La Casa de Papel ( A nagy pénzrablás) 1. évad összegzés

A történet:

A történelem legnagyobb rablásának elkövetését tűzte ki célul egy Professzor nevű titokzatos ember, s ennek érdekében egy nyolc főből álló csapatot toboroz olyan emberekből, akiknek egyetlen közös jellemzőjük van: nincs vesztenivalójuk. (Forrás: www.filmkatalógus.hu)

Éppen az Élite 3. évadát fejeztem be, mikor teljesen véletlenül szembe találtam magam egy másik igen népszerű spanyol sorozattal. Na jó, a teljesen véletlen az erős túlzás, hisz a Netflix pakolta elém a La Casa de Papel-t, én meg utána olvastam, hogy miről szól és már ekkor tudtam, hogy adni fogok neki egy esélyt. És milyen jól tettem, hisz eddig nem sejtettem, hogy miről maradtam le. Magyarul A nagy pénzrablás néven fut, ami ha engem kérdeztek sokkal találóbb cím, mint az eredeti, de ezen most ne akadjunk fenn. Az első évad 22 részből áll, a Netflixen eredeti spanyol nyelven és felirattal érhető el, magyar szinkron nincs hozzá.

A sorozat visszaemlékezésekkel és narrációval operál. Szinte minden részben kapunk visszaemlékezést, ami többnyire a karakterek korábbi összeszokását és a rablásra való felkészülést mutatja be. A narrációt pedig az egyik főszereplőnk, Tokyo szolgáltatja, amivel remek keretet ad a történetnek és az események alakulásának. Most csak az első évadról szeretnék írni, amit a Netflix két részre bontott, így tehát pontosabban az első és a második részről, ez egy kerek történetet mesél el. A folytatás, a második évad, ismét két részletben egy újabb rablást mutat be, de erről majd külön írok később. Na de akkor lássuk, hogy miért imádtam A nagy pénzrablást.

TÖRTÉNET

Fentebb már ismertettem röviden a történetet és a magyar cím szintén árulkodó. Az első évad egy nagyszabású rablást mutat be, csak most nem egy bankrablást láthatunk, hanem "hőseink" a spanyol pénzverdét akarják kifosztani. Vagyis ha pontosabb akarok lenni, akkor nem is éppen kifosztani, hanem szimplán pénzt nyomtatnak maguknak, annyit amennyit csak tudnak csaknem egy hét alatt. Az egész első évad a pénzverdei rablást mutatja be a maszkos rablók, a túszok és az őket körülvevő rendőrség szemszögéből, több főszereplővel és roppant izgalmas és fordulatos történettel. A rablókat kintről a Professzor támogatja, a lángelme az egész rablás mögött.

Az elejétől a végéig izgalmas, szinte minden rész valami fordulattal vagy csavarral ér véget, így egyszerűen képtelen voltam abbahagyni, folytatnom kellett. Kár, hogy a munkát és az alvást nem hagyhattam ki, mert akkor hamarabb ledarálhattam volna. Több szálon fut a cselekmény. Egyrészt látjuk magát a rablást a rabló csapat szemszögéből, és mellettük néhány túsz szintén kiemeltebb szerepet kap. Emellett ott van a rendőrség szála, akik próbálnak túljárni a rablók és a Professzor eszén, és próbálnak valahogy ellenük dolgozni. Megismerni a rablókat, kitalálni mi a valós céljuk és persze elkapni őket, mielőtt meglépnének a pénzzel.

A harmadik szál maga a Professzor, aki kintről segíti a társait, és aki próbálja mindig tévútra terelni a rendőrséget és az akcióval megbízott felügyelőnőt. Ahogy halad előre a történet, úgy derülnek ki újabb és újabb titkok, úgy csavar egyet magát a sorozat, nem lehet unatkozni rajta, végig beszippant és nincs menekvés. Vannak komoly, vicces, de dráma pillanatok, vesztünk el a végére főszereplőket, amire nem számítottam és az egyiküket nagyon bánom is, de hát így van igazi tétje az egésznek. Nekem nagyon tetszett az első évad felépítése, a történet, a fordulatok és a végső megoldás, engem mindenképp megvett magának a sorozat.

KARAKTEREK ÉS SZÍNÉSZEK

Tokyo szolgáltatja számunkra a narrációt és ha mindenképp főszereplőt akarnánk keresni, akkor talán őt mondanám, de sosem volt ő kifejezetten a középpontban. A rablók nagy része mind összetett és érdekes karakter, és egymással való kapcsolataik alakulása és változása az, ami szintén a sorozat nagy erőssége. Mivel rablókról van szó, így egyikük sem egy ma született bárány, sőt inkább antihősnek nevezném őket. Mégis lehet kedvelni mindegyiket, mert a tetteik és motivációk világosak és némi problémától eltekintve mindannyian reális karakterek a maguk módján. Mikor a Professzor összehozza a nagy csapatot, akkor úgy indulnak, hogy nem tudhatnak egymásról semmit, csak a rablás idejére jönnek össze és utána mindenki megy a maga dolgára. Ezért kap mindenki egy város nevet. Aztán ez a személytelenség persze nem sokáig tart, mert fokozatosan megismerik egymást és igazi csapat válik belőlük.

Nekem a személyes kedvenceim Tokyo, a Professzor és Berlin. Tokyo-t azért kedveltem mert egy igazi p*csa tudott lenni néha, és nem az a tipikus jó kislány. (És még finoman fogalmaztam.) Vad, szenvedélyes és lobbanékony, néha kicsit sok, de ezért különleges a maga módján. Ennek ellenére erős, a céljaiért bármire képes, és a szeretteiért bármit megtenne. Ha elunja magát, akkor megkavarja maga körül az életet és máris újra kaland lesz minden számára.

A Professzor a pók a háló közepén, aki összefog mindent, aki kitalálta a tervet, aki kintről irányítja a rabló bandát és aki közben játszik a rendőrséggel és mindezt végtelen nyugalommal és eleganciával teszi. Ő nem az erejével éri el, amit akar, hanem az eszével. Találékony, kitartó és merész. Persze az igazi énje nem ilyen "tökös", mint amilyennek próbálja mutatni magát, hanem tényleg egy szórakozott professzornak tűnik legtöbbször. Mégis ez a kettősség, és ahogy irányította a társait és fokozatosan hajtotta végre a tervüket, emiatt nem lehetett nem csodálni.

Aztán ott van Berlin, aki a legrosszabb mindenki közül és akit a Professzor a csapat benti vezetőjének tesz meg. Berlin pedig nem rest mindezt kihasználni és parancsolgat egyfolytában és az első évad folyamán nagyjából mindenkivel lesz vitája és összezördülése. Nem egy kedves ember, kissé pszichopata, egoista és érzelemmentes, de épp ezért érdekes ő is a maga módján. Aztán a végén épp ő hozza meg azt az áldozatot, amit tőle semmiképp se vártunk volna. Itt még inkább negatív karakterként tűnik fel, de a második évadban aztán egy másabb oldalát is megismerhetjük, mert a készítők árnyaltak némileg a karakterén. Csak kár hogy későn, ha engem kérdeztek.

De nem csak ők hárman remekek. Moszkva és Denver az apa-fia kapcsolatuk alakulása miatt érdekes, Nairobi a cinikus őszintesége és nagy szája miatt, Rio pedig a cuki srác lenne, akiért olvadoznunk kellene, csak hát nekem nem jön be. Igazából Rio-t érzem egyedül kissé laposnak, pedig ő is nagyobb szerepet kapott és a Tokyo-val való kapcsolata miatt van létjogosultsága, csak hát a kedvenceim mellett sajnos nem rúghat labdába. A banda utolsó két csendes tagja, Oslo és Helsinki nem sok vizet zavarnak, de hát ők csak a plusz kiegészítők, akik az erőt képviselik, nem nagyon kaptak karaktert sem.

Ott van még a felügyelőnő, Raquel, aki a Professzor ellentéteként kezdi, majd aztán több lesz köztük, mint amit bármelyikük tervezett. A túszok közül Monica és Arturo kapnak nagyobb jelentőséget, Monica a Denverrel való kapcsolata okán, Arturo pedig, hogy kvázi ő lesz a túszok szószólója, és mindig ő kavarja arról az oldalról az eseményeket. De nagyon szórakoztató nézni, ahogy kavarja a szálakat, és van amikor bejönnek neki a dolgok, van, amikor nem.

KARAKTEREK KÖZTI KAPCSOLATOK

A karakterek közti kapcsolatok közül inkább a barátságok, a bajtársiasság, az ellenségeskedés az, ami jobban lett ábrázolva, a szerelmi kapcsolatok elég elnagyoltra és irreálisra sikeredtek. Tokyo és Rio kapcsolata még a legvalósághűbb, mert ők mégsem egy hét alatt lettek egymásba halálosan szerelmesek, hanem több hónap alatt. Mindent bemutatják nekünk, így nem tűnik légből kapottnak az egész. Csak az a kár, hogy Rio irtó lapos Tokyo mellett és mivel annyira különböznek, így egyértelmű hogy nem lesz nagy jövője a kapcsolatuknak.

Denver és Monica valamint a Professzor és Raquel szerelmi szála szerintem jó lett volna, ha nem vesszük figyelembe a tényt, hogy mind a két páros egy hét alatt szeretett egymásba, mikor gyakorlatilag nem is ismerték meg valójában a másikat. De ha ezt az apróságot elengedjük és nem foglalkozunk vele, akkor ők se lesznek olyan idegesítőek. Igazából ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ez a két szerelmi szál az egyetlen, ami nem tetszett annyira az első évadban, de aztán csak megemésztettem, hogy itt minden gyorsan történik.

Örülök, hogy rátaláltam egy újabb kedvenc sorozatra, és nem bántam meg, hogy esélyt adtam neki. Ezt a sorozatot nekem találták ki. Végig izgalmas, fordulatos, csavaros, remek karakterekkel, megtoldva visszaemlékezésekkel és narrációval, ami az egyik kedvenc sorozatformátumom. A második évad első fele már kijött és hamarosan érkezik a második fele, utána egyben írok majd róluk. Addig meg tövig rágom a körmöm a folytatásért.

Értékelés: 10/9

1. évad előzetes: