2021. jún. 29.

Élite (Elit) 4. évad összegzés


Mikor meghallottam a hírt, hogy berendelték az Élite negyedik évadát, sőt aztán szinte rögtön az ötödiket is, holott a negyedik akkor még meg sem jelent, nem tudtam mit gondoljak. Azután pedig főleg nem, hogy kijöttek az első hírek, hogy a fél szereplőgárda távozik és helyettük új karakterek érkeznek. Kicsit féltem, hogy mi lesz és mit lehet ebből még kihozni, főleg a teljesen lezárt harmadik évad után, ami elvarrta a fő történetszálat és valamiféle befejezésnek szintén elment volna. (Persze az más kérdés, hogy a harmadik évaddal elég sok problémám volt.)

Tehát félve kezdtem bele a nemrég kijött negyedik évadba, és te jó ég! Sajnos minden félelmem bevált, én meg szörnyülködve néztem végig, hogy mi a francot műveltek az egyik kedvenc sorozatommal. Őszintén szólva még mindig nehezen tudom feldolgozni, amit láttam és még mindig nem akarom elhinni, hogy elénk rakták ezt a "fércműt", ami viccnek is rossz. És az a legszörnyűbb benne, hogy az írók ezt igenis komolyan gondolták.

A negyedik évad ismét nyolc részből áll és az Élite-re jellemző stílussal és felépítéssel folytatódik a sztori. Történik valami szörnyűség valakivel, aztán a kihallgatás során emlékeznek vissza a karakterek, hogy mi vezetett odáig a félév folyamán. Fokozatosan hull le a lepel a titokról, kavarásokról és átverésekről, mindenki hazudik és titkolózik, de a végére összeáll a megoldás. Nem a stílussal és a felépítéssel volt a gond, a feszültségkeltés továbbra is működött, de minden más borzalmas volt ebben az évadban. Borzalmas volt a történet, a "nagy rejtély" és annak megoldása, a régi karakterek kivetkőzése önmagukból és az új karakterek egysíkúsága.

Na de haladjunk szép sorban, mert ki kell adnom magamból, hogy miért olyan rossz ez az évad és hogy nekem mi minden nem tetszett benne. Ha zavarnak a spoilerek, akkor ne olvass tovább, mert sajnos bele kell mennem a részletekbe!!!



1. A NAGY REJTÉLY

Hogy mi bajom volt vele? Láttuk már egyszer. Igen, jól olvastátok, a negyedik évad majdnem hajszálra pontosan megismétli az első évad történetét. Jön négy új diák az iskolába, akik belekavarnak a többiek nyugodt életébe. Minden új diák gyakorlatilag egy rész alatt talál magának párt a régiek közül (ami annyira abszurd volt, hogy kínomban forgattam a szemem miatta), aztán a vadóc és lázadó karakter elkezdi maga körül kavarni a sz*rt. Ennek természetesen mindenkire lesz valamilyen hatása, majd a lázadó karakter kavarásai miatt valaki meghal, és azt kell kitalálnunk ki lehetett a gyilkos. Persze a gyilkos épp az, akire a legkevésbé számítanánk, de már maga a gyilkosság is annyira erőltetett, hogy kínos volt nézni. Másképp nem lehetett volna elintézni a dolgot, muszáj volt megölni?

2. RÉGI KARAKTEREK KONTRA ÚJ KARAKTEREK

Őszintén szólva jobban örültem volna, ha teljesen új szereplőgárdát kapunk, mert ez a kevert hibrid megoldás elég bénán sült el. Ha generáció váltás lett volna, véleményem szerint sokkal jobban működhetett volna mindez. A régiek totálisan kivetkőztek magukból, és csak hogy értsétek mire gondolok néhány példa. Ander és Omar akik elvileg újra összejöttek a harmadik évad végén, megint össze-vissza kezdenek kavarni, mert hirtelen rájönnek, hogy unják egymást.
Guzman és Samu akik jó barátok lettek, végül egy lány miatt mennek megint egymásnak és közben maguk se tudják eldönteni, hogy akkor barátok ők vagy épp utálják egymást vagy mi a fene. Guzman és Nadia random szakítását inkább meg sem említem, mert ezt se tudtam hova tenni. Ha nem akarták tovább vinni ezt a történetszálat, akkor miért nem a harmadik évad végén fejezték be? Aztán Rebeca hirtelen rájött, hogy ő biszex és mit ad Isten erre épp jön egy biszex lány az iskolába, no komment. Nem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok mondani, de Cayetana volt a legnormálisabb a régiek közül, holott azért régen tőle se álltak távol a baromságok.

Nem tudom a régi szereplőgárda fele miért távozott, saját akaratukból, vagy mert megfáradtak a karaktereik és az írók szerettek volna némi vérfrissítést. Jó, Polo meghalt, oké, hogy ő már nem térhetett vissza, de a többieket minek kellett kiírni, ha az új karaktereket gyakorlatilag majdnem pontosan róluk másolták csak egy vérszegényebb kiadásban? Most mondjátok, hogy nincs igazam, de Philippe nem olyan, mint Polo? Ari nem épp egy gyengébb és unalmasabb változata Lucrezia-nak? Patrick nem olyan, mintha ő lenne a meleg Valerio? És Mencia nem épp Marina koppintása csak épp még idegesítőbb, mint az elődje? Ha azt hittétek, hogy Marina-nál nem lehet idegesítőbb karaktert megírni, akkor tévedtetek, mert itt van Mencia. Ott volt a lehetőség, hogy új karakterekkel dobják fel a sztorit, erre ők behozták négy karaktert, akiket négy régi karakterről koppintottak majdnem egy az egyben. Ennek mégis mi értelme volt?



3. SZERELMESPÁROK/KAVARÁSOK

Naná, hogy az új karakterek szinte rögtön összejöttek valamelyik régivel, de mindezt nagyjából két szép szó után, mi pedig nem értjük, hogy ezek mit szerettek meg egymásban, mert egyik új karakter sincs kidolgozva igazán. Kapunk egy rakás smárolást és szexjelenetet, amivel nem lenne baj, ha indokolt lenne és szerves részét képezné a történetnek, de mind csak oda van bökve, mert kell az erotika és kész. Személyes kedvencem, hogy az első négy-öt részben, de komolyan mindegyikben van egy meztelen zuhanyzós/szexelős jelenet csak úgy random. Komolyan, minden részben!
Guzman és Nadia szakítanak csak mert Nadia Amerikában van, Guzman pedig nem bír magával és ráveti magát Ari-ra. Hol marad a nagy Nadia iránt érzett szerelme, kérem szépen? Nem tudtam mindezt hova tenni. Végül Samu is belépett a képbe és aztán pedig a szerelmi háromszög miatt szenvedtek hárman tovább. De nem csak ők, hanem nagyjából mindenki egy háromszögben szenvedett, mert senki nem tudta mit vagy kit akar és nekünk ezt kellett végigasszisztálnunk.

Egyszerűen nem értem, hogy mi volt ez a negyedik évad és hogy miért hitték, hogy ebből valami értelmes, szórakoztató és izgalmas fog kisülni. Nem tetszett és szinte nagyítóval kell benne keresnem azokat a szálakat, amikért érdemes volt végignézni. Talán egyet tudnék mondani, ez pedig a Caye történetszála, pedig azért az se volt valami nagy durranás. Most ő volt az, aki külön történetet kapott a többiektől, ő pedig Philippe-el kavarodott össze, miközben "vezekelt" a korábbi hazugságaiért és végre elfogadta önmagát annak, aki. Nem akarta többé másnak mutatni magát. Caye karaktere fejlődött, mert most már jól döntött és nem a hazugságokat és a kavarást választotta, hanem maradt a helyes úton. Kár, hogy Phillipe-vel való kapcsolata úgy végződött ahogy, mert szerintem aranyosak voltak együtt. Persze amíg Philippe ki nem mutatta valódi énjét.

Nagy csalódás volt ez a negyedik évad, pedig jól is elsülhetett volna, ha nem az első évad történetét másolják le újra, és nem vérszegényen lapos új karaktereket hoznak be, akik sosem érhetnek fel a távozók helyébe. Caye történetszála volt az egyetlen értékelhető, a többit pedig próbálom mielőbb elfelejteni. Nem tudom ezek után érdekel-e az ötödik évad vagy sem. Mindenesetre nem sok kedvet kaptam hozzá.
Értékelés: 10/1

Előzetes:

2021. jún. 9.

Leigh Bardugo: Hat varjú (Hat varjú 1.)

Fülszöveg:
Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…
Egy bosszúszomjas elítélt.
Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.
Egy különleges múltú szökevény.
Egy Kísértet néven ismert kém.
Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.
Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.
Hat veszélyes törvényen kívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.

Egy kis felvezetésnek azzal szeretném kezdeni, hogy én csak valamiféle unaloműzésből néztem bele Leigh Bardugo Árnyék és csont trilógiájának nemrég megjelent Netflixes sorozat adaptációjába. Több évvel ezelőtt olvastam a trilógia első részét és elment a maga nemében, de nem hagyott bennem mély nyomokat, hogy érdekeljen a folytatás. Képzelhetitek mennyire meglepődtem mikor a sorozat első része annyira magába szippantott, hogy alig két nap alatt ledaráltam a teljes 8 részes első évadot.
És képzelhetitek mennyire meglepődtem, mikor megtudtam, hogy a sorozatban nem csak az Árnyék és csont könyveket, hanem az írónő másik, általam még nem ismert duológiáját is fel fogják dolgozni. A sorozatban rögtön a kedvenceimmé váltak a Varjak, így nem volt kérdés, hogy elolvasom azt a két könyvet, ami róluk szól. Így keveredett hát Leigh Bardugo Hat varjú könyve a kezeim közé.

Kicsit sajnálom, hogy nem ismertem ezt a könyvet a Netflix sorozat előtt, mert a sorozat sok mindent lelőtt számomra a Varjakról, így sok mindent tudtam már róluk olvasás előtt. A sorozatban kaptak egy előtörténetet, itt a könyvben viszont már a saját történetük veszi kezdetét. A könyv fülszövege röviden leírja a sztorit és erről nem is lehetne mást mondani spoilerek nélkül, és én se szeretnék. Hat törvényen kívüli bűnöző egy veszélyes, de annál kifizetődőbb küldetésre indul, amihez minden bátorságukat, eszüket és tehetségüket össze kell szedniük. A céljuk a rengeteg pénz, amit a melóért kapnak, és persze az, hogy mindannyian túléljék a kalandot.

Hat főszereplőnk van, és ebből öten nézőpont karakterként funkcionálnak az első könyv folyamán, így több szemszögből láthatjuk az eseményeket, mindig épp más mesél nekünk. Megismerjük a múltjukat, hogy honnan származnak, hogy mi hajtja és motiválja őket a rengeteg pénz ígérete mellett, és hogy kik ők tulajdonképpen. Mindannyian érdekes és összetett karakterek, és senkinek a részeit se untam, mindenki lekötött a maga módján.
Annyira mások és mégis annyira egyformák, hogy náluk jobb csapatot ki sem lehetne találni. És habár a Grisa univerzumban játszódik a történetük, mégis csak ketten grisák közülük, a másik négy pedig "egyszerű" ember, ők másban jeleskednek. Örültem, hogy a normális emberek többségben voltak, és nem csak csupa grisákról szólt megint a történet, mint az írónő másik trilógiájában. A grisa univerzumnak egy másik szegletét ismerhettük meg, ami jó ötlet volt, hisz így nem ismételte magát az írónő, hanem valami újat mutatott.

Bal fentről: Jesper, Kaz, Nyina; jobb fentről: Wylan, Inej, Matthias

De nem csak önmagukban remek karakterekről van szó, hanem érdekesen alakult az egymáshoz való viszonyuk és hozzáállásuk is. Nem sok szerelmi szálat kaptunk, hála az égnek, mert itt inkább a kalandokon, a cselszövésen, és az izgalmakon volt a hangsúly, de azért látni lehet hogy majd ki kihez fog húzni, ha elindulnak a romantikus szálak. Nyina és Matthias fura kapcsolata hol szeretlek, hol gyűlöllek, jó volt nézni az évődésüket. Kaz és Inej még csak szemérmesebben pislognak egymásra, de valószínű, hogy köztük szintén lesz majd valami, vagyis nagyon remélem. Bár nem mintha Inejnek könnyű dolga lenne, mert Kaz elég rideg és megközelíthetetlen, amire mondjuk minden oka meg van szegénynek.

Egyikük múltja és háttérsztorija se egy leányálom, ez holt biztos, de Kazé talán a legdurvább, nem csoda, hogy olyan ember lett belőle, amilyen. És nem csoda, hogy csak a bosszú hajtja, hogy megfizessen azért, amit vele tettek. Kaz komorsága és komolysága mellett Jesper a fő poénforrás, és mintha sokkal humorosabb karakter lett volna belőle a Netflixes sorozatban. Persze poénkodik itt is, de a sorozatban valahogy jobban kiütközik a laza és nemtörődöm poénos oldala. Wylan volt számomra az egyetlen ismeretlen a hatosból, mert ő a sorozatban még nem tűnt fel. Őszintén szólva talán ő a "legegyszerűbb" a csapatból, de igenis meg van a létjogosultsága és igenis odaillik a többiek mellé. Remélem azért majd többet látunk belőle a folytatásban, mert engem nagyon érdekelnének az ő gondolatai is. Remélem a második könyvben nézőpont karakter válik belőle, sajnálom, hogy most nem volt az.

Habár csakis a Netflixes sorozatnak köszönhetően olvastam el a Hat varjú könyvet, rögtön az egyik kedvencemmé vált. Nem is értem, hogy nem került hamarabb hozzám, vagy miért nem hallottam róla, mikor igenis remek kritikákat kapott. A könyv eleje a karakterek bemutatásával, kapcsolataik felvázolásával indul, így kicsit lassabb, de ahogy a csapat elindul a megbízást teljesíteni, rögtön felpörögnek az események. Sodródunk velük együtt előre, és szurkolunk nekik, hogy sikerrel járjanak, mert nem lehet nem szurkolni nekik. Persze aztán nem teljesen úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt eltervezték így a függővég miatt iszonyatosan érdekel a folytatás. Szerencsére már megjelent magyarul, én meg alig várom, hogy olvashassam, mert a Varjakból sosem lehet elég.

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5*
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...