Az Éhezők viadala sikere után a könyvpiacot rengeteg
disztópiás regény árasztotta el, mondjuk ez nem meglepő jelenség, hiszen
ugyanez volt a Twilight esetében is. A lényeg, hogy én általában előítélettel
viseltetek az olyan könyvek iránt, amelyek csak mások sikereit szeretnék
meglovagolni, ennek ellenére mégis érdekelt Lissa Price A testbérlők című
könyve, jónak tartottam a történetet, és most lehetőségem volt elolvasni.
A történet:
„A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg.
Ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma: végre lehetséges egy
másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre,
ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de
tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik,
Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni. Aztán
a lány ráébred a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait
befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a
rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a
világban tényleg senki sem az, akinek látszik.”
Elsőnek azt jegyezném meg, hogy a főszereplő számomra
teljesen semleges volt, nem kedveltem meg, de nem is utáltam… nem tudom melyik
lett volna a jobb… mindenesetre szerintem pozitívum, hogy nem irritál, mint az
általában a női főszereplők esetében szokott lenni. Aztán adott nekünk megint egy szerelmi háromszög… mert annak
mostanában minden ifjúsági könyvben benne kell lennie ezek szerint, pedig
esküszöm, én meglennék nélküle… megint a legjobb barát és egy rejtélyes idegen
felállás alakul ki, a szokásos klisé, ami kissé lerágott csont már a véleményem
szerint. Mellesleg az se segített ezen a hármas felálláson, hogy egyik fiút se
kedveltem meg… Micheal nem sokat szerepelt, és akkor se történt vele semmi
izgalmas… Blake meg… vele is ez a helyzet. Néha kicsit fura volt a könyv nyelvezete is, bár ez lehet
csak a magyar fordítás hibája, így ezt nem rónám fel az írónőnek.
De mielőtt azt hinnétek, hogy nem tetszett a könyv, ki kell
emelnem, hogy ez egyáltalán nem így van. Nagyon tetszett, izgalmas volt,
kalandos, soha nem lankadt a figyelmem, mindig történt valami, jöttek az újabb
és újabb fordulatok… Érzelem leírás nem sok volt benne, de talán arra nem is
volt szükség… az ilyenfajta hiányosságokat pótolta a kalandos és a szórakoztató
történetvezetés.
És ami a könyv legnagyobb erénye az egész alaptörténet
felépítése, a világ, amiben Callie-éknek élniük kell borzasztó, és egy igazán
negatív jövőképet tár elénk, ahol a szegény tinédzserek áruba bocsájtják
testüket csak azért, hogy enni tudjanak, és hogy ne az utcán kelljen élniük. Ez
a Testbank intézmény nekem a prostitúciót juttatja az eszembe, ugyanolyan
borzalmas és szomorú… és talán épp ezért fogott meg ennyire ez a történet.
Ha jól sejtem, akkor nem lezárt könyv, hiszen lesznek még
itt meglepetések, és várom a folytatást, ami nem tudom mikor fog megjelenni… a
könyv végén lévő csavar (amire nem számítottam, így nagyon ledöbbentem)
szerintem az egyik legjobb könyves csavar, amit mostanában olvastam. Várom a
második kötetet, kíváncsi vagyok abban kiderül-e végre ki is tulajdonképpen az
Öreg, aki az egész Testbankos intézmény mögött állt, és akinek kilétét homály
fedi… talán ez érdekel a legjobban, de még arra is kíváncsi vagyok, mit lehet
még kihozni ebből a sztoriból.
UI: ja és a borító nekem nagyon bejön, imádom!
A könyvről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése