A történet:
Vannak olyan időszakok, amikor minden tinédzser azt gondolja, hogy az ő szülei gonoszak - de mi van, ha ezt tényleg igaz? Ebben a helyzetben találja magát hat los angelesi tini is, amikor szörnyű titokra bukkannak, és rájönnek, hogy szüleik egész életükben hazudtak nekik. A csemeték nyomozni kezdenek, és megpróbálják kitalálni, hogy mik a szüleik szándékai, miközben a felnőttek azt gyanítják, hogy a srácoknak is vannak titkaik. A tinik a legfőbb stratéga, Alex Wilder vezetésével csapatot alkotnak, és megpróbálják megállítani szüleiket, mielőtt túl késő lenne. (Forrás: port.hu)
Mivel mindenhol a sorozat ajánlóiba ütköztem, és mivel hirtelen sorozat nélkül maradtam karácsony után, így gondoltam miért ne? Adok egy esélyt a Marvel legújabb próbálkozásának. Őszintén szólva nem sok Marvel sorozatot nézek, eddig csak a Daredevilt, a The Defenderst és az Inhumanst láttam, a többi meg nem igazán keltette fel a figyelmemet. Akkor a Runaways miben más? Már a történet leírása érdekes volt számomra... egy sorozat, ahol a tinik a gonosz szüleik ellen lépnek fel. Mindenképp figyelemfelkeltő, azt meg kell hagyni. Ugyanúgy képregény adaptációról beszélünk, mint a felsoroltak esetében, vagyis meg volt az alap és azt kellett sorozatban újraéleszteni.
Az első évad 10 résszel kezdett, a részek nagyjából 50 percesek. Ahogy várható volt, végig az építkezésről, a karakterek és kapcsolataik bemutatásáról, a rejtélyek és titkok felvezetéséről és végül a csapat összeállásáról szólt, hogy aztán egy nagy függővéggel várhassuk az érkező második évadot. Mert igen, már hivatalos a folytatás. Nem bántam meg, hogy végignéztem, sőt annak ellenére hogy igazából semmi újat nem mutatott és csak a szokásos tini és szuperhősös "klisékkel" operált, valamiért mégis lekötött, és nem bírtam abbahagyni, látnom kellett az újabb és újabb részeket. Az utolsó három részt felirat nélkül néztem meg, mert nem bírtam kivárni, amíg elkészül hozzá.
Na de mi mindenért lehet szeretni a Runawayst? Remek alapokkal indul a történet. Van hat fiatal, akik látszólag jól megvannak, de valójában mindegyikük szenved magában és cseppet sem boldog az életük. Valaha legjobb barátok voltak, de aztán történt valami és szétesett a csapat, azóta nem beszélnek egymással. Alex próbálja újra összehozni őket és a véletlen folytán mindannyian szemtanúi lesznek annak, ahogy a szüleik valamilyen fura szertartás keretében feláldoznak egy fiatal lányt. Elsőnek nem értik a dolgot, és nem tudják elfogadni, hogy a szüleik hazudtak nekik és hogy tulajdonképpen gyilkosok, de aztán összefognak és nyomozni kezdenek, hogy kiderítsék mi a fene folyik itt igazából.
Ez a fő történetszál, de mellette kiderül, hogy miért szakadt meg két évvel ezelőtt a barátságuk, hogy milyen rejtélyek övezik a szüleik titkos tevékenységeit, hogy kinek milyen szuper képességei vannak (már ha vannak). Pont úgy ahogy korábban írtam, a Runaways a szuperhősös sorozatok alapvető elemeit egyesíti a tini sorozatok fordulataival és néhány idegesítő ostobaságával. De ha a tini elemektől eltekintünk, igenis szórakoztató és izgalmas a történet. Az eleje kicsit lassabb és sok az érhetetlen dolog, de aztán összeérnek a szálak és láthatjuk, hogy minden összefügg mindennel.
A komoly témák szintén terítékre kerültek a karakterek személyisége és családi hátterük révén. Majdnem mind a hat főszereplő egy igazi egyéniség, nem is lehetnének egymástól különbözőbbek és az, hogy anno barátok lettek csakis amiatt alakulhatott így, mert a szüleik ismerték egymást és a Pride találkozók révén mindig össze voltak zárva. Lássuk akkor a karaktereket, hogy ki miért lehet érdekes. Először jöjjön a feketeleves, Alex, ő az egyetlen, akit nem tudtam megkedvelni. Nem igazán illik a többiek közé, mert ő az egyetlen, akinek normális családi háttere van, akinek normális az élete, és akinek mindene meg van, amit csak szeretne. Jó, barátai nincsenek, de azon kívül nem lehet gondja az életben. Ő fogja össze a csapatot, nagyjából ez az egyetlen funkciója.
A többiek ennél sokkal bonyolultabbak és így érdekesebbek. Gert, az igazi feminista szónok, aki mindig kimondja, amit gondol, aki mindig kiáll magáért, és ettől erősnek és magabiztosnak tűnik, pedig korántsem igaz. A szülei igazából normálisnak tűnnek, és nincs velük nagy baj, de furák a maguk módján és a túlzott szabadosság a nevelésben nem tűnik mindig olyan jó dolognak. Molly korán elvesztette a szüleit, és árván nőtt volna fel, ha Gert szülei örökbe nem fogadják. Ennek ellenére magányosnak érzi magát, és fiatal kora lévén próbál beilleszkedni és megtalálni a helyét. Gert és Molly olyanok, mintha igazi testvérek lennének.
Aztán ott van Chase, aki első blikkre csak egy üres fejű, kigyúrt focistának tűnik, de kiderül,hogy sokkal több van benne ennél. Nagyon okos és eszes és örökölte az apja feltaláló szellemét, épít is magának egy "szuper kesztyűt", amivel meg tudja eztán védeni magát. Egy abuzív családból jön, az apja folyamatosan terrorizálja lelkileg és fizikailag, ő pedig mindezek ellenére mindenben próbál neki megfelelni és a legjobbat nyújtani magából. Az anyja meg egy gyenge nő, aki mindezt végignézi, de nem tesz semmit se ellene.
Karolina igazából Chase női megfelelője, a modell szépségű szőke lány, akit mindenki csak a vallásával azonosít, és akit mindenki ezért kigúnyol a háta mögött. Karolina édesanyja vezeti azt a fura vallási csoportot, ami a városukat "uralja", és amire sokan ellenérzéssel tekintenek, mert csak egy agymosott idióta szektának tartják őket. Karolina mindig jó kislány volt és sosem ellenkezett az anyjával, de már elege van az eddigi életéből és szeretne úgy élni, ahogy ő akar. Közben próbálja kitalálni, mit szeretne igazán, hogy ki ő valójában és hogy mik az igazi vágyai és céljai. Lassan elfogadja, hogy a nőkhöz vonzódik és felvállalja érzéseit. A nemi identitás kérdése jelenik meg általa.
Nikoról se feledkeztem meg, mert ő is a problémásabb karakterek egyike. Mióta a nővére meghalt, a családjuk nem a régi és minden szétesett. A rideg anyja nem igazán foglalkozik vele, az apja közben titkos viszonyt folytat, Niko pedig úgy próbálja feldolgozni a történteket, hogy erősnek és megközelíthetetlennek mutatja magát, miközben korántsem az. Egy kemény gót csajként viselkedik, aki senkire se kíváncsi, de azért ő se bírja sokáig egyedül. Mivel a szüleire nem számíthat, ő is a barátaiban találja meg a vigaszt és a támaszt, csakúgy, mint a többiek. Tehát láthatjátok, hogy milyen színes, érdekes és összetett karakterekkel operál a sorozat, és már ezért öröm volt nézni. Ha mindenképp választani kellene, akkor Nikot és Karolinát mondanám kedvencnek, de igazából mindenkit megszerettem, egyedül csak Alex a kivétel, akit súlytalannak éreztem a többiek mellett.
Az szintén plusz pont, hogy a várakozásaimmal ellentétben a szülőket se szimpla gonoszként ábrázoltak, hanem kaptak némi mélységet és saját történetszálat. Megtudjuk, hogy keveredtek a Pride szervezetbe, hogy mit művelnek tulajdonképpen, miközben a magánéleti gondjaikat ugyancsak meg kell oldaniuk. A házasságuk se tökéletes többnyire, megcsalás, hazugságok és miegymás, és ők is tettek már keresztbe egymásnak annak ellenére, hogy egy szervezetben dolgoznak. A szülőkkel kezdtek valamit, ez jó dolog, de engem valahogy nem tudott lekötni az ő történetszáluk, inkább csak olyan szükséges rosszként értékelném. Na és a nagy meglepetés! Nem tudtam róla, így igazán meglepett, mikor felbukkant Julian Mcmahon a sorozatban, ráadásul a "fő gonosz" Jonah szerepében, aminél kívánni se tudnék jobbat. A Bűbájos boszorkákban tini koromban a kedvencem volt, és rég hallottam már felőle. Ő a hab a tortán, ahogy mondani szokás. Kíváncsi vagyok mit hoznak még ki a karakteréből és hogy mi a célja az ördögi terveivel.
Három negatívumot a végén mindenképp meg kell említenem, mondjuk igazából mindegyikre utaltam korábban, csak gondoltam azért külön pontba szedem. Egyrészt a szülők saját történetszála, ami engem nem hozott lázba és ahogy mondtam, csak szükséges rosszként tekintek rá. A másik, a tini kavarások elkerülhetetlen ostobasága. Ezalatt értem, hogy mindenki kavar mindenkivel, még ha csak rövid ideig is. Nem értem erre miért van folyton szükség. Mellesleg a Gert és Chase hirtelen nagy egymásra borulását se értettem, mikor Chase korábban Karolináért volt oda, aztán meg hirtelen rájön, hogy neki mégis Gert tetszik. Ez is a szükséges rossz, amit minden tini sorozatban el kell viselni. A harmadik, amit negatívként értékelek, hogy habár sok titok és rejtély kiderült az első évad végére, a fő kérdésre nem kaptunk magyarázatot. Mi a francot ásat ki Jonah a föld mélyéről? Mi a célja? Miért gyengül le egy idő múlva és miért kell egy áldozat ahhoz, hogy újra erőre kapjon? Fontos kérdések, amikre nem kapunk magyarázatot. De remélem a második évadban nem így lesz, és megkapjuk a válaszokat.
Összességében nekem bejött a Runaways és mindenkinek bátran ajánlom, aki szereti a misztikus, a rejtélyes és a tini sorozatokat, mert ebben ez a három stílus ötvöződik. Remek és egyedi főszereplőkkel operál a sorozat, mindenki találhat köztük kedvencet, mert mind a hatan annyira mások, hogy bárki meglelheti köztük a hozzá közel állót. Az első évad egy függővéggel ér véget és a sorozat címéhez híven a fiatalok tényleg szökevényekké válnak... hogy eztán mi következik, az jó kérdés. Én nagyon várom a folytatást és remélem mihamarabb érkezik.
Értékelés: 10/8
Előzetes:
