Harper sziget (Harper's Island )

A történet:

Henry és Trish házasodni készülnek. Velük tartanak a barátaik, valamint Henry legjobb barátja, Abby is. Abby anyját Harper szigetén ölte meg a híres sorozgyilkos, Wakefield. Abby apja állítja, hogy Wakefield halott, de a násznép sorban kezd eltünni, meghalni. Talán Wakefield még mindig él? Vagy valaki utánozza a gyilkost? (Forrás: filmkatalogus.hu)

Teljesen véletlenül akadtam rá a sorozatra nemrég, évekkel a megjelenése után. El se hiszem, hogy eddig még csak nem is hallottam róla és nem is találkoztam össze vele, mert fáj belegondolni, hogy miről maradtam le idáig. Nemrég néztem újra a legfrissebb Tíz kicsi néger feldolgozást és mikor arról keresgéltem infókat, akkor az egyik oldalon ajánlottak ezt a sorozatot. Utánakerestem, hogy tényleg hasonlít-e az előzőhöz és valóban.

A Harper sziget egy vegyük úgy modern Tíz kicsi néger feldolgozás sorozat formátumba átültetve. Egy szigetre gyűlik össze egy csomó ember, akik aztán rejtélyes módon hullani kezdenek, mint a legyek. Ki a gyilkos? Minden jel arra mutat, hogy valaki közülük. Ez az alap koncepció, amit Agatha Christie regényéből emeltek át, aztán hozzáadtak sok mindent, amitől a sorozat egyedivé vált. Az alap sztori önmagában remek, hisz mindig szeretem az ilyen "összezárunk több embert és azok elkezdenek hullani és vajon ki lehet a gyilkos" típusú történeteket. Emiatt érdekelt elsősorban, kíváncsi voltam sorozat formában mit lehet ebből kihozni. Egyetlen évad készült belőle 13 epizóddal, normális lezárással és ennek épp így kellett lennie. Nem nagyon illett volna ide a folytatás. Egyetlen évad, egyetlen kerek történet. Magyarul szintén vetítette már több csatorna nálunk, így szinkronnal elérhető.

Krimi, thriller és könnyű horror, így lehetne nevezni műfaját tekintve, de egyáltalán nem ijesztő. Inkább csak a gagyi horror elemeket tették bele, amit mondjuk nyugodtan kihagyhattak volna, ha engem kérdeztek, mert nem hogy félelmetesek nem voltak (pedig higgyetek nekem én félek az igazi horror filmeken, ezért se szeretem őket!), hanem inkább csak röhejesek. Ez egy teljesen SPOILERES kritika lesz, így aki nem akarja tudni a csavarokat és a gyilkos kilétét, az ne olvasson tovább!

A két legfontosabb különbség Christie regényéhez képest, hogy ez a modern mai korban játszódik és hogy itt nem idegen emberek gyűlnek össze, hanem olyan emberek, akik mind-mind ismerik egymást. Ahogy fent a történet rövid bemutatásában olvasni lehet egy esküvő köré szövődik fel az esemény. A násznép Trish és Henry esküvőjére gyűlik össze a Harper szigeten, vannak itt családok, rokonok, régi barátok és ismerősök. Nem idegenek egymásnak és emiatt a tény miatt még sokkolóbb a helyzet, hisz nem kétséges hogy köztük van a gyilkos.

Nem mintha olyan nagy rejtély lenne kitalálni ki lehet az, hisz nézzük racionálisan a dolgokat. A Tíz kicsi négerben azért volt végig titok a gyilkos kiléte, mert nem tudták, hogy ki miatt vannak a szigeten. Itt mi a helyzet? Kik miatt érkezett mindenki a helyszínre? Az esküvő miatt? Igen. Kik miatt van az esküvő? Kik döntik el hol legyen az esküvő? A menyasszony és a vőlegény. Tehát vagy Trish vagy Henry. És mivel Trish apját rögtön az első pár részben kettévágja egy balta, így innen már nem nehéz tippelni, hogy valószínűleg Henry a gyilkos, akármennyire nem tűnik olyan típusnak. Utána már csak keresnünk kell a jeleket és az indítékokat, hogy vajon miért csinálja, amit csinál. Ez se marad sokáig rejtély egyébként. Mivel én lelőttem magamnak a poént és előre megnéztem mi lesz a magyarázat, így a rejtély nem ütött akkorát, mint kellett volna. Tehát vesztett némi izgalmat a sorozat, de ezt csak magamnak köszönhetem.

