Heathers (Gyilkos játékok) 1. évad összegzés

A történet:

A Westerburg-i gimi középpontjában a 4 Heather áll, azaz tulajdonképpen csak 3 mivel a 4. lány Veronica. Veronica egyre jobban utálja a Heather-öket és ezt még tetõzi az is, hogy megjelenik Jason Dean. A fiú és Veronica megtesznek dolgokat, amit végül úgy állítanak be, mintha nem is õk csinálták volna. Veronica teljesen össze van zavarodva, miközben Jason-bõl pedig elõtör az igazi pszichopata.

Nem most először néztem meg a sorozatot, ha jól emlékszem vagy a harmadik ismétlésnél tartok, de valahogy még sosem jutottam el odáig, hogy írjak róla, pedig igazán megérdemelte volna. Az a helyzet, hogy nálunk annyira nem futott be a Heathers (igen, az eredeti címén fogom nevezni, mert a magyar cím szerintem borzalmas), aminek több oka is van, de ezt inkább most nem részletezném. Ha valakit érdekel, miért süllyedt a feledés homályába a sorozat, az keressen utána, de az biztos, hogy nem az az oka, hogy rossz lenne. Sőt... szerintem ez egy igen egyedi és remek darab lett, amit kár hogy alig ismer bárki.

Kezdjük azzal, hogy aki az eredeti filmet látta, az nyomban felejtse azt el, mert a film és a sorozat csak annyiban hasonlít egymáshoz, hogy ugyanaz az alap felállás, de azon felül rengeteg dolog megváltozott. A film a maga nemében jó, a maga korszakában, a sorozat pedig szintén a maga nemében remek egy igazi modern köntösbe csomagolva. Szerintem nem lehet a kettőt összehasonlítani és nem is szabad, hanem mindkettőt önmagában kellene értékelni.

Egy igazi modern környezetben játszódó sorozatot kapunk, ahol teljesen fordított a felállás. Itt már nem a szőke cicababák, a pomponlányok és a focisták az iskolai hierarchia csúcsai, hanem a különleges és valamiért korábban lenézett emberek. Itt már az a menő, ha meleg vagy, ha büszkén vállalod telt idomaid, ha (még szimplán csak a népszerűségért) felszólalsz az elesettek és a gyengék védelméért, ha teljesen öntudattal vállalod önmagad és a különcséged. A gimit itt olyan három Heather "uralja", akik közül az egyik egy kövér csaj, a másik leszbikus a harmadik pedig valójában fiú csak épp úgy öltözködik, mint egy lány.

Az a fricska az egészben, hogy amíg a Heather-ök teljesen lecserélődtek, addig ugyanez történt Veronicával is. Veronica volt korábban a filmben a kívülálló, aki szeretett volna a menő Heather-ök közé tartozni, most pedig ő lett az a tipikus szőke gazdag csaj, aki ebben a modern világban már korántsem számít menőnek vagy épp érdekesnek. Nekem nagyon bejött ez a felcserélődés és érdekes kontrasztot adott a sorozatnak. Persze ne legyenek illúzióink, mert attól, hogy most a korábban lenézett gimisek lettek a menők, ők se angyalok, hanem ugyanúgy tartják rettegésben a többieket, mint ahogy velük tennék azt a régi időkben. Valami sosem változik.

A sorozat egyik legnagyobb erőssége szerintem tehát ez az újragondolt modern környezet és az alap felállás komplett feje tetejére állítása. A másik ami nekem nagyon bejött az, hogy a sorozatban Veronica karaktere egészen más ívet kapott, mint a filmben. Nagyon tetszett az a csavar, mikor kiderült, hogy Veronica ugyanolyan pszichopata (sőt talán rosszabb), mint JD és aztán valamiféle sötét párosként kezdenek el garázdálkodni a gimiben és a városban. Ez a "sötét románc" engem megvett kilóra és amíg tartott addig nagyon bírtam őket. Csak azt nem értem miért kellett a végén aztán összeveszni holmi baromságok miatt. Az a baj, hogy az utolsó néhány részre elfáradt a sorozat és már nem nagyon tudtak mit kezdeni egyik karakterrel sem, így mindenki összeveszett mindenkivel, és hol jóban voltak, hol nem. Így a vége összecsapott és kapkodós lett, a karakterek pedig szembeköpték önmagukat, amitől néha csak csóválni tudtam a fejem.

Egy igazi black comedy a Heathers sorozat, tele van sötét és ugyanakkor vicces jelenetekkel és poénokkal, amitől sírva röhögtem, mert nekem nagyon bejött ez a fajta sötét szurkálódás. Humor az van bőven. Kedvenc jeleneteim például a musical válogatás, vagy a tanárok összes "megbeszélése" (ami remek példája annak, hogy a felnőttek mennyire nem értik a gyerekeket és mennyire nincsenek sosem képben a fiatal generáció szokásaival és problémáival), az összes lassított "csoportos vonulás" vagy amikor Betty szétveri JD-t, amikor a fiú rátámad. Az is remek, amikor arról tartanak oktatást a tanárok, hogy kell felkészülni a védekezésre egy iskolai lövöldözés esetén, de persze annyira ostobák, hogy épp kitűnő ötletekkel látják el JD-t, aki épp valamilyen iskolai támadásra készül.

Humorba és könnyed stílusba csomagolva azonban a sorozat igen komoly témákat is érint, melyekről fontos beszélni és melyeket fontos érinteni. Persze humorral körítve, de érinti a nemi erőszak, a tanár-diák kapcsolat, a nemi identitás, depresszió, rasszizmus, iskolai mészárlások, közösségi média hatalma és veszélyei és hasonló témák körét. Aztán ne feledkezzünk el JD-ról sem, aki a komoly és különc vonalat tovább hozza a sorozatban, talán az ő karaktere az, ami nagyjából azonos maradt a filmbélivel, nem sokat változtattak rajta. Tizedjére valóban unalmas volt már végighallgatni az igencsak valós és reális társadalomkritikáját, amit a mai világot ekézte (hogy Veronicát idézzem: "Multik... blablabla, társadalom.... blablabla"), csak az  szomorú, hogy JD minden egyes szava igaz volt, legalábbis én egyet értettem vele. 

Ha választanom kellene kedvenc karaktert, akkor egyértelműen Heath(er) Duke lenne az, ő a legnagyobb arc és karakter a sorozatban. Olyan dumái vannak, hogy az nem igaz és szerencsére majdnem az utolsó részig kihúzta így igen sokat szerepelt, majdnem a végéig. Talán Veronicához is ő áll a legközelebb a három Heather közül. Voltak karakterek, akik érdekesek lehettek volna, de talán mert nem szerepeltek sokat, így nem igazán lehetett őket megkedvelni. Betty tipikus példája ennek, aki ha több műsoridőt kap, akkor igazán érdekes lehetett volna.

A Heathers sorozat teljes öniróniával és rengeteg sötét humorral egy teljesen modern köntösbe csomagolva mesél el egy történetet, amit magát nem szabad komolyan venni, viszont a benne bemutatott komoly témákat igen és nem ártana mindenkinek elgondolkoznia róluk. Rengeteg humor, rengeteg csavar található benne, amire nem számít az ember, szerintem egy igenis remek sorozat, ami kár, hogy elveszett a süllyesztőben és nem kapta meg a jól megérdemelt figyelmet. Az csak a bónusz, hogy a vége negatív és valamilyen szinten mindenki megkapja, amit megérdemel a korábbi tetteiért. Kár, hogy megbukott a sorozat, én biztos néztem volna a végén belengetett második évados folytatást, csak sajnos abból nem lett semmi.

Értékelés: 10/8

Előzetes:

Laurell K. Hamilton: Ezüstgolyó (Anita Blake, vámpírvadász 19.)

Fülszöveg:

Anita Blake élete lecsendesedett, majdnem normális hétköznapjait éli St. Louis-ban – már amennyire normális hétköznapokat élhet egy hivatásos vámpírhóhér és szövetségi rendőrbíró – amikor egy vámpír a múltból bejelentkezik. Minden Sötétségek Anyját elméletileg elpusztította egy robbantásos merénylet. Ugyanakkor hogyan lehetséges elpusztítani egy vámpírt, aki megteremtette magukat a vámpírokat? Meg lehet ölni egy istent? Eddig nem sikerült, és most ez az isten, pontosabban istennő, úgy érzi, eljött a nap, hogy végre hatalmába kerítse Anitát és Amerika összes vámpírját.

Minden Sötétségek Anyjának tetteit az vezeti, hogy szentül hiszi: Jean-Claude, Anita és a vérfarkas Richard Zeeman triumvirátusa elegendő hatalmat ruházhatna rá, hogy ismét testet ölthessen, és megvethesse lábát az Új Világban. Csakhogy a test, amire a fogát feni, már foglalt.

Az a helyzet hogy már csak megszokásból olvasom tovább az Anita Blake könyveket, holott tudom, hogy nagy valószínűséggel sosem lesz olyan, mint az elején. Úgy vagyok vele hogy legrosszabb esetben is évente egy Anita Blake könyv belefér az időmbe, és úgy tűnik kis túlzással talán életem végéig olvashatom, mert az írónő nem nagyon akar lezárást kerekíteni a sztorihoz. Ami persze nem lenne baj, ha izgalmasak könyveket írna, csak sajnos ez mostanában nem igen jön össze neki. Itt már csak a pornónak és a sok-sok szexnek van helye, semmi másnak.

Ez a tizenkilencedik rész sem szólt semmi másról csak arról, hogy Anita lenyomott vagy három menetet több különböző emberrel, persze mindig valami hatalmi machináció miatt, de ez akkor sem számít. Engem nem érdekelnek az amúgy elég lapos és inkább megkérdőjelezhető magyarázatok arra, hogy miért kell Anita életének a szex körül forognia. És erre az sem mentség, hogy ő szukkubusz vagy hogy a szex, a kéj és a szerelem Jean-Claude vérvonalának alapja, vagy hogy ott az arduer amit szeretkezéssel kell táplálni. Egyik sem mentség, mert ettől függetlenül lehetne valami értelmes és kalandos sztori az alapja az egyes részeknek, amiben van mellesleg egy kis erotika, és akkor az senkit se zavarna.

Komolyan mondom én régen elvesztettem a fonalat Anita rengeteg szeretője között. A régi karakterek újra és újra visszatérnek, őket bírom továbbra is, de arra a fáradtságot sem veszem, hogy megjegyezzem az újakat. Még ha akarnám se tudnám, mert egyiknek sincs értelmes vagy érdekes karaktere, mindegyik csak egy név, akivel aztán Anita lefekszik valamiért és kész. Utána jön a következő és így tovább. De komolyan. Sőt már ott tartunk, hogy nem csak hármas orgiákat, hanem csoportos orgiákat csapnak, mert miért ne alapon. Anita gyakorlatilag mindenkivel összefekszik és már az sem rettenti vissza ha nő az illető. Már az se gond.

Nem akarok kekeckedni, de nem értem hogy hirtelen mi történt Anitával és Richarddal, mert most gyakorlatilag minden korábbi ellenérzésüket félredobva feküdtek le olyanokkal, akikkel azelőtt azt állították sose fogják megtenni. Anita korábban kijelentette, hogy őt nem vonzzák a nők semmilyen formában, erre most csak ráugrik valami random nőre. Richard pedig kissé homofób módon viszolygott minden olyan szexuális aktustól, ahol más férfiak szintén szóba jöhettek, erre most nem ő is hirtelen pálfordulással összefekszik pasikkal? Számomra ez a két dolog annyira karakteridegen volt Anita és Richard esetében, hogy csak fogtam a fejem hitetlenkedéstől.

Hamilton persze érezte, hogy azért kellene ide valami épkézláb történet is, és próbálkozott valamivel, ahogy a fülszöveg leírja, de ne dőljetek be neki. A történet a könyv alig ha 10%-át teszi ki, a többi csak a szexről és még több szexről szól. És újfent elmondom, hogy nem az ezzel a bajom, hogy nem szeretek erotikus történeteket olvasni, mert igenis szeretek, csak épp egy Anita Blake könyvtől nem ezt várja szerintem az ember. Miért nem lehet visszatérni a régi természetfeletti rejtélyekhez, nyomozáshoz, vérengzéshez és az izgalmakhoz? Miért nem szólhatnának újra erről a könyvek, mint régen? Egyszerűen nem értem mi van Hamiltonnal és hogy miért erőlteti ennyire ezt a sok erotikát, és hogy miért ennek kell lennie a középpontban.

Sajnálom, de számomra ez a könyv se jött be jobban, mint mondjuk az előző és ha arra 1 pontot adtam, akkor erre se tudok többet. Nulla történet, nulla izgalom, még mindig az a sok erőltetett erotika, még mindig akörül forog minden és mindenki. Egyszer talán visszatér a régi Anita és vele együtt a sok izgalom, addig pedig nem tehetek mást, csak reménykedek, hogy ez mielőbb bekövetkezik.

További információk a könvyről:

https://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-ezustgolyo

Értékelés: 5/1