2012. szept. 29.

2012 legjobban várt filmjei 3.


1. Twilight Saga 4. Breaking Dawn- Hajnalhasadás 2. rész.
Már régen elmúlt az idő, mikor szerettem a Twilight-ot, de azért még én is kíváncsi vagyok a befejező részre. Utólag nem értem miért kellett a 4. könyvet két külön filmben megcsinálni, hiszen a Hajnalhasadás 1. része szerintem tisztára unalmas volt, nekem nem tetszett, sőt végig se bírtam nézni.
Az előzetesekből látszik, hogy az utolsó film nem lesz unalmas, egyáltalán nem (vagyis nagyon remélem), hiszen szerepel a Volturi, végre itt van Reneesme, Bella végre vámpír lett, minden adott egy jó kis szórakoztató akciódús filmhez, remélem nem fogják elcseszni... röviden... várom nagyon.

Magyar bemutató: 2012. november 15.

Trailerek:

2. Les Miserables- A nyomorultak
Ez a film mindig érdekelt, és mikor megtudtam, hogy musical lesz, nos... azóta még jobban várom, mert imádom a musical-eket. Színházba nem tudok gyakran járni, így örülök, ha filmes formában láthatom a híres musical-eket.
Nem olvastam Victor Hugo könyvét (de már tervbe vettem és amint több időm lesz azonnal nekivágok), egy régebbi filmfeldolgozást azonban láttam, így tudom nagyjából miről szól a történet.
Jobbnál jobb színészeket láthatunk ebben a filmben, Hugh Jackman, mint Jean Valjean, Anne Hathaway, mint Fantine, Javier szerepében Russel Crowe, és a felnőtt Cosette-t pedig Amanda Seyfried alakítja, szinte mindannyiukat szeretem, így várom már nagyon milyen lesz a film.... és a trailer alapján egyszerűen csodálatos!

Magyar bemutató: 2012. december 27.

Trailer:

2012. szept. 27.

Stephen King: A remény rabjai - "A REMÉNY RABJAI"

Stephen King A remény rabjai című 4 kisregényt tartalmazó kötetének első műve maga a címadó történet, vagyis A remény rabjai, most erről szeretnék írni. Nem hosszú, alig 160 oldalas, így pár óra alatt végeztem vele.
A történet:
Andy Dufrense ártatlanul kerül börtönbe miután állítólag megölte a feleségét és annak a szeretőjét egy részeg és dühös éjszakán. Andy tagadja a bűnösségét, nem hisz neki a bíróság így a Shawshank börtönbe kerül kétszeres életfogytiglanra. Kezdetben nehezen illeszkedik be a börtön életbe, de fokozatosan kivívja magának az elismerést, mind a társai mind a fegyőrök körében. Legjobb barátja lesz Red, aki szintén életfogytiglanra ítéltek gyilkosság miatt... aztán mikor megcsillanna a remény a szabadulására, a korrupt börtönigazgató megakadályozza a férfi távozását... de mindez nem tarthatja vissza Andy-t, aki soha sem adja fel a reményt.

NAGYON TETSZETT A KÖNYV, ÉS AZÓTA MÁR A FILMET IS MEGNÉZTEM!!!! Már értem miért ez van a legjobb filmnek szavazva egy csomó listán... na nem azt mondom, hogy szerintem is ez a legjobb valaha készült film, hiszen az, hogy ki mit gondol a legjobbnak nagyon szubjektív dolog... de abban egyet kell értenem, hogy mind a könyv, mind a film nagyon jó és bekerült az én kedvenceim listájára is.

A könyvben elsőnek az a fura, hogy nem Andy meséli el nekünk a történetet, hanem Red, a legjobb barát, így mindent tőle tudhatunk meg Andy-ről, vagyis olyan mintha Red lenne a főszereplő, pedig valójában nem... így igazából csak annyit tudhatunk meg Andy-ről, amennyit Red elmond nekünk... és mivel ő is sokmindent csak másodkézből hallott, vagy csak logikusan kikövetkeztette magában (például a szökés mozzanatát) így nem tudhatjuk biztosan mi történhetett. Így az író meghagyja nekünk a döntés lehetőségét, hiszünk-e Red-nek vagy nem... a lényeg, hogy akárhogy történhettek a dolgok.

Ez a történet tipikusan olyan, amelyeket nagyon imádok. Van egy ártatlan ember, akit elárulnak, kisemmiznek, jelen esetben börtönbe kerül, pedig nem követett el semmit, minden egyre csak rosszabb lesz körülötte és a végén pedig fellázad és kivívja a maga igazát, vagy akár bosszút áll az ellene vétkezőkön. Nos itt semmiféle bosszúállás nem volt, hanem Andy hosszú éveken át vájta azt a lyukat a falba, hogy egyszer valamikor meg tudjon szökni... soha nem adta fel a reményt... és igen a "remény" szó irdatlan sokszor szerepel a könyvben... (gondolom így akartak utalni a címre).

Ja és egyébként érdekesség, hogy az eredeti angol címe "Shawshank Redemption", vagyis lefordítva "Shawshank (ez a börtön neve) megváltás". Míg a magyar kiadásnak A remény rabjai címet adták, ami szerintem sokkal találóbb lett, mint az eredeti címe... (ilyen sem esik meg gyakran, hogy a magyar fordítás jobb lett, mint az eredeti).
UI: Stephen King A remény rabjai című kötet 1. kisregénye.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/stephen-king-a-remeny-rabjai
5/4

2012. szept. 25.

Az eminens


A könyvről már írtam (link), most pedig itt a film. A történetet nem írnám le újra, a könyves értékelésnél megtalálható, inkább most a filmmel kapcsolatos észrevételeimet említeném meg.

Elsőnek legyen pár szó a két főszereplőt alakító színészről. Todd-ot Brad Renfro játssza, akit imádtam a Pokoli leckében is, és ez itt sem történt másképp. Olyan hitelesen alakítja Todd-ot, olyan elmebeteg fejeket tud vágni, olyan hideg pillantással tekint a kamerába, hogy ha ijedősebb lennék, akkor még én is félnék tőle. És Dussander-t pedig egyik nagy kedvencem Ian Mckellen alakítja, szintén meggyőzően... imádom a párosukat.
Ezt a filmet magyar szinkronnal néztem, ami nem tudom miért de most nem idegesített annyira, mint általában szokott, mindkettejüknek jó hangjuk volt, nem találtam benne kifogást. A többi mellékszereplőt megemlíteni sem érdemes, talán csak az Ed French-et játsszó David Schwimmer-t, akit ugyebár a Jóbarátok című sorozatból bárki ismerhet és szerethet. Itt olyan kis nyomi meg minden... és az a bajusz!!! Te jó ég!

Mint az általában lenni szokott a film pár dologban eltér a könyvtől, most ezeket akarom megemlíteni. Voltak apróbb eltérések, például a filmben Todd szülei nem szerepelnek annyit, itt a barátai jobban ki vannak emelve, míg a könyvben nem nagyon olvashattunk olyan jeleneteket, mikor Todd a barátaival beszélget.
De a legnagyobb eltérés természetesen a film végénél van, hiszen a könyv úgy fejeződik be, hogy Todd teljesen megőrül, lelövi French-et és aztán végül csak úgy tudják megállítani, hogy őt is megölik. A film nem ér ilyen kegyetlen véget, nem tudom miért nem merték ezt bevállalni... talán nem akartak ilyen negatív befejezést vagy nem tudom. A filmben Todd sikeresen végez a suliban és mikor French rájön a hazugságaira, akkor nem öli meg őt, hanem csak megfenyegeti, így Dussander öngyilkossága után talál magának egy új embert, akit zsarolhat és akinek uralkodhat az élete felett.

Szerintem ez egy kifejezetten jó könyvadaptáció, nekem nagyon tetszik, bár lehet ez csak azért van, mert most kivételesen a filmet láttam elsőnek. Ki tudja... Akinek tetszik a kisregény, mindenképp nézze meg a filmet is, szerintem nem lehet kihagyni.:)
UI: azt sem értem, hogy a filmnek miért az a címe, hogy "Eminens", mikor a kisregénynek az, hogy "A jó tanuló", de ez már csak az én problémám...
Trailer: (csak angolt találtam)
http://www.youtube.com/watch?v=VGt4pPK6Zak
10/8

Stephen King: A remény rabjai - "A JÓ TANULÓ"

Elsőnek tisztázzuk, hogy nem rossz borítót raktam be képnek, hanem a Jó tanuló című mű A remény rabjai című kötetben található, ami ugyebár 4 kisregényt foglal magába, ebből engem csak kettő érdekel. Elsőnek a Jó tanuló című kisregényről írok.A történet röviden:
Todd Bowden korosztályának egyik legjobb tanulója, a szülei méltán büszkék rá. Az egyik történelem órán mikor a 2. világháborúról tanulnak, Todd annyira megszállottá válik a nácik, a holokauszt és minden ezzel kapcsolatos dolog iránt, hogy folyton csak erről olvas, minden információt próbál beszerezni a témával kapcsolatban. Aztán egyik nap a buszon meglát egy öregembert, aki nagyon ismerős neki valahonnan... végül rájön, hogy a férfi egy náci háborús bűnös (Kurt Dussander), aki Amerikában él évek óta. Aztán elmegy a férfihoz és megzsarolja, hogy kitálal az igazi személyazonosságáról a rendőrségnek, ha nem teszi azt, amire kéri őt... és Todd nem akar mást, csak hallani milyen volt a 2. világháború pontosan, méghozzá egy olyan embertől, aki jelen is volt az eseményeknél... különös kapcsolat alakul ki kettejük között, mely mind az öregembert, mind a fiút merőben megváltoztatja.

Bevallom elsőnek a filmet láttam, és mivel az nagyon tetszett (arról is írok majd) így mindeképpen el szerettem volna olvasni a könyvet, amiből készült. Sokáig kutattam a könyv után, már azt hittem nem lehet sehol sem kapni, mikor megvilágosodtam és rájöttem, hogy ez nem egy önálló könyv, hanem egy kisregényeket tartalmazó kötet egyik darabja.
Nem hosszú a mű, olyan 200 oldal körüli és mivel elsőnek a belőle készült filmet láttam (címe: Az eminens) így óvatatlanul ahhoz hasonlítottam. Most mégis próbálok ettől elvonatkoztatni, ami nagyon nehéz számomra.
Tetszett ez a könyv (mondjuk nem is vártam mást a film után), természetesen pár apró résztelben teljesen más, de ez nem zavaró. Imádom a lélektani könyveket (vagy filmeket), amelyek arról szólnak hogy valakit valamilyen esemény teljesen megváltoztat, kifordul régi önmagából és egyre inkább a mélyre sülyed. Hiszen ez történik itt Todd-al és Dussander-rel is.

Jó, lehet, hogy Todd már az elején se volt százas, hiszen már akkor lehet rajta érezni, hogy nem az a tökéletes fiú, akinek mindenki hiszi (itt az ékes példa, hogy attól mert valaki rendesnek, jó tanulónak és kedvesnek tűnik, még nem biztos, hogy nem maga a Sátán, soha ne ítéljünk a külső alapján!!!).
Ennek ellenére mégis megértettem őt, hiszen én is imádom a történelmet, én is tudok megszállott lenni bizonyos dolgok iránt amiket megszeretek, és én is megadnák mindent, hogy egy ilyen fontos témáról beszélhessek egy olyan emberrel, aki ténylegesen átélte azt akkoriban még régen. (megjegyzés: engem nem a 2. világháború érdekel, hanem a Tudor kori Anglia).

Persze Todd nem számol azzal, hogy Dussander borzalmas történetei lassan átveszik az élete felett a hatalmat, egyre rosszabbakat álmodik, nem tud aludni, erőszakossá válik és kiütközik igazi énje, amit idáig a jól fésült amerikai máz alá rejtett... romlanak a jegyei, és hogy a szülei erre ne jöjjenek rá, meghamisítja a bizonyítványát, hazudik a szaktanácsadónak és egyre nagyobb hazugságokba kevederik, egyre sötétebb és erőszakosabb lesz. Ugyancsak ez történik Dussander-rel is, ahogy feleleveníti fiatalkora eseményeit, eszébe jutnak a régi "szép" emlékei, és újra előbújik belőle a kegyetlen "náci". Todd és Dussander között egy fura kapcsolat alakul ki, nem bíznak egymásban, de mégis szükségük van a másikra...
A vége sokkal durbább mint a filmben (majd ott leírom a különbséget), de mégis így kellett ennek történnie, Todd-nak már nem volt visszaút.

Kár, hogy Stephen King nem ír több ilyen jó könyvet, nem nagyon bírom a horror-könyveit, ez inkább ilyen lélektani krimi vagy nem is tudom milyen műfajba kellene sorolnom. Mindenesetre nagyon tetszett és mindenkinek csak ajánlani tudom. És a belőle készült film is nagyon szuper, arról is írok nem olyan soká...
A könyvről: (nem feledni, hogy ez egy kisregény, ami A remény rabjai című kötetben található 4 kisregényből a 2.)
http://moly.hu/konyvek/stephen-king-a-remeny-rabjai
5/5

Végzet ereklyéi könyvsorozathoz fanart1.


Találtam egy fanart oldalon (link) rengeteg csodálatos képet a Végzet ereklyéi című könyvsorozat szereplőiről. Mindig amikor ilyeneket látok, akkor annyira tudok irigykedni, hiszen én is szeretnék ilyen jól tudni rajzolni, mert akkor megörökíthetném a kedvenc könyveim hőseit úgy, ahogyan én képzelem el őket. De mivel nem tudok szépen rajzolni, így marad az, hogy mások műveiben gyönyörködök.
Most a könyvsorozat párjairól és a végén egy trióról hoztam képet, mindegyik tökéletesre sikeredett szerintem, úgy, ahogy én képzelem el őket. Akkor lássuk!

Clary és Jace

Magnus és Alec (személyes kedvenceim, imádom őket!!!)

Isabelle és Simon

Jocelyn és Valentine (fiatal korukban, még boldogan)

És a végén a trió... Sebastian, Clary és Jace (imádom Sebastian és Jace nézését, és ahogy Sebastian beleszagol Clary hajába...:)

2012. szept. 22.

Nora Roberts: A némaság völgye (Kör trilógia 3.)

Mivel lebetegedtem és nem volt más dolgom csak, hogy pihenjek és unatkozzak, így volt időm hamar befejezni a Kör trilógia utolsó könyvét, mely a Némaság völgye címet kapta. Így a mese végére értem és nem is lehetett volna ennél jobb befejezést írni.

Miről is szól az utolsó könyv?
„Összecsapás készülődik a jó és a rossz erői között, több idősíkon kibontakozó háború. Lilith, az alvilág démonja, a vámpírok királynője maga köré gyűjti vazallusait. Morrigan istennő vállalkozik arra, hogy szembeszálljon a sötét erők parancsolójának világok elpusztítására törő terveivel. Vele tart az általa toborzott hattagú csapat, mely különös embereket és lényeket egyesít a magasztos cél érdekében. A végzet lépésről lépésre sodorja őket Geall földjére, onnan pedig a Némaság völgyébe, ahol szembe kell szállniuk a démonok hadseregével. A világok sorsa rajtuk múlik, miközben kivételes képességeiket, bátorságukat és lelkierejüket vetik latba a gonosz feletti győzelemért. Geall királynője vezeti a csatát, akinek egyben a szívében lakozó új érzelmekkel is meg kell küzdenie - vajon kitart-e mellette az a férfi, akinek megadatott az öröklét, ám az idő tagságában képtelen megbirkózni szerelme halandóságának gondolatával? Eközben az összecsapás küszöbön áll... Ki tér vissza Geall biztonságos földjére, ki vész oda, s mi lesz a hattagú kör sorsa a háború után?”

Habár a könyv eleje egy kicsit lassú volt számomra, és a végén a nagy csata is lehetett volna hosszabb és részletesebb, ennek ellenére megkaptam ebben a részben, amire idáig vártam. És hogy mi volt ez a két dolog? Lilith jobb megismerése és Cián és Moira összejövetele. Az első két könyvvel az volt a gondom, hogy igazából nem ismerhettük meg Lilith-et, hogy mit miért csinál, nem láttam az indokait meg ilyenek. Most mégis beleláthattam a fejébe, megtudtam, hogyan lett belőle vámpír, hogyan szerezte magának a fiát, Davey-t (akit most még jobban ütöttem volna, mint a 2. könyvben… még jó, hogy a végén megkapta a magáét a kis elkényeztetett hercegecske)… igazából Lilith egy jól kidolgozott karakter, akinek vannak gyengeségei és erősségei, lehet gyűlölni, de akár még szimpatikus is lehet valakinek. (Nekem nem lett szimpatikus ennek ellenére).

És akkor itt van nekünk Cián és Moira végre valahára... (megjegyzem elég béna név a „Moira”, valami szebb női nevet találhatott volna ehelyett az írónő). Imádtam kettejük kapcsolatának alakulását és fejlődését, és azt, hogy Cián végre a központba került, mert az előző könyvekben inkább csak a háttérben húzódott meg. A történet vége meglepett, mert valahogy nem számítottam erre a fordulatra, talán nem is lett volna szükséges… talán kettejük kapcsolatának tragikus véget kellett volna vetni… így a végére túl mézes-mázosra sikeredett a lezárás, bár ha jobban belegondolok az nem lett volna meséhez illő befejezés… hiszen a meséknek mindig boldog vége van… így gondolhattam volna, hogy ennek is ez lesz.

Most, hogy így az egész történet végére értem elmondhatom, hogy nem tudom miért, de nekem Blair és Larkin kapcsolata tetszett a legjobban, ők nagyon aranyosak voltak a 2. könyvben, Hoyt és Glenna túl unalmas így utólag a másik két párhoz viszonyítva… és a „párok versenyét” csak azért nem Cián és Moira nyerte, mert Moira-t nem annyira csípem… és Cián meg egyedül nem tud párkapcsolatot alkotni…
Viszont mint karakter egyértelműen Cián nyerte meg a szívemet, és nem azért mert vámpír, hanem mert tetszett a búskomorsága és a cinikussága, és mert imádom a hozzá hasonló karaktereket. Őt pedig Blair követi, mert csodálom és tisztelem az erős nőket, mint amilyen ő is ebben a történetben.

Az egyetlen negatívum, amit meg kell mindenképp említenem, hogy nem szeretem, ha egy könyvben úgy állítják be, hogy a vámpírok képesek szeretkezni… nem tudom miért, lehet ez csak az én egyik rigolyám, de szerintem nyilvánvaló, hogy holtak nem képesek szeretkezni, és mivel itt Cián és még Lilith teremtője is képes volt erre, így ez hagyott egy kis keserű szájízt bennem… viszont ha ezt nem számítom az értékelésnél, akkor elmondhatom ez egy csodás kis mese, és örülök, hogy elolvashattam.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/nora-roberts-a-nemasag-volgye
5/5

2012. szept. 20.

Nora Roberts: Istenek tánca (Kör trilógia 2.)

Na, végre sikerült elolvasnom a 2. könyvet is a Kör- trilógiából, mely az Istenek tánca címet viseli.

A történet:
„Blair Murphyre új feladat vár. A démonvadásznak, aki eddig magányosan járta útját, meg kell tanulnia, hogyan működjék együtt a többiekkel, miközben érzelmei választás elé állítják - engedjen-e vonzalmának, ha a szerelem az áthidalhatatlan világok között eleve kudarcra van ítélve? Miközben a kör a végső összecsapásra készül, a helyszín megváltozik: egy írországi dolmen átjáróként szolgál egy régmúlt időbe és helyre, ahol valamennyien találkoznak végzetükkel, s miközben bátorságuk próbára tétetik, a szívük egymáshoz kapcsolja őket, ahogy még sosem...”

Ennek a könyvnek tényleg Blair a főszereplője, ha mondhatok ilyet, ő és Larkin és persze a kapcsolatuk fokozatos leírása. Nem tudnám megmondani, hogy jól tette-e az írónő, hogy ennyire kiemelte kettejüket, hiszen ennek a történetnek mind a 6 szereplőről egyenlő arányban kellene szólnia. Legalábbis szerintem így lenne a helyes, vagy ha már ki kellene emelni valakit, akkor Hoyt-ot és Cián-t kellett volna. Mindegy is, ez csak az én sajátos gondolkodásmódom és annak ellenére, hogy nem értettem miért került ennyire Blair és Larkin a középpontba, mégis imádtam a jeleneteiket.

Szeretem az erős női karaktereket, mint például Blair, talán ezért nőtt a szívemhez ennyire a karaktere és a Larkin-nel való kapcsolatának alakulása – habár egy kicsit klisés volt – mégis magával ragadott. Ha jobban belegondolok akkor az első két könyv középpontjában mindig egy pár kapcsolata állt. Az 1.-ben Hoyt és Glenna, a 2.-ban Blair és Larkin… és ha logikusan gondolkozom, akkor a 3.-ban Cián-nak és Moira-nak kellene összejönnie… már itt is voltak rájuk utalások, így nem nehéz kitalálni, hogy össze fognak jönni a befejező kötetben.

Most, hogy így kiveséztem a párokat, essen néhány szó a történetről, haladnak tovább az események, a Kör még mindig edz és gyakorol, hogy készek legyenek a harcra, egy-kis csetepaté után pedig a kis csapat Gaell-be utazik, hogy ott készülhessenek fel a Lilith-el való összecsapásra. Mindenki megérkezik a Némaság völgyébe és mostmár végképp elkerülhetetlen a harc… ha őszinte akarok lenni, ebben a könyvben sem történt sok akció, igazából elég rövid is, nekem inkább az érzelmi része tetszett, Blair és Larkin kapcsolata… meg a Cián és Moira közti kis feszültség.

Egy kicsit többet láthattunk Lilith-ből, mint az első könyvben, de szerény véleményem szerint még mindig nem eleget, jobban megismerhettük a társait, Lora-t, Davey-t (akit legszívesebben pofoztam volna) és a sötét varázslót, Midir-t. Mindkét fél készül az összecsapásra, mindketten próbálnak a másiknak keresztbe tenni, de már nem lehet visszakozni… hamarosan elérkezik a nagy összecsapás ideje… amiről a trilógia utolsó könyvében olvashatunk.

Tetszik ez a sorozat, hiszen az alap sztori jó, van benne varázslat, mágia, vámpírok, hat különféle szeretnivaló karakter, mindenki találhat magának szimpatikust közöttük… Nora Roberts szépen és kifejezően ír… olvastatja magát a könyv. Amint lesz időm, kezdek neki a 3. kötetnek.
Ui: ja és remélem az utolsó részben Cián és Moira lesznek a főszereplők, és nagyon bízom abban, hogy összejönnek!!!!
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/nora-roberts-istenek-tanca
5/4

2012. szept. 15.

Nora Roberts: Morrigan keresztje (Kör trilógia 1.)

Korábban nem sokat hallottam Nora Roberts műveiről, bevallom azt hittem, hogy csak női romantikus regényeket ír, amelyek nem annyira tartoznak az én kedvenceim közé, de mint kiderült van egy természetfeletti sorozata is, mely a Kör trilógia nevet kapta, ebből az első könyv címe: Morrigan keresztje. Ajánlották nekem ezt a könyvet (köszönet Annie-nek) és mivel most épp semmi más fontosat nem olvastam, így gondoltam megpróbálkozok vele. Nem egy hosszú könyv, így hamar kiolvastam.

A történet:
„Összecsapás készülődik a jó és a rossz erői között, több idősíkon kibontakozó háború. Lilith, az alvilág démonja, a vámpírok királynője maga köré gyűjti vazallusait. Morrigan istennő vállalkozik arra, hogy szembeszálljon a sötét erők parancsolójának világok elpusztítására törő terveivel. Vele tart az általa toborzott hattagú csapat, mely különös embereket és lényeket egyesít a magasztos cél érdekében: egy nagyhatalmú varázslót, egy rejtelmes képességekkel megáldott boszorkányt, egy tudós hercegnőt, egy alakját változtató harcost, egy démonvadászt s végül egy különös figurát, aki nem más, mint egy évszázadokkal korábban lelkét vesztett vámpír. Hoyt Mac Cionaoith, a varázsló belekiáltja elkeseredését a viharba, és szembeszáll a gonosszal, mely kiszakította testvérét a családjából. Lilith sok ezer éve uralkodik, s az idők során számtalan embert kerített hatalmába örökkévalóságot ígérő csókjával. Nincs szándékában megállni, míg uralma alá nem hajtja a jelen világot, s el nem pusztítja a jelenkoron túl létező parányvilágokat. Hoyt Morrigan istennőtől kapta a hatalmát, az ő segítségével gyűjti össze a kiválasztott harcosokat, akiknek ereje legyőzheti a gonoszt.”

Mint említettem már ez egy trilógia első kötete, és mondhatjuk azt, hogy ez meglátszik rajta, hiszen nem sok minden történik, az elején felvázolja az alaphelyzetet, megismerhetjük a főszereplőt, Hoyt-ot, és a testvérét, megtudjuk mi a fő konfliktus, aztán egyesével jönnek az újabb és újabb szereplők egészen addig, amíg össze nem áll a kör. Itt van nekünk Hoyt, a 12. századi varázsló, aki több száz évet utazik előre az időben Morrigan istennő kérésére, aki szerint majd egy nagy háború bontakozik ki a jövőben és Hoyt-nak és csapatának kell megvédenie a gonosz Lilith-től az emberiséget. Aztán ott van a másik főszereplő, Hoyt ikertestvére, Cián, akit még régen Lilith változtatott vámpírrá. Talán nem kellene párhuzamot vonnom a két külön történet között, de nekem Hoyt és Cián tisztára olyanok voltak, mint Stefan és Damon a Vámpírnaplókból. Hoyt a jó testvér, a kötelességtudó, kedves és nagylelkű (mint Stefan), és Cián, aki a sötét útra tévedt, aki gonosznak, nemtörődömnek és hidegnek tűnik, de mi olvasók mégis sejthetjük, hogy valójában nem olyan, mint amilyennek mutatja magát (pontosan, mint Damon).

A Kör többi tagja is mind külön egyéniség, ott van Glenna a modern boszorkány, a Gaell földi hercegnő Moira és unokatestvére, az alakváltó, Larkin, na meg az utolsónak csatlakozó harcos démonvadász Blair. Lassan, de végül összeáll a Kör, elkezdik megismerni egymást, gyakorolnak, hogy képesek legyenek legyőzni Lilith-et és követőit, de mint az ilyen esetekben lenni szokott, ennyi különböző típusú ember kezdetben nehezen tud együtt működni… meg kell tanulniuk bízni egymásban és csak akkor győzedelmeskedhetnek.

Nagyjából erről a folyamatról szól az első könyv, nem sok minden történik egy-két összecsapáson kívül, Lilith-et nem ismerhetjük meg annyira, mint szerettem volna, remélem, a folytatásban jobban ki lesznek bontakoztatva a céljai és az indokai, és nem csak úgy a vakvilágba kezdett el gonoszkodni. (nem bírom a céltalan gonoszokat, akik csak azért akarják elpusztítani a világot, mert épp unatkoznak.)
Ami kifejezetten tetszett az Hoyt és Cián közti kapcsolat leírása, imádtam a párbeszédeiket. A másik meg, ahogyan Hoyt lassan beleszokik a modern világba, és ahogyan próbál eligazodni Glenna-n, aki ugyebár teljesen másmilyen nő, mint akikkel a férfi még régebben a 12. században találkozott.

Ha valamilyen műfaji csoportban kellene besorolnom, akkor vagy urban fantasy-nak mondanám, vagy pedig mesének, bár ha választani kellene, akkor inkább a meséhez áll közelebb szerintem. Ennek ellenére tetszett, szeretem a vámpíros könyveket (ha nem divatvámpír könyvek, mint például az ezernyi Twilight utánzat) és épp ezért kíváncsi vagyok a folytatásra. Mivel azonban jövő héten már kezdődik az egyetem, így valószínűleg lassabban fogok vele haladni, mint szeretném.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/nora-roberts-morrigan-keresztje
5/4

2012. szept. 14.

A Legyek Ura (film)

Mivel a könyv nagyon tetszett (William Golding: Legyek Ura, melynek kritikája megtalálható a blogon a könyvek között), így gondoltam megnézem a belőle készült 1990-es filmet, hogy mégis milyen lett az adaptáció… és nem azt mondom, hogy iszonyat rosszra sikeredett, valamiért nézhető és jó a maga nemében, de ha a könyvet és a filmet összehasonlítjuk, akkor ég és föld a kettő.

Azt már lassan kezdem megszokni, hogy ha egy könyvből filmet készítenek, akkor a szereplők egyáltalán nem úgy néznek ki, mint ahogy az író (vagy akár az olvasó) megálmodta, példának okáért megemlítem, hogy a könyvbéli szőke Ralph helyett kapunk egy barnahajút, és a vörös, szeplős Jack helyett pedig egy szőkét, nem is ez zavart a legjobban, hiszen mindkét fiú helyes a maga módján. Sőt még valamilyen szinten jók is a szerepükben. Az egyetlen szereplő, aki tetszett az Röfi, őt pont így képzeltem el olvasás közben, meg még az ikrek is jók voltak, ha jobban belegondolok.

Nem ez zavart, hanem ezer más dolog. Első tanácsom annak, aki meg szeretné nézni ezt a filmet: NE SZINKRONNAL NÉZZE!!! Komolyan… csakis angolul és felirattal, mert a magyar szinkron egy nagy rakás förtelem. (csúnyábban is fogalmazhattam volna, de inkább nem teszem). A fél társaság fiút NŐI hanggal szinkronizáltak, de volt olyan is, hogy az egyik fiú egy biztosan felnőtt férfihangot kapott, így az összhatás nevetségesre sikeredett. Még az a szerencse, hogy Ralph, Jack és Röfi hangja normális. Ja és a fordítás… az is csodálatos… Röfi nevét meghagyták az eredetire (vagyis Piggy), aminek csak egy oka lehetett, a fordító még életében nem halott erről a könyvről, és fogalma sincs a történetről.

Ha mégis túltesszük magunkat a szinkron és a fordítási bakik tömkelegén, akkor egyéb hibákat találhatunk, nevezetesen majdnem az egész történetet átírták, néhány ékes bizonyíték. A filmben velük lesz az elejétől a pilóta, a könyvben soha nincs velük felnőtt. Ralph és Jack kapcsolatának alakulása, hogyan lesznek barátokból ellenségekké, teljesen le van butítva… és még sorolhatnám a rengeteg hibát… de inkább nem teszem. Mindenki nézze meg maga és akkor észreveheti az összeset.

És mégis… a sok baki és a förtelmes szinkron ellenére, szerintem nézhető a film, valamiért mégsem gyűlöltem annyira, mint kellett volna… (habár a sok hiba az agyamra ment). Nem hosszú, alig másfél órás, talán ha hozzáadtak volna még vagy egy fél órát, akkor jobb és összeszedett alkotást lehetett volna készíteni…
Trailer: (csak angol van)
http://www.youtube.com/watch?v=T45MsH6pwM4
10/7

2012. szept. 12.

Első hivatalos fotó!!! (Csontváros)


Szerettem volna még a többiekről is jó forgatási képeket találni, de mostanában jobban ügyelnek arra, hogy ne lehessen forgatás közben fényképezni a színészeket, így sajnos azt nem tudok hozni egyelőre. Persze vannak képek rengeteg, de azokon nem látszanak olyan jól a színészek, vagy csak nekem nem tetszenek, így nem rakom fel ide, de a neten rá lehet keresni.
Helyette azonban itt van az első HIVATALOS FOTÓ a Csontváros főszereplőiről.

Balról jobbra: Robert Sheehan (Simon), Jamie C. Bower (Jace), Lily Collins (Clary), Kevin Zegers (Alec) és Jemima West (Isabelle).
UI: Kevin egy kicsit fura fejet vág ezen a képen, amúgy sokkal helyesebb. És Jamie-n az a kalap... hát szívesen leverném a fejéről. De a többiek nagyszerűek!

Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa (Végzet ereklyéi 5.)

Általában vagyok annyira türelmes, hogy mindig megvárom egy könyv magyar megjelenését, de a mostani esetben nem voltam. Hiszen már régóta el szerettem volna olvasni a Végzet ereklyéi sorozat 5. kötetét, és sikerült megszereznem angolul, így nekikezdtem és mivel nem annyira nehéz a nyelvezete, mint képzeltem, így könnyen haladtam vele. És meg kell mondjam, megérte elolvasni, mert nagyon tetszett! Persze voltak dolgok, amik idegesítettek, de ez magasan túlszárnyalja a 4. kötetet, amit első olvasásra nem annyira szerettem, de már megbarátkoztam vele.

A történet: a 4. kötete ott ér véget, hogy Lilith varázslatának köszönhetően Sebastian újjáéledt a halálból és a valamilyen sötét mágiának köszönhetően Jace-t magához kapcsolta, vagyis ha egyik él, akkor a másik is, ha az egyik hal, akkor a másik is. Mindkét fiú eltűnt, és senki sem tudja, merre keresse őket. Eltelik pár hét és akkor a Klávé fel akarja adni a kutatást, de természetesen Clary és barátaik nem adják fel ilyen könnyen. Így titokban elkezdenek Jace megmentésén dolgozni, amihez nem egyebet kell tenniük, mint lepaktálni a Tündérek Királynőjével, aki ugyebár nehéz eset, megidézni démonokat és angyalokat… de semmitől nem riadnak vissza, hogy megmentsék Jace-t… és megtörjék a közte és Sebastian közti varázslatot.

A történetről legyen elég ennyi röviden. Ez tényleg egy nagy jó könyv, tetszett több okból is, amiket mindjárt leírok egyesével, de elsőnek meg kell említenem néhány negatívumot.
1. Most kezdtem megutálni szegény Maia-t és Jordan-t, akiket én teljesen feleslegesnek gondolok ebbe a történetbe, olyan sokat szerepeltek, mintha már maguk is főszereplők lennének.
2. Nem szívlelem szegény Jocely-nt és Luke-t sem, igaz ők keveset szerepeltek, de Clary anyja így is az agyamra ment. Miért nem tudja felfogni, hogy Clary már nem kislány és nem zárhatja be folyton, engednie kell, hogy élje az életét, mert minél jobban vissza akarja fogni, annál jobban lázadni fog.
3. Habár Jace-t magában szeretem, és akkor is mikor Sebastian-nal van, viszont Clary-vel együtt semmi mást nem csináltak csak smároltak, meg nyavalyogtak, meg édelegtek és a végére kezdett belőlük elegem lenni. Komolyan egyre nehezebb őket elviselni, ami azért fura, mert ők lennének a főszereplők, és hát elvileg őket kellene a legjobban kedvelni.

És igen, csak ezt a három negatívumot tudom megemlíteni, mert minden más nagyon tetszett. Természetesen a legjobban Sebastian, akinek az igazi énjét jobban megismerhettünk végre valahára, habár még mindig nem tudunk róla eleget szerintem… több saját szemszögéből megírt jelenetet kellett volna nekiszánni. Sebastian tipikusan az a gonosz karakter, akit annak ellenére, hogy őrült, pszichopata és félelmetes mégis kedvelek, imádom őt. Azokat a jeleneteket szerettem, mikor Clary-vel kettesben voltak és beszélgettek mindenféléről… (egy jelenetet kivéve, de azt nem akarom elSPOILERezni)

Aztán a másik nagy kedvencem Malec (Magnus és Alec) is eleget szerepelt (bár belőlük sosem elég), nagyon aranyosak voltak az elején, és Magnus megint hozta a vicces formáját, bírtam mikor Simon-t mindenféle más névvel illette, mikor még nem jegyezte meg, hogy hívják, és a végén azt hittem leájulok az ágyról mikor olvastam, hogy szakítottak. Jól van, én megértem Magnus-t meg minden, hogy csalódott Alec-ben, meg haragszik rá, de azért kicsit túlreagálta ezt a dolgot és nagyon remélem, hogy az utolsó kötetben megint együtt lesznek, nekik együtt kell lenniük… jobban szurkolok nekik, mint Jace-nek és Clary-nek.
És ami a legfurább most még Simon se idegesített annyira, sőt még élveztem is olvasni a jeleneteit, remélem, végül összejönnek Isabelle-el, nagyon szép pár lennének, és én már az elején úgy tudtam, hogy végül Cassie összehozza őket!

Már alig várom, hogy magyarul megjelenjen, mert azért úgy, mégiscsak jobban lehet élvezni szerintem, mármint ez csak a könyvek esetében van így. (a filmeket és sorozatokat inkább feliratosan preferálom).
Kíváncsi vagyok miről fog szólni a 6. (egyben utolsó) könyv, és bízom abban, hogy Cassie most már tényleg befejezi ezt a sorozatot. Szerény véleményem szerint az első trilógia volt a legjobb, nem kellett volna folytatni a történetet, a folytatásban csak az a jó, hogy még többet kaphatunk Sebastian-ból és Magnus-ból, de ennek ellenére nem sírtam volna, ha nem ír hozzá folytatást. Inkább találjon ki új sztorikat, mint a Pokoli szerkezetek meg a The Dark Artifices (A sötét cselek), ami az újabb árnyvadászos trilógiája lesz, majd az első két sorozat befejezése után. Az biztos, hogy szeretem Cassie könyveit, mind a Végzet ereklyéit, mind a Pokoli szerkezeteket, így tuti, hogy a harmadik sorozatra is kíváncsi leszek.

6. könyv címe: Mennyei Tűz Városa és elvileg 2014.-ben jön ki. Addig még sokat kell várnunk. De ez van!
Ui: a borítón Jace és Clary szerepel, szerintem ez eddig a legszebb borító, remélem a 6.-on Clary és Sebastian lesz!
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/cassandra-clare-city-of-lost-souls
5/5

2012. szept. 8.

William Golding: A Legyek Ura

Szeretem a robinsonád történeteket, és mivel ez egy igen alapműnek számít és még nem olvastam, így gondoltam illene pótolni a lemaradásomat.

Miről szól a történet:
„Egy csapatnyi angol kamasz, akinek repülőgépe lezuhan egy lakatlan szigetre, nekilát, hogy Robinsonként megpróbálja újrateremteni a civilizációt. A fiúk testületeket választanak, törvényeket hoznak, igyekeznek ésszerűen berendezni életüket, ahogyan a brit gyarmatosító szellemet dicsőítő kalandregényekben szokás. A Legyek Urának azonban más a végkifejlete: ezek az alig tizenéves gyerekek fokozatosan elvadulnak, lehámlik róluk a civilizációs máz, és immár nem komiszak, hanem gonoszak, ölni is képesek, és félelmükben csinálnak maguknak istent, aki megfelel démonikus mivoltuknak: a Legyek Urát. Azt teszik, önmaguktól, saját bensőjüktől vezérelve, amit ez a század tett a legszörnyűségesebb időszakaiban.
William Golding, akit 1983-ban életművéért Nobel-díjjal jutalmaztak, regényében korunk alapélményét dramatizálja megrázó lélektani és gondolati hitellel. A Legyek Ura (1954) méltán számít a mai angol irodalom egyik klasszikus alkotásának.” ( Leírás a moly.hu oldalról)

Ez is egy tipikusan olyan könyv, amit szeretek, és így utólag nagyon sajnálom, hogy nem olvastam hamarabb. Miért is tetszik annyira? Hiszen, amint már korábban említettem ez egy robinsonád történet, vagyis egy vagy egy csoport ember egy lakatlan szigetre kerül, és együtt kell boldogulniuk a túlélésért és a megmenekülésért. És itt most nem felnőttekről, hanem alig 12 éves vagy még fiatalabb fiúkról van szó. A történet szépen fel van építve, elsőnek kiemelkednek a fő szereplők, a szószólók, itt van a szőke Ralph, akit mivel ő a legidősebb és a legnagyobb így vezérnek választanak, ezen feladat súlyát ő ekkor még nem fogja fel igazán. Mégis igazi jó vezető, hiszen tudja számukra mi a legfontosabb, tüzet kell gyújtaniuk, hogy a füstöt esetleg észrevegye egy hajó és így megtalálják őket, ezt határozza meg a legfontosabb feladatnak, a tűz ébrentartását. Segítője pedig a kövér, szemüveges fiú lesz, akit egyszerűen Röfinek neveznek el, így az igazi neve sosem derül ki.

Habár Ralph szerintem jó vezető, hiszen tekintélye van, és a többiek hallgatnak rá (legalábbis az elején), azért az okosságok legtöbb esetben nem tőle, hanem Röfitől jönnek, de a kövér fiúnak nincs meg hozzá a jelleme és a bátorsága, hogy ő legyen a vezető, így a „háttérből irányít”, ha mondhatok ilyet. Röfi szerepe amúgy azért is fontos, mert az ő szemüvegének lencséjével csinálnak végül tüzet. Egyéb fontosabb szereplők a fekete hajú Simon, aki mindig ájuldozik és folyton valami baja van, és az ikrek, Sam és Eric, akiket általában együttesen Samseric-nek hívnak, Roger, Maurice és még egyebek, az idősebbeket „nagyobbaknak” nevezik, míg a fiatalabb fiúkat, ha jól emlékszem „apróságoknak”.

És akkor a másik főszereplő (Ralph mellett) természetesen Jack, a vöröses hajú, szeplős fiú, aki végül Ralph természetes ellenfelévé lép elő, és aki már az elejétől megtestesíti azt a vadságot és barbárságot, ami végül mindannyiukra ráragad. Perszer Jack az elején még próbál beilleszkedni, de már akkor is azt hangoztatja, hogy a vadászat a legfontosabb, hiszen csak így juthatnak húshoz és saját csapatával (mindannyian énekkarosok voltak előtte) csak ennek akarnak élni. Jack ekkor még tiszteli Ralph-ot, de persze féltékeny és irigy rá, amiért nem őt választották meg vezetőnek.

Az elején viszonylag jól boldogulnak a gyerekek a lakatlan szigeten (már a körülményekhez képest), de aztán jön az első konfliktus. Egy hajó jár a közelben, de mivel Jack és barátai inkább vadászni mentek ahelyett, hogy a tüzet felügyelték volna, így az kialudt és a hajó nem látta meg őket, nem sikerült megmenekülniük.
És mivel kisgyermekekről van szó, így többen arról kezdenek beszélni, hogy valamiféle szörnyet láttak a szigeten, az „apróságok” félnek tőle, ki akarják deríteni, hogy mi lehet az, és ahogy telik az idő egyre jobban felszínre kerülnek az ellentétek.

Jack egy idő múlva már nem akar Ralph-nak engedelmeskedni, mikor a többiek nem akarják őt leváltani a vezetői posztból, akkor Jack sértetten elrohan, külön tábort alakít magának, és egyre többen tartanak vele, így a fiúk két csapatra oszlanak. Jack-en és követőin elhatalmasodik az állatias ösztön, a barbárság és a vadászat, már nem gyerekek többé, hanem vérszomjas kis állatok, akiknek semmi nem számít már igazán. Kifestik magukat, mint a barbár emberek, kántálnak, táncolnak az Istenhez és csakis a vadászat érdekli őket. A történet csattanóját és a végét nem akarom lelőni, mindenki olvassa el maga, ha felkeltette az érdeklődését.

Ja és a végén a cím magyarázata: a Legyek Ura, az egy levágott disznónak a feje, amit karóra tűztek, hogy ezzel tisztelegjenek a szörny előtt, aki a szigeten van, hogy az nem bántsa őket, és ezt a véres, döglött malacfejet, mindig rengeteg légy vette körbe, így kapta a Legyek Ura nevet az a láthatatlan Istenség, amit maguknak választottak.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/william-golding-a-legyek-ura
5/5

2012. szept. 7.

Cassandra Clare könyvek előzetesei magyar felirattal


Ilyen posztot még nem raktam ki korábban, de gondoltam megörökítem magamnak a kedvenc könyves trailer-eimet néhány gondolattal. 4 könyves trailer-ert hoztam, kettő a Végzet ereklyéihez köthető, kettő meg a Pokoli szerkezetekhez. (Hát igen, ebből látszik, hogy imádom Cassandra Clare könyveit). Ja és igen, ezek angolul vannak sajnos... de gondoltam mivel nem mindenki tud angolul, így aláírom, hogy mit jelentenek a szövegek magyar nyelven, sajnos nem tudom, hogyan kell ráilleszteni a feliratot a videóra, így alá fogom írni.

Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa

Felirat:
- A nevem Jonathan Cristopher Morgenstern.
- Volt egy apám, de meghalt.
- Van egy anyám, de ő halott számomra.
- Van egy öcsém... és őt magamhoz fogom kötni. (varázslattal)
- Van egy húgom... és őt pedig megtanítom arra, hogy szeressen.
- A nevem Jonathan, de mindenki csak Sebastian-nak hív... és fel fogom égetni a világot!

Ez a Végzet ereklyéi sorozat 5. könyve, ami még magyarul nem jelent meg, így nem olvastam, de már nagyon várom (megjegyzem még várhatok jó sokat, de ez van). Ez a legjobb könyves trailer, amit idáig láttam, a zene, a sötét háttér, meg a tökéletes Sebastian mind remek... kell ennél több?

Cassandra Clare: Üvegváros
Felirat:
-Stephanie Meyer idézet: "Kedves Edward és Jacob! Csodállak mindkettőtöket, de a hétvégét Jace-el töltöm."
- Clary Fray különös teremtményeket látott...
-... felbukkani New York városában. Alvilágiakat.
- Boszorkánymestereket.
- Vámpírokat.
- Vérfarkasokat.
- Tündéreket.
- Mikor az Árnyvadászok ősi otthonába utazik...
-... a dolgok...
-... csak...
-... rosszabbra...
-...fordulnak.
- A New York Times bestseller Végzet ereklyéi trilógia befejező részében...
-... vajon ki éli túl a leghalálosabb csatát, amit idáig látott az Árnyvilág?
- Stephanie Meyer idézet: "A Végzet ereklyéi sorozat egy olyan világot fest le, amiben szívesen élnék. Nem szívesen látom, hogy a történetnek vége szakad, de ha ennek meg kell történnie, akkor az Üvegváros a legjobb módja a befejezésnek. Csodálatos!

Ez a Végzet ereklyéi sorozat 3. könyve, és maga a trailer annyira nem jó, hiszen nem élő szereplős, csak képek vannak összevágva meg ilyenek, de mégis a zene, ami alatta fut az nagyon hatásos és hangulatfokozó, meg a képek, ami az Alvilágiakhoz van berakva, mindegyik gyönyörű...:)

Cassandra Clare: Az angyal
Felirat:
- Mindig ugyanolyan. Eleinte semmi, aztán meg valami megmozdul az elmém egyik hátsó zugában... és aztán már benne vagyok valaki másnak a bőrében... és a gondolatai között.
- Tessa Gray Londonba utazott, hogy találkozhasson a bátyjával...
-... és közben egy olyan erőt fedezett fel magában, aminek nem is tudott a létezéséről.
-... és egy világot, aminek nem hitt a létezésében...
-... Ki is pontosan Tessa Gray?
- És kiben bízhat?
- Mindig is elgondolkodtam azon, vajon milyen lesz majd az első csókom. De azt sosem gondoltam, hogy ez a csók ilyen vad és kétségbeesett lesz... és hogy a csóknak szenteltvíz íze lesz... szenteltvíz és véríze.
- A Végzet ereklyéi előtt....
-... ott voltak a Pokoli szerkezetek!

Ez a Pokoli szerkezetek trilógia első kötete, és ez sem annyira jó magában (hiszen a szereplők borzalmasan néznek ki) itt is a zene, a háttér, a hangulat és a könyvből kiragadott két idézet tetszik nagyon. Meg szeretem ezt a könyvet, és már várom, hogy idén ősszel megjelenjen a 2. kötet.

Cassandra Clare: A herceg
Felirat:
- Mikor eltemetsz magadban egy titkot...
-... mert üresség van a szíved mélyén...
-... és azt nem árulod el senkinek...
-... magánnyal...
-... kegyetlenséggel...
-... hazugságokkal...
-... akármivel, amivel rejtve tudod azt tartani...
-... akármivel, amivel biztonságban tudhatod...
-... nem számítván mi az ára...
-... a veszély az...
-... ami miatt már idáig is sokáig rejtve tartottad...
-... és ha az igazság egyszer mégis kiderül...
- A Végzet ereklyéi előtt...
-... az lesz ami összetöri a szíved.
-... ott voltak a Pokoli szerkezetek!

És végezetül a Pokoli szerkezetek 2. kötetének trailer-e, ami elvileg most novemberben jelenik meg magyarul, már nagyon várom. Ez is remek trailer lett, itt legalább szépek a szereplők, és annak ellenére, hogy Will-t a könyvben nem csípem annyira, itt nagyon helyes a fiú, aki őt alakítja, de Jem is jó. És Magnus is megjelenik egy pillanatra.:)
UI: mivel én sem vagyok tévedhetetlen, így ha valaki valami hibát talál a feliratok fordításában, akkor nyugodtan jelezze és kijavítom...:)

Dan Brown: A Da Vinci kód

Ismét egy olyan könyv, amit még évekkel ezelőtt olvastam elsőnek, most pedig ismét kedvem lett előszedni és újraolvasni, így hát megtettem és gondoltam írok róla bejegyzést.

A történetről röviden:
„A tanulmányi úton Párizsban tartózkodó Robert Langdon szimbólumkutatót telefonon riasztják egy késő esti órán. A Louvre idős kurátorát meggyilkolták a múzeumban, és érthetetlen kódot találtak a holtteste mellett. Miközben Langdon és Sophie Neveu, a tehetséges francia titkosírás-szakértő a rejtvény megoldásán dolgozik, elképedten fedezik fel a rejtett utalások nyomát Leonardo da Vinci műveiben – noha ezeket az utalásokat mindenki láthatja, a festő zseniálisan álcázta őket. A hagyományos thrillerregények kliséiből A Da Vinci-kód egyszerre villámgyors, intelligens és többrétegű; részletek sokasága és alapos kutatások hitelesítik. Az első oldalaktól a váratlan és elképesztő végkifejletig Dan Brown bestseller szerző már megint mesterien bonyolítja a történetet.” (Leírás a könyv hátuljáról).

Anno nagyon imádtam ezt a könyvet a sok rejtéllyel, talánnyal és kódfejtéssel én is az egyik főszereplőnek éreztem magam, aki együtt nyomoz és halad előre Roberttel és Sophie-val. A fülszöveg jól leírja miről is szól a történet, így én erre nem szeretnék több szót pazarolni. Legyen csak elég annyi, hogy Dan Brown remek író, fordulatos és csavaros története mindenkit elkápráztat és lenyűgöz. Miközben olvassuk a könyvet, észrevehetjük, hogy mennyi munkát ölhetett bele a kutatásba és a mű megírásába. Minden egyes kis titok, utalás, kód, rejtvény nagyon el lett találva, minden logikusan és értelemszerűen követi egymást… egy pillanatra se lankad az olvasó figyelme, végig izgalmas az egész.

Persze mind tudjuk, hogy az egész nagy titok, ami a könyv végén kiderül (hogy Jézusnak még mindig élnek leszármazottai és hogy ő is csak tulajdonképpen egy egyszerű ember volt) csak egy szépen felépített kitaláció és fikció, mégis olyan hitelesen tárja elénk a kitalált történetet, hogy akár még el is lehetne hinni az egészet.
Nem mintha annyira vallásos ember lennék vagy akár érdekelne a kereszténység története meg ilyenek, de azért fura belegondolni abba, hogy mi lenne az egyházzal, ha a könyv története valóban igaz lenne. Mielőtt azonban mélyebb teológiai elmélkedésbe kezdenék, inkább áttérek a szereplőkre, vagyis inkább a kedvencemre.

Egyetlenegy szereplőt szeretnék kiemelni, ő pedig SILAS! Imádtam őt és minden egyes jelenetet, amiben szerepelt. Tudom, hogy egy negatív karakter és végtére csak egy mellékszereplő, engem mégis nagyon megfogott, együtt éreztem vele a múltja miatt, és azért mert mindenki megveti a kinézete miatt, csodáltam a hűségét a püspök iránt, és végül sajnáltam, amikor mindkettejüket elárulta a könyv „fő gonosza” (csakúgy, mint a főszereplőket is.) Szerettem még a „fő gonoszt” is, de nem akarom lelőni, hogy ki volt az, így nem írom le a nevét.

A lényeg tehát, hogy ez egy csodálatosan megírt krimi, amiben titkok, rejtvények és kódok után kutathatunk, és végül olyan dolgokat fedezhetünk fel, amire nem számítottunk soha sem… akárcsak a főszereplők Robert és Sophie. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/dan-brown-a-da-vinci-kod
5/4

2012. szept. 4.

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Még régen a gimiben ki nem állhattam a kötelező olvasmányokat, rühelltem az összeset, aztán mikor tanulni kezdtünk erről a könyvről, megtetszett a története, így rászántam magam és ÖNKÉNT elolvastam Dosztojevszkij-től a Bűn és bűnhődést. És nagyon megtetszett.
Mivel most nosztalgiázó hangulatban voltam, így újra olvastam és gondoltam erről is írok egy rövidke bejegyzést.

A könyv története:
„A regény hőse Raszkolnyikov, nyomorgó szentpétervári diák úgy érzi, hogy rá nem érvényesek a köznapi erkölcsi törvények, joga van még a gyilkossághoz is. Hideg fővel gondolja végig, hogyan teszi el láb alól Ivanovnát, a kártékony uzsorásasszonyt. Raszkolnyikov úgy véli, hogy a "nem közönséges" (napóleoni típusú) ember joggal követ el bűnt, ha eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Tettét próbának szánja: valóban olyan nagy-e a lelkiereje, olyan éles-e az értelme, megérdemli-e a szabadságot, uralkodásra született-e vagy a közös emberi sorsok rabszolgájának? A végzetes kísérlet nem sikerül: nemcsak a gonosz vénasszonyt, hanem annak együgyűen jóságos húgát is meg kell ölnie, tehát rosszul számított logikai számításból, a feltámadó lelkiismeret furdalása pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy nem Napóleon típusú érzéketlen világhódító. Az író két lehetőséget villant fel Raszkolnyikov előtt: vagy öngyilkos lesz, mint Szvidrigaljov, aki megmérgezte feleségét, vagy a prostituálttá lett Szonya példájára vállalja a szenvedést, a bűnhődést.” (Leírás a könyv hátuljáról)

És hogy miért nagyszerű ez a regény és miért lett rögtön a kedvencem annak ellenére, hogy gimiben még ki nem állhattam a kötelezőket? Erre egyszerű a válasz… hiszen a könyvben nem a cselekmény a lényeg, nem sok minden történik a pár nap alatt, hanem az egésznek a lélektani háttere a fontos. Hiszen itt van nekünk a főszereplő Raszkolnyikov, aki egy eszmében hisz, és annak megfelelően cselekszik, magát is a felsőbbrendű emberek közé sorolja, akik mindenekfölött állnak, így a világon bármit megtehetnek, amit csak akarnak, mindenféle következmény vagy lelkiismeret-furdalás nélkül. Ezen eszméitől vezérelve megöli az uzsorásasszonyt, és azzal nyugtatja magát az elején, hogy megvolt a joga a gyilkosságra, mert az öregasszony mindenkit csak kihasznált, senkinek sem fog hiányozni és ezzel tulajdonképpen jót cselekedett az emberiségnek.

Persze ami könnyen és egyszerűen indul az később rémálommá válik, hiszen ahogy telnek a napok, Raszkolnyikov-on kezd elhatalmasodni a lelkiismeretfurdalás, elsőnek testileg majd lelkileg omlik össze, mardossa a bűntudat és közben ráeszmél, hogy ő mégsem olyan mindenki felett álló ember, akinek végig képzelte magát. Raszkolnyikov összezuhanása, változása és az egész lélektani folyamat gyönyörűen fel van építve és végig van vezetve.

A kedvenc jeleneteim azok voltak, mikor Rogya és a rendőrbíró, Porfirij Petrovics egymással diskurálnak, Rogya ilyenkor mindig azt érzi, hogy a felügyelő tudja, hogy ő volt a gyilkos, a férfi meg direkt játszik vele, rá akarja vezetni, hogy önként vallja be a bűnét. Ez persze Rogyának nehezére esik, hiszen ha bevallja a gyilkosságot, azzal gyakorlatilag elismeri a saját bukott eszméit és azt, hogy ő csak egy normális ember, aki igenis bűnös… és akinek vállalnia kell a bűnhődést, mert csak akkor szabadulhat fel…
Egyéb fontos szereplők vannak itt még, kettőt akarok ezek közül kiemelni, az egyik Szonya, aki Rogya szerelme lesz, bár kissé naivnak és esetlennek gondolom, de mégiscsak ő segít Rogya-nak abban, hogy önvallomást tegyen, és végig kitart a férfi mellett, mindketten megtört és szenvedő karakterek, épp ezért illenek egymáshoz.

A másik meg, aki tetszett az Luzsin, aki Rogya húga, Dunya után kajtat, hogy feleségül vehesse. Az a pasi egy önelégült, iszákos majom, de épp ezért szerettem a kis beszólásait és egoista megjegyzéseit. Tényleg nagyon szeretem ezt a könyvet és időről időre mindig újra elolvasom, mert egyszerűen megunhatatlan.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/fjodor-mihajlovics-dosztojevszkij-bun-es-bunhodes
5/5*
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...