Ahogy az kell az első pár rész kicsit lassabb és ezzel párhuzamosan jóval vidámabb és boldogabb. Még mindenki esküvői lázban ég, még mindenki csak éli az életét és kezdetben az se tűnik fel senkinek, hogy egy-két ember meghal. Szükség van a lassabb felvezetésre, be kell mutatni a karaktereket, fel kell építeni az egészet. Aztán ahogy Trish apja meghal, onnan már nyilvánvaló, hogy itt valami baj van. Ahogy haladunk előre a részekkel, a kezdeti gondtalan boldogság szertefoszlik és a hullák számának növekedésével a hangulat komorabbá, feszültté és reményvesztetté válik. Magukra maradnak a szigeten, segítséget nem tudnak hívni és innen lesz igazán sötét a "játék". Ahogy sorban halnak meg a szereplők úgy szűkül a kör, a kezdeti gyanúsítottakról kiderül, hogy nem ők a gyilkosok (mondjuk szerintem teljesen nyilvánvaló, hogy egyik se lehetett volna), és ahogy egyre kevesebben maradnak úgy lesz izgalmasabb minden. Remekül építik fel a feszültséget, minden egyes rész után látni akartam a következőt, tudni akartam, hogy aztán mi történik.

Sok karaktert ismerhetünk meg az elején, de elég hamar kitűnik, hogy kik lesznek majd a főszereplők. Egyrészt ők élnek legtovább és épp emiatt őket lehet a legjobban megismerni. A főszereplő Abby valahogy nem lopta be magát a szívembe, szerintem lapos volt, a színésznő meg folyton csak olyan fura bamba képet vágott. Pedig lehetett volna érdekes a háttérsztorija az anyjával történtek miatt, az apjához fűződő kapcsolata miatt, de nekem valahogy nem lett a kedvencem. Szerettem Trisht és Sully-t, mindketten szerethető karakterek voltak a maguk módján. Még akkor is ha Trish néha laposnak tűnt, és ha Sully néha irritálóan egoistának. Az ő sorsuk a legtragikusabb ha belegondolunk, hisz mint kiderül egész életükben félreismerték Henry-t, aki gyakorlatilag minden bűntudat nélkül végzett velük. Könnyűszerrel megölte a nőt, akivel évek óta együtt volt, és ugyanígy tett a férfival, aki évek óta a legjobb barátja volt. A felismerés és a hitetlenkedés mindkettejük arcán, mikor rájönnek az igazságra, az valami borzalmasan szomorú. Abby-vel ugyanez a helyzet, hisz ő se gondolt volna ilyesmit Henry-ről. (Csak hát ő legalább túlélte a másik kettővel ellentétben.)

Nem szeretném kihagyni Chloe-t és Cal-t sem, mert őket szintén megkedveltem, ami fura, mert kissé elkülönültek a többiektől. Kaptak saját történetszálat és gyakran külön szálon futottak a többiekhez képest. A karakterfejlődésük miatt lehet szeretni őket. A kezdeti első benyomás után, ami szerint Chloe egy szőke liba és Cal egy béna okostojás, végül kiderül, hogy Chloe valóban szereti Cal-t, aki nem is olyan béna, hanem igenis bátor és vakmerő, ha annak kell lenni. Nem kétséges, hogy valóban szeretik egymást és pont amikor boldog befejezést érhetne a történetük, akkor őket is eléri a végzet. Cal aközben hal meg, hogy Chloe-t védi, Chloe pedig inkább öngyilkos lesz, minthogy Wakefield végezzen vele. Kissé Rómeó és Júliás, de még abszolút emészthető.

És Henry... rá voltam a leginkább kíváncsi, mert habár tudtam, hogy ő a gyilkos, de vártam milyen magyarázatot kapunk a tetteire. Nos, megkaptuk a magyarázatot, amivel lehetne vitatkozni, hisz ha kötözködni akarnék, akkor megkérdezném.... Miért kellett ez a sok hajcihő Abby-ért? Ha a lányt akarta, akkor miért nem érte el, hogy belé szeressen, hisz a legjobb barát státuszból igen könnyen tovább lehetett volna lépni a pasi státuszba. Igen, Henry tudta az igazságot kettejükről, de ha nem szól róla, akkor nyugodtan élhettek volna együtt, hisz őt amúgy se zavarta a tény, hogy ketten féltestvérek. Ha jobban belegondolunk, miért kellett ez a sok tervezés és munka? Miért kellett ennyi embert megölni, mikor sokkal egyszerűbb módon elérhette volna, amit akar? Vagy ha már Abby sehogy se szeretett volna bele, mert mindig csak barátként gondolt rá, akkor szimplán elrabolja a lányt, megrendezi a halálukat, ahogy a végén is tette és élhették volna a Henry által elképzelt kis "boldog" életüket.

Jó persze látjuk, hogy Henry nem teljesen komplett, mert igazán élvezte a gyilkolást és a hajszát egészen a végéig. Aztán az se okozott neki nagy gondot, hogy végezzen az apjával, Wakefielddel, pedig előtte összedolgoztak. Bele lehet magyarázni, hogy Henry őrült volt és pszichopata, mindkettő igaz rá, de a sok felesleges munka nélkül egyszerűbben is elérhette volna a célját, hogy Abby az övé legyen. A magyarázat emiatt számomra nem lett teljesen meggyőző és úgy hiszem ez a legnagyobb hibája a sorozatnak. Jó, ha nem kezdett volna el öldösni, akkor nem lehetett volna 13 részt készíteni, ezt értem, de ez akkor se áll össze teljesen és jogosan kötnek bele sokan a végébe.

Voltak még kisebb dolgok, amik nem annyira tetszettek. Egyrészt nyugodtan ki lehetett volna hagyni az olcsó hatásvadász horror elemeket, amik mint mondtam korábban inkább gagyik voltak, mint ijesztőek. Másrészt a túl sok karakter miatt a sok mellékszereplő, habár kellettek az elejére, mégis totálisan feleslegesek voltak és a haláluk se rázott meg senkit. Már azelőtt meghaltak, hogy bármi érdemlegeset megtudtunk volna róluk. Szerintem a kislány, Madison se illett a történetbe, valahogy végig kilógott a felnőttek közül és az pedig klisé volt a javából, mikor bejátszották, hogy a kislány eltűnik és hogy csak miatta nem mennek el, amíg meg nem találják. Sully talán bunkó volt, mikor megjegyezte, de igaza volt abban, hogy a kislány élete miért lenne fontosabb az övéknél.

Összességében nekem nagyon bejött ez a sorozat, egy igazi üdítő élmény volt számomra, pedig nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog. Sajnos magyar szinkronnal néztem, ami hiba volt, de online csak úgy találtam mindenhol és pár rész után egészen megszoktam. Aki szereti a hasonló sorozatokat, annak teljes mellszélességgel ajánlom.

Értékelés: 10/8

Előzetes:

Laurell K. Hamilton: Végzetes flört (Anita Blake, vámpírvadász 18.)

Fülszöveg:

Amikor Anita Blake, a dögös vámpírvadász találkozik megbízójával, Tony Benningtonnal, még tele van együttérzéssel. Ugyanis a férfinak nemrég halt meg a felesége, és Anita feladata az lenne, hogy a nőt reanimálja. Vagyis felélessze halottaiból.
Anita tud néhány dolgot életről és halálról, és tisztában van azzal is, mit jelent szeretni valakit. De azt is tudja, hogy amit ő nekromantaként fel tud ajánlani Tony Benningtonnak, az nem egészen az, amire a férfi vágyik. Mert az a teremtmény, akit Anita képes előhívni a néhai Mrs. Bennington sírjából, az nem a csodálatos Mrs. Bennington lesz. Sőt. Nagyon nagyon messze lesz a csodálatostól.

Gondoltam ideje folytatni Anita kalandjait, ezért is vettem a kezembe a sorozat következő részét. Sajnos én gyanútlan beleestem megint abba a hibába, hogy nem néztem utána alaposabban a rész miről fog szólni, így megint csalódnom kellett, pedig azért lássuk be, mintha kezdett volna visszatérni a régi színvonal.

A könyv története egyszerű, mint a faék. Anita nem vállalja el két lehetséges új ügyfél ügyét, akik közül az egyik bepipul, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Nem nehéz kitalálni melyik lesz a hunyó és nem is kell sokáig ezen agyalnunk, viszonylag hamar kiderül a "rosszfiú" személye. A csalódott ügyfél két véroroszlánt bérel fel, hogy Anita pasijait fenyegetve, a nőt együttműködésre kényszerítse és a meggyőzés érdekében Anitát még el is rabolják, biztos ami biztos alapon.

Csak az a probléma, hogy az Anitában lévő véroroszlán igazán "tüzes", és a két véroroszlán hím (mert mit ad Isten, pont "véletlen" az a két elrablója) hatására képtelen uralkodni magán, így sejthetitek, hogy most sem úszhatjuk meg értelmetlen és felesleges dörgölőzés nélkül. Nem mintha ez meglepő lenne, hisz tudjuk, hogy nincs újabb Anita rész szexorgiák nélkül, így hát kellett ez ide. (Remélem érezni lehetett az iróniát.)

Nagyon rövid ez a rész, nem sok minden történik benne azon kívül, hogy Anita vacsorázgat, elrabolják, szenved a tüzeléstől és végül kinyír mindenkit. Mert hát most komolyan? Ki képzelte azt, hogy ennek más lesz a vége? Anita és a pasijai megmenekülnek, sőt tovább bővíti a háremet még eggyel, mert a másik száz pasi még most sem elég neki. Tehát igen, ez a rész irtó gyenge lett, semmi érdekes vagy izgalmas nem volt benne, se fejlődés, se karaktermélyítés, se háttérvilág bővítés, se humor, ami valamelyest megmenthette volna ezt a borzalmat. Semmi. Nyugodtan kihagyhattam volna. Talán a következő jobb lesz. Nagyon remélem.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-vegzetes-flort

Értékelés: 5/1

Daredevil 3. évad összegzés

Ha a manapság legjobb sorozatos képregény adaptációt keressük, akkor nem túlzok, ha rögtön rávágom, hogy a Daredevil az. Aki már látta a sorozatot, az tudja miért mondom ezt, aki pedig nem, az nem tudja miről maradt le eddig, így mindenképp pótolja a lemaradását. Korábban írtam róla mennyire szerettem az első és a második évadot, ott már egyszer tökéletesen összefoglaltam mi olyan jó benne. Izgatottan és bizakodva vártam a harmadik évadra (amire igen sokat kellett várni ugyebár!) és idén ősszel szerencsére végre megkaptuk. A várakozást enyhítette a tavalyi Defenders, amit én máig a Daredevil nem hivatalos 3. évadának tekintek, mert lássuk be tökéletesen elment volna annak.

Idén októberben azonban végre megérkezett a hivatalos harmadik évad ugyanúgy a Netflixen, ugyanúgy 13 remek résszel, mint a korábbi évadokban. Ahogy elkészült hozzá a magyar felirat, pár nap alatt ledaráltam, és nyugodtan kijelenthetem, hogy megérte a várakozást. Egy újabb remek szezont kaptunk, és nem túlzás azt állítani, hogy ez lett a három évad közül a legjobb. Kicsit persze féltem, hogy csalódni fogok, vagy hogy ismét ugyanazt kapjuk Wilson Fisk visszatérésével, mint amit az első évadban egyszer eljátszottak, de nem így történt, amiért nagyon hálás vagyok.

A harmadik évad remekül lett felépítve az elejétől a végéig. Rengeteg történetszál indul el és fonódik aztán egymásba, mindenki megkapja a saját kis történetét, a korábbi szálakat visszük tovább és abból épülnek ki az évad fontosabb eseményei. A korábbi főszereplők visszatérnek és kapunk melléjük újakat. Nagy meglepetésemre nem voltak rosszak az újak sem, sőt egész jól kiegészítették az évadot és mivel mindegyiknek megvolt a maga jelentősége és fontossága a fő történetszál szempontjából, így valóban kellettek ide, sőt igazán lehetett őket kedvelni. Főleg Dexet, aki a legnagyobb meglepetés volt számomra az évadban.

Az első néhány rész lassabban indul, korrektül felvezetett szálakkal, amik aztán összeérnek és kialakul az évad nagy konspirációja. Fisk nem tétlenkedett két évig a börtönben, hanem a majdnem legtökéletesebb szabadulási tervet dolgozta ki és valósította meg gyakorlatilag mindenkit megtévesztve maga körül. Az FBI-t átverve lassan, de biztosan átveszi újra a hatalmat a város fölött és bosszúból mindazért, amit Matték és Daredevil vele tett korábban, nyilvános lejárató kampányt indít Daredevil ellen. Magát fokozatosan "kifehéríti" és ezzel párhuzamosan Daredevilt "bepiszkítja" és eléri, hogy mindenki őt higgye a gonosznak és az ellenségnek önmaga helyett. Fisk zseniális tervet eszelt ki és úgy játszott maga körül mindennel és mindenkivel, hogy félelmetes volt nézni. Mindenkinek van gyengéje, ez tény, és Fisk ezt mindig sikeresen megtalálta és úgy alakította, hogy kihasználhassa ezt a gyengeséget a saját érdekeiben.

Tervének legfontosabb és legalapvetőbb eszköze pedig Dex lett, akibe nem szándékosan, hanem akaratlanul botlott bele. Benjamin Pointdexter, alias Bullseye az évad legjobb újonca, aki kapott egy komplett eredettörténetet remek háttérsztorival és egy rendkívül összetett karakterrel. Imádtam az elejétől a végéig, hisz a története az a tipikus sajnálható bukás sztori, amit mindig szomorú nézni. Szerencsére olyan szépen építették fel a karakterét, hogy abszolút remekül jött ki minden, teljesen érthető volt a kezdeti belső szenvedése és erőltetett próbálkozása, hogy a jó oldalon maradjon. Tényleg jó akart ő lenni, és ezért mindent megtett, ahogy látni lehetett, de Fisk mahinációjának meg lett a következménye és Dex végül akkorát bukott, amiből aztán még ha akart volna se tudott volna visszatáncolni. Fisk teljes mértékben kihasználta és átverte, egy olyan fegyvert kreált belőle, amit aztán már ő sem tudott kontrollálni, főleg mikor Dex rájött az árulásra és végül ellene fordul. Remek bukás sztori az övé, az évad másik legjobban felépített szála.

Aztán magát a főszereplőt se felejtsük el, mert Matt sem okozott csalódást. Matt korábban bukott el, és még mindig a Defendersben történtek és Elektra halála miatti önmarcangolásával és a hitéből való kiábrándulásával küszködik. Egy ideig csendben meghúzza magát, hogy meggyógyuljon testileg és lelkileg, aztán kiábrándultságában nem akar visszatérni. Ám mmikor elér hozzá Fisk szabadulásának híre, akkor egyszerűen képtelen tovább hátat fordítani a városnak és benne mindenkinek, hanem újra felveszi a maszkot és felveszi a kesztyűt Fisk ellen és gyakorlatilag élete egyik legerősebb ellenfelével találja újra szembe magát. Fisk ellene fordít mindent és mindenkit, Dexet Matt sötét tükörképeként állítja fel vele szemben és Daredevil korábbi jótetteit és sikereit villámcsapásszerűen tiporja a sárba, így Daredevilt téve a város új közellenségének. Matt a korábbi veszteségeit dolgozza fel, ő most áll újra talpra a korábbi bukásból és újra hinni kezd. Míg Dexé a tökéletes "bukás sztori" az évadban, addig Matté a tökéletes "visszatérés sztori" és ezzel ismét egymás tükörképeként funkcionálnak, méghozzá hihetetlenül jó módon.

A másik két új karakter sem céltalanul lett ide berakva. Maggie nővér igazi lényegét elég hamar ki lehetett találni, mert mi másért lett volna ennyire kiemelve, ha nem ezért. Sejtettem én, hogy előkerül ez a szál, és általa magyarázatot kaptunk egy kérdésre, amit a kezdetektől homály fedett. Nadeemről se feledkeztem meg, az események sűrűjében lévő másik FBI ügynök, aki ugyanolyan nagyot bukik, mint a kollégája Dex. Kedveltem Nadeem karakterét és rossz volt nézni, ami vele történik. Nagyjából a felénél sejteni lehetett, hogy mi lesz szegénynek a sorsa és sajnos bejött a tippem, de lássuk be ebből nem nagyon lehetett volna máshogy kimászni. Fisk ugyanúgy használta őt, mint Dexet, csak Nadeem a végére rájött, hogy igenis tehet Fisk nyomása ellen és végül kiállt ellene és segített Mattéknek. A sorsát nem kerülhette el sajnos, de hagyott egy aduászt, ami nagy segítség volt Mattéknek a Fisk elleni harcban.

Néhány korábbi még elvarratlan szálak újra előkerülnek és mind kap egy lezárást. Ezek közül a kedvenc Karen múltjának bemutatása és Karen egyik korábbi, elég meghatározó tettének kiderülése volt. Már az első és a második évadban furcsálltam, hogy szinte elfelejtettük, hogy Karen ölte meg Wesley-t, azt hittem ebből nem lesz semmi, de itt újra elővették és végre meglett a következménye a dolognak. Nem tudom ki hogy van vele, de én örültem annak, hogy az évadban Karen és Matt között semmilyen romantikus dolog nem történt, mert egyszerűen nem illet volna ide, ha egy szerelmi szálat erőltetnek közéjük. Inkább a barátságukat kellett itt újraépíteni, mert az tört meg igazán főleg Matt miatt, ami amúgy nem csak Karen esetében, hanem Foggy esetében úgyszintén kellett. Matt valóban nem volt a legjobb barát egy ideje, de aztán belátja, hogy igenis szüksége van a barátaira és a segítségükre, mert ő sem tud mindig egyedül boldogulni.

Egyetlen negatívum, ami kérdésként felmerült bennem az évad befejezése után, hogy miért nem látogattak meg minket a Marvel más sorozatiból? Kicsit irreális, ha belegondolunk, hogy sem Jessica, sem a többiek, sőt még Frank sem bukkant fel a várost fenyegető nagy vész ellenére. Mikor a gyilkossá lett Daredevilről keltek szárnyra a pletykák miért nem érdekelt senkit, hogy mi van Mattel és hogy tényleg ő bolondult-e meg? Mikor Karent meg akarták ölni többször is, hol volt Frank? Miért nem érdekelte, hogy Karen veszélyben van, holott korábban megígérte, hogy mindig vigyázni fog rá és megvédi, ha bajba kerül? Persze, értem én, hogy ez a Daredevil sorozat, de ha már létrehoztunk egy komplett univerzumot, akkor igenis kössék össze a szálakat, és magyarázzák meg, hogy hol vannak ilyen vészhelyzetben a többiek, vagy hogy most éppen miért nem tudnak vagy akarnak segíteni.

Kapunk tehát egy roppant izgalmas és fordulatos történetet, remek és váratlan csavarokkal, árulásokkal, segítségekkel, mely végig folyamatosan fenntartja a feszültséget és a figyelmet. A karakterek remek utat járnak be, mindenkinek mozgalmas történetszála van, amit öröm nézni. Továbbra is érkeznek a remekül megkoreografált verekedős jelenetek, minden részben minimum egy, amik ugyanolyan tökéletesek, mint korábban. A végére minden történetszál kap egy lezárást, és ha úgy vesszük ez akár egy remek záró évad is lehetne... ha nem lebegtették volna be a folytatás lehetőségét Dex-el a végén.

Épp ezért nem értem miért kaszálta a Netflix a sorozatot, mert hogy igen, a harmadik évaddal kaszálták annak ellenére, hogy vitathatatlanul ez a legjobb sorozatos képregényadaptáció manapság remek nézettséggel és kritikusi visszhanggal. Bár talán jobb is így, talán jobb a csúcson abbahagyni, szoktam mondani néha. Mondjuk ennél a sorozatnál ez így pont nem igaz, mert szerintem még simán ki lehetett volna hozni egy-két évadot. Ilyen remek írókkal, producerekkel és színészekkel, nem hiszem, hogy romlott volna a színvonal, hisz mindig tökéletesen odatették magukat. Az azonban biztos, hogy nekem a harmadik évad lett a kedvencem, egy kicsivel győzedelmeskedett a második felett, pedig azt is imádtam akkoriban.

Értékelés: 10/10

Előzetes:

Caroline Kepnes: Te + You (Te) 1. évad összegzés

A történet:

Joe Goldberg, egy kis East Village-i könyvesbolt eladója egy nap úgy érzi, valóra vált az álma, mikor besétál a boltba egy fiatal írópalánta, Guinevere Beck. Beck megtestesíti mindazt, amire Joe valaha is vágyott: gyönyörű, vagány, okos, és hihetetlenül szexi – egyszerűen tökéletes. 

Joe rafinált módon kezdi behálózni Becket, és hála a lány okostelefonjának, Instagram-, Twitter- és Facebook-fiókjának, hamarosan sikerül is közel kerülnie hozzá. De Joe még sokkal többre is képes, hogy hatalmába kerítse rajongása tárgyát. 

És vajon Beck valóban olyan angyali és ártatlan teremtés, amilyennek Joe látja? Vagy ő még sokkal sötétebb titkokat rejteget?

Nem szoktam gyakran így csinálni, de mivel most egymás után láttam a sorozatot és olvastam a könyvet, gondoltam letudom egyben és rögtön írok mindkettőről. Megpróbálom kivesézni hogy miért tetszett nekem sokkal jobban a könyv, de bemutatom azt is, hogy miért jó a sorozat a maga nemében. Kezdjük hát.

A KÖNYV

Ha őszinte akarok lenni, akkor elsőnek a sorozatot láttam és csakis után kezdett el érdekelni a könyv. Szerencsére húgom megkapta névnapjára, így kölcsönkértem tőle és rávetettem magam. Mivel a sorozattal kezdtem, így a könyv nem okozott akkora sokk hatást, mintha az lett volna az első, de még így is élveztem. A könyvben végig Joe fejében vagyunk, ő narrál nekünk, az ő szemén keresztül látjuk és éljük át az eseményeket. Mindez remek hír annak függvényében, hogy Joe egy igazán megbízhatatlan narrátor. Nem teljesen komplett a férfi (és még finoman fogalmaztam), és ez rögtön nyilvánvalóvá válhat mindenki számára.

Joe első pillantásra beleszeret egy Beckbe, hogy gyakorlatilag nem is ismeri. Felépít magában egy ideális álomképet a lányról, és ennek függvényében áll hozzá. A szerelem mondjuk erős túlzás, inkább eszelős megszállottságnak kellene nevezni, amit Joe érez Beck iránt. Hisz jóformán nem is ismeri a lányt, és nem is törekszik arra, hogy igazán megismerje. Nem érdekli, hogy milyen személy valójában Beck, ő foggal körömmel ragaszkodik ahhoz a képhez, amit magában felépített róla és nem látja át az igazságot.

Furcsa ha belegondolunk, hisz épp hogy mindent megtesz azért, hogy minden információt kiderítsen a lányról, hogy mit csinál, mit szeret, kik a barátai, kiket nem szeret. Követi, kémkedik utána a nap 24 órájában. Mindenre és mindenkire féltékeny aki és ami Beckhez köthető és ha valami véletlen nem úgy alakul, ahogy azt ő a fejében elképzelte, akkor máris agresszívan és támadóan lép fel azzal szemben. Ebből ki lehet találni, hogy Joe erőteljes pszichopata vonásokat mutat és igazából éppen az élteti, hogy mindig kiszemel magának valakit és azt teljesen magához akarja láncolni. Nem igazi szerelem ez, mi sem nyilvánvalóbb ennél, hanem eszelős megszállottság valaki iránt, akit jóformán nem is ismer.

Aztán mikor összetörik ez az álomképe és kénytelen beismerni, hogy Beck nem olyan angyali és hibátlan teremtés, amilyennek ő elképzelte a saját fura fejében, akkor máris támadólag lép fel, végül maga Beck ellen is. A könyv vitathatatlan nagy erőssége hogy végig Joe fejében vagyunk és mindent és mindenkit csakis úgy látunk, ahogy ő azt elmeséli nekünk. Felmerül tehát a könyv végére a kérdés, hogy tényleg olyanok voltak ezek az emberek, mint amilyennek Joe leírta nekünk? Hinni lehet neki abban, hogy milyen ember volt Beck vagy épp Peach? Megválaszolatlan kérdésként ott marad mindez a könyv befejezése után és nekem éppen emiatt a bizonytalanság és kétes narráció miatt jött be sokkal jobban a könyv, mint maga a sorozat.

További információk a könyvről:
https://moly.hu/konyvek/caroline-kepnes-te
Értékelés: 5/5

A SOROZAT

A sorozat első évada 10 részből áll, ami nagyjából magát a könyvet dolgozza fel, persze néhány változtatással tarkítva. Ha a maga nemében nézzük, a sorozat igenis megállja a helyét a hasonló krimik között és igazán élvezhető a könyv nélkül. Jók a színészek benne, végig fenntartja a feszültséget és mivel én ezt láttam először, nekem még a csavarok is ütöttek, mert nem tudtam mi minden fog történni.

Mivel a 10 epizódot ki kellett tölteni valamivel, így igen sok plusz történetszálat kapunk, a mellékszereplőket többször láthatjuk, mint a könyvben. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, itt több idő van az események felvázolására és elmélyítésére, a karakterek bemutatására és kapcsolataik ábrázolására. Sőt, a sorozatban kaptunk egy plusz történetszálat, aminek a könyvben nyoma sincs, de most ez se zavart, mert nekem kifejezetten tetszett Paco és a családja története. Az csak a hab a tortán, hogy a sorozatban maradt Joe narrációja és ugyanúgy végig kommentálja nekünk a 10 részt, mint ahogy a könyvben tette ugyanezt.

Minden adott tehát egy remek sorozathoz, kérdezhetnétek akkor, hogy miért tetszett nekem jobban könyv. Mint adaptáció remekül megállja a helyét, nem ez a bajom a sorozattal, hanem az, hogy éppen az veszett el benne, amit a könyvben annyira szerettem. A sorozatban mindezt nem így oldották meg, hanem mindenki megkapta a saját nézőpontját, és mivel nem Joe szemén keresztül láttuk őket, így elveszett az a rejtély, ami a könyvben végig megvolt. Itt kapunk egy kész Becket, egy kész Peachet, a sorozat ad nekik egy fix karaktert, és így vezeti végig a történetet. Ez szerintem a legnagyobb hibája, mert ha nagyon akarták volna, akkor ugyanúgy meg lehetett volna oldani, mint a könyvben.

A sorozat vége teljesen más, mint a könyvé, így elérünk egy másik nagy változtatáshoz, amit személy szerint nem tudok hova tenni. De éppen pont ez a lényeg, hogy felkeltsék a néző kíváncsiságát és a folytatásra ösztönözzék. Jövőre érkezik a második évad, amibe bele fogok nézni, de van egy olyan érzésem, hogy ezek után már csak csalódás lehet a folytatás. Szerintem ez a történet így volt kerek és egész, nem értem miért kell folytatni. Persze a könyvnek szintén van egy folytatása, de az meg sem jelent magyarul, így nem tervezem olvasni. A sorozat második évadának viszont adok még esélyt, aztán meglátjuk milyen irányba viszik a sztorit.
Értékelés:
10/8

Előzetes: