Stephenie Meyer: Újhold (Twilight 2.)

Úgy döntöttem, hogy újraolvasom a Twilight könyveket, most fejeztem be nemrég a 2. kötetet, melynek címe Újhold.

A történet:

„Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket… Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?”

Ezt a kötetet szeretem a legkevésbé, mert ebben vannak a legnagyobb marhaságok (amiket szépen fel fogok sorolni) és mivel az első többé- kevésbé tetszett, így utána mély zuhanást éreztem a minőség tekintetében.

Bella és Edward végre boldogok lehetnének, ha az élet nem szólna közbe… ugyanis Bella lassacskán kezd rájönni, hogy ő márpedig öregedni fog, Edward viszont nem… és máris kezd ezen aggodalmaskodni… aztán meg mikor a születésnapján történik egy „kis” baleset akkor rögtön vége lesz a nagy boldogságnak. Jasper majdnem ráveti magát szegény halandó lánykára, ezért Edward annyira kiborul, hogy eldönti, ő márpedig azzal tudja legjobban megvédeni élete szerelmét, hogy olyan messzire megy családostól Forks városától, amennyire csak lehetséges… hol itt kérem a logika? Edward könyörgök, gondolkodj már egy kicsit… hogy a francba tudnád megvédeni Bella-t a világ másik végéből?! Edward elhagyja a várost, de csakis önzetlen jóakaratból… ezzel pedig teret ad minden egyes ragadozó szörnyetegnek, akinek éppen Bella-ra fáj a foga… Victoria is még mindig itt kószál a környéken, meg persze a farkasok is megjelennek. Bella koránt sincs biztonságban… (egyébként ez az egyik legnagyobb baromság, amit Edward elkövet az egész történet ideje alatt, ekkor jöttem rá, hogy Eddy mégsem olyan tökéletes meg miegymás, aminek hittem… merthogy Eddy egy nagy barom…)

Ha túllépünk ezen, akkor ejtsünk pár szót a kialakuló szerelmi háromszögről, merthogy miután Edward elmegy, Bella mi mást tehetne? Egy kis depressziós nyavalygás után egyből az újonnan menő lett Jacob karjaiba veti magát… na jó, itt még igazából csak a szikrák lobbannak fel közöttük. Bella-nak azért van szüksége Jacob-ra, mert kell neki egy barát. Ezt értem, és még el is tudom fogadni… de könyörgöm… Bella tisztában van vele, hogy Jacob többet akar tőle puszta barátságnál és ennek ellenére mégis kihasználja szegény fiút… félreértés ne essék, nem csípem Jacob-ot… de mégsem szép, amit Bella vele művel.

Igazából ez a könyv, ha mondhatok ilyet, még rosszabb a szerkezeti felépítését tekintve, mint az első. Csak itt a sok nyáladzás és romantika helyett egy nagy adag sírást-rívást kapunk Bella előadásában, aki vagy Edward után bőg, vagy pedig szegény Jacob-ot használja ki csak azért, hogy jobban érezze magát.

Untam a Bella és Jacob fejezeteket, semmi érdekes nem volt bennük, és ezek a farkasok vagy micsodák meg teljesen közömbösek… nem értem miért nem normális vérfarkasok lettek… de ez legyen a legkisebb gondom.

És megint a könyv végén van egy kis akció, Alice látomásából arra a következtetésre jutnak, hogy Bella meghalt, így Edward teljes lelki sokkba kerül, és úgy dönt, hogy követi szerelmét a halálba… felfedi a vámpírok létezését, és akkor a Volturi majd végez vele… persze megmentik a nagy lebukástól, de ehhez Alice és Bella el kell utazzanak Volterrába. És itt szeretném kiemelni a Volturit, vagyis a vámpírok királyi családját, a három testvért, akik vezetik a sötétség népét. Ők és társaik az egyetlen pozitívumok ebben a könyvben és habár nem sokat tudunk meg róluk, nekem mégis szimpatikusak lettek. Főképp Aro és Caius. Bár ha jobban belegondolok, akkor Meyer ezt is jobban kifejthette volna, hogy akkor miért pont ők a vezetők, hogy milyen idősek, hogy alakult ki ez a vámpír társadalom meg ilyenek. A Volturi társai közül meg egyértelműen a kis Jane lett a kedvenc.

Összességében ezt a könyvet szeretem a legkevésbé a Twilight Saga kötetei közül… az egész csak egy nagy sírós-rívós maszlag, ahol a történet semmit nem halad előre, hanem csak áll a levegőben… ráadásul soha nem értettem hova tűnt idáig Victoria? Erre persze a 3.-ban kapom csak meg a választ.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/stephenie-meyer-new-moon-ujhold
5/2