A történet: „Őrizd a percet! Mert ami eljön, az el is múlik,
ezt a halandók tudják csak igazán. Elmúlt az alkonyat, elmúlt az újhold. De
eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden
álmod és vágyad utódja? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfényragyogása?
Bella mindent elveszíthet: barátot,
szerelmet. Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben
régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet
és halál között… A nagy kérdés: mit érdemes túlélni? A Twilight saga
folytatódik… A Hold megbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki.”
Ahogy a könyv történetének leírásából is láthatjuk, ez a
könyv főként a szerelmi háromszögről fog szólni… Bella-nak választania kell
Jacob és Edward között… hűha… micsoda súlyos dilemma! Vajon hogy a fenébe fog
itt Bella döntést hozni?! *gúnyos szemforgatás*
Most komolyan… volt olyan idióta ember a világon, akinek
megfordult a fejében az a lehetőség, hogy Bella Jacob-ot fogja választani?
Hiszen nyilvánvaló, hogy igazából Edward-ot szereti, soha még csak fenn sem
állt annak a lehetősége, hogy Jacob-ra „úgy” fog gondolni… és mint barátok…?
Hát ezt erőteljesen vitatnám. Bella és Jacob sosem voltak igazi barátok, hisz a
barátságuk csak Bella önzőségére épült. Bella már az elejétől kezdve csak azért
kezdett el haverkodni Jacob-bal, mert ugye magára maradt és szegény fiút
teljesen kihasználta, miközben pontosan tudta, hogy Jacob szerelmes belé.
Persze Jacob meg elkezd bizakodni, többet szeretne a lánytól, így kialakul a
konfliktus… ez a „szerelmi háromszög” (már ha valóban nevezhetem így, miközben
Bella sosem szerette igazából Jacob-ot) az egyik legbénább szerelmi háromszög,
amit valaha olvastam… épp ezért minden egyes mozzanata irritált vagy
idegesített.
De hogy valami pozitívumot is mondjak a könyvről, ez egy
kicsit jobb, mint a 2. (Újhold) volt. Mert itt Bella legalább nem sírdogál és
bőg folyamatosan Edward után. Hanem újra együtt vannak, boldogok, már akkor
mikor Jacob és a farkasok nem zavarnak bele a nagy idillbe… meg persze addig,
amíg Victoria újra fel nem tűnik a színen… kérdem én… Victoria miért nem akkor
próbálta megölni Bella-t, mikor az még védtelen volt? Miért kellett ennyi ideig
várnia a bosszúra… jó, tudom, hogy az Újhold-ban egyszer megtámadta, de aztán elég
könnyen feladta, és persze pont akkor tér vissza, mikor már újra egy csapat jó
barát védelmezi a drága Bella-t… Azt még lehet nem mondtam, de Bella-t ki nem állhatom, a
főhősnők legidegesítőbb tulajdonságaival rendelkezik, Edward meg a 2. kötettől
kezdve teljesen ellaposodott, és tisztára papuccsá vált Bella mellett… teljesen
kiábrándító.
A könyv felépítése ismét a szokásos, rengeteg nyálas
romantika, és egy kis akció a végére, habár valamiért úgy érzem, hogy ez a kis
akció most erőteljesebbre sikeredett, mint a korábbiak. Victoria terve talán
még működött is volna, ha Alice megint nem látja meg az egészet előre és a
többiek nem tudnak felkészülni… hogy Bella-t meg tudják védeni, vámpíroknak és
farkasoknak össze kell fogniuk. Merthogy a drága Belláért mindenki bármit
megtenne… *újabb gúnyos szemforgatás*
És aztán a könyv végén megtörténik a lánykérés, Bella igent
mond, minden szép és happy, mindenki boldog és rózsaszín felhők úsznak az égen.
Hála az istennek már csak egy kötet maradt hátra, ha már elkezdtem, akkor be is
fogom fejezni, de egy ideig (pár évig) ismét hanyagolom ezt a Twilight Saga-t. Az egyetlen, amit értékeltem a könyvben az, hogy végre
megismerhettük Rosalie múltját, nagyon sajnáltam szegény lányt… és hogy Bella
végre világosan kifejtette (az eljegyzéssel), hogy ő Edward-al fog maradni és
hogy Jacob-nak semmi esélye, így legalább szegény farkas fiú felfogja, hogy mi
a helyzet végre valahára.
Már csak az utolsó könyv van hátra, azt még elolvasom pár
nap alatt, majd az utolsó film után pedig írok egy nagy összefoglaló posztot a
Twilight filmekről. Legalábbis eddig ezek a terveim.
A könyvről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése