Dan Wells: Részben ember (Részlegesek 1.)

A történet:
Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immúnis csecsemő. Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Újabb disztópia, de szerencsére most egy igazán jól sikerült darabot fogtam ki magamnak a nagy választékból, és ennek kifejezetten örülök. Régen nem olvastam már ilyen jó disztópiát, és ha mondhatok ilyet akkor szerintem ennek van az egyik legjobban felépített és átgondolt háttérvilága. Nem olvastam ezelőtt Den Wellstől, de ez a pasi tud valamit, mert nagyon élveztem a könyvet, izgalmas volt és fordulatos, általam még nem olvasott dolgot vetett fel alap szituációnak/problémának, így nem kellett ugyanazokkal a klissékkel újra és újra megszenvednem, hanem egy egyedi történetet kaptam, ami igen nehéz és szinte már morális problémákat feszeget, méghozzá nagyon őszinte módon. A korábbi világ elpusztult és az emberiség nagy része, több mint 90%-a kipusztult a háborúban, amit a Részlegesekkel vívtak. Akkor elszabadult egy rejtélyes vírus, aminek hatására egyik csecsemő se éli túl a születését követő napokat, így lassan kifogyóban van a társadalom és ha nem születik új generáció, akkor a megmaradt emberek évek múltán végleg kihalhatnak.

Már a könyv alap története is igen rettenetes és szörnyű világot ír le, alig maradt pár tízezer ember, nincsenek gyermekek, a legfiatalabb fiú, aki még nem halt bele a vírusba 11 éves, a csecsemők sorra halnak meg egymás után, és mindenki a vírustól retteg. Közben persze, hogy a helyzet ne legyen egyszerű a kormány, vagyis a Szenátus, úgy akarja megoldani a gyermek gondot, hogy minden 18 éves nőt a szülésre kötelez, ha minél többen szülnek, akkor minél több kisbaba lesz és akkor nagyobb az esélye, hogy egyszer sikerül megtalálni a vírus elleni gyógymódot. De mivel telnek az évek, már 11 év telt el a háború vége óta, és csak nem tudtak megoldást találni a gondra, így egyre lejjebb viszik a szülési korhatárt és már a 16 éves lányokat is erre akarják kényszeríteni... mégpedig a hazájuk megmentésének ürügyén. Igazából ebben látom a könyv egyik legszörnyűbb momentumát, értem én, hogy meg akarják találni a vírus ellenszerét és valahogy megmenteni az emberiséget, de ezt nem úgy kellene elérni, hogy már 16 éves lányokat a szülésre köteleznek. A Szenátus úgy bánik a nőkkel, mint szimpla tenyészkancákkal, az emberi jogaikat teljesen a porba tiporják, elveszik tőlük a szabad döntés és élet lehetőségét, és gyakorlatilag rájuk kényszerítik a szülést.

Persze nem mindenki ért egyet a Szenátus helyzet kezelő gyakorlatával és törvényeivel, így a megmaradt emberiség sem egységes, a Hang kiáll a Szenátus törvényei ellen, szerintük nem a születésszabályozással kellene a gondokat kezelni. Aztán rajtuk kívül még ott vannak a Részlegesek, vagyis azok az emberi képre mesterségesen megteremtett gépek, akiket a háború megnyerése miatt alkottak meg korábban és akik később fellázadtak és felszabadították magukat az emberi elnyomás alól. Mindenki azt hitte, hogy ők szabadították a vírust az emberekre, de később kiderül ez nem igaz, sőt még ők sem egységesen lépnek fel az emberek ellen, hanem a Részlegesek is több csoportra osztódtak, mert nem értettek egyet abban, hogyan kellene kezelniük az emberekkel való helyzetet. Vagyis ebben a világban mindenki mindenkinek az ellensége, soha nem lehet tudni ki melyik oldalán áll, és ebben a kaotikus helyzetben persze egyesek mi mással is foglalkozhatnának, minthogy foggal-körömmel ragadják meg és tartsák maguknál a hatalmat? Nagyon tetszett ez a világfelépítés és az egész amiről ez a sorozat szólni fog. Mert igen, ez is sorozat.

A szerintem zseniális világfelépítés és izgalmas történet mellett a karakterek annyira nem emlékezetesek, de nem is unalmasak vagy irritálóak, éppen elviselhetőek. Főszereplőnk Kira, akiről később kiderül, hogy nem egy átlagos lány, hanem nagyon is különleges, nem akarom lelőni, hogy mi van vele, legyen elég annyi, hogy erre a fordulatra nem számítottam, így kellőképpen meglepődtem és igen érdekes lehet ez a jövőre nézve. Akik nekem még szimpatikusak voltak, egyrészt Jayden, akinek sajnálom a halálát, a másik meg Samm, a Részleges katona, aki ellenségből szövetségessé lépett elő. Az még jobban tetszett a könyvben, hogy nem volt benne szerelmi nyavalygás, se szerelmi háromszög, sőt szinte semmilyen romantikus szál nem volt benne, igazán üdítő volt most egy ilyen könyv, bárcsak több ilyen lenne a piacon. Mellesleg látszik a történeten, hogy Wells mindennek alaposan utánanézett, vagy csak jártas ezekben az orvosi/kutatási témákban, mert néha olyan dolgokról beszélt Kira, amiből egy szót sem értettem. :) Persze kicsit fura és mondhatni hihetetlen, hogy pont egy 16 éves orvosi gyakornok lány jön rá a vírus ellenszerére, senki másnak még csak eszébe se jutott az, ami neki, ez kicsit túl mesés lett, de még megbocsájtom, mert minden más nagyszerű lett a könyvben.

Egy szó, mint száz nagyon tetszett ez a könyv, természetesen szeretném majd olvasni a folytatást. Meglátjuk mikor lesz rá alkalmam. Ilyen disztópiás könyvek kellenek nekem, remélem a második kötet ugyanilyen színvonalat nyújt majd és nem kell benne csalódnom. Külön plusz pont, hogy maradt az eredeti borító. :)

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/dan-wells-partials-reszben-ember

Értékelés: 5/5*

2013/2014-es évad: sorozatok, amiket mindenképp nézni fogok :)

A könyvek mellett a filmek és a sorozatok szerelmese is vagyok, jelen bejegyzés alkalmával arról szeretnék írni, hogy mely sorozatokat fogom mindenképp nézni a 2013/2014-es évadban, ezek közül kiemelve az új sorozatokat, amik felkeltették az érdeklődésem. Gondoltam jó lesz, ha így magamnak összegyűjtöm, mert akkor egyrészt semmit nem felejtek el, másrészt pedig számítani lehet majd rá, miről lesznek kritikák az oldalon. Tehát akkor lássuk.

Elsőnek a már futó sorozatok, amiket mindenképp tovább fogok nézni: (MERT IMÁDOM ŐKET!)

1. Once Upon a Time: (Jön: 3. évad, premier: szeptember 29. )
A nyáron nagyon megszerettem ezt a sorozatot, így a 3. évadot hetente fogom nézni, nagyon várom a folytatást. :)

2. Arrow: (Jön: 2. évad, premier: október 9.)
(1. évad összegzés)
Az egész első évadot imádtam, így természetesen jöhet a folytatás, ami remélem még izgalmasabb lesz. Nagy elvárásaim vannak a 2. évaddal kapcsolatban, remélem nem kell csalódnom. :)

3. American Horror Story: Coven (Jön: 3. évad, premier: október 9.)
(1. évad kritika + 2. évad kritika)
Nagy kedvencem ez a horror/dráma/természetfeletti minisorozat, amiben minden évad más-más történetet mesél el, ugyanazokat a színészeket szerepeltetve. Evan Peters a 3. évadban szintén kapott szerepet, így természetesen nem hagyhatom ki a boszorkányos 3. évadot sem. Kíváncsi vagyok mit alkotnak a készítők.

4. Sherlock (Jön: 3. évad, premier: január 1.)
Ezt a minisorozatot is imádom, már nagyon várom Sherlock és Watson legújabb kalandjait, és az érdekel a legjobban, Sherlock hogyan tudta meghamisítani a halálát. Végre belép a képbe Mary, így remélem lesz sok fight Mary és Sherlock közt a képernyőn... bár kár, hogy Moriarty meghalt, de biztos jó új bűnözőket találnak ki a készítők, ebben nem kételkedem.

+ Ezek mellett még nagyon várom a Teen Wolf folytatását, és a Trónok harcáét is, de ezek csak majd 2014-ben folytatódnak, több mint fél év múlva, így addig még bőven van idő. :)

+ Itt van még a Vámpírnaplók (4. évad összegzés), amit már kezdek nagyon unni és egyre több idegesítő dolog van benne, én már a 3. évad óta a sorozat kaszálását fontolgatom, de valamiért még mindig nézem tovább. Talán abban bízok, hogy megint izgalmas lesz a sztori, mint a második évad végéig, talán várom a csodát. Mindenesetre az idén érkező 5. évadot (premier: október 3.) nézni fogom, úgysem tudnám megállni, mert még mindig bízom benne, hogy javulni fog a színvonal. (Bár nem tudom mi lesz a sorozattal az Ősök távozása után, de majd meglátjuk) És NEM!!!!! A The Originals spin-off sorozatot nem fogom nézni, baromság lesz az egész, már a pilotból kiderült számomra!

Új sorozatok a 2013/2014-es évadban, amik felkeltették az érdeklődésem, így mindenképp megpróbálkozom velük:

1. Once Upon a Time in Wonderland (Egyszer volt, hol nem volt Csodaországban) - Premier: október 10.

Történet: A viktóriánus Londonban a gyönyörű és fiatal Alice egy veszélyes és különös világról mesél, mely a nyúlüreg túloldalán létezik. A láthatatlan macska, a füstölgő hernyó és a beszélő kártyák csak kevesek azon dolgok közül, akikkel hihetetlen kalandjai során találkozott. Ez a lány csakis őrült lehet. Az orvosai egy olyan gyógymóddal akarják kezelni, aminek hatására minden ott látott dolgot elfelejthet. Alice úgy tűnik készen áll hátrahagyni ezt az egészet - különösen egy dzsinn, a jóképű és rejtélyes Cyrus emlékét, akibe beleszeretett és akit örökre elvesztett - de mélyen legbelül még mindig érzi, hogy az valóság volt és még épp időben a Szívbubi (Knave of Hearts, ennek nem tudom a hivatalos magyar megfelelőjét) és a fehér nyúl megmenti attól a szörnyű sorstól, ami az intézetben várna rá.

Tetszik az előzetes, és ugyanazok a készítők, mint a Once Upon a Time esetében, mondhatni ez lesz annak a spin-off sorozata, én várom, mindenképp bele fogok nézni. Elvileg 12 részesre tervezik, így ez csak egy minisorozat lesz. Pilotról biztosan írok majd kritikát.

1. évad előzetes:

2. The Tomorrow People (A Holnap Emberei) - Premier: október 9.

Történet: Az emberiség új lépcsőfoka ütötte fel a fejét, egy olyan új generáció, akik paranormális képességekkel születtek – ők a Tomorrow People („A Holnap Emberei”). Egy évvel ezelőtt, Stephen még normális tinédzser volt, addig, amíg el nem kezdett hangokat hallani és álmában teleportálni. Stephen más megoldást nem látván elkezdi követni az egyik fejében lévő hangot, ami elvezeti a Tomorrow People-el való első találkozásához – Johnhoz, Carahoz és Russellhez – egy genetikailag fejlettebb fajhoz, akik a telekinézis, a teleportálás és a telepatikus kommunikáció képességeit használják. A Tomorrow People embereire az Ultranak nevezett tudósokból álló csapat vadászik. Az Ultra – Dr. Jedekiah Price vezetésével – úgy látja, hogy a Tomorrow People emberei fenyegetést jelentenek az emberiségre nézve, épp ezért a kitaszított csoport kénytelen előlük egy metróalagútban bujkálni. Jedekiah titokban alkut ajánl Stephennek, ha segít neki a Tomorrow People elleni harcban és abban, hogy elfoghassa őket, akkor biztosítja számára a további normális életét a családjával és legjobb barátjával, Astriddal. John, Cara és Russel egy másfajta családot kínál fel Stephennek és egy otthont, ahova valóban tartozik. Mivel Stephen képtelen hátat fordítani vagy az emberek vagy pedig a Tomorrow People világának, így kitalál magának egy saját utat - egy utazást, mely az apja titokzatos eltűnésének rejtélyeit fedheti fel vagy pedig egy ismeretlen jövő felé vezethet a Tomorrow People tagjaival.

Semmi újdonság, vehetjük egy X-men koppincsnak ezt a sorozatot, sőt nem is eredeti ötlet, hanem egy korábbi 1970-es évekbeli brit sorozat remakeje. CW sorozat, és elég klisésnek tűnik, meg minden, de én biztos bele fogok nézni az első pár részbe. Pilotról biztos lesz kritika.

1. évad előzetes:















3. Reign (Az Uralkodás) - Premier: október 17.

Történet: Mary, a skótok királynője, Franciaországba érkezik, hogy biztosítsa a korábban elrendezett stratégia szövetséget azáltal, hogy hivatalossá tegyék a francia király fiával, Francissel megkötött eljegyzésüket. A herceget, Francist, elbűvöli a skót lány, de mint a legtöbb fiatalember ő se nézi jó szemmel, hogy valaki más által elrendezett házasságnak kell eleget tennie, főképp mivel már van egy másik kapcsolata az egyik udvarhölggyel és mellesleg saját maga szeretné irányítani ezt a Skóciával kötött szövetséget. Mégis, Mary és Francis között kialakul a szenvedély.
Tovább bonyolítja a dolgokat Bash, Francis jóképű féltestvére, aki törvénytelen származása ellenére mégis apjuk kedvence. Habár Bash tudja, hogy Francis az örökös és Mary neki van szánva, mégis hamarosan érzéseket kezd táplálni a lány iránt. Az udvarban semmi sem kerülheti el a királynő, Francis anyjának, figyelmét. Az erős akaratú királynő, Katherine, nagy is tisztában van vele, hogy Mary milyen hatással van a fiára, és annak törvénytelen testvérére, és azzal is, hogy férje, Henrik király, szeretőket tart mellette. A királynő útmutatást kérve megbecsült tanácsadójához fordul segítségért, a látóhoz, Nostradamushoz, aki figyelmeztetni őt, hogy a Maryvel kötött házasság okozza majd a fia vesztét. Katherine mindent megtenne azért, hogy megmentse a fiát, nem számít, ki másnak az életébe kerül.

A Tudorok óta kitartóan keresem az új kedvenc kosztümös drámámat, egy ideig azt hittem, hogy a Borgiák lesz az, de az nem jött be, meguntam és abbahagytam.
A CW eddig nem nagyon csinált ilyen sorozatokat, így egyrészt ezért vagyok nagyon kíváncsi a Reignre, másrészt tetszik az előzetes. Tehát lesz itt minden, amit szeretek egy kosztümös drámában, intrika, szerelem, ármánykodás, szép jelmezek és habár gondolom nem lesz éppen történelmileg hű a sorozat (már ezen panaszkodnak sokan Amerikában), de valljuk be egy sorozatot nem épp a történelmi hűség miatt néz az ember. (Akit az érdekel, az nézzen dokumentumfilmeket!)
Mindenképp belenézek az első pár részbe, és remélem nem kell majd csalódnom.

1. évad előzetes:

4.  The 100 ( A 100) - Premier: 2014 március 19.

Történet: 97 évvel ezelőtt egy nukleáris Armageddon megtizedelte a Föld lakosságát. Az egyetlen túlélő az akkor éppen a 12 nemzetközi űrállomáson lévő 400 lakos maradt. 3 generáció született már az űrben, a túlélők száma 4000-re növekedett és a haldokló Ark egyre jobban kezd kifogyni a készleteiből – a 12 űrállomás most összekapcsolva működik és céljuk a túlélők életben tartása továbbra is. 
A drákói szigorhoz hozzátartozik a halálbüntetés, a születésszabályozás és Ark vezetői kemény lépéseket tesznek azért, hogy biztosítsák a jövőt. 100 kiskorú bűnözőt száműznek a Földre, hogy ők teszteljék, a Föld újra lakható-e vagy sem. A 100 fiatalkorú közt van Clarke, az Arki vezető orvos okos tinédzser lánya; Wells, az Arki kancellár fia, a fenegyerek Finn; és a testvérpáros Bellamy és Octavia, akiket törvénytelen gyermeki mivoltuk mindig a szabályok megszegésére ösztönöz. A Földre küldött 100 fiatal számára a bolygó, amit sosem ismertek, egyszerre tűnik mágikusnak és halálosnak. Az emberiség túlélése az ő kezükben van, ezért a 100-nak meg kell találnia a módját, hogy legyőzzék nézeteltéréseiket, hogy összefogjanak és találjanak egy új módot a Földön való élethez, ami egyszerre primitív, halálos és tele van ismeretlennel.

Posztapokaliptikus sorozat a CW-től? Úgy tűnik ezek a negatív jövőképet lefestő történetek a könyvek és filmek után már a sorozatokban is megjelennek. Nagyon érdekes és izgalmas sztorinak tűnik, mindenképp bele fogok nézni. Ugyancsak egy könyvadaptáció. (Igen kétségbeejtő lehet, hogy Hollywoodban már nem tudnak új ötleteket kitalálni, mert mindig vagy remake-el, vagy könyv/képregény adaptációval bombáznak minket).

1. évad előzetes:

Benina: A boszorka démona (Bíborhajú 2.)

A történet:
Alig két hónap telt el azóta, hogy a boszorkányok legyőzték a zsoldosokat, és egyezséget kötöttek az Üldözőkkel. Claire és Kellan új városba költöznek, elkezdik az egyetemet. Próbálnak minél átlagosabban élni. Hétköznapi életük azonban nem tart sokáig… A Bölcs tudja egyedül, miért ad Claire-nek egy különleges ajándékot, és a Bölcs látja egyedül, ezzel merre fordul Claire élete. Aztán hirtelen feltűnik egy soha nem látott ismerős, és elszabadul a pokol! Egyik csapás követi a másikat, és csupán egyetlen lény van, aki képes segíteni Claire-nek átvészelni az új helyzetet élve és ép elmével: egy ellenség. Képes Claire félretenni az ellenérzéseit, hogy elfogadja a gyűlölt személy segítségét? Sikerülhet megmenteni mindenki életét?

Nem gyakran olvasok magyar íróktól, nem tudatosan hanyagolom őket, ez valahogy csak így alakult. Mellesleg régebben kevés nekem való magyar könyv volt, de hála az égnek egyre több jelenik meg a YA könyvek piacán, így ennek kifejezetten örülök. Hosszas huzavona után vettem a kezembe Benina Bíborhajú sorozatának első részét, ami tetszett, de mégse hagyott bennem mély nyomokat, átlagos könyv volt, mégis szép és szerethető írói stílussal. Így aztán nem törtem magam annyira, hogy olvassam a folytatást, és már egy ideje lehetőségem lett volna a második rész olvasására, de valamiért mégse vonzott. Aztán már úgy voltam vele, hogy essünk túl rajta, ha jelenleg nincs jobb ötletem. Nem vártam sokat a trilógia második részétől és el SEM TUDOM MONDANI MILYEN KELLEMESEN CSALÓDTAM!

Röviden: A boszorka démona nekem kifejezetten tetszett. De komolyan. Nem erre számítottam az első kötet után, így most teljesen meglepett az egész. Szinte faltam a sorokat, egy percig nem untam magam, és az elejétől a végéig tetszett (pár dolgot kivéve). Benina még mindig remekül ír, nagyon jól tette a Könyvmolyképző kiadó, hogy lehetőséget adott neki a könyvei megjelentetésére, mert Benina egy olyan tehetség, akit nem szabadott volna parlagon hagyni. Na, de mielőtt elkezdem sorolni miért tetszett tulajdonképpen ez a könyv annyira, kezdjük a kis hibákkal, vagyis nem éppen hibák ezek, csak olyan dolgok, amik nekem nem tetszettek, vagy épp nem értettem. Szóval, van egy az árnyékvilág a párhuzamosan fut a miénk mellett, és ugye Kellan halála után Claire oda megy át, hogy visszahozza magának a másik világbeli Kellant, mert ugye abba átmentődtek az igazinak az érzelmei meg egyebek. Ehhez nekem két hozzáfűznivalóm lenne, de ez tényleg csak saját vélemény. Egyrészt szerintem ez az árnyékvilág, ha a miénk ellentettje és párhuzamosan fut vele, akkor pontosan ugyanannak kellene ott történnie, mint az eredeti világban, csak épp ott mindenki és minden az eredetinek az ellentettje. Épp ezért kicsit fura volt az a felfogás, hogy van ami tényleg az ellentettje és van ami nem, mondjuk hogy egyes karakterek abban a világban nem is léteznek. Másrészt meg ugyebár az igazi Kellan meghalt, ezt Clairenek el kellene fogadnia, mert az a másik, az NEM Kellan, akárki akármit mond. És így kicsit hülyén lett megoldva Kellan visszahozása, remélem azért ezt nem ilyen könnyen oldották meg, hanem azért ebből még később lesznek konfliktusok, vagy ha nem, akkor ez tényleg furán lett kitalálva. Vagyis, szerintem a történet egyes részleteiben vannak hibák, amik lehet csak engem zavarnak, de ez a két dolgot akkor is nehezen emésztettem meg.

Mégis, ezek ellenére nagyon tetszett a könyv, mert a történet izgalmas és érzelmes volt egyszerre. Volt itt kaland bőven miközben Claire a másik világba utazott Kellanért, aztán a kalandok mellett szépen be lett mutatva a gyász leírása Kellan halála után, és hogy ezt miként (nem) dolgozta fel Claire. A karakterek valamiért most szintén sokkal szimpatikusabbak voltak, a kedvencem még mindig Jorja, de mellé most odakerült még Milan (mennyire bírtam a srácot, még ha keveset szerepelt, akkor is!), és nagy meglepetésemre Wentworth, a másik világbeli Zsoldos. Három nézőpontból íródott a történet, ami kifejezetten indokolt volt jelen esetben, így ez nem zavart, sőt mindhárom nézőpontot imádtam olvasni, Claire, Kellan és Wentworth, mindhárom történetszál szépen lett kidolgozva, nekem valamiért Wentworthé lett a kedvencem ahogy viszonzatlan szerelemmel ácsingózott Claire után, elég vicces volt az első rész ismeretében, de mégis megvett magának.

Alakul ez a történet és ennél jobban nem is várhatnám a 3. kötetet, még szerencse, hogy már megjelent, be kell szereznem mihamarabb, mert nagyon érdekel mi lesz a vége ennek az egésznek. Most még más könyvek vannak a várólistámon, de remélem mihamarabb sorra kerülhet a Bíborhajú utolsó kötete is.

UI: A borító még mindig csodaszép, a lángoló kereszt és a felirat gyönyörű betűstílusa nagyon bejövős. :)

Bővebb információk a könyvről

http://moly.hu/konyvek/benina-a-boszorka-demona

Értékelés: 5/5

A végzet ereklyéi: Csontváros (a film)

A történet:
Clary Fray (Lily Collins) egy rejtélyes gyilkosságot követően rájön, hogy különleges képességekkel rendelkezik, és a világ, amiben eddig élt nem is olyan átlagos, mint amilyennek képzelte. Miután édesanyja (Lena Headey) eltűnik, Clary csatlakozik az Árnyvadászok csapatához, akik megmutatják neki New York valódi arcát: egy démonokkal, vámpírokkal, vérfarkasokkal, félelmetes lényekkel teli világot. Az ősidők óta tartó küzdelemnek most már Clary is részesévé válik, és az Árnyvadászokkal együtt veszi fel a harcot a démonok ellen. (Forrás: port.hu)

Több mint egy éve várok erre a filmre, régóta a könyvek rajongója vagyok, már az elejétől, a castingtól kezdve nyomon követtem a film készítésének folyamatát, és tavaly ilyenkor még úgy voltam vele... mikor lesz már jövőre és mikor láthatom a filmet? Akkor azt hittem sosem jön el ez a nap. Nos, mégis eljött. Megérte várni erre a filmre, mert a könyvadaptációk közül a jobbak között van helye. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a kritika sajnos spoileres lesz, és mint rajongó nem tudom kikerülni a szubjektív véleményformálást, így most belátom, ez nem egy objektív kritika lesz. Hanem egy rajongó vallomása. Tehát, mint könyvadaptáció majdnem tökéletes, egészen a könyv történetének filmre vitelétől kezdve a a megfelelő színészek kiválasztásán át, az apróbb változtatásokkal/átírásokkal és a történet egyszerűsítésével. Persze tudtam, hogy nem a könyvet fogom szóról-szóra visszakapni, és azt is tudtam, hogy pár dolgot megváltoztattak a könyvhöz képest, de ezek a változtatások nem mentek a történet kárára.

Na, de nézzük az elejétől. Mint már az előbb említettem pár dolgot megváltoztattak, és leegyszerűsítettek, kevesebb helyszínen játszódik a cselekmény, szálakat vontak össze, hagytak ki, mert hát egyszerűen nem lehetett mindent belerakni a filmbe. Például a történet nem a klubban kezdődik, mint a könyvben, hanem Claryék házában otthon. Vagy épp Simon nem változik patkánnyá, hanem a vámpírok emberként rabolják el, vagy épp Simont megmenteni nem csak Jace és Clary megy, hanem velük tartanak a Lightwood testvérek is. Ilyen ezekhez hasonló kis apró változtatások vannak a filmben, amelyek ésszerűek, szükségesek, és nem annyira zavaróak, sőt, némelyik még pozitív változás is, így ezek nem zavartak. A történet logikusan halad előre, véleményem szerint a könyv ismerete nélkül is érthető mi miért történik a vásznon (és ez nagyon fontos kritérium!), szép zenék kísérik a filmet végig, csodálatos a látvány és hála az égnek az egész filmnek nem egy romantikus, rózsaszín maszlag légköre van, hanem sötétebb és komorabb az egész. Az akciódúsabb jelenetek közül egyértelműen a Dumort hotel harci jelenete a kedvencem, mikor elkezdik a bunyót az valami csodás, az érzelmesebb jelenetek közül mi más lehetne mint az üvegházas jelenet, gyönyörű volt az egész környezet, mikor éjfélkor kinyíltak a virágok, és pont odaillett a Demi Lovato szám, ahova rakták.

Külön plusz pont, hogy felirattal ment a moziban a film, az eredeti nyelvet semmi nem múlhatja felül, ezúton is köszönet érte a magyar forgalmazónak. A felirat profin lett elkészítve, nem úgy, mint anno Az éhezők viadaláé, és egy rajongó minek is örülhetne jobban, minthogy rengeteg szöveg a könyvből lett átvéve, sokszor szó szerint. A sötétebb és komorabb hangulat mellett ott maradt párhuzamosan a Cassandra Clare könyveire jellemző elengedhetetlen humor, ebben ugyebár Simon jeleskedett, sok vicces poén szintén a könyvből lett a filmbe rakva. A mágikus elemekre se lehet panasz, szép volt a CGI, ijesztőek a démonok és mindenki, akinek annak kellett lennie.

És a végére maradt a színészek teljesítmények értékelése. A casting során nem lehetett okunk a panaszra, majdnem minden szerepre eltalálták a tökéletes szereplőt, Lily Collins, Jamie Campbell Bower és a többiek kihozták magukból, amit lehetett, és még a mellékszereplőkre se lehet panasz. Az én személyes kedvencem Robert Sheehan, és az ő Simonja, ami vicces, mert a könyvben Simont bírom a legkevésbé, de Robert Sheehan olyan tökéletesen alakította őt, hogy le a kalappal előtte. A kedvenc karakterem a könyvben Magnus, aki ugyebár elég keveset szerepel az első részben, így a filmben is, bár kaptunk egy-két plusz Magnus jelenetet, ennek csak örülni lehet. Kicsit féltem, hogy Godfrey Gao mit alakít, de nem találtam benne kivetni valót, bár még nem volt arra lehetősége, hogy jobban bemutathassa Magnus karakterét, így nem őt hibáztatom azért, mert mégse ütött akkorát a vásznon.

Egyetlenegy negatívumot találtam a filmben, és sajnálom de ezt nem tudom figyelmen kívül hagyni és csakis ezért jár a negatív pont. Ez pedig Valentine karaktere. A filmes Valentine kilométerekre van a könyvestől, és még csak ha az lenne a gond, hogy külsőre nem passzol, akkor nem kötekednék, és nem Jonathan Rhys Meyersel van bajom, imádom őt, az egyik kedvenc színészem, és nem az ő játékát szólom le, hanem azt, amit az írók és a készítők tettek Valentine karakterével, magával a karakterrel. Nekem ez a fonatos, bőrszerkős, félmeztelenül ugráló Valentine nem jön be, sőt ellenszenves, habár azt el kell ismernem, hogy JRM tökéletesen alakított a vásznon, csak épp nem azt a Valentinet, akit én akartam látni (vagyis a könyves hideg, megfontolt, számító és mindenkit manipuláló öltönyös férfit).

Igazából még rengeteg dolgot írhatnék a filmről, de nem akarok minden egyes képkockát elemezni. Szerintem remek könyves adaptáció lett, eltekintve Valentine karakterének drasztikus átalakításán kívül, és csakis ezért van a mínusz pont. Jövőre érkezik a második rész, a Hamuváros, kíváncsian várom a casting híreket, remélem a folytatás ennél még jobb lesz, és remélem nem fordul át valami (nem mondom mihez hasonló) pénzhajhász és tini franchise dologba ez az egész.
Értékelés: 10/9

Előzetes:

Teen Wolf (Farkasbőrben)

Újabb sorozatajánló a nyár újabb kedvencéről. Ezen a nyáron két új kedvenc sorozatom lett, az egyikről már írtam korábban, és mivel most lett vége a Teen Wolf 3. évad felének, így gondoltam itt az ideje, hogy erről is írjak egy kis szösszenetet. Igazából már korábban bepróbáltam egyszer ezt a sorozatot, mikor kezdődött az első évad, de akkor annyira nem fogott meg magának, így abbahagytam. Most nyáron hirtelen ötlettől vezérelve újra nekikezdtem és most lekötött, így egyhuzamban ledaráltam a korábbi két évadot, és aztán heti szinten néztem a friss 3. évados részeket.

A történet:
Scott McCall átlagos középiskolás, aki másra sem vágyik, mint hogy észrevegyék, elismerjék. Ezért szó nélkül csatlakozik egy éjszakai rendőrségi akció önkénteseihez, ám az erdei kutatás közben megharapja egy vérfarkas. Élete ezután soha többé nem lehet már a régi... (Forrás: port.hu)

Ez megint egy igen rövid történet leírás, de szerintem nem is kell ennél több, ez egy átlagos tini sorozat egy kis természetfelettivel vegyítve, csak hogy most a (már talán unalomig lerágott) vámpírok helyett a vérfarkasok kerülnek a középpontba, így talán egy kis felüdülést hozhat a hasonló típusú sorozatokért rajongók körébe. Tehát a történet nem valami nagy újdonság, Scottot megharapja egy rejtélyes farkas, így az első telihold alkalmával elkezd fura dolgokat művelni, átalakul farkassá és eztán meg kell tanulnia fékezni magát és irányítani az újdonsült képességeit. Mellette ott vannak a szokásos klisés karakterek, a vicces barát, a rejtélyes férfi, akit mindenki a gonosznak hisz első pillanatra, a vetélytársak és egy lány, akiért a főhős teljesen oda lesz és vissza.... tehát a Teen Wolf semmi olyat nem mutat, amit ne láttunk volna már ezer más helyen.

Most lett vége a 3. évad felének, januárban folytatódik majd. Az első két évad egyenként 12-12 részes volt, mindegyik rész olyan 40 perces, és igen fura, de ez eredetileg egy MTV-s sorozat, és ha ezt nézzük, akkor annak igen jó minőségű. A 3. évad első fele ugyancsak 12 részes volt. Tehát ez egy minisorozatnak is tekinthető. Magyarországon még csak az első évadot vetítette az AXN csatorna, ha jól tudom, a magyar címe: "Farkasbőrben". Így utólag az első évad már nem olyan ütős, nekem eddig a 2. a kedvencem, és aztán a 3. követi, de évről évre egyre jobb és jobb lesz, nemcsak a történeti szálban és a karakterek fejlődésében, hanem minőség és látvány tekintetében is. Igazából nekem csak a kissé "gagyi" farkas maszkok nem jönnek be annyira, de azon kívül nem lehet okom a panaszra.

Scott a tipikus főszereplő, a jófiú, aki nekem soha nem szokott bejönni és aztán ott van mellette a szerelme, Allison. Egyikükkel sincs semmi bajom, de nem is a kedvenceim, bár Allisont a második évadtól sokkal jobban csípem mióta tökösebb csajt faragtak belőle. Szerintem aranyosak voltak együtt és lehet én néztem félre valamit, de fogalmam sincs hogy most miért nincsenek együtt és már előre látom, hogy ez a kialakuló szerelmi háromszög, vagyis a bimbózó románc Allison és Isaac közt nagyon fog idegesíteni a folytatásban. Mivel én nagyon szeretem Isaac karakterét nem akarom, hogy egy nyálas szerelmi szállal elrontsák azt, így azért még bízom benne, hogy nem ez lesz a vége (bár nagyon annak tűnik).

És akkor itt van az egyik fő ok, amiért nagyon megszerettem ezt a sorozatot... az pedig Scott és Stiles párosa, de legfőképp Stiles, a folyamatos poéngyáros legjobb barát. Komolyan, a sorozatban található poénok olyan 80%-a hozzá köthető és az is felemelő, hogy ő maga nem lett vérfarkas, annak ellenére sem, hogy egyszer felkínálták neki a lehetőséget, de nemet mondott. Ő az egyik legjobb karakter ebben a sorozatban, bár már igazán hiányozna mellé egy lány, neki például jól jönne egy barátnő, nem értem Jackson eltűnése után Lydiat miért nem vele hozták össze, tök aranyosak lennének együtt.

Aztán itt van Derek, aki vagy Scotték barátja, vagy ellensége, éppen hogyan hozza a helyzet, igazából vele sincs semmi bajom, de én nem vagyok annyira oda érte, mint sokan mások. Bár azt nagyon bírtam, hogy ELVILEG a sorozat azzal indul, hogy az egész családja meghalt egy rejtélyes tűzben erre kiderül, hogy MÉGSE, hanem vannak még élő rokonai, nem bírom ezt a klisét. Ha valakiről azt mondják, hogy meghalt, az maradjon is az, és itt ez különösképp idegesített. Vele se nagyon tudnak mit kezdeni, bár a harmadik évadban a szerelmi szál hozzá köthető, de az se marad tartós. (Ugyebár tudjuk miért.)

Azért ezt a képet választottam, mert én személy szerint nagyon bírtam a 2. évadban Ericat, túl kellett volna élnie, annyi minden lehetőség volt még benne, így sajnáltam mikor meghalt. És mellette pedig ott van Isaac. Ő a másik nagy kedvencem a sorozatban, és szerencsére egyre nagyobb szerephez jut, bár ez az Allisonos szerelmi csavar nagyon fog idegesíteni, már előre látom.

És akkor Derek családtagjairól a végén. Cora semmi nagy szám, és mivel van egy olyan érzésem, hogy Ericat miatta kellett kiírni, hogy neki legyen műsoridő, így még inkább ellenszenvesen tekintek rá. Na de PETER!!!! Ő a harmadik nagy kedvencem, az első évad "fő gonosza", a második évad "lapuló és visszatérő" karaktere, és a harmadik évad "a háttérből irányítok és újra gonosszá válok, csak ezt senki nem veszi észre a többiek közül" karaktere, akit én nagyon bírok. És szerencsére úgy tűnik a 3. évad második felében ő lesz megint a gonosz karakter, így nem is várhatnám jobban a folytatást. Olyan kis sunyi és alattomos, meg annyira tudja manipulálni a többieket, hogy az hihetetlen, az egész 3. évadban látszott, hogy valamit nagyon tervez a háttérben, és már vártam mi lesz az... és lám tessék... tudtam, hogy ez lesz. Már alig várom újra a gonosz Petert! :)

Akkor összegezzünk. A Teen Wolf egy szokás tini sorozat vérfarkasos témában, igazából már ezerszer látott fordulatokkal és karakterekkel, mégis a rengeteg kis apró humor, az egyre inkább fejlődő minőség és a karakterek miatt bárki hamar megkedvelheti, aki szereti a hasonló témájú sorozatokat. Aki nem, az inkább kerülje el nagy ívben. Erőteljesen ott van az "eyecandy" faktor is, vagyis rengeteg szexi pasi van benne, így inkább nőknek/lányoknak való a sorozat, de talán az ellenkező nem is találhat benne valami élvezhetőt, mondjuk a humort és az akciót. Nyárra tökéletes sorozat, egy próbát mindenképp megér.

Értékelés: 10/8

Előzetes:

Darena Salyaz: Sejtelmes fény (Sötét vihar 2.)

A történet:
Sara és Robin, az egymásra talált pár alulmaradt a sötétséggel vívott csatában – elvesztettek mindenkit, akit szerettek. Világuk összeomlott, az árnyék mély szakadékba taszította őket. Nem maradt egyebük, mint halványan pislákoló szerelmük, mely lassan lángra lobban, hogy utat mutasson a fényre. Ám ha kijutnak, újabb küzdelem vár rájuk: a sötét erők újabb életeket követelnek maguknak.
Izzó szenvedély és vak gyűlölet kíséri útjukat, gyűlölet, amely Robin testvérétől, Ray-től ered. Attól a testvértől, akit mardos a kín, aki képtelen uralkodni pusztító szenvedélyén, aki elárulja Robint – ahogy ezt már korábban megtette. A múlt ködéből egy elfeledett nagybácsi bukkan elő, és bosszúra éhes. Minden erejét összeszedve a szörnyű csapásra készül: elvenni azt, amivel a legnagyobb fájdalmat okozhatja a fiataloknak. Megnyerhetik-e a csatát ekkora erővel szemben, vagy ismét elbuknak? Nagy árat kell fizetniük érte, ám egy halvány fénysugár elől az árnyék talán meghátrál…

Igazából nem tudom mire számítottam a második kötetben, talán a fülszöveg alapján rengeteg Ray cselekményre, és hogy ő lesz a fő gonosz meg minden, mert hát ez jött le a fülszövegből, és egyáltalán nem ezt kaptam, ami meglepett. Nekem egy kicsit félrevezető ezáltal a fülszöveg, hisz azt sugallja, hogy majd Ray lesz a fő gonosz, pedig én nem éreztem annak. Na, de ez lehet csak az én gondom, így lépjünk túl rajta. Az első kötettől annyira nem voltam elragadtatva, őszintén bevallom, így kicsit félve vettem a kezembe a folytatást, mégis kellemesen csalódtam. Mindjárt elmondom miért. És akkor most elsőnek kezdjük a pozitív dolgokkal. Az írói stílus sokat javult az elsőhöz képest, és most azt hiszem nem is találkoztam egyetlen egy elgépeléssel sem, így ez sem zavart, bár azért még mindig voltak olyan kifejezések itt-ott, ami egyáltalán nem illett a szövegkörnyezetbe, vagy az adott karakter szájába. (Például Sara rengetegszer "felmenőknek", vagy "ősöknek" hívja a szüleit. Most komolyan ki hívja így a szüleit manapság? "Felmenőim"? Egy 20. századi tinédzser nem beszél így!)

Külön tetszett, hogy ebben a kötetben Sara és Robin nagy részben távol voltak egymástól, így nem kellett a már szinte undorítóan nyálas szerelmüket végig asszisztálnom, másrészt most kifejezetten szükséges volt a több nézőpontos írásmód, bár még mindig nem lettek jelölve a fejezetek elején, hogy ki a narrátor, és ez még mindig zavart egy kicsit. (Nem azért mert nem lehet rájönni, de ilyen esetekben szerintem mindig jelölni kellene). A korábbi kettő helyett már három nézőpont van, Sara, Robin és Tánya, habár Robin része elég rövidke, mégis azt olvastam a legszívesebben. A könyv története nem valami bonyolult ismét, igazából a főbb történetszál annyiban kimerül, hogy megláthatjuk ki hogyan élte túl az első kötet végét, kivel mi történt, aztán a könyv másik felében Sara túlesik egy iszonyat gyors és fájdalmas terhességen (csak nekem ismerős ez valahonnan?), Robin hirtelen a történet hősévé lép elő, Ray behülyül (nem tudok erre jobb szót), és az egyetlen aki valami tényleg hasznosat is visz véghez, az pedig Tánya.

A könyv első fele tetszett, mind a három nézőpontból megtudhattuk kivel mi történt az első rész vége után, Sara lábadozása igen szépen, hihetően és reálisan volt ábrázolva, csakúgy mint Robin küzdelme és győzelme a sötét énje felett. Ez tetszett, hihető volt és szépen be lett mutatva, és a Robin fejezet volt a kedvencem bevallom, amikor küzdött a saját sötétsége ellen. Közben Tánya és családja visszaköltözött Oroszországba, és esküszöm az egyetlen izgalmas cselekményszál ott történt vele, mikor beépült abba az intézetbe, hogy kémkedjen és amikor végül felszámolták azt a helyiséget. A könyv másik felében meg egy olyan váratlan fordulatot vett a történet, hogy csak pislogtam és itt megint megjelenik az, amit az első kötetben sem értettem. Néhány dolog túl gyorsan és a valósághoz nem hűen történik, ami sajnálom, de nekem szúrja a szemem. Sara terhessége és az egész gyerek mizéria is ezekhez tartozik és lehet megint csak nekem tűnik úgy, de egyre több az Alkonyathoz kapcsolódó történeti csavar jelenik meg ebben a könyvben, de mondom, lehet ez csak nekem tűnik úgy.

A karakterek terén nincsenek nagy változások, bár Saranak és Robinnak határozottan jót tett az, hogy kevés időt voltak együtt, így sokkal jobban elviseltem őket. Tánya jelenleg a kedvencem, talán ő az egyetlen reálisabb és kedvelhetőbb karakter mind közül, az ő történetszála tetszett most a legjobban, bár a Rayel való kapcsolata egy kicsit furán lett lezárva. És akkor elérkeztem Rayhez. Igazából őt egyáltalán nem értem. Már az első kötetben sem értettem, hogy ha Sarat szerette, akkor minek kezdett el járni Tányával. Aztán meg mikor már úgy tűnt jól megvannak, Ray mégis szakított vele, mert hát neki ennyi idő kellett, hogy rájöjjön mégis Sarat szereti. Aztán meg sértetten és duzzogva majdnem megerőszakolta Sarat, majd pedig elment. Puff. Én meg csak ismét pislogtam, hogy akkor mi van? És ennyiben kimerült Ray szerepe. Nem is értem a fülszöveg miért őt állítja be a nagy gonosznak, mikor nem volt az.

A sötét vihar trilógia második része határozottan jobban tetszett, mint az első, még a hibái ellenére is, szerintem látszik a javulás, és csak így tovább, ki fog ez alakulni a végére. Igazából csak a nem valósághű dolgok idegesítettek egy kicsit, ez a terhesség és erre Sara szüleinek a reakciója. Gyakorlatilag meg se döbbentek, és ha tisztában voltak vele, hogy Sara ilyen könnyen teherbe eshet, akkor talán illett volna erről hamarabb is felvilágosítani szegény lányukat, nem csak akkor mikor már késő. És ha az én lányom lett volna terhes 17 éves korában (azt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy ez mágikus eset meg minden), akkor minimum jól leordítottam volna a fejét, hogy miért ilyen felelőtlen meg, hogy jobban is vigyázhatott volna. Ha tippelnem kellene nem tudnám megmondani mi lesz a folytatásban, bár talán Ray vagy George (vagy egyszerre mindketten) kavarnak még valamit, tuti a gyerekeket akarják majd elvinni. Várjunk csak, mégis látom mi lesz. Majd kiderül, hogy igazam lesz-e vagy sem.

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/darena-salyaz-sejtelmes-feny

Értékelés: 5/3

A könyvet köszönöm Darena Salyaznak!

Vámpírakadémia: Vértestvérek: Első képek a filmből+ teaser videó!!!

Fogalmam sincs, hogy ez most valódi filmes plakát, vagy csak egy fanmade, de nekem nagyon tetszik, így kiraktam ide. A lényeg, hogy végre vannak híreink a készülő Vámpírakadémia: Vértestvérek című filmmel kapcsolatban, amit én személy szerint nagyon várok.

Elsőnek kaptunk három képet a filmből:

Aztán pedig az első teaser trailert:

Megjegyzés: Tudom, hogy ez még csak ez első teaser videó, és tetszik meg minden, de azt nem értem miért Lissat helyezték a központba. Miért nem Roset? Alig volt Rose és Dmitrij jelenet.... :( De annak legalább örülök, hogy láthattuk Christiant, akivel teljesen elégedett vagyok..... remélem olyan aranyosak lesznek együtt Lissaval a filmben, mint a könyvben..... :)

+ Bízom abban, hogy a filmben is ilyen rockosabb zenék lesznek majd, mint a teaser videóban. :)

Ennél boldogabb nem lehetnék, a képek és a videó is csak jókat ígér. Persze nem akarom elszólni magam, remélem jó lesz a film, és nem kell benne csalódnom. :)

További képek a filmből! (Folyamatosan ide fogom gyűjteni, amit találok.)

Darena Salyaz: Árnyék (Sötét vihar 1.)

A történet:
Sötétség sűrűsödik egy montanai kisváros felett. A fiatal Sara visszaköltözik egykori házukba, és már másnap felfigyel egy tökéletes szépségű, különc ikerpárra: Robin és Ray élete csupa titok és fájdalom. Nem értik, miért mások, mint a többiek. Nem értik, miféle hatalom, ami Robint fogva tartja. Nem sejtik, mit jelent árnyék gyermeknek lenni, sem, hogy kik azok az ártók és védők. Sara elhozza nekik a válaszokat, ám közben Robin szemeinek fekete örvénye magával rántja: a lány beleszeret a világ legtitokzatosabb fiújába, aki félelmei ellenére boldogan kapaszkodik a felé nyújtott kézbe. Két lélek egymásra talál, hogy a bennük szunnyadó erőt egyesítve legyűrjék a sűrűsödő sötétséget. Robin két világ között küzd, mindegyik az erejét akarja. Az egyik azért, hogy segíthessen, a másik, hogy pusztíthasson. Sara iránt érzett szerelme először erőt ad a harchoz, aztán kiderül, hogy e szerelem a bukását is okozhatja. A lány rátalál a megoldásra, ám az árnyék már rájuk borult. Marad az egyetlen kérdés: elég lesz-e idejük és szerelmük, hogy elűzzék a sötét felhőket?

Magyar író könyvéről van szó, akiről korábban egyáltalán nem hallottam. Nagyon első könyves jellege van a dolognak, mert ez sajnos több helyen feltűnik, ami mondjuk nem baj, senki se profiként kezdte, az írók egyre jobbá és jobbá válhatnak, csak gyakorolniuk kell és ezáltal fejlődniük. Persze ehhez szükséges a folyamatos visszajelzés, a tanácsok, hogy következő alkalommal mire lenne érdemes odafigyelniük, és én most ezeket próbáltam összeszedni röviden. Úgy alapjában véve a könyv tipikus YA besorolást érdemelne, fiatalok a főszereplők, rejtélyes a sztori, a szokásos átlagos lány és rejtélyes fiú páros, akik körül titkok sejlenek fel és gonoszok jelennek meg, hogy romba döntsék a világukat. A történet a szokásos klisékkel operál, és habár lett volna benne potenciál mégis úgy érzem néha már túl sablonos, vagy épp unalmas, nem lettek kihasználva a kínálkozó lehetőségek.

Na de kezdjük az elején. A könyv nem túl hosszú, látszik, hogy a történetet szépen és alaposan szerette volna az írónő felépíteni, ennek ellenére mégis néha olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy csak néztem. Egyrészt már majdnem a legelején kiderül ez  "Védők kontra Ártók" dolog, és nem értem ha eddig titkolták Sara elől az egészet, akkor most miért mondták el neki olyan hirtelen. Aztán főszereplőink egy pillantásra egymásba szeretnek, ami teljességgel hiteltelen volt számomra, és azt sem értettem mit szeretnek egymásban. De erről majd inkább a karakterek elemzésénél. E/1. személyes a történet mesélése, Sara a narrátorunk, gondoltam idáig rendben, aztán fejezetváltásnál hirtelen ugrottunk egy másik lány fejébe, amit hirtelen nem tudtam hova tenni, hogy most mi van és miért, hogyan... nem láttam semmi értelmét a Tánya nézőpontnak, semmit nem adott hozzá a történethez, csak ezáltal láthattuk ahogy később majd kémkedik az új titokzatos tanár után és szolgáltatja az információkat Saraéknak. Erre szerintem nem lett volna szükség, vagy ha már mégis, akkor legalább fel kellett volna tüntetni, hogy most ki épp a narrátor, talán inkább eszerint kellett volna tagolni a könyvet, nem pedig fejezetek alapján.

Az alap konfliktus a "Védők és Ártók" téma. Őszintén szólva ezt se értettem igazán, bár lehet, hogy majd a folytatásban többet megtudunk róluk, így ezt inkább nem tekintem hibának. Persze le van írva, hogy a Védők védik az emberiséget, és közülük kerültek ki az Ártók, mindkét csoport különleges képességekkel rendelkezik, ez különböztetni meg őket a többi embertől, de azt például már nem értem, hogy a Védők tulajdonképpen mitől is védik az embereket. Van/volt valami nagy ellenség? Vagy szörnyektől vagy mitől? Jó, persze az Ártóktól is, de mikor még nem voltak Ártók, akkor mi volt a Védők dolga?

Nézzük egy kicsit a karaktereket. Sara egy tipikus főhős, aki az elején érdekesen indul, értem ez alatt, hogy igazán üdítő volt olvasni, hogy ő nem nyavalyogva költözik át Kaliforniából egy kisvárosba, hanem örömmel és van egy (majdnem) normális családja. Aztán mikor bekerült a képbe Robin egy idegesítő, folyton a pasija után ácsingózó hősszerelmes tinédzserré változott, amivel az agyamra ment. És habár Robin és Ray nagyszerű lehetőséggel indultak, és igazán érdekes karakterek lennének, de mégsem lettek azok. Robin megint a tipikus sablon karakter, a veszélyes, bunkó fiú, akiről kiderül igazából aranyos és kedves, és akit meg kell menteni, és csakis a szerelem ereje képes erre.... Ray meg.... csak valami odabökött dolog volt a testvére mellé, Tányával együtt. Továbbá azt se értettem teljesen, hogy akkor most Ray hogyan szeretett bele ilyen hirtelen Tányába, mikor az elején még Sara után epekedett Robinhoz hasonlóan... és megint kiütközik az, hogy néha olyan furán gyorsan váltakoztak/történtek a dolgok, hogy nem értettem hogyan is jutottunk el odáig. Sara anyja egy teljesen hiteltelen karakter, az egész könyvben gyakorlatilag rá se bagózik a lányára, csak magával törődik, Sara barátai megint csak sablon karakterek, akik valamiért iszonyat könnyen visszafogadják őt a csapatba pedig vagy 10 éve nem látták...

A történet vége túlzottan elcsépelt és megint nagyon gyorsan megoldódott a probléma, nem tudom hogy bukkant fel ilyen gyorsan Sara apja és társai, és hogyan találták meg hőseinket, hogy megmentsék őket, remélem erre később lesz valami magyarázat. Ha őszinte akarok lenni néha az se tetszett, ahogyan Sara vagy a többi tinédzser beszélt, sok volt a "tuti", meg az egyéb szleng és olyan idegenül hatott a szövegkörnyezetben, emellett a néhány nyomdai hiba szintén szúrta a szemem. Összességében egy erősen közepes, átlagos regény ez, aminek van még hova fejlődnie, és bízom abban, hogy a folytatás ennél még jobb lesz.

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/darena-salyaz-sotet-vihar-arnyek

Értékelés: 5/2

A könyvet köszönöm Darena Salyaznak!

Laurell K. Hamilton: Az alkony ölelése (Merry Gentry 2.)

A történet:
Miután elkerülte Cel herceg számos kísérletét arra, hogy végezzen vele, Meredith Gentrynek, a Los Angeles-i magándetektívnek új problémákkal kell szembenéznie. Ahhoz, hogy királynő legyen, anyává kell válnia. Ráadásul még az előtt, hogy Cel apa lesz. Ám a láthatáron viharfellegek gyülekeznek: emberek halnak meg titokzatos, ijesztő módon, és hirtelen maga Faerie létezése is súlyos veszélybe kerül. Szóval miközben Merry élvezi az életét és a királyi testőrség tagjainak közreműködésével teherbe akar esni, fel kell vennie a harcot egy ősi ellenséggel, ami magát a valóságot pusztíthatja el. És akkor még nem is beszéltünk Merry éjszakáiról…

Ez a fülszöveg izgalmakat ígér, de senkit ne tévesszen meg, nem olyan izgalmas a történet, mint ahogy látszik. Őszintén, nekem már az első kötet se tetszett annyira, mármint nem volt olyan rossz, inkább csak egyszer olvasós fajta, amiben semmi nem fogott meg. De komolyan semmi, se a történet, se a karakterek, se pedig a rejtélyek/nyomozás. Bíztam abban, hogy a folytatás sokkal jobbam magával ragad, gondoltam lehet csak a sorozat első kötete indul ilyen nehezen, és később biztos jobb lesz, de nem lett. A 2. kötet ugyanolyan, mint az első szinte minden értelemben.

A történet most se volt izgalmas és pörgős, persze volt egy nyomozási szál, és sokan meghaltak valami rejtélyes okból kifolyólag, de engem annyira nem érdekelt, hogy azt el sem tudom mondani. A történet java része megint a gyerekcsinálásról szólt, és igen, értem miért ilyen fontos ez a tündérek között, de akkor se látom értelmét annak, hogy ez alkossa a fő cselekményszálat. Plusz már kezdem unni, hogy Merry MINDENKIVEL, akivel csak szembe kerül összefekszik, és hogy ezt olyan lazán tálalják nekünk, mintha hétköznapi dolog lenne, pedig nem az... persze, mondom, hogy értem mi a szerepe az egésznek, de engem akkor is untatott és idegesített. Mellesleg nem tudok rájönni miért ilyen fontos, hogy csak az lehet a tündérek uralkodója, akinek gyereke születik. Egy gyermektelen nő/férfi miért ne lehetne jó uralkodó? Legfeljebb majd választ magának örököst, ha már nincs saját gyereke. (Mint ahogy Andais tette meg Merryvel, a saját fia Cel mellett).

És a másik logikátlanság, ami lehet csak nekem nem világos, ez a "Merry feküdjön le egyszerre az összes testőrrel" dolog, hátha valaki teherbe ejti és akkor az lesz a férje, a társuralkodó. Nos, kérdem én, ha szinte csak egy napnyi különbséggel fekszik le a testőrökkel, és nem csak eggyel, hanem kb. az összessel, és mondjuk teherbe esik, akkor honnan a fenéből tudják majd kitől lett a gyerek, mikor mindenki átment rajta minimum egyszer? Vagy a gyerek színéből döntik majd el, mondjuk ha fekete, akkor Doyle az apa, ha zöld, akkor meg Galen? Plusz annak se láttam értelmét, hogy azért, hogy Galen ne legyen impotens többé és hentereghessenek egy jót Merryvel, a lány már majdnem minden hatalmát odaadta, olyan egyezséget kötött, amit talán (inkább biztos) később megbán. És mindezt csak azért amit írtam... mikor Merry többször elmondja, hogy nem szeretné ha Galentől lenne terhes, mert ő nem lenne királynak való. Jaj, ez a könyv valamiért nem akarja, hogy szeressem, pedig én annyira akartam, de tényleg... olyan ígéretesnek tűnt és olyan szép a borítója az egész sorozatnak.

Doyle, Merry és Fagy

A fő nyomozási szálnak is mi máshoz lehetne köze, mint a gyerekcsináláshoz és az utódláshoz, így az se kötötte le a figyelmem, ha egy dolgot kellene említenem, akkor csak az udvari intrikákat/ játékokat mondanám érdekesnek, hogy ki hova helyezkedik, ki ki ellen áskálódik meg ilyenek, ezeket kíváncsian olvastam. A végén a karakterekről szólnék pár szót, csak röviden, mert itt se történt nagy előrehaladás. Mindenki olyan, mint volt, Merryt még mindig nem bírom, igazából csak a testőrei lennének érdekesek, és ők nem is rossz karakterek az egyedi múltjukkal, történetükkel, és még talán kedvelném is valamelyiket, ha nem csak az lenne a szerepük, hogy  egymás után döntsék meg Merryt. Ha egyet kellene kiemelnem, aki jobban bejött a többinél, akkor Fagyot mondanám vagy Doylet, inkább mindkettőt.

A második kötet se győzött meg arról, hogy nekem mihamarabb olvasnom kell a folytatást, így inkább egy ideig más könyvek után nézek, és ki tudja talán egyszer majd valamikor olvasom tovább a sorozatot.

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-az-alkony-olelese

Értékelés: 5/3

Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja (Merry Gentry 1.)

A történet:
Meredith Gentry az Amerikai Tündér Hercegnő. Jelenleg azonban Los Angelesben dolgozik természetfeletti ügyekre specializálódott magándetektívként. Nagynénje, a Levegő és Sötétség Királynője egy napon érte küldet, és Merry akarata ellenére hirtelen ismét az események sűrűjében találja magát. A feladat egyszerű: élveznie kell a leggyönyörűbb, halhatatlan férfiak társaságát. Siker esetén jutalma a korona és az élete. Kudarc esetén a halál…

Egy új sorozatba szerettem volna belekezdeni és mivel hiányoztak a tündérek és a felnőtt urban fantasy, így gondoltam remek próbálkozás lenne Laurell K. Hamilton Merry Gentry sorozata, érdekesnek tűnt a fülszöveg, tündéreket, nyomozást és izgalmakat ígért, így belevágtam. Korábban nem olvastam még Hamilton könyveket, így fogalmam sem volt milyen stílusra számítsak tőle és persze, hogy felnőtt urban fantasy meg minden, így sejtettem lesz benne szexjelenet, de hogy ennyi.... és hogy ilyen fontos jelentősége legyen, arra nem számítottam. Így ez egy kicsit az elején zavart, főleg mikor Merry minden pasival rögtön ágyba bújt, akivel épp találkozott, nem nagyon értettem ezt az egészet, de ahogy haladt előre a történet később magyarázatot kaptam rá, miért van ilyen kiemelt szerepe itt a szexnek, így valamilyen szinte megértettem.
Kifejezetten tetszett, hogy a tündérek itt másfajta szerepben tűnnek fel, mint az általam korábban olvasott könyvekben, persze itt is megjelenik a két udvar, a Seelie és az Unseelie, de ezen felül mégis másként, mint mondjuk a Tündérkrónikákban vagy a Vastündérek sorozatban. Sőt itt különösen ki van hangsúlyozva és meg van jelenítve, hogy a tündérek a természet gyermekei, hogy milyen szoros kapcsolatban állnak azzal, sokszor a mágikus képességük ahhoz kötődik, így az alap mitológiát nem ferdítették el annyira, mint más esetekben. És szintén ehhez kapcsolódik, mivel a tündérek a természet gyermekei, így az élet körforgását, a szülést náluk kiemelt feladatnak tekintik, ezért kap ilyen hangsúlyos szerepet itt a szex. Tehát értettem a magyarázatot, de attól függetlenül sokszor idegesített, főleg mert Merry mindenkivel össze-vissza kavart, ja és a fő konfliktus is abból fog állni a jövőben, hogy Merrynek egy csomó pasival le kell feküdnie, hogy teherbe essen. Már alig "várom" a sok orgia leírását, és ahogy a pasik ölre fognak menni Merryért. Remélem azért nem csak erről fog szólni a folytatás, mert akkor hamar beleunok.

Tehát a tündér mitológia tetszett, a sok szex és annak hatalmas jelentősége néha idegesített, a nyomozási rész meg nem volt valami nagy durranás, néha már unalmas. Alapvetően a könyv nehezen indul be, Hamilton túlságosan elnyújtja a dolgokat, feleslegesen kibővíti a párbeszédeket, leírásokat, és néha úgy éreztem nem haladunk semerre. A könyv tetemes része abból áll, hogy Merry visszatér az Udvarba, közben mindenkivel ágyba bújik, aztán meg megfenyegetik és a pasik ajnározzák. Mégse olyan rossz könyv ez, csak egy sorozat első darabja, bízom benne, hogy a folytatás egyre izgalmasabb lesz.

A karakterek érdekesek, bár azt, hogy a testőrök minden színben pompáznak, a fekete Doyletől, a zöld Galenen át a szőke Sholtoig és még sorolhatnám, nehéz volt elképzelnem, de ez csak az én gondom, néha már túlságosan fantasy volt ez nekem, csak meg kell szoknom és akkor nem fogok ezen akadékoskodni. Merry nem lett a kedvencem, igazából semmit nem tudnék róla mondani, úgy érzem erősen túlértékelt nőszemély, akiért minden pasi odavan, pedig nem egy nagy karakter. Maximum csak különleges szépség. A férfiak közül egyik se lett kedvenc, a tündérek királynője idegesítő, míg a drágalátos fiacskája, Cel pedig undorító és ütni valóan irritáló karakter. Egy erősen közepes könyv ez, érdekes alap felállással és mitológiai háttérrel, szokványos karakterekkel és erőteljes szexközpontúsággal. Remélem a többi részben nem az örököscsinálás lesz a központban, mert akkor kénytelen leszek abbahagyni.
Ui: A borító nagyon tetszik, ez a sötétkékes-feketés háttér gyönyörű lett. :)

Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-arnyak-csokja
Értékelés: 5/3

50 000. látogatás nyereményjáték nyertese! :)

Ez a 200. bejegyzésem és mi lenne tökéletesebb eme jeles alkalomra, minthogy kihirdetem a nyereményjáték győztesét. Végre ma akadt egy kis időm összesíteni az 50 000. látogatás alkalmából megrendezett nyereményjáték jelentkezőit, hogy kisorsoljam közülük a nyertest. Összesen 43-an küldtetek megjegyzést arról, hogy melyik könyvet és miért szeretnétek megnyerni, de ebből 10 ember nem írta oda az e-mail címét a kérésem ellenére, így őket ki kellett zárnom a játékból, mert nem hiszem, hogy sokat kértem, és ha még ezt se lehetett teljesíteni, akkor úgy gondolom ez nem az én hibám és felelősségem. Így csak 33 jelentkező közül sorsoltam egyszerű húzásos alapon.

Na, de nem akarom szaporítani sokáig a szót, tehát a nyertes...

MAZSIDRAZSI!!! :)

Gratulálok a nyereményedhez Scott Westerfeld Csúfok című könyvéhez! Megkereslek az általad megadott e-mail címen és megbeszéljük a részleteket. :)

Aki meg most nem nyert az ne csüggedjen, a 100 000. látogatásra is könyves nyereményjátékot tervezek, várlak majd vissza titeket és csakis rajtatok múlik, hogy minél hamarabb elérjük a következő 100 000-es látogatási célt. :)

Üdv: Anna

Once Upon a Time (Egyszer volt, hol nem volt...)

Régen írtam már kedvenc sorozataimról, mert egyszerűen semmi új nem akadt, de a nagy nyári sorozatszünetben annyira kiéhezett voltam már egy új kedvencre, hogy kitartóan kutattam utána. Így elkezdtem nézni két olyan sorozatot, amit már régen szerettem volna, csak valahogy eddig kimaradtak az életemből. Ezek közül az egyik a Once Upon a Time (magyar címe: Egyszer volt, hol nem volt...), már a pilotba beleszerettem, és a folytatás annál csak még izgalmasabb lett.

A történet:
Emma Swan talpraesett nő, akinek óvadékügynökként az a feladata, hogy a legdörzsöltebb szökevénynek is a nyomára bukkanjon. Amikor azonban a születésnapján beállít hozzá egy kisfiú, és azt állítja, hogy ő Emma gyereke, akit tíz évvel ezelőtt örökbe adott, Emma alatt megbillen a talaj. Mikor visszaviszi Henryt a nevelőanyjához egy Maine állambeli kisvárosba, Storybrookba, a fiú, aki nyilvánvalóan a mesék megszállottja, azt állítja, hogy egy átok következtében a mesék szereplői ezen a helyen ragadtak úgy, hogy a mesevilág létezéséről sem tudnak. Miután rövid úton összerúgja a port Henry nevelőanyjával, Regina Mills-szel, akinek úgy tűnik, igen nagy hatalma van Storybrookban, Emma úgy dönt, egy időre a városban marad. (Forrás: port.hu)

Nagyon megszerettem ezt a sorozatot, és harmadik évadtól heti szinten nézős lesz, mert nagyon várom már a folytatást. Eddig két évad ment le Amerikában, mindkettőt megnéztem, Magyarországon csak az első évadot vetítették, de ha jók az értesüléseim talán most hónapban jöhet majd szinkronosan a folytatás. Minden évad 22 részből áll, a részek olyan 40 perc körüliek. Abból a szempontból is különleges a sorozat, hogy két szálon fut a cselekmény (honnan lehet ismerős ez a séma? Gondoljatok a Lostra), minden részben vannak flashback jelenetek, ahol betekinthetünk valakinek a múltjába, vagyis pontosabban a mesevilágban történetekre. Közben haladnak a jelen eseményei a modern világban, vagyis Storybrookeban, ahova mindenki került az átok miatt.

Az első évad központi cselekménye az átok megtörése, így a második évadra már mindenkinek visszatér a memóriája, de aztán ott ragadnak Storybrookeban és az átok megtörése ellenére se tudnak hazatérni, így ezen ügyködnek tovább. A történet kifejezetten izgalmas és érdekes, nekem nagyon tetszik, részről részre egyre több részlet derül ki. Hófehérke története áll a középpontba, ő és a hozzá tartozó karakterek a főszereplők, de a többi meseszereplő szintén feltűnik kisebb-nagyobb szerepekben. Emellett még kifejezetten tetszenek a díszletek, egész szépen megoldottak mindent, sőt még a CGI se lett annyira gagyi, hogy ne legyen elviselhető. És aminek különösképpen örülök, hogy a jelmezek valami tökéletesek lettek. A meseszereplőket próbálták az eredeti kinézetük alapján életre kelteni, persze valahol vannak változtatások, de azok se zavaróak. Olyan szép jelmezeket viselnek a nők, de még a férfiak is, hogy csak ámuldozva bámultam őket. A klasszikus mesék továbbgondolását láthatjuk, hiszen sorozat lévén ki kellett tölteni a 22x40 percet, így bőven kibővítették az egészet, amivel még izgalmasabb lett az egyes karakterek háttértörténete.

A történet tehát engem megvett magának, minden egyes részben ámuldozok a díszleteken és a jelmezeken, de kérdezhetnétek mi van a karakterekkel? A nagy részük alaposan kidolgozott és nem csak egy odabökött valami, bár természetesen inkább a főszereplők vannak részletesebben bemutatva.

A főszereplőnk Emma nem lopta be magát a szívembe, de nem is utálom, igazából elég tökös csaj, van stílusa meg minden, de az első évadban végig idegesített, hogy nem hitt Henrynek ebben az egészben, pedig ezernyi jel mutatott az igazság felé. Jó, lehet én se hinném el, ha valaki ezzel a sztorival odaállna elém, de mikor teljesen nyilvánvaló, akkor könyörgöm ne kételkedjen már tovább! Én nem bírom a kisgyerekeket a sorozatokban, és annak ellenére, hogy Henry néha elég cuki volt, legtöbbször idegesített.

A főszereplő párosunk a mesevilágból ki más lehetne mint Hófehérke/Mary Margaret és az ő James hercege/David. Az első évadban szerettem őket nagyon, szépen volt felépítve a szerelmük története a mesevilágban, azokat a részeket nagyot szerettem nézni. Viszont, amit a jelenben leműveltek velük (nagyon aranyosak voltak itt is, komolyan, ezt nem tagadom) arra nincs jobb szó, mint a rétestészta. Annyira elhúzták és túlbonyolították az újra egymásra találásukat, hogy az a végére már nem romantikus és tragikus hanem unalmas lett. A második évadra meg már csak dísznek voltak ott, nem igazán tudtak velük mit kezdeni az írók. Az együttes és a egyéni háttérsztorijuk szintén tetszett, különösen James hercegé, akit nem csak egy herceg és kész, hanem bonyolultabb a története, így egy kis plusz izgalmat csempésztek bele a történetébe, ami igazán jót tett neki.

Aztán itt van a "gonosz" szereplőnk, vagyis a negatív karakter, aki egyáltalán nem olyan gonosz, mint amilyennek a többiek látják. A Királynő/ Regina az egyik legtökéletesebben kidolgozott karakter ebben az egész sorozatban, én nagyon szerettem nézni, ahogyan egyre több és több apró kis részlet derül ki a múltjából, szépen bemutatták nekünk hogy lett egy kedves, szerelmes és életteli lányból ez a gonosz, irigy és kíméletlen királynő, akit már csak a bosszú hajt, mert semmi más nem maradt az életében. Bonyolult a családi háttere, elvesztette a szerelmét Hófehérke miatt és teljesen megkeseredett, a mágia neki is betett egy kicsit és teljesen szétrombolta amúgy kedves lelkét.

(Bár itt meg kell állnom egy kicsit, mert nem tudok szó nélkül elmenni két dolog mellett. Nem értem Regina miért Hófehérkét hibáztatja a szerelme halála miatt, miért nem az anyját? Hisz az anyja, Cora ölte meg a férfit, persze Hófehérke árulta el neki Regina kapcsolatát, de könyörgöm, HÓFEHÉRKE AKKOR MÉG CSAK EGY KÖNNYEN BEFOLYÁSOLHATÓ KB. 12 ÉVES KISLÁNY VOLT!!!!! Jó, hogy Cora könnyen kiszedte belőle az igazságot, nem őt kellene ezért okolni, aki még akkor csak egy naiv és buta kislány volt. Corat kellene okolni ezért, és persze Regina őt is megbünteti, de végig Hófehérkét okolja mindenért szerintem alaptalanul, így ez számomra elég hülye indoknak jött le. Plusz a második évadban elkezd haverkodni újra az anyjával, pedig Ő ÖLTE MEG KORÁBBAN A SZERELMÉT, DANIELT, ÉS ERRE REGINA MIT TESZ? Megint együtt dolgozik az anyjával, ez egy akkora OOC (karakteridegen) lépés volt, hogy csak fogtam a fejem.

És direkt a végére hagytam a személyes kedvencemet, vagyis RUMPLESTILTSKINT/ Mr. Gold! (A magyar nevét a Zörgőfürgét nem vagyok hajlandó tudomásul venni, sajnálom!) Ő az abszolút kedvencem ebben a sorozatban és mint később kiderül ő a hunyó az egész történetben, ő irányította végig a háttérből a szálakat, nem is Regina, aki mondhatni csak a bábja volt. Rumple a másik tökéletesen kidolgozott karakter, nekem jobban bejön, mint Regina, sokkal komolyabb és hihetőbb indokai vannak, mint a nőnek. Rumple múltja szomorú és tragikus, az általa megszerzett mágikus képességek teljesen átvették felette az uralmat, és ezért még a fiát is elvesztette, utána pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy rá találjon. Az összes jelenetét bírom, és a színész szerintem fantasztikusan hozza a karaktert. Mind a múltban és mind a jelenben. Bírom mikor Rumplestiltskinként van a múltban és akkor valami furán eltorzítottja a hangját, meg olyan hülyén tud vihogni, hogy az már aranyos. (Persze ez csak az angol szinkronban jön át szerintem.)

Emellett kifejezetten bejött az a változtatás, hogy az egyik kedvenc mesémet a Szépség és a szörnyeteget átalakították úgy, hogy Rumple lett a szörnyeteg (persze átvitt értelemben), és így Belle a szerelme. Ők a legjobb pár ebben a sorozatban, sokkal jobban szeretem őket, mint mondjuk Hófehérkét és Jamest. Bár Rumple és Belle igazán még nem is lehetett együtt boldogan, mert mindig valami elszakította őket egymástól, így kicsit sajnálom őket.

És külön tetszett a megoldás, hogy SPOILER!!!!!!!!!!! végül kiderült Rumple fia, Baelfire az apja Henry-nek és Emma korábbi szerelme SPOILER!!!!!! Ez a fordulat nagyon jó összekapcsolta a két történetszálat, és én nagyon bírtam együtt e kevés idő alatt Emmat és Nealt/Baelfiret. Remélem összejönnek a harmadik évadban.

Igazából még órákon át tudnék erről a sorozatról írni, mert annyi mindenről lehetne, de akkor irtó hosszú lenne ez az ajánló, így inkább nem teszem. Csak felsorolás szintjén milyen mesebeli karakterek tűnnek fel a fentieken kívül: Hamupipőke, Tücsök Tihamér, Jancsi és Juliska, a Hófehérke történet minden karaktere, Piroska, Pinokkió, akkor a Szépség és a szörnyeteg karakterei, Alice csodaországban-ból az Őrült Kalapos, a második évadban megjelenik még ezeken kívül Mulan, Csipkerózsika, Hook kapitány, Sohaország a Pán Péter történetből, az Égig érő paszuly és stb.

Annak ajánlom ezt a sorozatot, aki szereti a mesevilágot és szívesen elkalandozna egy kis időre ebbe a remek történetben, és aki nem unja magát az ilyen családi sorozatokon. (Mert ebben nincs szexjelenet, se káromkodás meg egyebek, így aki arra vágyik, az inkább ebbe bele se kezdjen).

Értékelés: 10/9

Előzetes: