissé lassan indul be, mert szegény szerencsétlen Annith még mindig játssza az engedelmes jó kislányt és nem sok minden történik vele azon kívül, hogy éli az életét csendben és békességben. Mármint értitek mire gondolok, a kolostorban készül az első nagy küldetésére és tanítja a fiatalabb lányokat, de még mindig nem jött el annak az ideje, hogy saját küldetést kapjon. Aztán mikor a főnökasszony bejelenteni, hogy Annith-nak egészen más sorsot szánt, akkor ébred fel a lány a korábbi passzív engedelmesség állapotából és eldönti, hogy a kezébe veszi az irányítást.

Nagyon tetszett, hogy Annith mint karakter milyen utat járt be ebben a részben, hogy egy igencsak passzív és szófogadó karakternek indult, és végül elkezdett kiállni magáért és eldöntötte, hogy neki márpedig senki nem fog parancsolni, hanem teszi amit jónak lát. Szükség is van az eszére, bátorságára és kitartására, mert a közhangulat csak nem nyugodt meg az országban és elkezdődik a francia megszállás, hogy letaszítsák a fiatal Anne hercegnőt Bretagne trónjáról. Most sem kell hiányolnunk a titkokat, az ármánykodásokat és a leleplezéseket, újabb árulók lepleződnek le és ha mindez nem lenne elég, Annith olyan dolgokat tud meg önmagáról, a múltjáról és arról, hogy valójában honnan származik, ami alapjaiban megrengeti az életét és a világról való addigi elképzelését.

Annith karakterét tehát imádtam és jó volt látni, ahogy egyre erősebb, önállóbb és magabiztosabb lesz ahogy halad előre a történet. És aminek kifejezetten örültem, hogy ez a karakterfejlődés csak részben volt köszönhető annak, hogy felbukkant az életében egy férfi. Persze kaptunk egy kifejezetten jó szerelmi szálat, és ha engem kérdeztek, nekem ez a szerelmi szál tetszett a legjobban a három közül, mert Annith és Balthazaar annyira aranyosak voltak együtt, hogy alig vártam minden közös interakciójukat. Annyira mások és mégis annyira kiegészítették egymást, és habár a szerelmi szál fontos szerepet tölt be a történetben és Annith karakterfejlődésében, de nem ezen volt akkor sem a hangsúly, nem csak egy férfi miatt kezdett el megváltozni.

Annith és Balthazaar

Aztán lehet csak én vagyok gyakorlott olvasó és sok mindent láttam az eddigi olvasmányaimban, de cseppet sem ért meglepetésként mikor kiderült, hogy Balthazaar nem más, mint maga a Halál, vagyis Mortain, akit az egész rend és minden egyes lány Istenként imád és lányaikként szolgált. Már akkor gyanús volt nekem a dolog, mikor Balthazaar többször rákérdezett, hogy Annith valóban igazán szereti-e Mortaint, és mikor a lány erre mindig azt felelte, hogy persze, hogy valóban szereti, akkor mintha Balthazaar mindig valamiféle önigazolásként megnyugodott volna egy kicsit. Mielőtt bárki megijedne, hogy itt most vérfertőzés lesz a sztoriban, azt rögtön megnyugtatom, hogy kiderül Annith nem a Halál lánya, mint Ismae vagy Sybella. Annith így nem a „Halál szépséges szolgálólánya” lesz hanem ahogy én magamban elneveztem a „Halál szépséges szerelme”.

Ha Balthazaar karakterét vetjük egy kis elemzés alá, akkor külön megjegyezném, hogy kifejezetten örültem annak, hogy a Halál önmaga megjelent a történetben, mert idáig csak beszélt róla mindenki, de nem bukkant fel igaz valójában. Tetszett az ő karakterútja is, az ahogy egymásba szerettek Annith-al és ahogy a férfi a lányban találta meg végre azt a nőt, aki a társa a lehet és akire oly régóta várt már. A végén talán kissé túlzásnak tartom, hogy lemondva valós lényéről emberré vált, hogy Annith-al lehessen, de mégse olyan csöpögősen nyálasan volt tálalva az egész, így elfogadtam a dolgot és nem is nagyon lehetett volna más befejezést elképzelni.

Összességében tehát a várakozásaimmal ellentétben egy igencsak izgalmas, kalandos, remek szerelmi sztorival ellátott és egy szépen felépített karakterfejlődést a központba helyező könyvet kaptam a Halandó szív személyében, ami mindenképp pozitív csalódás lett. Egy kellemes olvasmány, amit alig bírtam letenni, mert tudni akartam a folytatást és hogy mi minden fog még történni. Annith és Balthazaar párosát imádtam és annak is örültem, hogy Ismae és Sybella mindketten felbukkantak Anneth könyvében, így őket se kellett nélkülöznünk, de azért nem vették el a reflektorfényt a mostani főszereplőről. A második rész után, nekem ez a harmadik jön a kedvencek sorában. Bárkinek szívből ajánlom a teljes trilógiát, aki valami egyszerű történelmi, romantikus, fantasy történetre vágyik, ami ugyan nem váltja meg a világot, de kellemes és könnyed olvasmánynak abszolút tökéletes.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/robin-lafevers-halando-sziv

Értékelés: 5/5

Robin LaFevers: Sötét diadal (A halál szépséges szolgálólányai 2.)

Fülszöveg:
Árulás, hűtlenség és veszély Szerelem és kaland, történelem és varázslat, bosszú és megváltás keveredik a Gyilkos kegyelem folytatásában. A XV. századi Franciaországban Sybella az elkeseredéstől és a gyásztól félig eszét vesztve érkezik a Halál titkos kolostorába. A halál szolgálólányai készségesen menedéket adnak neki. A segítségnek azonban ára van… Sybellát, akinek természetes tehetsége van a halál és a csábítás művészetében, a kolostor legveszélyesebb fegyverei között tartják számon. Ám ezek az orgyilkos képességek nemigen vigasztalják, amikor újra vissza kell térnie abba az életbe, amely kis híján megőrjítette. És miközben Sybella maga a halál istene által kovácsolt fegyver, a cél érdekében az istenség kénytelen lehetetlennek tűnő küldetésre indítani a lányt. Amikor a halál szolgálólánya a várbörtönben váratlan szövetségest talál, vajon a bosszún kívül talál magának mást is, amiért érdemes élni? Mint a sorozat első részét, LaFevers ezt a regényét is egymást szikrázóan gyorsan követő kalandokkal töltötte meg. Kitűnően ábrázolt karakterek, és egy gyors észjárású, bátor, lenyűgözően erős hősnő.

Tavaly ilyenkor olvastam a trilógia első részét, ami rögtön levett a lábamról. A Gyilkos kegyelem egy roppant izgalmas, szórakoztató és kalandos könyv volt két remek és szerethető főszereplővel, mely bevezetett minket a XV. századi Bretagne kaotikus éveibe. Ott Ismae, a Halál egyik lányának életébe nyerhettünk betekintést és vele ismerhettük meg ezt a világot. Robin LaFevers könyvsorozata romantikus történelmi műfajban íródott, melybe az írónő beleszőtt egy kis fantasy elemet is, és a végeredmény valami tökéletes lett. A történelmi romantikus könyvek kedvelőinek bátran ajánlom az első részt. És mi a helyzet a folytatással, a Sötét diadallal? Igen, azt is mindenkinek ajánlom.

A trilógia második részében egy másik narrátor segítségével vesszük fel a fonalat, ott, ahol az első rész abbamaradt. Ismae története véget ért, ő elvégezte a küldetését, és megtalálta a szerelmet Duval oldalán. Most elérkezett Sybella ideje, a sötét és titokzatos lányé, akiről az első részben nem sok mindent tudtunk meg, de volt annyira erős és karizmatikus karakter, hogy mégis érdekeljen mi lett vele. Most megkapjuk a választ a korábban elmaradt miértekre, és megismerhetjük ezt az okos, erős, bátor és összetört fiatal lányt, aki korántsem olyan, mint amilyennek korábban láttatni engedte magát. A történet tehát tovább folytatódik. Még mindig trónviszály uralkodik az országban, D'Albert gróf fellázadt a fiatal Anne hercegnő ellen, és magához akarja ragadni a hatalmat bármi áron. Sybella feladata, hogy beépülve apja udvarába meghiúsítja az összeesküvést és információkat szolgáltasson a hercegnő hűséges követőinek. És persze, hogy végre megölhesse az apját, amire oly régóta vágyik.

A Sötét diadal stílusában és hangulatában nem különbözik az első résztől. A történet felépítése szintén hasonló, hiszen Sybella-nak is saját küldetését kell teljesítenie, miközben számos kalandot él át, és persze rátalál a szerelem, pont akkor, mikor a legkevésbé várná. Közben küzd saját démonaival, próbál túlélni abban a nehéz helyzetben, amiben élnie kell. LaFevers valami olyat alkotott meg ezzel a trilógiával, ami egyedi és szerethető, hiszen annak ellenére hogy egy szimpla romantikus történelmi regény, mégis izgalmas, én csak faltam a sorokat, és egyszerűen képtelen voltam letenni, mert tudni akarta mi lesz a következő oldalon. A fantasy elem itt se kap nagy szerepet, de nem is ezen van a hangsúly.

A műfaj, a stílus, a hangulat és az izgalom ugyanaz, de akkor miben különbözik ez a könyv az első résztől? A legnagyobb különbség a két főszereplő személyében keresendő. Ismae és Duval merőben más karakterek, mint Sybella és Rémlovag, és pontosan a két új főszereplő az, amitől kissé más lesz ez a könyv, mint az első volt. Kezdjük Sybella-val, ha már ő a narrátor. Nem is hasonlítható Ismae-hez, teljesen más családból származik, sokkal sötétebb titkokat rejteget, sokkal nagyobb fájdalommal érkezett az apátságba. Épp ezért összetettebb és megtörtebb karakter, és teljesen hitelesen ábrázolta őt az írónő. Az apja iránt való gyűlölete, a bátyjával Juliannal való kétes és veszélyes kapcsolata és saját belső küzdelmei tették őt érdekessé és épp ezért kedvelhetővé. Mikor az első részben megismertem őt, már akkor tudtam, hogy jó kis története lesz, és igazam lett. Sybella ennek a könyvnek a lelke, és egy nagyon szépen kigondolt és megírt karakter, akit nagyon megkedveltem és megszerettem.

A férfi főszereplőnk nem más, mint Rémlovag, akit szintén megismerhettünk korábban, de bevallom bennem akkor nem hagyott mély nyomot. Csak annyi rémlett róla, hogy Duval egyik barátja, és sajnos azt kell mondjam, hogy most se tudott közel kerülni a szívemhez. Nem azt mondom, hogy nem volt érdekes a maga módján, csak szerintem nem kaptunk belőle eleget, hogy megszerethessük. Igazából nem sok mindent tudtunk meg róla, csak annyit, hogy nagydarab, csúnya és hogy meghalt a húga, akit nagyon szeretett. És itt következik a másik gondom... ami a szerelmi szál. Számomra ez is mintha egy kicsit elnagyolt lett volna. Ismae és Duval kapcsolata valahogy fokozatosabban alakult ki, jobban átéreztem az egész folyamatot, ahogy megkedvelik és megszeretik egymást, itt ezt nem tudom elmondani. Sybella és Rémlovag aranyosak voltak a maguk módján, de valami akkor is hiányzott a kapcsolatukból. Túl gyorsan történet az egész, alig beszéltek néhányszor és Sybella máris odavolt a férfiért, holott nem is ismerte igazán, máris beleszeretett. Nekem ez így túl gyorsnak tűnt, de lehet csak velem van a gond és csak én nem voltam most romantikus kedvemben, ezért éreztem így olvasás közben.

A többi karakterről nem éri meg beszélni, mert egyik sem zavart sok vizet. Voltak a jók és voltak a gonoszak, mindenki szerepének megfelelően jelent meg a történetben. Egyik sem okozott meglepetést. Talán csak Juliant emelném ki mégis, mert ő azért emlékezetes maradt a húga iránt túlzott rajongásával és szeretetével. Nem vártam, hogy az történik vele a végén, ami történt, azt hittem majd inkább negatívabb fordulatot vesz a karaktere, mikor Sybella visszautasítja és helyreteszi, de hogy így történtek a dolgok... ez még engem is meglepett, és épp ezért tetszett a Juliannel kapcsolatos csavar a végén. És ki nem hagyom Ismae-t és Duvalt, akik köszönik szépen még mindig remekül meg vannak és imádják egymást, amit nagyon jó volt látni.

A Sötét diadal méltó folytatása a Gyilkos kegyelemnek, ahol tovább halad a történet immár Sybella mesélésével. Kapunk egy sokkal összetettebb női főszereplőt, hiszen Sybella mindenképp bonyolultabb karakter, mint Ismae volt, és ezért is lehet őt jobban megszeretni. A stílus, a hangulat mind ugyanaz, a halál egy újabb szolgálólánya indul útjára, hogy teljesítse a küldetését, és sikerén a saját élete valamint a királyság sorsa múlik. A szerelmi szál nem olyan mély és tartalmas, mint az előző könyvben volt, és a férfi főszereplő se annyira emlékezetes, de ez talán a legkisebb gond, mert ezen kívül minden a helyén van. A romantikus vagy épp a történelmi könyvek kedvelőinek bátran ajánlom, vagy mindenkinek, aki egy remek történetre vágyik.
Ui: Ismét az eredeti borítót kaptuk, aminek nagyon örülök és ami csodaszép. Rajta természetesen Sybella, akit pontosan így képzeltem el olvasás közben. Tökéletes ez a kép róla.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/robin-lafevers-sotet-diadal
Értékelés: 5/5

A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem (A halál szépséges szolgálólányai 1.)

A történet:
FIATAL, GYÖNYÖRŰ ÉS HALÁLOS. A fiatal Ismae-t, akit a halál istenének szolgálói képeztek orvgyilkosnak, a Bretagne-i udvarba viszik küldetést teljesíteni. Ismae azonban azt tapasztalja, hogy nincs felkészülve; nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a lehetetlen választásra sem, amelyben pedig döntenie kell. Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét? Veszélyekkel teli történet: intrikák, mérgek, szeszélyek; de végül megmutatkozik a helyes út?

Nem is választhattam volna ennél jobb könyvet magamnak, és máris azzal kezdeném így a legelején, hogy ez mennyire hihetetlenül tetszett, pedig őszintén szólva nem voltak nagy elvárásaim. Ha hasonlítanom kellene valamihez akkor Philippa Gregory történelmi könyveit említeném meg, stílusában, témájában és történetében ahhoz hasonlít. Persze ebben a korszakban annyira nem vagyok járatos, a Tudor korszakkal ellentétben, így nem tudom megmondani, hogy történelmileg mennyire helyes vagy épp helytelen a sztori. Mégis, ez nem egyszerű romantikus-történelmi regény, hanem az írónő egy kis csipet fantasyval fűszerezte meg az egészet. Nincs benne túl sok varázslat és mágia, nem azon van a fő hangsúly, mégis egy kicsit megjelenik benne, hiszen a főszereplőt a Halál lányának nevezik. Érdekes párosítás, és szerintem igen találó, kellett bele ez a kis misztikum, hogy még izgalmasabb legyen a történet, és habár mint mondtam nem ezen volt  fő hangsúly, engem mégsem zavart.

A történet tehát történelmi háttérrel rendelkezik, a 15. század második felében játszódik, nem a főszereplők, de néhány mellékszereplő valós történelmi személy volt, mint mondjuk maga Anna hercegnő. Így Philippa Gergory könyveihez hasonlóan a történetben az ármánykodás, hatalmi harcok, a trón megszerzéséért folytatott küzdelem, az udvari intrikák és az árulások kerülnek előtérbe, persze itt kevesebb a másikkal ellentétben a nyílt erotika, hiszen ez YA könyv, de szerintem az hiányzott a legkevésbé. Sőt, itt kifejezetten örülök annak, hogy nem voltak benne olyan dolgok. Ide nem illett volna, hiszen a főszereplőnk se valami nagyvilági fruska, hiszen kolostorban élt és tanult évekig. Tudom, hogy valakit nem kötnek le az ilyen történelmi könyvek, de én szeretem őket, így kifejezetten örültem annak, hogy hozzájutottam ehhez a könyvhöz.

Mégis, ha kötekedni akarok egy kicsit, akkor szerintem az első egy-két fejezet teljesen felesleges, bár értem mi célja volt bele az írónőnek, meg akarta nekünk mutatni, hogyan honnan érkezett a kolostorba Ismae, hogy milyen sanyarú sorstól menekült meg. Ennek ellenére szerintem nyugodtan indulhatott volna ott a könyv, mikor már bekerül a kolostorba, és akkor később röviden elmesélte volna, hogy milyen szemét volt vele az apja, és hogy egy szörnyű házasság elől menekülvén választotta Mortain hű szolgálójának életét. Nem tudom mennyire hiteles a korszak ábrázolása, engem mégis magával ragadott ez a középkori hangulat. És külön tetszett ez a Halál szolgálólánya dolog, amivel az írónő megtoldotta a történetet.

A karakterekről is írni szeretnék pár sort, hisz érdemes őket megemlíteni. A főszereplőnk Ismae egy megtört lélek, aki az elején még zsarnok apja elnyomása miatt egy félénk és ártatlan kislány, elmenekülvén korábbi életéből elfogadja az utat, amit felkínálnak számára. Egy kolostorba kerül, ahol őt és társait a profi gyilkolás művészetére tanítják meg, azokkal az emberekkel kell majd végezniük parancsra, akiken megjelenik Mortain Isten jele. Ismae a kolostorban töltött évek alatt teljesen megváltozik, erős, okos, céltudatos és valamilyen szinten kegyetlen nő válik belőle, feltétlen szolgálója lesz a kolostornak, kérdés nélkül öli meg azt, akit kell. Egészen addig, amíg bele nem keveredik egy fontos hatalmi játszmába, és Gavril Duval oldalán a hercegnő trónra jutásáért kell küzdenie. Közben persze fontos dolgokra jön rá, például hogy lehet mégsem jó ez az élet, amit magának választott, és hogy a szerelem mindennél erősebb lehet.

Duval meg egy igen komoly, okos és intelligens férfi, aki az elején talán hűvösnek és magának valónak tűnik, akinek semmi sem fontosabb a kötelességei teljesítésénél, mégis a végére kiderül, hogy azért Ismaenek ő sem tud ellenállni. Aranyos páros voltak, és végig szurkoltam nekik. Külön tetszett, hogy a könyv vége nem rózsaszín, persze boldog vége lett, de nem olyan nagyon cukormázas, és ez éppen így lett jó. Ismaen és Duvalon kívül, még nagyon szimpatikus volt Anne hercegnő, de még a Rémlovag is. Talán velük majd a folytatásban ismét találkozhatunk.

Egy trilógia első kötetéről beszélünk, a folytatásban azonban új narrátort kapunk, az egyik itteni mellékszereplőnk lép a rivaldafénybe: ő pedig Sybella. És meg kell mondjam én NAGYON kíváncsi vagyok a lány történetére, és hogy mégis hova tűnt és mit csinált addig, amíg mi Ismae életébe nyerhettünk betekintést. (Ez még távol van, de a 3. könyv főszereplője pedig Annith lesz. :)

Ui: És megint az eredeti borítót kaptuk. Ismae szerepel rajta.

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/robin-lafevers-gyilkos-kegyelem

Értékelés: 5/5

A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!

Ezt a könyvet és a kiadó teljes kínálatát (főképp a Dream válogatás könyveit) ezen a linken tudjátok megtekinteni és megrendelni! :)