2013 év végi értékelés: A LEGJOBBAK!

Az idei utolsó posztban az év legjobbjait mutatom be nektek, legalábbis amelyiket én a legjobbnak gondolom. Ismét rengeteg könyv, film és sorozat közül lehetett választani, hiszen az ide évben is rengeteg újdonságot olvastam/néztem. Mondhatnám azt, hogy nehéz volt a döntés, de akkor hazudnék. Hiszen minden kategóriában egyértelmű volt, hogy ki/kik emelkedtek ki a legjobban, ahol meg nem tudtam dönteni, ott több első helyezettet avattam. (A címekre kattintva elolvashatjátok a korábbi írásaimat a győztesekről.)

1. Legjobb film: HAJSZA A GYŐZELEMÉRT+ AZ ÉHEZŐK VIADALA: FUTÓTŰZ

Vitathatatlanul az idei év két legjobb filmje számomra, habár ha őszinte akarok lenni, akkor Hajsza a győzelemért egy kicsit megelőzi a szívemben a Futótüzet, de Suzanne Collins második könyvéből készült könyves adaptáció is igazán remek lett, majdnem teljesen hű a könyvhöz, amiért jár a hatalmas pacsi.

2. Legjobb sorozat: ARROW+ SHERLOCK

Az Arrow (A zöld íjász) még mindig nagy kedvenc és a második évad már most sokkal izgalmasabb és összetettebb, mint az első valaha volt. Rengeteg új karakter és sokkal érdekesebb fő ellenség bukkant fel idáig, Laurel szerencsére egyre kevesebbet szerepel, aminek ujjongva örülök. Izgatottan várom a második évad második felét, ami januárban folytatódik.
A Sherlock tudom, hogy nem idei sorozat, de én csak most fedeztem fel magamnak, és rögtön kedvenc lett. Igazi angol sorozat, Benedict Chumberbatch és Martin Freeman nagy kedvencek lettek és az eddigi mind a hat Sherlock részt imádom. A magyar szinkron itt tökéletes lett, ami igen nagy csoda manapság. Két év után 2014 január 1.-től (vagyis HOLNAPTÓL, TE JÓ ÉG!!!) végre folytatódik a sorozat az olyannyira várt harmadik évaddal Angliában. Annak, hogy csak idén fedeztem fel a sorozatot, egyetlen pozitívuma van, így nem kellett sokat várnom a többiekkel ellentétben a folytatásra.

3. Legjobb könyv: Karen Marie Moning: TÜNDÉRKRÓNIKÁK SOROZAT+ Jeaniene Frost: CAT ÉS BONES VÁMPÍRVADÁSZ SOROZAT+ Rachel Vincent: VÉRMACSKÁK SOROZAT

A kedvenc karaktereim az első két könyvsorozatból kerültek ki, így szerintem borítékolni lehetett, hogy mindkettő ott lesz az idei év kedvenc könyvei között. Rengeteg jó könyvet olvastam, de ez a három könyvsorozat lopta be magát legjobban a szívembe. Mindhármat nagyon ajánlom mindenkinek!

4. Az év meglepetése: REVENGE (Bosszú)

Jó, tudom, hogy ez se idei új sorozat, hanem már a harmadik évadnál tartanak, de az a helyzet, hogy az idei új sorozatok és filmek között nem nagyon volt semmi, amire azt mondtam volna, hogy ez számomra a nagy meglepetés.
A CW új sorozatai egy részét abbahagytam (Reignt és a The Tomorrow People-t kaszáltam, egyik se kötött le hosszú távon, a Reign meg csak idegesített, így abbahagytam mindkettőt, pedig az elején mindkettő ígéretesen indult).
A többi új sorozat, amit idén kezdtem, mind elmegy, de egyik se nagy durranás, amire azt mondanám, hogy az ide év legjobb újonca. Még bizakodom a The 100-ban, ami midseason-ben 2014 márciusában indul majd a CW-n. Remélem abban nem kell csalódnom.
Így az ide év nagy meglepetése számomra a Revenge lett, amit egy csapásra megszerettem, pedig egyik este csak unalomból kezdtem el nézni az M2 csatornán. Az egyik legjobb drámasorozat jelenleg és iszonyatosan várom a folytatást a téli szünet után.

Ezzel a poszttal zárom az idei évet, jövőre várlak benneteket ugyanitt és ugyanígy. Lesz pár újdonság, amit tervezek, reméljük, mindegyik összejön. :)

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Puszi: Anna

2013 év végi értékelés: A LEGJOBB KARAKTEREK: Cat és Bones, V'lane, na meg Mac és Barrons

Az utolsó három napra akartam hagyni a három év végi értékelős posztot, de megcsúsztam vele, így ma ez a második, a legjobbak összegzése marad holnapra, az év utolsó napjára. Ebben az évben ismét rengeteg könyvet olvastam, így sok karakter közül lehetett választanom, mégis ahogy látni fogjátok majd, a legjobb karakterek ugyanabból a két könyvsorozatból kerültek ki. (Szerintem ez jelent valamit.) Nem szaporítom tovább a szót, akkor lássuk kiket imádtam a legjobban 2013-ban.

1. Legjobb női főszereplő: CAT CRAWFIELD (Jeaniene Frost: Cat és Bones vámpírvadász sorozat)

Szerintem nem kell magyaráznom miért ő nyert meg magának az idei női főszereplők közül a legjobban. Cat igazi karakán csaj, erős, okos, vicces. Minden meg van benne, amire egy női főhősnek szüksége van. Ja és ne felejtsük el, hogy övé a dögös és ugyancsak erős és vicces Bones. Hát ki ne irigyelné ezt a nőt?







2. Legjobb férfi főszereplő: V'LANE (Karen Marie Moning: Tündérkrónikák)

Lehet, hogy nem kellene, de én határozottan a főszereplők közé sorolom. Miközben olvastam a Tündérkrónikákat szinte végig döntésképtelen voltam, hogy tulajdonképpen kit szeretek jobban: Barronst vagy V'lane-t. Valahogy mégis a sunyi tündérherceg állt hozzám mindig közelebb, és az 5. könyv után végleg megnyerte a szívem, örökre lenyomva Barronst az én esetemben. Tudom, hogy sokan nem értitek, és sokan inkább Barronst kedvelitek, de nálam V'lane az örök favorit.




3. Legjobb páros: MAC ÉS BARRONS (Karen Marie Moning: Tündérkrónikák)+ CAT ÉS BONES (Jeaniene Frost: Cat és Bones vámpírvadász sorozat)

               Cat és Bones                                                               Mac és Barrons

Itt voltam rohadt nehéz helyzetben, mert az évben két olyan tökéletes párosról is olvastam, akik között képtelen voltam dönteni. Így nem is erőltettem meg magam, hanem mindkét párost győztesnek hirdettem meg a saját kis privát versenyemben.
Mindkét könyvsorozat nagy kedvencem lett, és a két párost kifejezetten imádom. Kicsit hasonlítanak egymásra, hiszen mindkettő kapcsolat bonyolult és izgalmas volt végignézni, ahogy egymásra találtak. Cat és Bones sokkal lazábbak, humorosabbak, mindketten vadászok, már az első könyv végén összejönnek és onnantól fogva borítékolható az örök szerelem köztük.
Velük ellentétben Mac és Barrons kapcsolata sokkal rögösebb úton bontakozott ki, csaknem a könyvsorozat végére jöttek össze végre valahára és egészen addig nem lehetett tudni mi lesz a vége a köztük kialakult vonzalomnak. Mac és Barrons sokban különböznek egymástól, teljesen más személyiségek, mégis együtt kell dolgozniuk, így végül megszeretik egymást.


Holnap az 2013-as év utolsó posztja az idei legjobbakat fogja bemutatni, legalábbis amelyek szerintem a legjobbak voltak. Vagyis megtudhatjátok, hogy számomra mi volt az év könyve, filmje, sorozata és újdonsága. :)

2013 év végi értékelés: LEGNAGYOBB CSALÓDÁS: Thor: Sötét világ+Vittorio, a vámpír

Ismét eltelt egy év, így ismét közzéteszem a tavalyihoz hasonlóan az év végi értékelő összegzésemet. Ismét csak három poszt lesz, és gondoltam idén szintén kezdjünk a legnagyobb csalódásokkal. Ebben az évben számomra két nagy igazi csalódás volt, mindkettőről írtam a blogomon korábban, így most nem részletezném miért csalódtam bennük annyira. Mindkét esetben a képekre kattintva elolvashatjátok a bejegyzésemet róluk, és akkor megértitek. :)


1. Könyvek: Legnagyobb csalódás: ANNE RICE: VITTORIO, A VÁMPÍR

2. Filmek: Legnagyobb csalódás: THOR: SÖTÉT VILÁG

(Folyt. köv.)

Magyar Könyvek Viadala: Mi is ez tulajdonképpen?

Egy igazán érdekes és izgalmas kezdeményezésnek lettem részese, mely a magyar könyvekhez kapcsolódik. Bevallom őszintén nem sok magyar könyvet olvasok, ennek oka, hogy olyan témában kevés könyv jelenik meg, ami engem érdekelne. (pl. fantasy, disztópia és ehhez hasonlók). Szerencsére az utóbbi években változni látszik a helyzet és ennek kifejezetten örülök. A magyar könyvek népszerűsítése fontos feladat, hisz valljuk be azért hátrányban indulnak a nagy külföldi bestsellerek mellett. Egyre több magyar könyv jelenik meg a piacon, ami igenis megérdemli a figyelmet.

Épp ezért társultam örömmel Tibi, a media-addict oldal szerkesztőjének szervezésében 2014 januárjától induló Magyar Könyvek Viadal elnevezésű kezdeményezéshez, melyben a 2013-as év legjobb könyveit keressük majd. Könyves bloggerek (köztük én is:) állítják ki a jelölteket, akik közül pedig ti szavazhatjátok meg a kedvenceiteket és azt, akit a legjobbnak gondoltok az adott kategóriában. Összesen eddig 9 kategória lett meghirdetve, de ez még lehet változik, a részletek 2014 január elejéig tisztázva lesznek, mikor elindul majd a szavazás.

Remélem sokatok érdeklődését felkelti a dolog, a részletekről olvashattok külön a Magyar Könyvek Viadalának létrehozott saját weblapon, és javaslom, hogy legjobban a Facebook oldalán tudjátok majd nyomon követni az eseményeket.
Magyar Könyvek Viadala honlap: http://magyar-konyvek-viadala.blog.hu/
MKV Facebook oldal: https://www.facebook.com/pages/Magyar-K%C3%B6nyvek-Viadala/486576858130228

Itt nálam is folyamatosan közvetítek majd az eseményről, hogy hol tartunk, mi a helyzet, miképp lehet majd szavazni és milyen nyereményjátékok lesznek. Januárban indul majd a szavazás, és lehet majd meg is osztom veletek, hogy én kiket jelöltem az egyes kategóriákban, de majd csak akkor, ha lezárult a jelölés, és elindult a verseny. :) Addig is keressétek a MKV hivatalos Facebook oldalát, hogy semmiről se maradjatok le. :)

Benina: Milan könyve (Bíborhajú 4.)

Fülszöveg:
Történet egy Iudexről, aki elvesztett valakit, és életében először akkor kezdett érezni.
Eltűnt a Testőröm! Nem mintha szükségem lenne testőrre, éppen nekem. Milan vagyok, Moldomus Iudexe! Tisztavérű! Bíborhajú! Nincs szükségem apró termetű, vörös hajú, tudálékos és felettébb bosszantó Trixie Testőrre! A nagyanyjánál is öregebb vagyok, mégis hogyan védelmezhetne ő engem?
Mégis meg fogom keresni! Hogy miért? Mert! Csak! Az enyém, és kész! A fajtámból már csak ketten maradtunk. Vagy mégsem?
Itt van ez a lány: Kendare, akinek éppolyan a szeme, mint a Testőrömnek, és éppen olyan bíborfénnyel izzik, mint Claire White. Ha elalszik, magával ragad az álomvilágába, ami talán valóságos. Ha pedig felbosszantják, kékesen füstölög. Komolyan! Együtt indulunk Trixie keresésére, mielőtt baja esne, mielőtt más találná meg, mielőtt egyáltalán eszembe jutna, hogy miért is akarom olyan bőszen megtalálni. Márpedig a jeget felolvasztja a tűz!

Benina Bíborhajú sorozata ott van a kedvenceim között, főképp a második könyvtől szerettem meg nagyon az írónő stílusát és a világot, amit megteremtett. Semmi egyedi, mindent láttunk már itt vagy ott, mégis magával ragadott a történet, imádom a mellékkaraktereket, de a főszereplők se annyira idegesítőek vagy nyálasak, hogy ne lennének totálisan elviselhetetlenek. Az elvileg trilógiának indult könyvsorozat kibővült még két könyvvel, és a negyedik idén ősszel érkezett meg a könyvesboltok polcaira. Ahogy a címből sejteni lehet most Milan sorsa kerül a középpontba, hisz már a harmadik könyv végén voltak arra utalások, hogy neki van még dolga, és hogy az egész számára nem ott fog befejeződni.

A történet természetesen ott folytatódik ahol abbamaradt és a korábbi főszereplők helyét mások veszik át. Claire és Kellan kicsit a háttérbe vonul (ami meglehetősen jót tett a karakterüknek és a róluk való véleményemnek), és átadják a rivaldafényt Milannak, Trixie-nek és Kendare-nek. Elvileg ez Milan könyve lenne, ezért arra számítottam, hogy ő lesz a maximális főszereplő, mint Claire volt korábban, de ez nem így történt, sőt... néha úgy éreztem, hogy ez nem is igazán Milan, hanem inkább Kendare könyve lett. Az egyik szálon tehát Milan keresi az elrabolt testőrét, Trixie-t, a másikon megismerhetjük az új szereplőnket Kendare-t, akinek fontos szerepe lesz Trixie megtalálásában, a harmadikon meg kapunk egy kis Claire és Kellan párost, mert hát azért ők sem ülnek a babérjaikon. A három szál szépen fut egymás mellett, egymást kiegészítve, persze Milan és Kendare történetszála jelenleg egy kicsit fontosabb, miközben a Claire-ékkel történtek pedig majd az ötödik könyv fő cselekményét vetítik előre. Mert igen, lesz még egy ötödik könyv is a Bíborhajú sorozatban. (Én ennek örülök. :)

Trixie és Milan (Benina rajza a könyvből)

Bevallom őszintén Milan nekem csak a harmadik könyvre lett kedvenc, korábban nem tűnt fel túl gyakran, vagy csak bennem nem hagyott mély nyomokat. A lényeg, hogy végül megszerettem a kis "jégiudexet" és a kapcsolatát a testőrével Trixie-vel. Tetszett, ahogy Milan mindenáron meg akarta találni a lányt és az álombéli találkozásaik pedig nagyon romantikusak és meghatóak voltak. Milan és Trixie tényleg egymásnak lettek teremtve, mégis... a korábbi nem épp zökkenőmentes kapcsolatuk hirtelen szerelemmé való átalakulása mintha egy kicsit túl gyors lett volna. Persze, értem én, hogy Milan csak megjátszotta magát a lány előtt, és hogy tulajdonképpen az elejétől vonzódott hozzá, mégis a végén túl könnyen változtatott a véleményén és vallotta be az igazi érzéseit. Nem tudom... annak ellenére, hogy nagyon vártam a történetszálukat, mintha egy kis hiányosságot véltem volna felfedezni benne.

Nem tudom megmagyarázni miért, de nekem Milan helyett inkább Kendare tűnt ki ebből a könyvből, mintha inkább ez Kendare könyve lett volna. Láthatjuk, hogy egy normálisan nevelkedett, átlagos lány hogyan reagál ha véletlenül belekerül ebbe a mágikus világba. Benina hitelesen mutatta be az egészet, nem úgy, mint más könyvek esetében, ahol a főhős gyakorlatilag mindennel könnyen megbirkózik az elején. Kendare segít Trixie megtalálásában, közben meg szerelembe esik.... ez is mintha egy kicsit túl gyorsan történt volna. Az elején fura volt, hogy Wentworth és Kendare együtt lesznek, és nekem hiányzott a Wentworth nézőpont, hiszen őt nagyon szerettem korábban, és így gyakorlatilag nem értettem, hogyan szeretett ki hirtelen Claire-ből, mikor ezelőtt teljesen odáig volt érte, és helyette hogy szeretett bele ilyen hirtelen Kendare-be. Persze aranyosak voltak együtt meg minden, de számomra a dolgok túl gyorsan történtek közöttük.

Igazából mindkét kapcsolat ábrázolása, mármint a Milan/Trixie és Kendare/Wentworth páros esetében azt éreztem, hogy túl gyorsan alakulnak a dolgok, mintha el lett volna kapkodva az egész. Ennek ellenére nem volt velük semmi bajom, a két párostól kaptunk rengeteg érzelmesebb jelenetet, amelyek nem lettek se giccsesek, se nyálasak, hanem inkább aranyosak. Persze nem csak a romantika uralta a könyvet, voltak itt még rejtélyek is, hiszen kiderül, hogy milyen gonosz irányítja Lariont, ezzel egy új ellenség tűnik fel a színen, akinek szintén később lehet nagyobb szerepe, plusz voltak harcok, varászlatok, veszekedések, vagyis minden ami ezelőtt is. Claire és Kellan mint említettem most háttérbe szorultak, és így egészen elviselhetőek voltak, sőt olyan irányba haladt a történetszáluk, ami még engem is érdekel, így várom az ötödik könyvet.

Talán elfogult vagyok a Bíborhajú sorozattal, de megadom a max pontot, mert szerintem megérdemli, még ha elég rövid a könyv és nem tökéletes, akkor is. A végén kaptunk egy kis ajándékot, vagyis pontosabban néhány maga Benina által rajzolt képet a fontosabb karakterekről. Mindegyik pontosan olyan, mint ahogy a fejemben elképzeltem őket, kivéve Kellant. (A Kellan rajz szerintem borzalmas.) A borító pedig ismét ötletes és nekem nagyon tetszik. Kár, hogy csak egy év múlva érkezik a folytatás.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/benina-milan-konyve
Értékelés: 5/5

Laurell K. Hamilton: Bűnös vágyak (Anita Blake, vámpírvadász 1.)

Fülszöveg:
Olyan világban élünk, ahol a legfelsőbb bíróság döntése alapján a vámpírizmus megengedett. Ahol a halottkeltőnek lenni hétköznapi foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba, vagy patkányemberekbe botlik St. Louis-ban valaki vagy valami gyilkolni kezdi a város legerősebb, leghatalmasabb vámpírjait. A rejtély felderítéséhez a vérszívók kénytelenek külső segítséghez fordulni. Ő Anita Blake. A legdögösebb halottkeltő és vámpírvadász a városban. Azt hitte, már mindent látott, de ez az ügy még neki is okoz meglepetéseket.

Sokan istenítették Hamilton könyveit, így természetesen nem sokáig tudtam ellenállni annak, hogy én is megismerkedjek velük. Tudom, hogy a Merry Gentry sorozat jóval az Anita Blake után íródott, én mégis a tündéressel kezdtem, mert akkoriban tündéres történeteket szerettem volna olvasni. A Merry Gentry a kedvencem lett, holott egyáltalán nem tökéletes, mégis az egész világot és a karaktereket szintén a szívembe zártam. Múltkor a könyvtárban járva megpillantottam az Anita Blake sorozat első könyvét, és gondoltam ez egy isteni jel, és bele kell kezdenem ebbe is. Régóta terveztem, csak valahogy most jutottam el idáig.

Anita Blake egy olyan világban él, ahol a természetfeletti lények az emberek között járnak, ahol az emberek nagyon is tisztában vannak a létezésükkel, és ahol ezek a lények megpróbálnak beilleszkedni a társadalomba. Már amennyire az ilyen lények képesek az ilyesmire. St. Louis a természetfeletti központja, és Anita Blake otthona, aki maga se átlagos ember, hanem halottkeltő nekromanta. Ebben a történetben találkozhatunk vámpírokkal, vérfarkasokkal, állatemberekkel (pl. patkányemberekkel, leopárdemberekkel stb.), vadászokkal, ghoulokkal, zombikkal és még sorolhatnám. Ki tudja mennyiféle élőlény jelenik meg a 20 részes sorozat folyamán. Igen, csaknem 20 könyv van eddig a sorozatban, el nem tudom képzelni hogy mi minden fog még itt történni. Egy szépen kidolgozott mitológiai hátteret kapunk, ahol ezek a természetfeletti lények szerves részét képezik a társadalomnak. Vannak olyanok, akik az embereken élősködnek, és kihasználják őket, és vannak, akik megpróbálnak normális életet élni. Persze a bajkeverők vannak a többségben épp ezért nagy szükség van Anitára és társaira.

Az első könyv fő cselekményszála egy rejtélyes gyilkosságsorozat köré épül, miközben megismerhetjük a fontosabb karaktereket. Vámpírokat ölnek meg a városban, és Anitának kell kinyomoznia, hogy ki lehet a tettes, persze nem épp önszántából ajánlkozott a feladatra, hanem a város vámpírúrnője Nikolaus "beszélte rá". (Pontosabban megfenyegette). Közben felbukkannak Anita barátai, társai és ellenségei, érdekes karakterek sorakoznak fel a főszereplőnk mellé, miközben egy izgalmas nyomozásnak lehetünk szemtanúi.

Anita a narrátor, ő vezet minket végig a történeten és igazán szimpatikus főhős, talán elhamarkodott ilyen korán mindössze egy könyv után kijelentenem, de talán az egyik legjobb női főhős, akivel idáig találkoztam. Erős, okos, szarkasztikus és kitartó, mindene a munkája, amiben a legjobb, utálja a természetfeletti lényeket, így a nekromanta állása mellett vadászként tengeti szabadnapjait és előszeretettel gyilkolássza a rossz útra tért szörnyegeteket. Megvédi a barátait, értük mindent megtenne, és közben mégis egy átlagos fiatal nő, aki plüss pingvineket gyűjt és velük szokott aludni. (Pasi helyett, mert ugye az még nincs neki, de gondolom ami késik nem múlik.) Nem akarom hasonlítgatni Merryhez, de Anita sokkal karakteresebb és szimpatikusabb, mint a tündérhercegnő, akit sosem kedveltem meg igazán.

Szerencsére Anita mellett a többi karakter szintén hamar megkedvelhető, nagy részüket én is rögtön a szívembe zártam, és várom, hogy később még jobban meg lehessen őket ismerni. Itt van elsőnek Jean-Claude, a mestervámpír, aki ugyebár megjelöli magának Anitát, ezzel a lányt akarata ellenére a halandó szolgájává változtatva, ami ugyebár még nem teljesedett be, de látom merre haladnak a dolgok. Igazán érdekes helyzetet fest le a jövőre nézve, már előre várom Anita hogy próbál meg szabadulni Jean-Claude "varázsa" alól. A kis vámpírúrnő, Nikolaus inkább csak idegesített, főképp azért mert tisztára olyan volt, mint a Vámpírkrónikákból Claudia csak épp még gonoszabb kiadásban. Mondjuk úgy, hogy nem sajnáltam azért, ami történt vele.Csíptem még Willyt, és Philippet, bár az utóbbit inkább már csak sajnáltam a végén, szegény...:( És az utolsó, akit semmiképp se lehet kihagyni pedig Edward, Anita egyik úgynevezett "kollégája". Na jó, nem épp a megszokott értelemben vett kollégája, de ugyanúgy vadász, mint Anita, csak ő inkább bérgyilkosként keresi meg a kenyérre valót. És Anitánál egy kicsit agresszívabb és törekvőbb, de ő már csak ilyen.

Az első könyv szépen felvezeti ezt a világot, és elindít egy érdekes történetet, amit mindenképp folytatni fogok, egy ideig ezzel is elleszek, még rengeteg könyv várat magára a sorozatból. Már értem miért szeretik olyan sokan, kalandos, vicces, ugyanakkor sötét és borzongató, igazi urban fantasy egy remek főszereplővel, Anita Blake-kel.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-bunos-vagyak
Értékelés: 5/4

2013 KARÁCSONY

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Thor: Sötét világ

A történet:
Thor a Föld és a Kilenc birodalom védelméért száll harcba egy eddig az árnyakban bujkáló ellenséggel, aki most magát az egész univerzumot akarja.
A Thor és A bosszúállók eseményeit követően, a Sötét világban Thor a világegyetem rendjéért harcol, eközben azonban egy ősi faj a bosszúra szomjazó Malekith vezetésével visszatér, hogy az egész univerzumot sötétségbe taszítsa. Még Odin és Asgard sem tud szembeszállni azzal az ellenséggel, akivel Thornak szembe kell néznie. Veszélyes úton indul el, mely során újra találkozik szerelmével, Jane Fosterrel és fel kell áldoznia mindent, hogy megmentse a világot. (Forrás: port.hu)

Ez a film számomra csalódás volt, pedig mennyire vártam. Szerettem a Thor első részét, nekem tetszett, habár nem volt semmi különleges benne. Aztán imádtam a Bosszúállókat, így szinte epekedve vártam mi történik Lokival (és persze Thorral is, nem csak Lokival... áh, nem...). Már az előzetessel se voltam maradéktalanul elégedett, mert unalmas, izgalom nélküli, nem olyan, mint amilyen egy figyelemfelkeltő előzetesnek kellene lennie. Mindenesetre ma eljutottam odáig, hogy végre alkalmam nyílt megnézni a Thor második részét és gondoltam friss emlékekkel leírom a véleményemet róla. Ami nagy részben negatív lesz, így készüljetek fel rá.

A film első fele baromi unalmas, és erre nincs jobb szó. Persze hasonlít az egész az első filmre stílusban, hangulatban, csak talán egy kicsit komolyabb. Visszatér a többi szereplő, asgardi és nem asgardi, és habár üdítő volt látni a Thor világot ismét egybe, a karakterek fele egyáltalán nem kellett ebbe a történetbe. A "fő gonosz" teljesen papírmasé figura, természetesen el akarja pusztítani a világot, mindent sötétségbe taszítani, mert neki csak úgy jó, de semmi komolyabb indoka nincs arra. Mondjuk nem is vártam mást, hiszen a képregények gonoszainak motivációi eléggé egysíkúak. Nem az ellenség itt a lényeg, az csak ok a sok verekedésre, bunyóra, CGI-ra, és arra, hogy hőseink ismét összefogjanak a jó ügy érdekében és megmentsék az emberiséget. Nem kötött le a film annyira, mint szerettem volna, és ez azért rossz, mert így minden apró hibát észrevettem benne, és egy részük különösen idegesített, így a végére keserű szájízzel fejeztem az egészet.

Íme egy kis rövid lista, csak néhány dolog, ami zavart a filmben, és ami jelentősen rontott a film élvezeti értékén:

1. Mint már mondtam az első fele baromi unalmas, Loki megjelenésétől pörögnek fel az események.

2. Jane bevonása a sztoriba erőltetett és hülyeség. PONT ő lesz az, akibe az a bizonyos valami beleszáll, és ezzel okot adva Thornak, hogy belevesse magát az ügybe. Hisz így Janet meg kell menteni, őt nem lehet csak szimplán megölni, hisz ő Thor szívszerelme, és az milyen lenne már. Mert ugyebár úgy túl egyszerű lenne a sztori. Ha valaki mással történt volna meg, mert azt valljuk be könnyűszerrel megölték volna és kész... vége a nagy fenyegetésnek.

3. Nem értettem, hogy Thor női harcos barátja (nem jut eszembe a neve, ennyire nem hagyott bennem mély nyomokat) most mi az Istenért kezdett el flörtölő pillantásokat vetni Thorra, mikor korábban semmi ilyesmi nem volt közöttük. Ugyancsak egy logikátlan dolog. Remélem ebből később nem akarnak egy béna szerelmi háromszöget építeni.

4. Jane barátai, Selvig, Darcy meg a gyakornok csávó feleslegesek, semmit nem adtak hozzá a sztorihoz, és most még viccesek sem voltak. Nyugodtan ki lehetett volna őket hagyni.

5. Mikor Jane Asgardba kerül még csak rá sem csodálkozik a világra, és akárhova viszi magával Thor még csak meg sem jegyzi, hogy milyen fura helyekre kerül, hanem mindent olyan könnyen fogad, mintha mindig ilyen dolgokat látott volna életében.

6. Ne próbáljuk már beállítani Loki "nagy haláldrámáját" dramatikusnak, mikor MINDENKI PONTOSAN TUDJA, HOGY LOKI NEM FOG MEGHALNI! (Mert különben még a kutya se nézné tovább a Thor filmeket.)

7. Thor anyjának halála se volt drámai, a karaktert nem lehetett megismerni és megszeretni, így súlytalan volt a halála, és még a karakterek is könnyen túlléptek a dolgon. Pedig elvileg ez lett volna a bosszúra a motiváció, de annyira jellegtelenre és felejthetőre sikeredett, hogy az hihetetlen.

8. Thor és Jane nagy lamourjából semmi nem jött át, csak smároltak párszor és kész. A végén meg megint elváltak egymástól és ezt mindketten olyan lazán kezelték, mintha ez lenne a normális.

9. Lehet csak engem zavart, de engem kifejezetten, hogy mindenkinek ocsmány volt a frizurája, sőt egyesek télapószakállat kezdtek növeszteni. Kérem szépen, tudom, hogy a világ megmentése nehéz feladat, de azért hajvágásra és borotválkozásra csak tudtok néhány percet szakítani...

10. Felesleges és indokolatlan volt a 3D, semmi pluszt nem adott a történethez.

Hirtelen most ez a tíz fontosabb dolog jutott az eszembe.

Nem nézhetetlen a film, de nem olyan jó, mint amire számítottam. Egy erős közepes, semmi több, és ezt nagyon sajnálom. Két dolog tetszett, az egyik a Bosszúállós cameo jelenet, ezt nem akarom lelőni, na ezen én is mosolyogtam. A másik meg természetesen Loki. Habár keveset szerepelt, de mégis ő ennek a filmnek a szíve és a lelke, nélküle elég unalmas lett volna. A Thor és Loki közti testvéri kapcsolat ábrázolása az első filmben szerintem szépen ki volt dolgozva, és itt is próbálkoztak vele, volt néhány emlékezetes pillanatuk, de valamiért ez itt szintén kevésnek tűnt. Összegezve, szomorú, de csalódás volt a film, és ezek után kicsit félve tekintek a Bosszúállók második része felé.

Értékelés:

10/5

Előzetes:

Rachel Vincent: Falka (Vérmacskák 3.)

A történet:
NAGYON REMÉLEM, HOGY A MACSKÁKNAK TÉNYLEG KILENC ÉLETE VAN.
Eljárás alatt állok, a tét az életem. Tévesen, de azzal vádolnak, hogy megfertőztem egykori ember barátomat, majd megöltem, hogy eltüntessem a bizonyítékot. Embert megfertőzni a három főbenjáró bűn egyike. A másik kettő a gyilkosság, és a titkaink kifecsegése. Háromból kettő. Nekem végem.
És ráadásul a hegyekben egy vad kóbor garázdálkodik: egy riadt, tizenéves nőstény macskát kerget. Nekünk kell először megtalálnunk, mielőtt a nyakunkra hozza az embereket. A szerelmem, Marc segítségével, úgy hiszem, meg tudom menteni a sebezhető lányt a nagyratörő kóbortól, és a Területek Tanácsának játszmáitól is. Amennyiben a saját peremet túlélem…

A Vérmacska sorozat az elejétől nagy kedvencem, az első két részt imádtam. Persze nem tökéletes, egy cseppet sem az, de engem rohadtul nem érdekel, mikor végig leköt és elszórakoztat. Igazából ez az igazán jó könyvek titka, hogy a hibáik ellenére lekössenek és ne bírd letenni a könyvet, hogy szünet nélkül olvass tovább, mert annyira beszippant a világ, hogy szabadulni se bírsz belőle. Az apróbb hibák (már ha vannak, legtöbb esetben sajnos igen) ilyenkor nem számítanak, és gyakran észre sem veszem őket. Ezért tűnhet néhány írásom túlságosan szubjektívnek. De hát ez nem egy profi kritikai oldal, hanem a SAJÁT véleményemet írom le az adott könyvről/filmről/sorozatról. Igazán vártam a Vérmacskák 3. részét, még előrébb is hoztam az olvasólistámon, mert annyira hiányzott Faythe világa, a moly-on igen jó értékelést kapott, épp ezért valami igazán jóra számítottam.

Mégis, most nem voltam maradéktalanul elégedett ezzel a könyvvel. Nem tudom mi történt, lehet csak kritizálóbb kedvemben vagyok, de sajnálom, le kell írnom mi nem tetszett az egészben. Így kezdjük a negatív dolgokkal, de ne féljetek a végére azért még írok a jó dolgokról is egy kicsit. Mert hát az is volt természetesen. A történet ugyebár két részből tevődik össze. Tulajdonképpen az egész Faythe tárgyalásáról szól, hiszen napokig ezen tanácskoznak a bírák, miközben egy másik mellékszál vonja el szereplőink figyelmét, ugyanis a közelben ismét egy idegen kóbor keveri a bajt. Emberek halnak meg, ráadásul egy ismeretlen fiatal nőstényre bukkannak a közelben, akit természetesen mindenki a saját kis játszmáihoz akar felhasználni. És rögtön itt az első negatívum. Úgy érzem a könyv története most nem lett jól megszerkesztve. Mit értek ezalatt?

Miért kellett Faythe tárgyalására felhúzni az egész könyvet? A tárgyalásból elég lett volna annyi, hogy a lány elmondja a saját véleményét és kész. A többi folytatódott volna a háttérben, engem cseppet sem érdekelt jelenleg, hogy Faythe hogyan balhézik össze mindenkivel aki jelen volt. És itt következik a másik dolog, amit kifogásolok. Eddig bírtam Faythet, de ebben a könyvben nem tudtam tolerálni. Nem tudom mi történt vele, vagy, hogy mi változott benne, de egyszerűen az agyamra ment. Ahelyett, hogy befogta volna a száját és engedelmesen várta volna az ítéletet, mit csinált? Igen, összeveszett mindenkivel. Persze ezzel nem arra célzok, hogy tűrje, amit Malone vele és a családjával művel, de ordibálás és hisztizés nélkül, az apja biztosan tökéletesen tudta volna kezelni az ellenlábas áskálódását. Mellesleg rengetegszer mondták Faythenek, hogy maradjon nyugton, hogy ne keverjen bajt, erre persze, hogy pont az ellenkezőjét csinálta, és mindig mások kerültek bajba miatta. Aztán persze meg nyafogott és másokat hibáztatott. Marc kitagadása például teljesen az ő hibája, akárki, akármit mond. Eddig Faythere úgy gondoltam mint valami okos, erős, kissé nagyszájú, de független nőre. Most viszont csak hisztizett és hisztizett. Ezzel az agyamra ment.

Azt sem értem, hogy akkor most tulajdonképpen miért is nem akarja elfogadni Marc házassági ajánlatát. Jó, öt éve még fiatal volt, és nem biztos az érzéseiben, és hogy kit akar, de 25 évesen, elvileg fülig beleszerelmesedve Marcba (minden ezt mutatja, ő is többször kijelenti, hogy szereti a férfit, csak ő számít), miért húzza még mindig az agyát és miért nem akar a felesége lenni? És az nem lehet a kifogás, hogy akkor nem csinálhatja, amit igazán szeretne, hogy nem lehetne többé végrehajtó. Mert igenis lehetne, ahogy eddig.
Az utolsó dolog, amit nem értek, és amit kezdek unni, hogy a már a 3. könyvnél járunk és még mindig a kóborokon vannak kiakadva. Mindig valami kóbor okozza a gondokat. Az írónő megerőltethetné magát és kitalálhatna valami más problémaforrást is. Az feldobná kicsit a sztorit.

Mielőtt azonban azt hinnétek, hogy ennyire utáltam a könyvet, persze ez nincs így. Jó könyv ez meg minden, de valahogy kicsit gyengébb, mint az előző kettő. Persze a jó dolgok még mindig jelen vannak, hiszen a történet pörgött ezerrel, a beszélgetős és a "verekedős" részek szépen váltogatták egymást. Csak épp engem nem kötöttek le a kóborok újabb bénázásai és problémái. Faythe tárgyalásán meg cseppet sem izgultam, hiszen örök szabály, hogy főszereplőt sosem ölnek meg. Ez már csak így van. Marcot sajnáltam, én a helyébe már rég feladtam volna a Faythe utána teperést, értem, hogy szereti, de azért nem kell totális nyámnyilát csinálnia magából miatta. Faythe meg igazán eldönthetné mit akar és lépjünk túl ezen a "hozzám jössz?, "nem megyek!", vita+sértődés+békülés dolgon.

A mellékkaraktereket még mindig nagyon szeretem, Jacetől, Faythe testvérein át, az új Kaciig, aki remélem szerves részévé válik a falkának, és majd teljesen beépül a családba. Tök jók lennének együtt Ethannel. Egyetlen kivétel, akit ütöttem volna, Calvin Malone, de hát ő direkt lett így megírva, hogy mindenki megutálja. Gratula, Rachel, remek munkát végeztél. :) Remélem a mostani gyengeségek a későbbieknek el lesznek hagyva a történetből, és akkor ismét rajongva szerethetem majd a 4. és az utáni könyveket. Mert hat részes a sorozat, így még csak a felénél tartunk, tehát van idő bőven változni és fejlődni. A borító ismét maradt az eredeti, ez eddig a legjobb szerintem ezzel a pirosas háttérrel.

Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rachel-vincent-pride-falka
Értékelés: 5/4 (És én sajnálom a legjobban, de ez most nem max pontos.)

Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája (Georgina Kincaid 2.)

A történet:
Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét. Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival.

Richelle Mead felnőtteknek szóló könyvsorozata engem megvett magának. Nem tudom miért, de teljesen beleszerettem Georgina Kincaid történetébe, az ilyen sztorikat szeretem a legjobban, amiben mindenből található egy kicsi, amire nekem szükségem van egy jó könyvben. Felnőtt karakterek, rengeteg humor, szimpatikus narrátor, és izgalmas történet, amin nem unom magam halálra. Ez a Georgina Kincaid sorozat. Az első rész azonnal kedvenc lett, így nem vártam sokáig, hanem olvastam a másodikat, ami már szintén megjelent magyarul. Remélem a sorozat kiadását nem szakítják félbe, mint a Vérvonalakét, mert szerintem ebben sokkal több a lehetőség. Majd meglátjuk.

Georgina élete cseppet sem unalmasan folytatódik tovább, minden halad a megszokott kerékvágásban. Tovább dolgozik a könyvesboltban, miközben "főállásban" pedig lelkeket ront meg és taszít kárhozatba, hogy azok életenergiájából tarthassa fenn magát. Nála ez a szükséges rossz, hiszen szukkubusz, egy a testi gyönyörök közben a halandóktól életenergiát elszívó démon, aki halhatatlan, és akinek ezen múlik a fennmaradása. A korábban Jeromeal kötött alku fényében, Georgina ugyan nem vesztette el halandó szerelmét, de ezért cserébe még több lelket kell megrontania. A dolgok tovább bonyolódnak, mikor váratlanul felbukkan, Georgina régi jó barátja és "kollégája" Bastien, az inkubusz (ami Georgina munkájának férfi megfelelője), és a segítségét kéri egy küldetésben, miközben alaposan feldúlja a lány amúgy sem éppen hétköznapi életét. Tehát a történet pörög tovább ezerrel, és közben pedig egy elfeledett régi Isten jelenik meg a színen, aki valamilyen különös anyaggal pörgeti fel a halandókat, köztük Georgina egyik barátját, Dougot, aminek súlyos következményei lehetnek, ha valaki nem lép közbe. Georgina persze nem hagyja annyiban a dolgot.

A történetre nem lehet panasz, bár be kell vallanom nekem az előző könyves nephelimes dolog valahogy jobban tetszett, vártam, hogy azt mondjuk folytatni fogják, mert hát Roman nem halt meg, és volt is utalás arra, hogy még visszatérhet, de ez nem történt meg. Bár az is igaz, hogy még van négy könyv a sorozatban, így van bőven rá ideje. Én várni fogom. Igazából három fő szálon futott a történet. Az egyik a halandókat veszélyeztető ismeretlen Isten felbukkanása és ténykedése, a másik Bastien terve, amiben Danat akarja megrontani, a harmadik meg Georgina és Seth kapcsolatának alakulása. A Dana tervben már az elejétől sejtettem mi lesz a nagy csavar, és igen, bejött a számításom. Mégis ha választanom kellene, hogy mi tetszett a három történetszál közül a legjobban, akkor a főhőseink kapcsolatának alakulását mondanám, mert számomra hitelesen volt ábrázolva az egész. (Kivéve talán Seth túlságosan tökéletes karakterét.)

Azt korábban sejtettük, hogy nem lesz épp egyszerű ez a kapcsolat, hiszen Georgina és Seth között nem is lehet VALÓBAN igazi kapcsolat. Mert álszenteskedhetünk, de egy jól működő felnőtt kapcsolatnak igenis szerves részét képezi az szex, ők meg ugyebár nem érhetnek úgy egymáshoz, mert a lány nem akarja bántani kedvesét. Georgina persze őrlődik magában, kínozza a bűntudat, mert folyamatosan gyakorlatilag megcsalja Sethet. Közben egyre inkább lenyugszik a férfi mellett, és ezt jó volt látni. Persze néha nem tudott teljesen kivetkőzni magából, és csinált megint egy-két ostobaságot, de ezen meg se lepődtem, mert tudom, hogy Georgina nem tökéletes. Az elejétől tudni lehetett, és ő pont ezért remek karakter. Mégis, azt meg kell jegyeznem, hogy annak ellenére, hogy én bírom a csendes és udvarias Sethet, valahogy nehezen hiszem el, hogy tényleg nem zavarja az a sok dolog Georginával kapcsolatban. Meg, hogy tényleg nem bánja a szexmentes kapcsolatot. Legyünk őszinték, akármennyire cuki Seth, ilyen pasi egyszerűen nincs a világos és kész.

Mégis, remekül szórakoztam ismét olvasás közben, mert a humor még mindig igen aktívan megjelent a sorok között, az erotika úgyszintén, amit itt nem bánok egy cseppet sem, mert nem megy a történet rovására. A karaktereket bírom továbbra is, és Bastien, pedig természetesen csatlakozott kedvenceim sorához. Tisztára olyan volt, mint Georgina, csak pasiban, sőt ha mondhatok ilyet még nála is őrültebb. Mint egy őrült testvérpáros olyanok voltak ők ketten. Várom vissza a fiút, remélem később szintén felbukkan még a sztoriban valamikor. És különösen örültem a kevéske, de pont a történet bizonyos részéhez illő néhány visszaemlékezésnek is.
Aki még nem próbálkozott meg ezzel a könyvsorozattal, annak mindenképp ajánlom, mert szerintem remek lett. Remélem, hogy a harmadik könyv mihamarabb érkezik magyarul. A magyar borító ismét szép lett és illeszkedik az előző sémájába, csak így tovább.:)

Bővebben a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/richelle-mead-a-szukkubusz-ejszakaja
Értékelés: 5/5

Richelle Mead: A szukkubusz dala (Georgina Kincaid 1.)

A történet:
Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.
A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan…

Richelle Mead a Vámpírakadémia könyvsorozattal szerettette meg magát velem, így nem volt kérdés, hogy a többi könyvével is bepróbálkozom idővel. A Vérvonalak tetszett már amennyire, de mégse lett annyira kedvenc, hogy mondjuk földhöz vágjon a tudat, hogy nem tervezi a kiadó tovább megjelentetni a folytatást. Szerencsére Meadnek van egy harmadik könyvsorozata is, a Georgina Kincaid sorozat, amiből eddig két könyv jelent meg magyarul. Nos, ezt kezdtem el most olvasni, és egyértelműen kijelenthetem, hogy ismét új kedvencre leltem. Mead tud írni, és szerencsére nem fogyott ki az ötletekből, és örömmel látom, hogy a vámpírokon túl is van számára élet.

Mead szerencsére tovább lépett a sablonos tinikavarásoktól, és nem azt mondom, hogy a Vámpírakadémiát nem szerettem, de abban mindig idegesített a sok tini nyavalygás, amitől a falra tudok mászni. Itt most nem ezt kaptuk, hanem egy igazi felnőtt urban fantasyt. A karakterek felnőttek, sőt mi több nagy részük halhatatlan, vagyis igen sok mindent megélt már élete során... ami azt jelenti, hogy nem kell idióta tinilányokról és tinirománcokról olvasnom. Persze szeretem én az olyat is, ha nem sablonos és nem a szokásos klisékkel operál, hanem tényleg jól meg van írva, de manapság egyre kevesebb ilyet lehet találni. Mindegy, most nem ez a lényeg, hanem térjünk vissza Georgina történetére, ami szórakoztató, olvastatja magát és egyáltalán nem unalmas.

Nem csak azért figyeltem fel erre a könyvre, mert Mead írta, hanem a szokatlan főszereplő miatt is nagy szerepet játszott ebben. Georgina ugyanis egy szukkubusz, egy démon, aki férfiak életerejéből táplálkozik amit szex közben szív el tőlük. Ez aztán tényleg egyedi, nem hallottam még ilyenről más könyvek esetében. Legfőképp ezért akartam elkezdeni ezt a könyvsorozatot, és nem kellett benne csalódnom, hála az égnek. A történet, mint mondtam pörgős, mindig történik valami izgalmas, szerethetőek a karakterek, szinte mindegyikük, és habár a nyomozós szál (számomra) igen átlátszó volt, mármint ugyan már! Tök egyértelmű már az elejétől, na jó, nem az elejétől, de a közepétől biztosan, hogy ki a hunyó a dologban. Mivel felnőtt urban fantasyról van szó, így természetesen vagy egy-két részletesebb szexleírás, már csak Georgina munkája miatt se lehetett ezt kikerülni, de az egész nem nyomta el magát a történetet, hanem Mead pont megfelelő mennyiségben adagolta azt nekünk.

Itt tényleg minden rendben volt, amire nekem szükségem van egy könyvben. Izgalmas sztori? Pipa. Szerethető karakterek? Pipa. Humor? Pipa. Folytatás? Pipa. És most az utóbbinak kifejezetten örülök. Mégis, szerintem a könyv talán legnagyobb erőssége maga a főszereplő, vagyis Georgina karaktere. Nem egy angyal, ez világos. De nem is maga az ördög, hanem valahol a jó és a rossz határán ingázik. Van, amiben nem értettem vele egyet, de mégis megértettem. Érdekes volt a múltját olvasni, én részletesebben is kíváncsi lettem volna rá, hogy mi mindent láthatott az évszázadok folyamán, amióta él. Georginán kívül a többiek is mind éltek a lapokon, Romant bírtam, Seth a kis visszahúzódó és egyszerű módján volt aranyos és kedvelhető, és annak is kifejezetten örülök, hogy a főszereplő későbbi nagy szerelme, vagyis Seth (ez olyan nyilvánvaló, nem?) nem az a macsó, nagyképű rossz fiú. Jó látni, hogy most egy menő, szószátyár és nem éppen jó kislány főszereplő mellé raktak egy csendesebb, visszafogottabb és kedvesebb pasit. Rajtuk kívül bírtam még Georgina barátait is,  és Jerome meg Carter néha tényleg olyanok voltak, mint egy zsörtölődő házaspár.

Nagyon tetszett a könyv, mindenképp olvasni fogom a folytatást. Ez nem lehet kérdés.

UI: A magyar borító kifejezetten tetszik, nagyon ötletes és szép az illusztráció. Mintha tényleg Georginát látnám a képen.

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/richelle-mead-a-szukkubusz-dala

Értékelés: 5/5

Reign (Uralkodás)

Már 7 hete fut a sorozat, és úgy voltam vele az elejétől fogva, hogy várok még egy részt, és majd akkor írok véleményt. Nos, eltelt 7 hét, láttam 7 részt, és még mindig úgy vagyok vele, hogy nem tudom hova tenni a Reignt. Voltak részek, amik tetszettek, voltak, amik nem, és végig se néztem. Igazából vártam ezt a sorozatot, mert szeretem a kosztümös drámákat, és a CW-től szokatlan volt ez a stílus, kíváncsi voltam mi fog ebből kisülni, de bevallom őszintén nem sok jóra számítottam. Azonban most értem el arra a pontra, hogy le kell írnom a véleményem.

A történet:
Mary, a skótok királynője, Franciaországba érkezik, hogy biztosítsa a korábban elrendezett stratégia szövetséget azáltal, hogy hivatalossá teszik a francia király fiával, Francissel megkötött eljegyzésüket. A herceget, Francist, elbűvöli a skót lány, de mint a legtöbb fiatalember ő se nézi jó szemmel, hogy valaki más által elrendezett házasságnak kell eleget tennie, főképp mivel már van egy másik kapcsolata az egyik udvarhölggyel és mellesleg saját maga szeretné irányítani a Skóciával kötött szövetséget. Mégis, Mary és Francis között kialakul a szenvedély.
Tovább bonyolítja a dolgokat Bash, Francis jóképű féltestvére, aki törvénytelen származása ellenére mégis apjuk kedvence. Habár Bash tudja, hogy Francis az örökös és Mary neki van szánva, mégis érzéseket kezd táplálni a lány iránt. Az udvarban semmi sem kerülheti el a királynő, Francis anyjának, figyelmét. Az erős akaratú királynő, Katherine, nagy is tisztában van vele, hogy Mary milyen hatással van a fiára, és annak törvénytelen testvérére. A királynő útmutatást kérve megbecsült tanácsadójához fordul segítségért, a látóhoz, Nostradamushoz, aki figyelmeztetni őt, hogy a Maryvel kötött házasság okozza majd a fia vesztét. Katherine mindent megtenne azért, hogy megmentse a fiát, nem számít, ki másnak az életébe kerül. (Saját fordítás)

Igazából már az előzetesből sejteni lehet, hogy miről fog szólni ez a sorozat, és a pilotot nagyjából le is fedte, így abban nem sok meglepetés ért. Olyan középszerű volt az egész, semmi újdonság. Mindent láttam már valahol, középszerű színészek, egyszerű és lassú folyású történet, szinte nuku történelmi hitelesség, de valljuk be őszintén, hogy egy kosztümös drámát nem is azért nézünk. Ha csak ez lenne a legkisebb gond a Reignben, akkor higgyétek el, nem említettem volna meg.

A pilot utáni egy-két rész még őszintén tetszett, mert Mary és Francis közt meg van a kémia, ami két szerelmes fiatal közt kell, hogy legyen, és ha csak róluk szólna a történet, akkor esküszöm nézném tovább és még érdekelne is a dolog. Csak sajnos ez nem így van. Csak felütötte a fejét a CW sorozataira oly jellemző szerelmi háromszög, amit már most utálok annak ellenére, hogy még annyira nem is mélyedtek el benne. Mary és Francis együtt a kedvencek, szerintem mindenki így van ezzel, nem csak én... csak a gond ott kezdődik, hogy a 40 perces műsoridőből ha 15 percben ők szerepelnek, akkor sokat mondok. Vagyis a maradék 25 percben a többieket kell néznem, akik mind unalmas és papírmasé figurák. Bash olyan semmilyen, bennem nem hagyott mély nyomokat, és idegesített, hogy egy Vámpírnaplók szerű szerelmi háromszöget akarnak itt is kiépíteni. (Vagyis amikor két testvér van oda ugyanazért a lányért.) Ott már láttuk ezt, könyörgöm, találjunk ki valami újat.

Mary és Francis

Ez a sorozat semmi újat nem mutat, olyat, amit ne láttunk volna ezer más helyen, és mivel én viszonylag sok kosztümös drámát néztem/nézek, így számomra végképp nem mutat semmi újat. Van a király és a királynő, akik már csak kötelességből vannak együtt. A király szeretőket tart, a királynő foggal-körömmel a fiát védi. Aztán ott vannak Mary libácska udvarhölgyei, akiktől a falra mászok. Mindegyikük irritáló, butácska és naiv. Az egyik persze a király szeretője lesz, kettő csak úgy van az éterben, nem tudom minek, amikor semmi szerepük a történetben, egy pedig a helyi konyhafiúval kezd el kavarni. Mert hát mindig kell egy gazdag hölgy, aki végül a szegény, de annál jóképűbb fiút választja a vagyon helyett. Sablonok, sablonok hátán. És igazából ez a legnagyobb baj ezzel a sorozattal. Hogy számomra semmi újat nem tudott mutatni.

Mindez az unalomig már lerágott történet és karakterek az idő elteltével egyre irritálóbb tinimázba vannak bújtatva, ezzel még ellenszenvesebbé téve az egészet azok számára is, akik netán még potenciált látnának a sorozatban. Színészek terén se várjunk semmi kiemelkedőt, a fiatalok pont egy CW sorozatba valók, szépek, de semmi egyediek. Megan Follows kicsit megöregedett az Anna filmek óta, szomorúan látom, mégis talán ő az egyetlen, akinek a színészi játékát értékelni lehet.

Sajnálom, de én 8 rész után kénytelen vagyok feladni, mert egyszerűen nem köt le a sorozat, Mary és Francis miatt meg nem éri meg tovább nézni. Talán majd az évad végén az egészet ledarálom egybe, ha már semmi más néznivaló nem lesz, de addig biztosan hanyagolom, hiszen annyi jó sorozat van, amit ehelyett nézni lehet. Sajnálom, hogy ez így alakult. Ha kosztümös dráma, akkor még mindig a Tudorok. Én inkább azt ajánlom ehelyett a tinisített, sablonos, királynős sztori helyett.

Értékelés: 10/5

Előzetes:

Revenge (Bosszú)

Ismét egy újabb sorozatajánló, csak most épp nem tőlem, hanem a drága húgomtól, aki lassacskán vendégbloggerré növi ki magát. Elöljáróban csak annyit, hogy én is imádom ezt a sorit, csak most nem én, hanem húgom írt róla nektek. :) Jelenleg fut Amerikában a 3. évad, az első kettő már magyar szinkronnal is elérhető. Most ismétli az M2 csatorna esténként 21:10-től, éppen a 2. évad közepe körül járnak. És a végére egy kis érdekesség tőlem: a Revenge a Monte Cristó grófja klasszikus történet modern feldolgozása női főszereplővel.

Sorozatajánló Ramitól:

Ezt a sorozatot drága nővéremnek köszönhetem, mert ő volt az, aki a hónap elején rávett, hogy belekezdjek. Bevallom, amikor mondta, hogy nézzek bele a „Bosszú” című sorozatba, egyből azt hittem, hogy ez is egy újabb „csak neki tetszik és én soha nem fogom megérteni, hogy miért” sorozat lesz (lásd Dél Királynője vagy a híres Gossip Girl), de nem így történt. Éppen ezért lehet az is, hogy - amikor már lassan ledarálom az eddigi összes részt a sorozatból - én magam írom ezt az ajánlót és nem ő, mert szerintem jobban megszerettem nála. Ez pedig meglepett engem is, mert az összefoglalóból vagy a promó képekből (még milyen promó képek... jó ég!) a Revenge tipikusan olyan sorozatnak tűnt, ami nekem nem szokott tetszeni. De aztán megnéztem az első részt és teljesen berántott magába ez a világ.

A történet Amanda Clarke-ról szól, akinek az apját még kiskorában gazdag és befolyásos emberek tönkretették, ezért Amanda később - személyazonosságot cserélve Emily Thorne-al - visszatér, hogy megbosszulja ezt. Sok szappanoperából átemelt dolog van benne, ezt elismerem. Viszont ami egyedivé és szerintem szerethetővé, élvezetessé és főként függővé teszi az embert, azok a következő dolgok.
A sorozat eddigi részeit megnézve bátran elmondhatom, hogy eddig, kb. 10 rész, ha valamelyest unalmasabb volt a többinél (unalmasabb, nem unalmas!), viszont általában minden epizód tele van izgalmas csavarokkal és nyitott végekkel, amiért a körmömet rágva ültem le minden részt nézni.

Emily Thorne

A remek sztorihoz és történetvezetéshez hozzájön egy rakás kiforrott és érdekes karakter (mondjuk kár, hogy ekkora nagy kontrasztok vannak a sorozat karakterei között, mert aki nem nagyon érdekes, az meg nagyon, de nagyon unalmas és átlagos). Köztük maga a főszereplő is, ami igen furcsa, mert általában a sorozatokban a főszereplőt soha nem szoktam szeretni. :D Emily egy kemény, karakán és kitartó nő, szereti maga intézni a dolgait, nehezen nyílik meg és még nehezebben enged bárkit a közelébe. Ennek ellenére (vagy éppen ezért?) mégis szerethető, talán az apja iránt tanúsított szeretete és lojalitása miatt, vagy lehet csak azért, mert nekem mindig is bejöttek az erős női karakterek, legyen szó sorozatról, filmről, vagy akár könyvről. És ebből fakad az is, hogy ebben a sorozatban a bevett történettel ellentétben itt Emily az, aki mindig megmenti a szerelmét és nem fordítva, ami nekem kifejezetten imponál.

Conrad és Victoria Grayson

Victoria és Conrad Grayson a sorozat „gonoszai”, ám valamiért őket nehezen tudom utálni, inkább már csak egy fáradt sóhajjal veszem tudomásul, hogy miket művelnek, vagy jókat nevetek azon, ahogyan megpróbálják egymást elviselni. Egyértelműen érezhető a két színész közötti kémia, minden dialógusokat imádom, de főleg azt, hogy eleinte megpróbáltam eldönteni, hogy kinek van igaza, vagy, hogy ki a gonoszabb a másikkal, vagyis megpróbáltam valaki mellé állni, de mára rájöttem arra, hogy ők direkt így lettek megírva, hogy tulajdonképpen ugyanolyan jók és rosszak is és tökéletesen kiegészítik, illetve megérdemlik egymást.

Nolan Ross

És a sorozat legjobb karaktere az én szememben egyértelműen Nolan Ross, a számítógép zseni, hacker és multimilliomos legjobb barát, aki mindig ott van Emily mellett már az első résztől fogva. Nolan tipikusan az a karakter, akit az írók olyan precizitással alkottak meg, hogy nincs olyan ember, aki ne szeretné. (ahogyan ilyen pl. Tyrion Lannister vagy Magnus Bane is. Fel a kezeket, ki nem szereti Tyriont?!) Okos, vicces, lojális és hűséges, imádom az összes jelenetét, beszólását, történetszálát és én személy szerint szerettem Tylerrel (akinél látszott, hogy Nolan annyira szeretne valakit, aki törődik vele), Padmával (számomra gyors volt az összehozásuk, de ennek ellenére nagyon szerettem őket együtt), Marco-val és Patrickkel is. Mondjuk azt már kevésbé, hogy általában akikkel kapcsolatba kerül, azok csak kihasználják és/vagy elárulják. (tudom, miben settenkedsz Patrick, engem nem versz át!)

Emily és Nolan

A sorozat szintén nagy erőssége és „megfogó” eleme az Emily és Nolan (#Nemily) közötti barátság, hogy szépen lassan, de biztosan olyanok lesznek szinte, mint a testvérek. Ez mind szép és jó és lehet, csak én vagyok így, de nekem Emily részéről sokszor nem jön át ez a nagy barátság. Nolan majdnem meghalt miatta (többször is), folyton fedezi őt, ami miatt nem egy kapcsolata tönkrement, egyszóval mindent megtesz érte az első pillanattól fogva, viszont Emilynél ugyanazt nem látom viszont. Ha már vészhelyzetről van szó, akkor természetesen rohan segíteni és megmenteni Nolant, de amúgy egy kedves szava nincs hozzá (mondjuk, kihez van?). Nem érdeklődik, hogy mi van vele, az 1x10 részben (amikor már rég megbízhatott volna Nolanben) szemrebbenés nélkül elárulja és még neki áll feljebb, sőt még a 2. évadban nem egyszer cserbenhagyja (Padmás eset) vagy éppen nem a legjobb barátként viselkedik (Nolan apja meghal dolog). És akkor ezek még csak néhány hirtelen eszembe jutott dolgok voltak. Szóval én látom ezt és tetszik Nemily meg minden, de annak jobban örülnék, ha az írók jobban erőltetnék a barátságot Emily részéről is. 

A többi karakterről még lehetne írni, de minek? Daniel papírmasé figura, akinél az 1. évad elején azt hittem, hogy történni fog valami, de aztán mégsem és ráadásul akkor jött a 2. évad…, Jack szintén átlagos, Amandával az elején nagyon tetszettek, aztán jött a gyerek, óh jaj; Charlotte-ot és Declant bírtam, Charlotte random „behülyüléseit” már kevésbé. Aidenről pedig nem éri meg beszélni sem.
Összegezve ez egy nagyon jó kis sorozat, ami betekintést nyújt a gazdagok (vállalkozók és politikusok) világába, ami tele van ármánnyal, színlelt mosollyal és különböző játszmákkal, amik a felszín alatt folynak.

Értékelés: 10/10

Előzetesek:

Angol:

Magyar:

Az Éhezők Viadala: Futótűz (a film)

A történet:
Bár Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) és Peeta Mellark (Josh Hutcherson) megnyerték az Éhezők Viadalának 74. évi versenyét, szenvedéseik még korántsem értek véget. Győzelmük ugyanis nem jelenti azt, hogy biztonságban visszatérhetnek szeretett otthonukba, részt kell venniük a Győzelmi Körúton, végig kell látogatniuk az összes körzetet Panemben. Közeledik azonban a 75. Éhezők Viadala, Snow elnök (Donald Sutherland) pedig új szabályt hoz az esemény tiszteletére: idén az eddigi győztesek közül választanak harcosokat, hogy összemérjék erejüket egy mindent eldöntő és az Éhezők Viadalához méltó küzdelem során. Az új aréna pedig temérdek kellemetlen meglepetést tartogat a kiválasztottaknak. (Forrás: port.hu)

Azt hiszem nekem örökkön-örökké Az Éhezők Viadala trilógia marad a No. 1., kedvenc disztópiás könyvem, talán mert ezt olvastam legelőször ebben a témában, és a kezdetektől nagyon imádom. Persze sok más disztópiát olvastam utána, hiszen Az Éhezők Viadala óta csak úgy ontják magukból az írók az újabb ilyen jellegű könyveket, és sokat megszerettem (pl. Tiszták, Az útvesztő vagy a Részben ember), de nekem akkor is Az Éhezők Viadala marad a kedvenc. És ezt azért kellett ennyire kihangsúlyoznom így az elején, hogy tudjátok mennyire vártam a 2. filmet, hogy mennyire örültem, hogy végre péntek este megnézhettem a moziban, és hogy a film egyszerűen tökéletes lett.

Próbálok én kritikus lenni, de ha a kedvenceimről van szó, akkor akármennyi hiba van az adott filmben (vagy könyvben/sorozatban), akkor nekem oly mindegy, hisz akkor is nézni/folytatni fogom, és ódákat zengeni róla. A Futótűz véleményem szerint ezerszer jobb lett, mint az első film, nem tudom ennek mi lehet az oka, de itt azonnal imádtam a filmet, míg az első részt csak második, harmadik nézésre szerettem meg. A történetet mindenki ismeri, aki meg nem, az olvassa el a könyveket, vagy nézze meg a filmet, erről most nem szeretnék írni. Azt szeretném röviden és lényegretörően megfogalmazni, hogy miért imádtam ennyire a Futótűzt.

Az Éhezők Viadala filmek sikere sok dolognak köszönhető. Egyrészt annak ellenére, hogy egy ifjúsági regény, mégis igen komoly témákat feszeget, szerencsére nem a szerelmi nyáladzáson van a fő hangsúly, társadalomkritikai problémákat mutat be, egy erős és igen karakteres női főhős szemén keresztül láthatjuk és ismerhetjük meg a világot, és közben egy izgalmas és felettébb kalandos történet bontakozik ki a szemünk előtt. Nekem a 2. könyv volt a kedvencem a trilógiából, így ezért még jobban vártam a filmet. Nem csalódtam egy cseppet sem. A filmet mondhatni két részre lehet osztani. Az első felében láthatjuk milyen élete lett Katnissnak a győzelme után, hogy még mindig poszt-traumatikus stresszben szenved az arénában átélt borzalmak miatt, a sok rossz dolog még mindig kísérti, vagyis az élete egyáltalán nem lett tökéletes. Peetaval még mindig a szerelmeseket kell játszaniuk a kamerák előtt, és ez talán életük végéig így lesz. A Győzelmi Körút se alakul fényesen, és közben egyre nyilvánvalóbb, hogy Panemben lázadás készülődik. Az emberek nem tűrik tovább az elnyomást. Aztán a film másik fele pedig a Nagy Mészárlás, hiszen a 75. Éhezők Viadalán a korábbi győztesek közül kerülnek ki a bajnokok, így Katniss és Peeta ismét egy vérre menő, kemény játékban találják magukat, persze ez most egészen más lesz, mint a tavalyi...

Jennifer Lawrence (Katniss) és Josh Hutcherson (Peeta)

A film első fele tehát kissé lassabb folyású, inkább az érzelmeken, és a megható pillanatokon van a hangsúly, a karakterek fejlődését és küzdését láthatjuk. A második fele sokkal izgalmasabb és eseménydúsabb, és ennek pont így kellett lennie, így mindenki megkaphatta, amit szeret egy filmben. Nekem egyetlenegy fenntartásom van az elejével. Mégpedig a rengeteg csókolózás. Katniss kissé idióta tinilánykának tűnt, hiszen a film elején vagy százszor lesmárolta Galet, majd Peetat, aminek semmi értelmét nem láttam. Így az 5. értelmetlen csókolástól már hangosan sóhajtozni kezdtem a moziban. Ez engem zavart, főleg mert semmi értelmét nem láttam. Az Aréna viszont csodaszép volt és ezt a vizes dolgot is szépen megoldották. Persze nem minden pont úgy történt, mint a könyvben, de most mégse tudnék belekötni a változtatásokba, sőt, annyira lekötött a film, hogy közben nem is agyaltam azon, hogy, na, ez most hogy is volt a könyvben?

Jenna Malone (Johanna) és Sam Claflin (Finnick)

Tehát adott egy remek történet, és ha ez még nem lenne elég, akkor ott van nekünk a tökéletes szereplőgárda. Jennifer Lawrenceel az Isten lábát fogták meg a készítők, tökéletes Katniss, az egyik legtehetségesebb fiatal színésznő, akit nagyon szeretek. Zseniálisan hozza Katniss bonyolult karakterét. A fiúkra már nem mondhatom ugyanezt. Galet sosem bírtam, Peeta a könyvben kedvencem, itt csak halovány árnyéka a könyves karakterének, talán ez a Hutcherson gyerek még se volt annyira jó választás. Most nem nagyon tette oda magát. Az első filmben jobban bírtam. A régiek többségében jók voltak, de kérdezhetnétek mi van az új karakterekkel? Csak ismételni tudom önmagam, a készítők ismét remek színészeket találtak. Személyes kedvenceim az újak közül természetesen Finnick és Johanna, így rájuk voltam a legkíváncsibb. Jena Malone és Sam Claflin tökéletesen keltették életre karaktereiket külsőleg és belsőleg. Johannát szerettem, Finnicket meg IMÁDTAM! Nem titok, hogy nekem Finnick a nagy kedvencem a trilógiában és én már az elejétől tudtam, hogy Sam Claflin remekül megoldja a feladatot. Az elején tudott piperkőc és bájgúnár lenni, a végén meg komoly és érzelmes, ahogy azt kellett.

A film majdnem 2,5 órás, de egy percig nem untam magam (jó, talán csak a századik csókolózásnál), szerintem egy remek könyvadaptáció lett, és moziban igazi élmény volt megnézni. Nagyon várom a folytatást és most kifejezetten indokoltnak tartom, hogy az utolsó könyvet két filmbe szedik szét, hiszen abban rengeteg minden történik. Most elhiszem, hogy tényleg nem csak a pénzhajhászás a készítők fő célja. Jövőre érkezik a Kiválasztott 1. része, természetesen ezt várom a legjobban a jövőévi mozis kínálat közül.
UI: A plakát csodaszép és ismét hálás köszönet, hogy felirattal ment a film a moziban. :)
Értékelés: 10/10

Előzetes:

Laurell K. Hamilton: Fagyos érintés (Merry Gentry 6.)

A történet:
Ismertek jól. A nevem Meredith Gentry, hercegnő és a faerie trón várományosa, korábban magánnyomozó a halandók világában. Hogy királynővé koronázzanak, folytatnom kell a királyi vérvonalat: utódot kell a világra hoznom. Ha kudarcot vallok, nagynéném, Andais királynő a faerie trónjára segítheti a fiát, az őrült Cel herceget. Engem pedig könnyedén eltesz láb alól. Hűséges őrök vesznek körül, akik megvédenek, szeretnek, és ha kell, az ágyamba bújnak. De minden próbálkozás ellenére elkerül a gyermekáldás. A gonosz királynő és bizalmasai ellenem szövetkeztek, így testőreimmel visszatértünk Los Angelesbe, remélve, hogy el tudtunk menekülni az udvari intrikák egyre gyülekező árnyai elől. De még száműzetésben sem lehet kicsúszni a sötét szándékkal közeledők markából. Most Taranis király, a faerie Seelie Udvarának hatalmas uralkodója szörnyű bűnnel vádolja meg testőreimet, és a halandók segítségével próbálja meg kézre keríteni őket. Ha sikerül neki, az embereimre szörnyű sors vár. De én tudom, hogy Taranis támadása alaptalan, és sejtem, támadásának valódi célpontja én vagyok. Megpróbált megölni, amikor gyermek voltam. És most attól tartok, szándékai ennél is rettenetesebbek.

Igazából úgy vagyok ezzel a könyvsorozattal, hogy hol szeretem, hol nem. Néha teljesen felidegesít, és az agyamra megy a sok szex és nulla történet felállás, néha meg remekül szórakozok rajta és egy szempillantás alatt kiolvasom az adott könyvet. Annak ellenére hogy nem tökéletes a sorozat, én mégis valamiért nem tudom abbahagyni, így kis szünet után folytattam a 6. résszel. A Fagyos érintés kifejezetten tetszett, pedig az előző nem jött be annyira, és épp azért szüneteltettem egy kicsit Merry történetét. Talán a szünet tett jót, talán most kedvező hangulatban voltam Hamilton könyvéhez... ki tudja. A lényeg, hogy a 6. könyv nagyon tetszett.

Végre történt valami érdekes és izgalmas, végre nem csak a szex volt a középpontban. A történet igazából mondhatjuk úgy, hogy egy éjszakát mutat be, alig pár óra eseményeit, vagy maximum két napot, a lényeg, hogy igen rövid időt ölel fel, mégis azalatt rengeteg minden történik Merryvel... és igen lényeges dolgok. Ezen rövid idő alatt az élete mondhatni teljesen megváltozik. A nagybátyja, Taranis, a Seelie király valami ördögi dolgot forral Merry ellen, amire már régen számítani lehetett, hiszen korábban is az udvarába akarta csábítani a lányt, méghozzá kétlem, hogy egy nagy családi összeborulásra. Nekem fogalmam sem volt, hogy Taranis mit forral, és ERRE biztosan nem tippeltem volna. Így még engem is meglepett miben mesterkedett. A lényeg, hogy bebizonyosodott Taranis se sokkal épelméjűbb, mint Andais vagy Cel.

Merry három testőrét igaztalanul vádolják meg egy súlyos bűnténnyel, Taranis mesterkedik a háttérben, és közben Merry tovább lavírozik a faerie politikai játszmáiban. Egyre jobban sürgeti az idő, hogy teherbe essen és királynő legyen belőle. Azt hittem már soha az életbe nem esik teherbe.... de szerencsére végre bekövetkezett. Hamilton pedig ismét egy olyan fordulattal lepett meg, amire életemben nem gondoltam volna. Korábban sokat kattogott azon az agyam, hogy vajon ki lesz Merry királya, Doylera tippeltem volna. De azt sose hittem volna, hogy ez lesz a megoldás, ami... nem akarom lelőni az egészet, mindenki olvassa el és akkor meglátja Hamilton hogyan oldotta meg a dolgokat. Kicsit úgy érzem, rajongói nyomásra alakította így az egészet, mintha maga se tudott volna dönteni hogy ki legyen Merry férje. Fura lett a megoldás, nekem mégis tetszik, és igen érdekes jövőt vetít előre. Kíváncsi vagyok, hogyan oldják meg ezt a helyzetet később.

Merry és Fagy

A 6. könyv története tehát nagyon tetszett és nagy meglepetésemre sok minden történt alig pár órára leforgása alatt, persze megint volt egy kis szex, de hát gondolom ez nem hiányozhat ebből a sorozatból. Hamilton még mindig csodaszépen ír, rengeteg kedvenc idézetem lett, amiket az első néhány után már abbahagytam kiírogatni, mert akkor kétszer annyi időbe telt volna az olvasás. A karaktereit még mindig nagyon kedvelem, Fagy a nagy kedvencem és nem akarom elhinni, ami történt vele. Remélem ez nem végleges és hamarosan visszatér. Örültem, hogy megismerhettem jobban a múltját, így még inkább a szívemhez nőtt. A többiekről még mindig ugyanazt gondolom mint ezelőtt. Cel hiányzott, az előző könyvben végre kiszabadult, vártam, hogy mit tervezget és akciózik, de nem történt vele kapcsolatban semmi. Mondjuk ezek után tuti még jobban megőrül, ha megtudja, hogy Merrynek sikerült teherbe esnie, vagyis ő lesz az Unseelie királynője. Ezt Cel biztosan nem hagyja szó nélkül.

Most nagyon szívesen olvasnám a folytatást, de inkább későbbre halasztom. Egyrészt most nem is tudnám olvasni, másrészt pedig talán ide kell a szünet a könyvek közé. Mert ha egyszerre olvasom, akkor könnyebben besokallok tőle.
UI: A magyar cím egy borzalmas fordítás, szerintem. (Mondjuk engem az elejétől zavar, hogy Fagy nevét, ami eredetileg ugyebár Frost, lefordították magyarra. Hagyni kellett volna az angolt). A borító viszont sokkal szebb, mint az eredeti.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-fagyos-erintes
Értékelés: 5/5