2012. okt. 30.

Becca Fitzpatrick: Crescendo (Csitt, csitt 2.)


A Twilight közben kellett egy kis szünet (mert már nem bírtam idegekkel) így gondoltam elolvasom az utolsó rész előtt a nála rövidebb Crescendo-t Becca Fitzpatrick-tól. A Csitt, csitt tetszett úgy nagyjából, na nem azt mondom, hogy tökéletes volt, de azért mégis kíváncsi voltam a folytatásra. Egy az első részhez hasonló könyvet vártam, és szerettem volna még többet megtudni Folt-ról... hát nem ezt kaptam... nagyon nem.

A történet:
"Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása.
Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz – azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben?"

Nos... hát ez a könyv se tetszett annyira, mint amennyire szerettem volna. Elsőnek is... Nora hozta a szokásos formáját... megint hülyén és libásan reagált le egyes dolgokat. Ja és az agyamra ment, mikor magában arról elmélkedett, hogy az arkangyalok vajon még a telefonbeszélgetéseket is lehallgatják-e... könyörgöm Nora... ők arkangyalok... miért kellene a telefonbeszélgetéseket lehallgatniuk, mikor anélkül is tudnak mindenkiről mindent... mivel ők ANGYALOK ÉS EZÉRT GONDOLOM VANNAK ILYEN KÉPESSÉGEIK!

Aztán meg Fitzpatrick behozta a szokásos elemet, amit mindig elsütnek az írók, mikor összehoznak egy párt és nem tudnak már mit kezdeni velük. Mondvacsinált indokok miatt Nora és Folt szakítanak és Folt eltűnik... tök keveset szerepelt ebben a könyvben és semmi plusz dolgot nem tudhattunk meg róla... max annyit, hogy mi az igazi neve (Jev, hát ez is elég béna). Erről jut eszembe, miért nem tudnak a mai írók boldog, minden problémától mentes párkapcsolatban lévő párokról írni? Miért kell őket folyton szétszedni holmi hülye félreértések és magyarázatok miatt?

Aztán kapunk egy fontos új szereplőt, Scott-ot, akit persze Nora anyja egyből össze akar hozni a lánnyal, annak ellenére, hogy az akkor még Folt-tal van együtt. Hát ez megint nagyon életszerű volt... Nora anyja "véletlenül" pont meghívja Scott-ot vacsorára, hogy Nora és a fiú megint összemelegedjenek, (merthát ha kisgyerek korukban barátok voltak, de azóta eltelt nem tudom hány év és azóta nem is beszéltek, az biztos azt jelenti, hogy megint újra jó barátok lesznek...) Nora helyében én szépen kiosztottam volna anyámat, ha beleszól a magánéletembe és biztos nem kezdtem volna el jópofizni a vacsorán, hanem tojtam volna az egészre. Már kedztem azt hinni, hogy megint egy béna szerelmi háromszög lesz kialakulóban, de szerencsére nem így történt... Nora csak azért kezdett Scott-al, hogy Folt-ot féltékennyé tegye, és habár ezt máskor önző cselekedetnek tituláltam volna, de most mégsem gondolom annak, hiszen Scott sem szerelmes a lányba, ő is csak szórakozni akart, így végülis mindketten kihasználták egymást... (na jó, ez se annyira szép, de mégis jobban tolerálom, mint a Bella és Jacob esetet).

Akkor végre kiderült, hogy Marcie miért utálja ennyire Nora-t, amit én hülyeségnek tartok. Most miért zavarja őt annyira, ha az apja és Nora anyja együtt vannak? Nem értem hol itt a probléma... vagy talán én nem vettem észre valami mást is emellett? Ja és a kedvenc jelzőm a könyvben.... nem emékszem már, hogy az első kötetben is volt e ilyen leírása Marcie hajának... de itt azt a jelzőt olvastam, hogy "eperszőke". Milyen az az eperszőke? Nem vagyok jártas a hajfestésben, de ha valaki tud nekem küldeni egy "eperszőke" színmintát, annak nagyon megköszönném. (Mivel nem tudtam máshogy elképzelni, így Marcie haját rózsaszínűnek képzeltem olvasás közben... :) Igazából a könyv nagy része arról szól, hogy Nora és Folt szakítottak, Folt eltűnik, csak ritkán jelenik meg, de akkor is már Marcie-al van, vagyis Nora ezt szűri le az egészből, így Nora meg Scott-tal akarja Folt-ot féltékennyé tenni, meg folyton magában szenved, hogy mennyire szereti az ő angyalát, és hogy Folt miért nem szereti viszont.

Meg persze van egy kis rejtély... aminek két része volt. Az egyiket egyből kitaláltam, hogy ki is lehet az a Fekete Kéz, viszont a másikat, hogy ki szórakozik szegény Nora-val, ki jár utána meg ilyenek... lehet én nem figyeltem eléggé és másnak nagyon nyilvánvaló volt, de nekem nem esett le egészen addig, amíg a végén ki nem derült... Így utólag már nem értem miért nem jöttem rá az elején, hisz annyira nyilvánvaló.
Tudom, hogy sok negatívumot írtam le és hogy szinte csak fikáztam a könyvet, de valamiért mégse volt olyan rossz. Folt még mindig kedvenc, és továbbra is bírtam (abban a kevéske részben ahol szerepelt). És a könyv vége... hát... nem azt mondom, hogy ez a legjobb cliffhanger, amit valaha olvastam, de azért felkeltette az érdeklődésem, hogy vajon miről fog szólni a folytatás... meg ami kiderült Nora-ról és az "apjáról" meg minden... még jó, hogy nemrég jelent meg magyarul a 3. kötet, melynek címe Silence... van egy olyan érzésem, hogy hamarosan azt is olvasni fogom.

Látok potenciált ebben az angyalos történetben és szeretném ha a következő könyv legalább hozná az első színvonalát (vagy még annál is többet). Röviden ennyit szerettem volna.
Ui: Szép ez a borító, érdekes ez a szürke háttér, meg a villám, meg az elejtett toll, ami lehullik Nora kezéből... de mégis jobban tetszett az első kötet borítója, amin Folt szerepel, ahogy éppen alábukik a mennyből.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/becca-fitzpatrick-crescendo
5/4

2012. okt. 28.

Stephenie Meyer: Napfogyatkozás (Twilight 3.)


És akkor most következzen a Twilight Saga 3. könyvének (Napfogyatkozás) a kritikája… hamarosan kivégzem újra a sorozatot és azt hiszem, utána egy ideig elő se veszem, mert már kezd nagyon kiakasztani. Akkor lássuk!

A történet: „Őrizd a percet! Mert ami eljön, az el is múlik, ezt a halandók tudják csak igazán. Elmúlt az alkonyat, elmúlt az újhold. De eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden álmod és vágyad utódja? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfényragyogása?  Bella mindent elveszíthet: barátot, szerelmet. Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet és halál között… A nagy kérdés: mit érdemes túlélni? A Twilight saga folytatódik… A Hold megbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki.”

Ahogy a könyv történetének leírásából is láthatjuk, ez a könyv főként a szerelmi háromszögről fog szólni… Bella-nak választania kell Jacob és Edward között… hűha… micsoda súlyos dilemma! Vajon hogy a fenébe fog itt Bella döntést hozni?! *gúnyos szemforgatás*
Most komolyan… volt olyan idióta ember a világon, akinek megfordult a fejében az a lehetőség, hogy Bella Jacob-ot fogja választani? Hiszen nyilvánvaló, hogy igazából Edward-ot szereti, soha még csak fenn sem állt annak a lehetősége, hogy Jacob-ra „úgy” fog gondolni… és mint barátok…? Hát ezt erőteljesen vitatnám. Bella és Jacob sosem voltak igazi barátok, hisz a barátságuk csak Bella önzőségére épült. Bella már az elejétől kezdve csak azért kezdett el haverkodni Jacob-bal, mert ugye magára maradt és szegény fiút teljesen kihasználta, miközben pontosan tudta, hogy Jacob szerelmes belé. Persze Jacob meg elkezd bizakodni, többet szeretne a lánytól, így kialakul a konfliktus… ez a „szerelmi háromszög” (már ha valóban nevezhetem így, miközben Bella sosem szerette igazából Jacob-ot) az egyik legbénább szerelmi háromszög, amit valaha olvastam… épp ezért minden egyes mozzanata irritált vagy idegesített.

De hogy valami pozitívumot is mondjak a könyvről, ez egy kicsit jobb, mint a 2. (Újhold) volt. Mert itt Bella legalább nem sírdogál és bőg folyamatosan Edward után. Hanem újra együtt vannak, boldogok, már akkor mikor Jacob és a farkasok nem zavarnak bele a nagy idillbe… meg persze addig, amíg Victoria újra fel nem tűnik a színen… kérdem én… Victoria miért nem akkor próbálta megölni Bella-t, mikor az még védtelen volt? Miért kellett ennyi ideig várnia a bosszúra… jó, tudom, hogy az Újhold-ban egyszer megtámadta, de aztán elég könnyen feladta, és persze pont akkor tér vissza, mikor már újra egy csapat jó barát védelmezi a drága Bella-t… Azt még lehet nem mondtam, de Bella-t ki nem állhatom, a főhősnők legidegesítőbb tulajdonságaival rendelkezik, Edward meg a 2. kötettől kezdve teljesen ellaposodott, és tisztára papuccsá vált Bella mellett… teljesen kiábrándító.

A könyv felépítése ismét a szokásos, rengeteg nyálas romantika, és egy kis akció a végére, habár valamiért úgy érzem, hogy ez a kis akció most erőteljesebbre sikeredett, mint a korábbiak. Victoria terve talán még működött is volna, ha Alice megint nem látja meg az egészet előre és a többiek nem tudnak felkészülni… hogy Bella-t meg tudják védeni, vámpíroknak és farkasoknak össze kell fogniuk. Merthogy a drága Belláért mindenki bármit megtenne… *újabb gúnyos szemforgatás*

És aztán a könyv végén megtörténik a lánykérés, Bella igent mond, minden szép és happy, mindenki boldog és rózsaszín felhők úsznak az égen. Hála az istennek már csak egy kötet maradt hátra, ha már elkezdtem, akkor be is fogom fejezni, de egy ideig (pár évig) ismét hanyagolom ezt a Twilight Saga-t. Az egyetlen, amit értékeltem a könyvben az, hogy végre megismerhettük Rosalie múltját, nagyon sajnáltam szegény lányt… és hogy Bella végre világosan kifejtette (az eljegyzéssel), hogy ő Edward-al fog maradni és hogy Jacob-nak semmi esélye, így legalább szegény farkas fiú felfogja, hogy mi a helyzet végre valahára.
Már csak az utolsó könyv van hátra, azt még elolvasom pár nap alatt, majd az utolsó film után pedig írok egy nagy összefoglaló posztot a Twilight filmekről. Legalábbis eddig ezek a terveim.
A könyvről:

Arrow (A Zöld Íjász)


Szereted a képregényeket? Nézted valaha a Smallville-t és tetszett a sorozat? Vagy netán imádtad Nolan Batman filmjeit? Ha legalább az egyik kérdésre igennel feleltél akkor ezt a sorozatot neked találták ki. Íme egy újabb sorozatajánló... immáron tőlem.
Ez egy teljesen új sorozat, három hete kezdték el vetíteni Amerikában ha jól tudom... tesóm hívta fel rá a figyelmem és addig nyagatott vele, míg megnéztem... és természetesen tetszett.

Mivel a sorozat még most indult Amerikában, így nincs hivatalos magyar címe, az "Arrow" magyarul azt jelenti, hogy "nyíl". Ez elég béna cím lenne szerintem, így remélem ha egyszer Magyarországon vetíteni fogják akkor azt a címet adják neki, hogy "A Zöld Íjász". (Bár ahogy a magyar sorozatfordítókat és a "remek" szinkronkészítőket ismerem, valami béna címmel fognak így is előrukkolni...)

A történet: Oliver Queen vidáman éli a gazdag ficsur playboy-ok életét, mígnem az egyik hajókirándulásuk alkalmával balesetet nem szenvednek a társaival. Akkor a többiek meghalnak, és csak egyedül sikerül eljutnia egy szigetre, ahol 5 évvel később rátalálnak és megmentik. Az apja, akivel együtt utazott a hajón, halála előtt elmondta a fiának, hogy vagyonuk Starling City városának tönkretételéből származik, és az általa elkövetett hibákat Oliver-nek kellene jóvá tennie. 5 év után megmentik a szigetről és visszatér Starling City-be, hogy bevégezze azt a feladatot, amivel apja megbízta és hogy megmentse a városát... ekkor ölti magára a Zöld Íjász személyiségét elsőnek és egyből a rosszfiúk nyomába ered....



És hogy miért tetszik ennyire ez a sorozat.... mert imádom a képregényeket és Zöld Íjászt már régebben a Smallville-ben  megkedveltem. Elsőnek azt akarom kiemelni, hogy aki ismeri a Smallville-beli Oliver Queen-t, nos az felejtse el nyomban, mert ennek semmi köze ahhoz a történethez. Itt a Zöld Íjász története teljesen a kezdetektől indul, és a főszereplőt sem az a színész alakítja, akit a Smallville-ben láthattunk. (Hogy ez jó vagy rossz arról vitatkozhatánk, személy szerint én szívesen láttam volna most is a képernyőn Justin Hartley-t, de sokaknak biztosan be fog jönni Stephen Ammel). És tudom, hogy csak részletkérdés, de lehetne szőkébb a haja...




Eddig az első két részt láttam, amelyek tetszettek valamilyen szinten, persze az még nagyon látszik az egészen, hogy egy valószínűleg több évadot megélő sorozat első két része, vagyis nagyjából semmi izgalmas nem történik egy-két verekős jeleneten kívül. Mégis ott van benne a potenciál, és én látom, hogy be fogja tölteni az űrt, amit mondjuk a Smallville vagy az immáron véget érő Batman filmek hagytak maguk után.

Amúgy a Batman-ra visszatérve... Nolan filmjeinek sötét és realisztus ábrázolása, a szuperhősök emberibbé tétele erre a sorozatra is nagyban rányomta a bélyegét (mint általában minden szuperhősös adaptációra manapság)...  Az Arrow hasonló stílusban készült, megspékelve egy kis narrációval, hiszen a főszereplő folyamatosan megosztja velünk a gondolatait, amit én mindig nagyon imádok, hiszen így közelebb érzem magamhoz a karaktert és jobban megszerethetem.
A sorozat eseményei két szálon futnak, elsőnek itt a jelen, és Oliver pedig mindig vissza-vissza emlékszik arra, hogy milyen volt a hajóbaleset, meg hogy mi történt vele az 5 év alatt, amit a szigeten töltött, így az évad során gondolom megtudhatjuk, hogyan lett belőle a  Zöld Íjász meg ilyenek... minden titokra fény derül.



Hogy a sorozat többi szereplőjéről is ejtsek pár szót, csak annyit mondhatok, hogy a nagyrészük tipikus mellékszereplő, a főhös (valószínűsíthető) szerelme, engem Louis Lane-re emlékeztet (Smallville), és míg Louis-t imádtam, itt Laurel Lance viselkedésétől és megnyilvánulásaitól csak a fejemet vertem a falba... Aztán ott van még Oliver húga, Thea, aki eddig csak egy kis nyafka, elkényeztetett libának tűnik... de a beceneve (Speedy) sejteti számunkra, hogy talán idővel egy fontosabb karakter válik belőle... és akkor ott van Oliver legjobb barátja Tommy, akinek vicces beszólásai eddig mindent vittek. Meg persze van egy nyomozó, aki majd folyton a Zöld Íjász nyomában kajtat, egy idegesítő és rosszban sántikáló anya, meg annak új férje, akik tuti még nagy bajt kavarnak szerintem.... meg egy csomó ellenség, akiket le kell győzni.



A lényeg, hogy szerintem ez a sorozat (habár elég lassan indult) idővel egyre jobbá és jobbá válhat, épp ezért nekem bejött, és nézni fogom eztán folyamatosan. A teljes első évadot berendelték, hiszen Amerikában egészen jól szerepelt az első két rész a nézettségét tekintve, így egy évad már biztosan készülni fog belőle... és hogy aztán mi lesz... majd az idő eldönti.... de reménykedjünk abban, hogy részről részre egyre izgisebb és rejtélyesebb lesz, és hogy nem fogják elkaszálni egy év után.
10/9

1. évad trailer:

FRISSÍTVE!!!!!!!!!! (2013.01.25.)

Nemrég tudomásomra jutott, hogy Magyarországon elkezdik vetíteni a sorozatot, méghozzá az Rtl-en, így aki nem szereti felirattal nézni, hanem a szinkronos verziót jobban kedveli, annak itt a nagy lehetőség. Értesüléseim szerint 2013. február 1.-étől (péntek) kezdik vetíteni, rögtön az első nap két résszel indítanak, aztán pedig hetente egy rész következik, van már egy-két szinkronos előzetes, azokat mindjárt bepakolom ide.
Nos, nagyon örülök annak, hogy az Rtl ilyen hamar felfigyelt erre a sorozatra, és mivel elég jó idősávba rakták (21:25-kor kezdődik), így szerintem sokakat érdekelni fog, és meg tudják nézni. Az előzetesek alapján a szinkron sem annyira rossz, eddig még tűrhető és azt majdnem elfelejtettem, hogy a sorozatnak akkor már van hivatalos magyar címe, ez pedig: A ZÖLD ÍJÁSZ!!!!!!
Igazán örülök, hogy ez a címet adták ennek a sorozatnak, és nem valami bénaságot, hisz ez képregény karakter neve, minden más hülyén hangzott volna... így a tökéletes. (Köszönöm az Rtl-nek innen a távolból, hogy nem rontották el valami hülye címmel az egészet).
Nos az biztos, hogy én jövőhét pénteken ott fogok ülni a tévéképernyő előtt és tesómmal nézni fogjuk magyar szinkronnal (is). Egyetlen aggodalmam, hogy ilyen korán elkezdik MO-on vetíteni, hogy Amerikában még csak 10 rész ment le, és ha most itt elkezdi adni az Rtl, akkor a végén még beérik egymást, és akkor szünetet kell tartani, mert nem marad több rész.
Akkor ennyi elég is volt az áradozásból, és lássuk a magyar szinkronos előzeteseket!
1. évad előzetes:
1. rész jelenet:
2. rész jelenet:

2012. okt. 27.

Odaát (Supernatural)


Most egy rendhagyó poszt következik, mert nem tőlem olvashattok ajánlót... pontosabban egy sorozat ajánlót, hanem a kedves húgomtól. Megkértem, hogy írjon nekem egy összefoglalót az Odaátról, ami mostanában a kedvenc sorozata, ő meg szívesen tett eleget a kérésemnek.
Íme itt is van, köszönöm drága húgocskám!

Ajánló Ramitól

A sorozattal igen érdekes és kesze-kusza úton kerültem kapcsolatba. Először néhány éve hallottam róla, ugyanis a nővérem egyik barátnője szerette és megpróbált rábeszélni minket, hogy nézzük meg. (nem sikerült neki, mert azt hittem, hogy valami horror sorozat, én azt meg nem szeretem) Ezután másodjára tavasszal jött rám, hogy nézni kellene valamit és gondoltam elkezdtem nézni az Odaátot az elejétől. Hát nem volt túl szerencsés, mert egyáltalán nem jött be az első évad, így abba is hagytam. (az első évadot is csak Dean miatt néztem végig) Majd jött a harmadik alkalom, amikor nyáron egyik barátnőm beajánlotta a sorozatot, mire én elmondtam neki mi volt legutóbb. De ő ekkor elmondta az Odaát nézésnek a nagy titkát: Ne a legelső évadtól nézd meg, hanem a 7.-től és ha azt megnézed, hidd el, hogy kíváncsi leszel az előző 6-ra is – mondta ő. Hát finoman fogalmazva bejött ez az elmélet. Megnéztem a 7x01 részt és teljesen oda voltam tőle meg vissza. Nem is néztem tovább (hogy ne lőjem le a poénokat idő előtt), hanem elkezdtem a 4. évadtól.

A történet: Van nekünk egy testvérpárunk Dean és Sam Winchester, akik vadászok. Anyjukat kis korukban megölte egy démon, majd apjuk vadásznak nevelte őket, hogy ha felnőnek, átvegyék a helyét a démonüldözésben. A történet ott kezdődik, hogy Dean beállít az öccséhez és elrángatja őt a normális életétől, hogy öccse segítsen neki megtalálni eltűnt apjukat. A háttérben eközben démoni tevékenységek is folynak és miközben a fiúk folyton úton vannak, megismerkednek új emberekkel – ám nem biztos, hogy mindenkiben feltétel nélkül bízniuk kellene. A sorozat ott vesz teljesen úgy fordulatot, amikor megjelennek az angyalok, az Apokalipszis, a Lovasok, vagyis amikor megelevenedik a Biblia a szemünk előtt.
Ahogy azt már fent is leírtam, nekem az első 3 évad nem tetszett. De akkor mégis miért szeretem annyira ezt a sorozatot?
A válasz egyszerű: a 4. évadtól kiinduló történet miatt. A harmadik évad ugyanis azzal ér véget, hogy Dean meghal és Pokolra kerül, ahonnan egy Castiel nevű angyal szabadítja ki azzal magyarázva, hogy Isten parancsolta ezt, mert Deannek feladata van még a Földön. Az egész Bibliás történet lehet kicsit komolytalannak vagy éppen túl komolynak hangzik (a hívőknek), de nekem úgy jó, ahogyan van. Az emberi kinézetű és jellemű angyalokkal/ arkangyalokkal, Prófétákkal, Luciferrel, Mihállyal, Gabriellel, Zakariással, Raffaellel, az Apokalipszis Lovasaival és a többiekkel együtt.

A sorozat másik nagy erőssége maga a két főszereplő. Nem tucat szereplők, nem sablonosak, mindketten mély és alaposan kidolgozott karakterek. Dean és Sam egymásnak az ellenétei: miközben Dean a vadász élet minden percét kiélvezi, Sam főiskolás-barátnős normális életről álmodozik. Az idősebb testvérről Deanről mindenki hamarabb elhinné, hogy a rossz útra tér, holott meglehet, hogy ezt éppen az aranyos és kedvesnek tűnő Sammy teszi majd meg. Én személyesen imádom azokat a jeleneteket/részeket, amikor a két fiú vitázik egymással, mert ekkor lehet igazán érezni, hogy mennyire másképpen állnak mindketten a világhoz.


A másik nagy fegyvere a sorozatnak a testvéri kapcsolat tökéletes megjelenítése mellett egy bizonyos személy. Ő pedig nem más, mint Castiel, az angyal, aki megmentette Deant a kárhozattól. Barátnőm mikor mesélt a sorozatról azt is hozzátette, hogy ne csak azért nézzem a 4. évadtól, mert ott kezd el kibontakozni a Bibliás történet, hanem mert itt jelenik meg először Castiel. Először nem értettem mi ez a nagy felhajtás körülötte, de a 7. évad első részének megnézése után én is teljesen a hatása alá kerültem. (megj.: és az orvosom azt mondta ez már maradandó) De hogy miért is lehet Castielt szeretni? Először is, mert ő volt az első angyal, akit megismertünk (vagyis minden továbbit hozzá hasonlítunk). Másodszor pedig mert ő más, mint a testvérei: ő képes a törődésre, foglalkozik az emberekkel és azoknak a sorsával. Nem követ esztelenül egy parancsot csak azért, mert azt „ott fent” valaki mondta. A sorozat folyamán szépen lassan beszivárgott az állandó szereplők közé és azt hiszem, elmondhatjuk, hogy most már örökre ott is marad, mert nélküle elképzelhetetlennek tűnik a sorozat. (megj.: többször is megölték a sorozat folyamán, de így vagy úgy mindig visszahozták)


A harmadik indok, amiért érdemes a sorozatot nézni az a „meg nem válaszolt” kérdések. Az Odaát jellemzője, hogy felvet „nagy, elgondolkodtató kérdéseket” (Van-e Isten?, Van-e olyan, hogy Végzet? Mi is az a szabad akarat és mennyit érdemes érte feláldozni? Meddig egészséges egy testvéri kapcsolat?), amiket meg is válaszol a maga módján, de mégsem teljesen egyértelműen. Ezeket a válaszokat mindenki maga értelmezheti, ahogyan neki tetszik.
És legvégül a 4. ok (hisz 3+1 a magyar igazság) amiért ez a sorozat már a 8. (!!!) évadát éli az pedig maga az alkotói gárda és a színészek. A készítők odafigyelnek a rajongóikra, hallgatnak rájuk és néha még a kívánságaikat is teljesítik. Szintén nagy érdeme az alkotóknak, hogy a sorozatban szinte az összes mellékszereplő valamilyen érzelmet vált ki a nézőből. Ugyanis ennek a sorozatnak nem csak a főszereplői, de a mellékszereplői is ugyanolyan sztárok (például Sebastian Roché, Mark Sheppard vagy Richard Ppeight Jr.)
 A 3 főszereplő (Jensen Ackles /Dean/, Jared Padalecki /Sam/ és Misha Collins /Castiel/) pedig – őszintén mondom - a leghálásabb színészek a világon. Szeretik a rajongóikat, kedvesek és közvetlenek velük, tudják, hogy miattuk tartanak, ott ahol vannak. Jared és Misha twitteren is tartják a kapcsolatot a rajongókkal. (megj.: az utóbbi erről híres :D) Rengeteg rajongói találkozót (cont) szerveznek minden évben, amire a színészek (mellékszereplőkkel együtt!) elmennek és ott a rajongók bármit kérdezhetnek tőlük.
A rajongói közösség (fandom) pedig az egyik leghangosabb és legelevenebb az összes közül - amiért nagyon örülök, hogy én is a tagja vagyok. A sorozatot eredetileg 5 évadosra tervezték, de „rajongói” nyomásra folytatták és immáron a 8. évadot sugározzák Amerikában. Egyértelműen az őrült fandom tartja életben ezt a sorozatot, de ha mondhatom ezt a sorozat témáját tekintve: Isten őrizze meg a jó szokásukat!
8. évados poszter


És akkor a végén pedig nézzük a trailer-eket. Mivel nem akartam mind a 8 évad előzetesét csatolni, így gondoltam hozok egyet az 1. évadról, az 5.-ről és a legújabb 8. évadról.
10/10

1. évad trailer (régebbi magyar reklám)

5. évad előzetes


És akkor itt a legújabb 8. évad előzetese

2012. okt. 26.

Memento


Imádom Christopher Nolan Batman filmjeit, és egyik alkalommal utánakerestem milyen más filmeket rendezett még korábban a Batman előtt, és rájöttem, hogy van még egy-két jó közöttük, amiket érdemes megnézni. Elsőnek a Memento keltette fel az érdeklődésemet, így megnéztem és azóta az egyik kedvenc filmemmé vált.

A történet: Leonard Shelby számára csak egy fontos dolog létezik az életben. Meg akarja találni azt a férfit, aki évekkel ezelőtt betört a házukba, megerőszakolta majd megölte a feleségét, miközben őt pedig nekivágta a tükörnek. A támadás következtében Leonard agya megsérült, és kialakult nála egy különleges és gyógyíthatatlan betegség, az amnézia egy bizonyos típusában szenved, képtelen új és friss élményeket megjegyezni, vagyis nincs rövid távú memóriája. Ez pedig igencsak bonyolítja az életét. Így celtikra írja fel vagy magára tetováltatja azokat a fontos információkat, adatokat, amiket képtelen megjegyezni és amelyek végül elvezethetik a felesége gyilkosához... csakhogy a gyilkos megtalálása nem könnyű feladat, bárki gyanús lehet.

Két dolog miatt tetszett meg ez a film, egyrészt érdekes a témája, hiszen ha megnézzük akkor kaphatunk egy jól lefestett képet arról, milyen rossz lehet, ha valaki egy olyan betegségben szenved, mint Leonard. Szegény semmi új dologra/ élményre sem képes néhány percnél tovább emlékezni... ha elkezd egy beszélgetést és ez hosszú ideig tart, akkor a végére már elfelejti, hogy tulajdonképpen miről is volt szó az elején... az egyik filmbéli jelenet ezt szépen szimbolizálja... úgy kezdődik a kép, hogy látjuk Lenny szalad valaki után, ő akkor azt hiszi, hogy ő üldözi a férfit, de aztán rájön, hogy ez épp fordítva van... és igen végig Lenny kommentálja nekünk az eseményeket így teljesen beleélhetjük magunkat a helyzetébe.

A másik ami tetszik a filmben az a különös szerkezeti felépítése... merthogy nem időrendben haladnak az események, hanem visszafele... (azt hiszem ez az egyetlen ilyen film a világon). És ez adja meg a fő egyediségét. Olvastam valahol, ahol egy kommentelő azt írta, hogy szerinte csak emiatt különleges és jó a film, ha normális lenne a szerkezeti felépítése akkor semmi egyedi nem lenne benne, sőt szerinte akkor unalmasnak is lehetne mondani, hiszen alapjában véve nem olyan bonyolult a történet.

Talán igaza van... és talán tényleg csak emiatt ilyen szuper ez a film... Nolan egy újfajta stílust teremtett, és a visszafele haladó történetvezetés segítségével érezhetünk valóban együtt Lenny-vel... hiszen nekünk is lassacskán kell összraknunk a történetet, mi sem értünk sok mindent, mi sem tudjuk az elején, hogy a szálak, hogyan kapcsolódnak össze... és pont ez játszódik le szegény Lenny fejében minden egyes nap...
A film azt is szépen bemutatja milyenek az emberek, hiszen szinte mindenki kihasználja szegény Lenny-t, tudják, hogy ebben a különös betegségben szenved és direkt az előnyükre fordítják a helyzetet, például a motelben a portás megesik, hogy egy azon napon több szobát ad ki neki, mert Lenny úgysem emlékszik melyikben lakik éppen, így több szoba árát is kifizettetti vele... hát igen... ilyenek az emberek... hogy ezen miért nem lepődök meg?

A főszereplőt Guy Pearce alakítja, meglepő hitelességgel és te jó Isten, milyen fiatal volt még ekkor, szerintem ez a szőke haj nagyon jól áll neki és nagyon imádtam ebben a filmben. A többiek csak mellékszereplők, bennem egyikük sem hagyott mély nyomot, talán csak Teddy-t említeném még meg...
Csak annyit mondanék még, hogy én sejtettem, hogy az a "bizonyos" személy lesz a gyilkos... valahogy tudtam, hogy ez lesz a nagy csavar a történetben, így ez engem igazából nem lepett meg, de ennek ellenére mégis élveztem a filmet, és a vége monológ... hát az nagyon el lett találva... minden egyes sorát imádtam.
Egyre jobban kezdem tisztelni Christopher Nolan-t, mint rendezőt és remélem egyszer kap egy Oscar díjat, mert szerintem nagyon tehetséges, szinte minden eddigi filmjét szeretem (Na, jó az Imsomnia, magyarul Álmatlanság, annyira nem tetszett, az Eredetet nem láttam még, de A tökéletes trükköt imádom, majd arról is írok valamikor).

És végül egy kis érdekességgel zárom soraimat, ezt a filmet Christopher Nolan öccse (Jonathan Nolan)  által írt kisregényből (vagy novellából már nem emlékszem pontosan) forgatták.
Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=gkEbYZyPiig
10/10

2012. okt. 24.

Stephenie Meyer: Újhold (Twilight 2.)


Úgy döntöttem, hogy újraolvasom a Twilight könyveket, most fejeztem be nemrég a 2. kötetet, melynek címe Újhold.

A történet:
„Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket… Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?”

Ezt a kötetet szeretem a legkevésbé, mert ebben vannak a legnagyobb marhaságok (amiket szépen fel fogok sorolni) és mivel az első többé- kevésbé tetszett, így utána mély zuhanást éreztem a minőség tekintetében.

Bella és Edward végre boldogok lehetnének, ha az élet nem szólna közbe… ugyanis Bella lassacskán kezd rájönni, hogy ő márpedig öregedni fog, Edward viszont nem… és máris kezd ezen aggodalmaskodni… aztán meg mikor a születésnapján történik egy „kis” baleset akkor rögtön vége lesz a nagy boldogságnak. Jasper majdnem ráveti magát szegény halandó lánykára, ezért Edward annyira kiborul, hogy eldönti, ő márpedig azzal tudja legjobban megvédeni élete szerelmét, hogy olyan messzire megy családostól Forks városától, amennyire csak lehetséges… hol itt kérem a logika? Edward könyörgök, gondolkodj már egy kicsit… hogy a francba tudnád megvédeni Bella-t a világ másik végéből?! Edward elhagyja a várost, de csakis önzetlen jóakaratból… ezzel pedig teret ad minden egyes ragadozó szörnyetegnek, akinek éppen Bella-ra fáj a foga… Victoria is még mindig itt kószál a környéken, meg persze a farkasok is megjelennek. Bella koránt sincs biztonságban… (egyébként ez az egyik legnagyobb baromság, amit Edward elkövet az egész történet ideje alatt, ekkor jöttem rá, hogy Eddy mégsem olyan tökéletes meg miegymás, aminek hittem… merthogy Eddy egy nagy barom…)

Ha túllépünk ezen, akkor ejtsünk pár szót a kialakuló szerelmi háromszögről, merthogy miután Edward elmegy, Bella mi mást tehetne? Egy kis depressziós nyavalygás után egyből az újonnan menő lett Jacob karjaiba veti magát… na jó, itt még igazából csak a szikrák lobbannak fel közöttük. Bella-nak azért van szüksége Jacob-ra, mert kell neki egy barát. Ezt értem, és még el is tudom fogadni… de könyörgöm… Bella tisztában van vele, hogy Jacob többet akar tőle puszta barátságnál és ennek ellenére mégis kihasználja szegény fiút… félreértés ne essék, nem csípem Jacob-ot… de mégsem szép, amit Bella vele művel.
Igazából ez a könyv, ha mondhatok ilyet, még rosszabb a szerkezeti felépítését tekintve, mint az első. Csak itt a sok nyáladzás és romantika helyett egy nagy adag sírást-rívást kapunk Bella előadásában, aki vagy Edward után bőg, vagy pedig szegény Jacob-ot használja ki csak azért, hogy jobban érezze magát.
Untam a Bella és Jacob fejezeteket, semmi érdekes nem volt bennük, és ezek a farkasok vagy micsodák meg teljesen közömbösek… nem értem miért nem normális vérfarkasok lettek… de ez legyen a legkisebb gondom.

És megint a könyv végén van egy kis akció, Alice látomásából arra a következtetésre jutnak, hogy Bella meghalt, így Edward teljes lelki sokkba kerül, és úgy dönt, hogy követi szerelmét a halálba… felfedi a vámpírok létezését, és akkor a Volturi majd végez vele… persze megmentik a nagy lebukástól, de ehhez Alice és Bella el kell utazzanak Volterrába. És itt szeretném kiemelni a Volturit, vagyis a vámpírok királyi családját, a három testvért, akik vezetik a sötétség népét. Ők és társaik az egyetlen pozitívumok ebben a könyvben és habár nem sokat tudunk meg róluk, nekem mégis szimpatikusak lettek. Főképp Aro és Caius. Bár ha jobban belegondolok, akkor Meyer ezt is jobban kifejthette volna, hogy akkor miért pont ők a vezetők, hogy milyen idősek, hogy alakult ki ez a vámpír társadalom meg ilyenek. A Volturi társai közül meg egyértelműen a kis Jane lett a kedvenc.

Összességében ezt a könyvet szeretem a legkevésbé a Twilight Saga kötetei közül… az egész csak egy nagy sírós-rívós maszlag, ahol a történet semmit nem halad előre, hanem csak áll a levegőben… ráadásul soha nem értettem hova tűnt idáig Victoria? Erre persze a 3.-ban kapom csak meg a választ.
A könyvről:

2012. okt. 21.

Stephenie Meyer: Alkonyat (Twilight 1.)


Nemrég jöttem rá, hogy még nem írtam erről a könyvsorozatról bejegyzést, így gondoltam előszedem a könyveket és újraolvasom őket.

A történet:
"Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ideköltözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik.
Hanem Ő…
Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságos sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…"

Régen mikor még nem volt ekkora nagy felhajtás a Twilight körül, amikor még nem jelent meg az első film és Magyarországon alig ismerte valaki ezt a könyvet, nos, akkor én imádtam a Twilight-ot, tesómmal együtt olyan nagy fanok voltunk, hogy az ma már hihetetlen. Aztán jött a kiábrándulás, fokozatosan kezdtem megutálni a sorozatot és ezt a nagy médiafelhajtást meg mindent, amit köré építettek. Ma már semleges számomra, így talán meg tudok róla fogalmazni egy normális véleményt. Az első könyv még mindig tetszik, és habár ma már lerágott csont ez a téma, hogy egy hétköznapi, egyszerű lány találkozik egy titokzatos idegennel, aki valamilyen természetfeletti lény meg ilyenek... akkoriban mikor legelőször olvastam talán ez volt az első könyv, amiben ilyen párosítás szerepelt. (Vagy csak én olvastam elsőnek ilyet, de nem ez a lényeg). Így tetszett a könyv alapötlete, és oda voltam Edward-ért. Imádtam Bella-t és Edward-ot az első könyvben. Persze Bella idegesített néha, mikor folyton csetlett-botlott, (ez még ma is fel tud idegesíteni), de mégis valamiért együtt tudtam vele érezni, hisz itt az elején nem olyan magabiztos, hanem visszahúzodó és egyszerű lány.

Tehát Bella és Edward, mint főszereplők nem olyan rosszak, sőt kifejezetten tetszenek a karakterek még itt az első könyvben. (Hogy aztán mi lesz, arról később!) Ők vannak a legjobban kiemelve, mellettük a többiek csak másodhegedűsek ha mondhatok ilyet. Bella apja tipikus szülő karakter, hogy legyen valaki, mert egy tinédzser ugyebár nem élhet egyedül, felesleges karakter, akit nem csípek. Aztán ott van Edward családja, a testvérei, akik szintén vámpírok, de mindenkinek más és más különleges képessége van, ami így egyedivé teszi őket. Ezt korábban se értettem soha, hogy miért kell, hogy mindenkinek más-más képessége legyen, olyan irreális, meg egyébként... minek kell egy vámpírnak olyan képesség, mint például a jövőbelátás? Kicsit úgy tűnik nekem, hogy az írőnő ezzel akarta megoldani azt a kérdést, hogy így mindig mindent tudnak előre, így minden egyes veszélyre fel tudnak majd készülni... (Nem minden könyvben ez történt? Alice előre látta a jövőt és mindig meg tudták magukat védeni).

Na igen... ezáltal felvetődik a kérdés... miért kellett az egész vámpír mítoszt ennyire megcsúfolni. Ez soha nem tetszett a Twilight-ban... a vámpírok csillognak???? Kérem szépen... Meyer mit ivott, hogy ilyen hülyeség jutott az eszébe? Ez a legnagyobb baromság, amit valaha olvastam.... A vámpírok elégnek a napon és kész, vége... nem értem miért kellett ezt ilyen hülyeségre megváltoztatni... Úgyis Folks-ban mindig esik az eső, meg borús az idő, tehát soha nem süt a nap (szinte), akkor meg miért nem lehetett meghagyni, hogy a vámpírok elégnek a napon, főként ha szinte soha nem is süt a nap, tehát igazából semmi nem fenyegette volna őket?!

És a másik ami hiányzott, az akció... a könyv kb. 80%-as romantikus nyáladzás, Bella nyomoz Edward után meg ilyenek, meg összejönnek, meg miegymás... és a végére azért berak az írónő egy kis akciót, a rivális 3 vámpír (élükön James-el) persze egyből kiszemeli magának Bella-t, van egy kis csetepaté, de igazából semmi izgalom.... jó, tudom, hogy ez elsősorban romantikus könyv, de akkor vagy ne rakjon bele semmilyen akciót, vagy ha már igen, akkor ne csak a végére biggyessze oda, hanem normálisan dolgozza ki... A hibái ellenére mégis olvasható a Twilight Saga első könyve (sőt a többi is), és rengetegen rajonganak érte, főleg tinilányok, inkább a fiatalabb korosztály... nekik íródott ez a könyv és még én is szerettem mikor gimis voltam... aztán kiábrándultam belőle és rájöttem vannak ennél sokkal jobb könyvek, igazi normális mondandóval és izgalommal.

Mindenkinek el kell kezdenie valahol az olvasást és a Twilight-nak köszönhetően, egyre több fiatal vesz a kezébe könyvet (a Harry Potter esetében is így volt) és szerintem ez a mai világban igenis előrehaladás...
UI: az első könyv borítója szerintem nagyon ötletes, az alma, mint a tiltott gyümölcs jelképe... nagyon tetszik.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/stephenie-meyer-twilight-alkonyat
5/3

2012. okt. 19.

American Horror Story: The Murder House (Amerikai Horror Történet: A gyilkos ház)


Elsőnek azt jegyezném meg, hogy azért az eredeti angol címet írtam előre, mert ugye ezt a sorozatot még nem vetítették Magyarországon (legjobb tudomásom szerint), így nincs hivatalos magyar címe, így csak egy általalam kreált szabadfordítást írtam mögé zárójelben.

Úgy bukkantam rá erre a sorozatra, hogy imádom a Végzet ereklyéit, abban pedig Sebastian-t, és rengeteg fanart-on Evan Peters-t szerepeltetik Sebastian-ként... róla meg olvastam valahol, hogy szerepel ebben a sorozatban, így már csak miatta elkezdtem nézni... és nagyon megszerettem ezt a mindössze 12 epizódból álló első évadot.


A történet: Adott nekünk a Harmon család (a fenti képen), akik miután Ben megcsalta a feleségét Vivien-t, úgy próbálják helyre hozni a kapcsolatukat és megmenti a családjukat, hogy egy másik városba költöznek és ott próbálnak új életet kezdeni. Rátalálnak egy igen kedvező áron megvehető házra, és mivel nem nagyon van más választásuk, így megveszik és beköltöznek... azonban a boldog család élet nem jön ilyen könnyen, és fura idegenek jelennek meg... a furcsa szomszéd Constance és a lánya, aztán Tate akit Ben kezel, mivel pszichológusként dolgozik, a bejárónő Moira, akit valamilyen rejtélyes okból kifolyólag Ben egy csinos fiatal nőnek, míg Vivien egy öreg hölgynek lát... ja és azt se felejtsük el, hogy a házban szellemek kísértenek...

És hogy miért szerettem meg nagyon ezt a sorozatot?
Elvileg ez egy horrorsorozat lenne, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem olyan ijesztő, mint amilyennek vártam. Utálom a horror filmeket, mert gyakran berezelek tőlük... és épp ezért féltem, hogy majd itt is halálra rémülök... de nem ez történt... na jó, azért van benne egy-két ijesztőbb dolog, de ha én kibírtam azokat, akkor bárki ki fogja... Inkább drámának nevezném, meg természetfelettinek, szerintem ez egyáltalán nem horror. (És épp ez a jó benne, épp ezért szeretem.)
Érdekes a felépítése is, hiszen minden epizód egy a múltban történt halálesettel kezdődik, aminek a részben fontos szerepe lesz, így előrehaladván az évadban a fontosabb szereplők múltja is kiderül számunkra... kezdetben sok a rejtély, és nagyon sok dolgot nem lehet érteni... de nézzétek csak tovább... részről részre egyre jobb lesz, minden a helyére kerül...


A másik, ami miatt (vagyis aki miatt) érdemes nézni az EVAN PETERS!!!
Komolyan megszerettem és szerintem irtó tehetséges színész, és nagyon helyes. (tök jó lenne, ha teljesülne a fanok kívánsága és tényleg ő játszaná majd Sebastian-t a Végzet ereklyéiben). Az általa megformált Tate Langdon egy pszichopata, aki embereket gyilkol, és emiatt gyűlölni kellene vagy félni tőle... de szerintem senki se érez így iránta... Tate olyan kis aranyos, hogy csakis szeretni lehet. És Violet-el együtt tökéletes párt alkotnak, imádtam őket és szurkoltam nekik végig...


És egy másik régi kedvenc színészem is szerepel a sorozatban, igaz csak egy kisebb mellékszerepben... ő pedig Zachary Quinto, aki egy meleg párnak az egyik felét játsza... de ő is olyan aranyos és vicces, hogy imádtam minden egyes percben mikor csak megjelent a képernyőn.


Összességében ez egy nagyon jól összerakott minisorozat, melynek első évada 12 részből áll. Egy kerek és egész történetet mesél el nekünk, melynek lezárt a vége, ugyanis a 2. évad már egy teljesen más történetről fog szólni, habár sok korábbi színész feltűnik benne, de mind-mind más karakterrel... (Evan Peters marad a 2. évadra, habár már nem Tate-t fogja alakítani, hanem egy új karaktert Kit Walker-t, és most barna haja lesz, nem szőke... alig várom már...) A 2. évad egy elmegyógyintézetben fog játszódni és Amerikában október 17.-én kezdték el vetíteni. A 2. évad címe: American Horror Story: Asylum (Amerikai Horror Történet: Az elmegyógyintézet)
10/9

2. évados plakát





És akkor a végén itt van néhány trailer az érdeklődés felcsigázása végett.
1. évad trailer:

FRISSÍTÉS!!!!!! (2013.05.31.)

El sem hiszem, hogy megtörtént, de végre az egyik magyar televíziós csatorna megvásárolta az AHS-t és vetíteni fogják Magyarországon. A magyar címe ez lett végül: "Amerikai Horror Story" (Nekem tetszik, hogy majdnem teljesen megmaradt az eredeti cím, és örülök annak, hogy nem rontották el valami béna magyaros átírással).
Még csak egy kis ízelítőt láttam, vagyis egy rövidke promót róla a Viasat3 csatornán, és innen szereztem róla tudomást. Ennek ellenére NEM a Viasat3 fogja vetíteni, hanem a VIASAT6 csatorna, és 2013. június 7.-én (péntek) este kezdődik 22:00 órakor. Az első rész címe stílusosan: A gyilkos ház lett. Remélem az első évad után jön a második is, ami ugyebár egy teljesen más történetről szól, ennek ellenére nem kevésbé ijesztő és szórakoztató, mint a Gyilkos Ház története. Én mindenképp ott ülök majd a tévé előtt és újranézem az első évadot. Nagyon várom már milyenek lesznek a szinkronhangok, remélem nem cseszik el nagyon és valamennyire tűrhető lesz.

Ha jól emlékszem ezzel a promóval reklámozták eddig Magyarországon is:

2012. okt. 17.

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna (Vérbe öltözött Anna 1.)


Már régóta szemezgettem ezzel a könyvvel, egyrészt mert csodálatos a borítója (ilyen szépet már régen láttam), másrészt mert tetszett a történet és harmadrészt mert mindenki csak pozitív kritikákat írt róla. Végül meg tudtam szerezni és azonnal nekiláttam az olvasásnak.

A történet:
"A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl. Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.
Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…"

IMÁDOM EZT A KÖNYVET!!!
De tényleg, már régen olvastam ilyen jót... és hogy kinek ajánlom? Bárkinek aki szereti a sötét, borzongós, horroros természetfeletti történeteket... és aki szeretne egy igazán hihető fiú nézőpontból megírt könyvet olvasni, mert igen... a könyvben Cas szemén keresztül látjuk a történteket, ő a narrátor és Kendare Blake egy igazán aranyos, vicces és helyes fiút alkotott meg Cas személyében. Bevallom nem sok fiú főszereplős könyvet olvastam idáig (általában jobban kedvelem a női főszereplőket), talán csak egyet olvastam, Jay Asher-től a 13 okom volt.... című könyvet... ott Clay annyira nem hagyott bennem mély nyomokat... na de Cas... hát, hogy is mondjam... szívesen levadásznák vele néhány kísértetet.

És nem csak Cas szeretnivaló karakter, hanem szinte mindenki más is... ott van Cas anyja, aki szülő karakter ellenére nem olyan borzalmas és idegesítő, és nem annyira töltelék, mint a szülők szoktak lenni az ilyen ifjúsági könyvekben. Aztán meg ott van Thomas és Carmen, akik Cas barátai lesznek, mindkettejüket bírtam, Thomas az a tipikus kivülálló, fura fiú, Carmen meg a kedves lány, akit mindenki szeret, két nagyon sablon karakter, de mégis úgy vannak megírva, hogy ők sem idegesítettek annyira, sőt Thomas-t kifejezetten szerettem.

És akkor ott van Anna, a másik főszereplőnk.... az ijesző szellem, akit Cas-nak meg kellene ölnie... Anna a második legjobb karakter a könyvben (Cas után), féltem tőle, sajnáltam, és egyben kedveltem is... a története megható. Én személy szerint nem erre számítottam, talán épp ezért lepett meg a dolog.
Cas és Anna szerelme talán túl hamar bontakozott ki, nem is tudom, talán túl hamar megkedvelték egymást annak ellenére, hogy ellenségek voltak, de nekem ez is tetszett.

A könyv tele van rengeteg kis apró poénnal, és különösen imádtam olvasni Cas gondolatait, olyan tipikusan fiúsan viselkedett (na jó, hiszen fiú, úgy kell viselkednie, mondhatnátok... és épp ezért jó, mert Kendare Blake, női író létére egy ennyire hihetően megírt fiú főszereplős könyvet alkotott). Nem is tudom mit kellene még kiemelnem, így csak annyit mondok, hogy a Vérbe öltözött Anna a kedvenc könyveim közé került, így nagyon örülök, hogy megvettem, egyáltalán nem volt kidobott pénz... És ami a legjobb, mivel ilyen későn olvastam, így nem kell sokat várnom a folytatásra, elvileg ha jól láttam a moly-on, akkor novemberben jön a 2. (és befejező) része A rémálmok lánya... egyértelmű, hogy annak is ott a helye a polcomon. Csak bírjak várni novemberig. Ja és a borító csodaszép lett!!!
UI: És ami szintén szimpatikus, hogy Blake csak két részből álló történetet írt, nem csinált belőle trilógiát csak azért, hogy növelje az eladást meg a példányszámot...
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/kendare-blake-verbe-oltozott-anna
5/5

2012. okt. 13.

A remény rabjai (film)


Nem is tudom már hol láttam, de állítólag egy csomó filmes adatbázisban ez a film van a legjobb filmnek megszavazva. Így gondoltam, nekem is mindenképpen meg kell néznem. Egyébként Stephen King A remény rabjai című műve alapján készítették. A történetről itt olvashattok, a könyves bejegyzésemnél. Mint könyves adaptáció nagyon jóra sikeredett, sőt még azt is megkockáztatom, hogy a film jobb lett, mint amilyen a kisregény, ami alapján íródott. Eleve a könyvnek az az egyik "problémája", (ami nem mindenkinek probléma, nekem sem az, de lehet valakinek igen), hogy a történetet Red meséli el, így mindent csak úgy tudunk meg, ahogyan ő azt hallotta vagy látta. Nos, a filmben is Red a narrátor, de mivel a filmben meg van annak a lehetősége, hogy sokkal részletesebben mutassák be a sztorit, így természetesen többet láthatunk Andy-ből, már az elején azzal indul, hogy látjuk azt a bizonyos estét, mikor meg akarja ölni a feleségét és annak szeretőjét, majd a tárgyalást, amikor elítélik.

Aztán váltás és Red van előttünk a börtönben, megismerjük a Shawshank beli életet, Red-et meg miegymást, közben Andy megérkezik és akkor egybefonódik a két történeti szál.
Mint mondtam eléggé könyvhű a film, aminek igazán örülök, persze vannak kisebb-nagyobb változtatások, de azok elenyésző méretüek, így a készítőknek máris egy nagy pluszpont, amiért nem sok mindent változtattak meg.

A két főszereplőt alakító színész nem más, mint Morgan Freeman és Tim Robbins. Tim Robbins-nak olyan irritáló és ütnivaló feje van, hogy az hihetetlen. Mindig amikor csak bambán bámészkodni vagy nézelődni kezdett, akkor olyan szívesen képen töröltem volna. Ennek ellenére valamiért mégis jó választás Andy szerepére, olyan egyszerű, semleges, átlagos fickó, pont mint a karakter, akit alakít. És aztán ott van Morgan Freeman, aki nagy színésznek tartok, és itt is csodálatosan alakít.

A történet vezetése kitűnő, lassú és aprólékos felvezetéssel indít, elsőnek az alapszituáció felállítása, majd a börtön bemutatása, aztán Andy hogyan illeszkedik be oda, hogyan vívja ki a tiszteletet meg ilyenek, minden tökéletesen fel van építve... minden egyes apró részlet a helyén van. A film átadja azt az érzést, amit a könyv, sőt ha mondhatok ilyet, nálam sokkal nagyobb érzelmi hatást ért el, mint a könyv, hiszen itt a képi és zenei hatások segítségével még nagyobb benyomást tehettek a nézőben. Az egyik kedvenc részem mikor az öreg könyvtárost kiengedik és próbál boldogulni az immáron szabad életében, de nem megy neki és akkor ugyebár véget vet mindennek... olyan megható az a monológ, amit magában mond ekkor, hogy esküszöm megkönnyeztem.

A film vége is jó lett, Andy szökése, majd ahogy leleplezi az egész börtön bagázst és visszafizet nekik, majd ahogy Red Andy után megy a szabadulása után. Egyetlen hiba szerintem, hogy úgy kellett volna befejezni, ahogy a könyvet, azzal a pár mondattal, amelyek úgy kezdődnek, hogy "Remélem.... " ott kellett volna levágni, amikor Red ezt mondogatja és utazik a buszon... a tengerparti nagy találkozást nyugodtan el lehetett volna hagyni és akkor tökéletes lett volna. A legjobb film-e a világon? Nos... hát vannak olyanok, akik biztos ezt gondolják. Szerény véleményem szerint, hogy mi a legjobb film az igen csak szubjektív dolog, nekem biztosan nem ez a kedvencem, ennek ellenére nagyon tetszett. Igazán érdemes annak megnéznie, aki még nem látta. Kevés valódi mondanóval rendelkező film van manapság, az egyik pedig ez közülük.
Trailer:
10/10

2012. okt. 11.

Laini Taylor: Füst és csont leánya (Füst és csont leánya 1.)


A könyvtárban láttam meg ezt a könyvet, megtetszett a borítója, meg már hallottam is róla itt-ott, így gondoltam miért ne olvasnám el?

A történet:
"Világszerte fekete tenyérlenyomatok jelennek meg ajtókon, szárnyas idegenek égették a fába, akik az égbolt hasadékából bújtak elő. Egy sötét és poros boltban egy kiméra emberfogkészlete veszélyesen csökken. Prága zegzugos utcáin egy ifjú művészpalánta belekeveredik egy brutális, nem e világi háborúba.
Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól. A sodó erejű fantasy regénytrilógia első része egy tiltott szerelemről, egy ősi háborúról mesél és egy újjáteremtett világ reményét hirdeti."

Nem olyan rossz könyv, érdekes volt több szempontból is. Elsőnek azokat a dolgokat emelném ki, amik kifejezetten tetszettek. A történet fő helyszíne egy nem megszokott város, Prága... most komolyan, a mai híres YA könyveknek a nagy része mind Amerikában játszódik valahol, így kifejezett felüdülés volt olvasni egy történetet, amelynek Csehország fővárosa ad otthont.

Akkor tetszett még az alap szituáció, ősi ellenségek harcolnak egymás ellen, mikor váratlanul a két féltől egy páros egymásba szeret. Habár tipikus Rómeó és Júlia történet (bár kevésbé negatív végkifejlettel) mégis jó volt olvasni. Valamilyen szinten a történet maga is jó, habár nagyon kiszámítható, de ez engem nem zavart...
Ezek ellenére nem hagyott bennem mély nyomot. Fura volt megszokni ezeket a neveket, és fura volt bizonyos helyeken a történet vezetése is... néha már kezdett zavarni, hogy folyamatosan váltott nézőpontba kaptunk Karou-t és Akiva-át, meg egyszer volt egy Kaz nézőpont is... és volt egy csomó mozzanat, amit mindkettejük szempontjából olvashattunk... lényegtelen, szerintem feleslegesen kiemelt jelenetek...
A karakterek sem különlegesek, a két főszereplő nem nagy szám, se a többiek, nekem valamiért csak Karou barátnője, Zuzana lett szimpatikus... talán azért, mert nem olyan tipikus könyvbéli barátnő, akiktől idegbajt kapok.

És amiről még írni akarok az a könyv mitológiája... két kölönböző faj harcol egymás ellen, a gyönyörű angyalok és az ördögi kimérák, akik félig emberek, félig állatok. (Mindegyiknek vannak emberi és állati testrészei is). Az angyalok régebben rabszolgasorba taszították a kimérákat, akik ez ellen fellázadtak, és kivívták szabadságukat (Nekem erről az Underworld jut az eszembe, sajnálom, de olyan, mintha az egész sztori onnan lett volna másolva csak éppen nem vámpírokkal és vérfarkasokkal, hanem angyalokkal és kimérákkal). Érdekes ez a világ amiben élnek és habár jó az alapötlete ennek a mitológiának, de nekem mégis fura elképzelni, hogy félig emberi, félig állati szörnyek járkálnak és élnek és harcolnak az angyalokkal... kicsit az ókori mitológiát juttatja az eszembe, a kentaurokat, a szfinxeket meg az ilyen lényeket...
Ja és ami a legnagyobb hülyeség benne az a "fogak"... Karou fogakat gyűjt Kénkőnek, aki ezt bizonyos dolgokra felhasználja, ezt nem akarom elárulni, mert akkor lelövöm az egész könyv lényegét... majd ha elolvassátok akkor megtudjátok miről beszélek.... az a lényeg, hogy nem értem miért pont fogak kellenek ahhoz a bizonyos tevékenységhez.

Olyan vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, jó is volt meg nem is... nem tudom, hogy elolvasom-e a folytatást... majd meglátom. (Mert igen, ahogy a leírásban olvasható ez is egy trilógai első része.).
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laini-taylor-fust-es-csont-leanya
5/3

2012. okt. 8.

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt (Csitt, csitt 1.)


Sok rosszat hallottam erről a könyvről, így gondoltam nekem is el kellene olvasnom, hogy megtudjam mi ebben olyan rossz… persze nem egy tökéletes könyv (melyik könyv lehet tökéletes, kérdem én, ha akarunk, mindenben találhatunk hibát) de azért nem is olyan rossz… nekem tetszett és mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy egy nekifutásra elolvastam.

A történet:
„EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.”

A történet ismét tipikus sablon, egy átlagos és egyszerű lány találkozik egy rejtélyes idegennel (most komolyan melyik YA könyv nem így kezdődik manapság) aki egyből felkelti az érdeklődését.  Mondjuk nem csoda, hisz Folt eléggé furcsa srác és hogy is mondjam… „érdekes” a stílusa… nekem nagyon bejön… imádom a magabiztos, tolakodó, kissé pimasz pasikat, akiket nehéz levakarni… aki kitartó… (persze nem pszichopata módon, hanem aranyosan).
A főszereplőnk ismét egy tipikus női karakter, „kicsit” túlságosan idegesítő, de talán ez a receptje a mai sikeres YA könyveknek. Egy átlagos női főszereplő, egy rejtélyes jóképű idegen és a legjobb barát (hát nem majdnem mindig ez az alapfelállás?! Szerencsére itt most nem áll fenn ez a szerelmi háromszög és ez máris plusz pont!!!) Nem azt mondom, hogy nagy baj van Nora-val, néha persze furán reagál le egyes dolgokat, meg értelmetlenül gondolkozik, meg ilyenek… nem egy nagy karakter, semmi érdekes nincs benne…
Nekem a könyvben igazából csak Folt tetszett (de ő nagyon!!!), a többi karakter vagy semleges (mint Nora, vagy a folyton csacsogó és megint annyira tipikus barátnője Vee) vagy pedig a többi mellékszereplő… akik szintén nem tettek bennem mély benyomást.

Ezzel szemben az alapmitológia nagyon el lett találva, bukott angyalok és nephelimek, nagyon szeretem az ilyen témát… csak az a gondom volt vele, hogy nem fejtették ki eléggé az egészet, talán majd a folytatásban megkapom, ami hiányzott ezzel kapcsolatban… (Mert igen, ez is egy trilógia első része).
Egy valami okozott még egy kis csalódást, ami a mitológiával áll kapcsolatban, az egész „főgonosz” szál, ami nem is igazi fő gonosz, hanem csak ebben az első részben a titokzatos álruhás idegen, aki folyton Nora-ra támad, és meg akarja ölni… én úgy tudtam, hogy Ő az! Túl feltűnő volt az a bizonyos személy! Tudtam, hogy valami nem stimmel vele.

Összességében nekem tetszett az első könyv, nem értem miért kapott olyan sok negatív kritikát, persze nem tökéletes, de szerintem megállja a helyét a mai YA könyvek között. (Meg végre ebben nem vámpírok vannak, ez is plusz pont!). A lényeg, hogy mindenképp szeretném majd olvasni a folytatást… kíváncsi vagyok mi lesz eztán Nora és Folt sorsa.

UI: Ja és ha valaki meg tudja nekem magyarázni a címet, annak nagyon megköszönném… ez a „Csitt, csitt” mire utalna? Mi köze az angyalokhoz vagy bármihez a könyvben? Lehet, csak én nem vágom… lehet, hogy én vagyok ilyen értetlen, épp ezért megköszönném, ha valaki megmagyarázná.
UI2.: És a borító szerintem csodaszép, bár kár, hogy lelövi az egész könyv nagy rejtélyét... ki az a hülye aki ha ránéz a borítóra és nem vágja le egyből, hogy angyalokról fog szólni a történet?!
A könyvről:
5/4

2012. okt. 7.

Danielle Steel: A gyűrű


Nem mintha annyira odalennék a nyálas, romantikától csöpögő könyvekért, és Danielle Steel-t sem szeretem kifejezetten, de még régen egyszer véletlenül láttam a tévében A gyűrű című filmet, melyet az azonos című könyve alapján készítettek. Nagy meglepetésemre a film tetszett, megható történet volt... így gondoltam elolvasom a könyvet, ami alapján készült.

A történet:
"A háború sújtotta Németországban Kassandra von Gotthard, a befolyásos bankár gyönyörű, fiatal felesége beleszeret a tehetséges és ünnepelt fiatal íróba. A férfi zsidó származása azonban mindkettőjük végzetét jelenti. Amikor SS-katonák a nő szeme láttára hurcolják el szerelmét, az asszony csak úgy menekülhet meg, hogy felfedi kilétét. Ám ezzel a tudattal nem képes tovább élni…
A férj mindent elkövet, hogy az asszony halála után is egyben tartsa a családot. Gyerekeivel megpróbál elmenekülni a háború tépázta Németországból, de lányát, Arianát az utolsó pillanatban letartóztatják. A lányban csak az apjától kapott gyűrű, kettejük soha nem szűnő szeretetének jelképe tartja a lelket. Egy fiatal náci tiszt személyében azonban megmentője akad, és megcsillan a remény, hogy új életet kezdhet, ezúttal Amerikában…"
Nos, elsőnek ki kell emelnem, hogy a könyv nem tetszik jobban, mint a film... nem tudom ennek mi az oka, talán az, hogy a filmet láttam elsősnek és már azt szerettem meg... persze a könyv sem rossz, jó a maga módján... A könyv két részre van bontva, az első fejezet a Kassandra nevét viseli, vagyis ez a rész róla szól, ahogyan megismerkedik a fiatal zsidó művésszel, hogyan kezd vele kapcsolatot, meg aztán milyen tragikus sorsot érnek ketten. Nos ezt a filmben megoldották pár képkockával, ugyanis a filmen csak a két gyereken van a hangsúly... (bevallom örülök neki, hogy a filmből kihagyták a Kassandra-s részt, mert számomra túl hosszú volt) Aztán a második fejezetnek meg Ariana lesz a főszereplője... nekem ez a rész tetszett nagyon és habár nem láttam olyan sokat Gerhard-ból mint szerettem volna, de hát ez van... el kell fogadnom.

És hogy miért tetszik nekem ez a történet? Egyrészt mert a második világháború idején játszódik és azon belül is egy német család életét mutatja be, ráadásul egy olyan német családét, akik normálisak voltak és nem Hitler talpnyalói... nem akarok most itt a történelemről filozofálni, csak ez azért fontos szerintem, mert igenis voltak olyan németek, akik elítélték Hitlert és követőit, nem mindenki értett egyet azzal ami akkoriban történt. Habár Ariana-t nem annyira kedveltem meg mint karakter, mégis felnézek rá, mert oly sok nehézségen ment keresztül, annyi mindent kibírt és túlélt, hogy számomra teljességgel hihetetlen... (jó tudom, hogy ez csak egy kitalált sztori, de én mégis tisztelem Ariana-t).

Talán abban rejlik az egész történet vonzereje (mármint számomra) hogy az egész bonyodalom egy véletlen miatt alakult ki... mikor Gerhard és Ariana apját lelövik a határon, akkor a két testvér két külön országba kerül és sokáig nem lesznek képesek megtalálni egymást. Egyedül kell boldogulniuk, közben telnek az évek, mindketten élik az életüket, járkálnak össze-vissza a világba és mikor már majdnem egymásra találnak, akkor az élet közbeszól és mégsem lelik meg egymást. Véletlenek... és véletlenek szólnak közbe... Persze a történet végén egymásra találnak (egy újabb véletlen folytán), talán az a könyv legszebb jelenete (meg a filmé is).
Engem is meglepett, hogy tetszett egy ilyen típusú könyv (általában nem ilyeket olvasok), de mégis ez van... talán bővíteni kellene a látókörömet... :)
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/danielle-steel-a-gyuru
5/4
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...