A sötét lovag (Batman 2.)

A Batman 2 része egyértelműen Jokerre koncentrál. Batman legfőbb és legrégibb ellensége jelenik meg a színen, hogy megláthassuk hogyan alakulhatott ki a köztük lévő hosszú harc. Joker és Batman közti ellentét sokkal másabb itt, mint a korábbi filmes és az eredeti verziókban. A filmnek egyértelműen Joker karaktere a csúcspontja. Olyan jól megalkották eredeti karakterét meghagyva, de mégis kicsit másnak ábrázolva. Ez a Joker egy őrült, nincsenek ép magyarázatok a tetteire, hacsak nem az, hogy mindig borsot törjön Batman orra alá. Poénos és nevetséges, vagy vele nevetünk vagy rajta. Igazi gonosz olyan, akit a képregények világába teremtettek. Heath Ledger ráadásul kitűnő választás volt, nagyon hitelesen alakítja a bomlott elméjű gonosztevőt.

A másik gonosz, aki feltűnik a Két-Arc. A korábban tiszteletreméltó, bűnözők ellen harcoló Harvey Dent ügyész, Jokernek köszönhetően balesetet szenved és arcának fele a felismerhetetlenségig megég. Rachel elvesztése miatti bánat és a gyűlölet előhozza belőle a szunnyadó gonoszt és maga is bűnözővé és gyilkossá válik. Ebben a filmben megalkotott Két- Arc nem lett annyira szimpatikus, szinte semmi köze nincs ahhoz ami az eredeti képregényekben történt vele. Túl keveset szerepel és olyan ellenszenves lett a karaktere. A korábbi Batman feldolgozásban egy sokkal szimpatikusabb Harvey Dent jelenik meg számomra. ( A korábbi Batman filmek 3. részében jelenik meg)

Rachel karakterének nem tett jót a színésznőváltás, nem tudom mi lett Katie Holmes-al de Maggie Gyllenhall nem volt jó választás. Így a legjobb ami történhetett, hogy Rachel már ebben a részben meghalt, bár nem tudom akkor milyen szerelmi szál lesz a következő filmben??
A filmben több olyan pillanat is van mikor azt hihetjük már minden szép és jó lesz de akkor megfordul a kocka és Joker nem engedi, hogy unatkozzunk. Nem adja fel egykönnyen a harcot és mindig cseles fordulatokat hoz a történetben, hogy Batman rájöhessen egyáltalán nem olyan könnyű ellenfél, mint korábban hitte róla.
Ezt a filmet látni kell, és aki még nem tette meg az minél hamarabb pótolja be. Ez az eddigi legjobb képregény adaptáció film!
Film trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=TrOYN6OSa38
10/10

Batman: Kezdődik

Meg kell mondjam az összes képregény hős közül nekem Batman a legszimpatikusabb. Nem mindig volt ez így, korábban Pókember volt a kedvencem, de ahogy rávettem magam arra, hogy megnézzem Christopher Nolan Batman adaptációjának két részét egyből átvette az első helyet.

Most A Batman: Kezdődik című filmről szeretnék írni.

Ez film olyan jól meg van csinálva, hogy azt csak szeretni lehet. Olyan szépen építi fel és meséli el Bruce Wayne történetét, olyan gondosan ügyel minden apró részletre, hogy szinte hibát nem lehet benne találni. Már az elején részletesen megismerhetjük Bruce gyerekkorát, a szülei halála után, a bűnözők iránti gyűlölete a világ végére üldözi, ahol az Árnyak Ligájának tagjai közt végre túlléphet fájdalmán és itt tesz szert arra a lelki és testi erőre mely később nagy hasznára lesz a gonosz elleni harcban. Ez a szervezet fő célként küzd a gonoszság ellen és új célpontjuk, hogy elpusztíthassák a sötétség melegágyát, Gotham City városát, ami egyben Bruce szülőváros is.

Így visszatér, hogy bebizonyítsa a világnak Gotham város nem reménytelen és van még okuk arra, hogy bízzanak abban egyszer ki lehet onnan söpörni a sok bűnözőt. Gondosan és aprólékosan hozza létre Batman-t, megtervezi a ruháját és maszkját, saját személyiségét a gazdag ficsúr álarca mögé rejti, hogy titkos inkognitójára senki se gyanakodhasson.

Nincsen elkapkodva semmi sem. Mindent láthatunk, hogyan jön létre. Saját maga készíti a felszerelését, a maszkját és egyenruháját. Ebben a filmben nem úgy van, hogy hip-hop a semmiből szerez egy ruhát és az a ruha mindig szép és tiszta, minden harc után sértetlen. ( Mint pl. a Pókemberben). Bruce milliomos ezáltal minden feltétel adott, hogy sok és hasznos felszerelést készítessen magának.

Hogy őszinte legyek az első egy óra azért annyira nem izgalmas. Hosszasan le van írva Bruce múltja, szülei halála és eztán a lelki gondjai, közben folyik a „kiképzése” fent az ázsiai hegyekben a mestere segítségével. Ez az egy óra olyan lelkizős és aztán indul be a nagy akció. Ebben a filmben az ellenfelei a betegein kísérletező, félelmeiket vizsgáló doktor az úgynevezett „Madárijesztő” és az Árnyak Ligája, akik megpróbálják akkor is elpusztítani Gotham városát annak már mérhetetlen gonoszságára hivatkozva. Persze Batman ezt nem hagyhatja annyiban és felveszi a harcot ellenük, melyben társai lesznek a becsületes rendőr, Jim Gordon és gyerekkori barátja, a fiatal ügyvédnő Rachel Dawes…

Ez egy jó film és a képregény adaptációk közül az egyik legjobb. Ezt csak a Batman 2. része múlhatja felül. ( A sötét lovag)
Film trailer:

http://www.youtube.com/watch?v=eILWtra6AcU
10/10

A kárhozottak királynője (film)

Be kell vallanom ez a film nem igen nyűgözött le. Nem olvastam a könyvet, de ahogy hallottam nagyon sok mindenben nem hasonlít rá. Még ha csak ez volna a baj!

Röviden a történet: Lestat mindannyiunk kedvenc vámpírja a modern világ és rockzene hatására feléled álmából és elhatározza, hogy egy zenekar élére állva belőle is rock sztár lesz. Egyre több titkot árul el a vámpírok világáról és társai végezni akarnak vele, az emberek pedig felfigyelnek rá és már nem maradhat előttük rejtve. Zenéjével feléleszti a vámpírok ős öreg királynőjét, Akasha-t akinek célja az, hogy a világot a saját uralma alá vonja. Lestat-nak ellent kell állnia a nő csábításának, miközben feltűnik a színen, régi barátja, Marius és egy fiatal kutató Jessie is érdeklődni kezd utána és a vámpírok sötét világa után.

Mi a problémám ezzel a filmmel? Hogy minden el lett rontva, amit csak lehetett… először is: ezt a filmet a 2. és a 3. könyvből gyúrták össze. Mindkettőből vettek egy kicsit, kihagytak részeket és a végeredmény már korántsem hasonlított az írónő által megteremtett világra és cselekményre. Lestat-nak és Jessie-nek eredetileg semmi köze nincs egymáshoz, Lestat teremtője nem Marius volt, hanem Magnus, aki önként lépett a tűzbe a férfi megteremtése után. Marius a két ős öreg vámpír őrzője, akivel Lestat jóval a vámpírrá „születése” után találkozik. Mindent összekavartak és leegyszerűsítették az egész történetet.

Nincsen igazából megmagyarázva, hogy Lestat miért árul el a rockzenén keresztül annyi titkot a vámpírokról. A filmből úgy tűnik, mert magányos és véget akar vetni unalmas életének… nekem legalábbis ez jött le. A könyvben ez is le van írva, a világhírnéven keresztül akar ismét rátalálni régi barátaira, akiknek nyomát vesztette, nem akar ő meghalni, csak azt szeretné, hogy ismerősei visszatérjenek hozzá. Így hívja fel magára a figyelmet. És még ha a történetet el tudnánk fogadni valahogy, akkor már csak a színészekkel lehetne problémánk. Semmi bajom Stuart Townsend-el, de nem Lestat szerepére való, még arra se vették a fáradtságot, hogy legalább a könyvben leírt Lestat külsőt formáljanak neki. Marius se épp úgy nézi ki, David-ről nem is beszélve.

Az Interjú a vámpírral sikere után, megpróbáltak még egy bőrt lehúzni erről a sztoriról, de ez nagyon nem jött össze. Tom Cruise Lestat-ját senki nem tudná felülmúlni, jól tette, hogy nem vállalta itt el a szerepet, mikor ez a film nagy bukásra volt ítélve. Még az se segített a hírverésnek, hogy az Akasha-t alakító színésznő a forgatás után balesetben életét vesztette.
Erről ennyit. Erre a filmre nem éri meg az időnket pazarolni, ha már olyan filmet akartok nézni melyben Lestat szerepel, akkor válasszátok az Interjú a vámpírral-t. És ha annak a végére fogtok érni, akkor legalább nem fogtok csalódni.

Film trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=LwDxE_-gV9g
10/5

Anne Rice: Lestat a vámpír (Vámpírkrónikák 2.)

 Anne Rice Vámpírkrónikák sorozatának 2. kötetében közelebbről is megismerkedhetünk Lestat-tal. Végig követhetjük vámpírrá válásának körülményeit és azokat az eseményeket melyeknek nagy hatása volt sötét életének kezdetére. Hogyan tudta elfogadni, hogy vámpír lett belőle, miért döntött úgy, hogy társat teremt magának és láthatjuk, ahogy megismerkedik a két öreg vámpírral, Armand-al és Marius-al.

Aki elolvassa ezt a könyvet, annak egyből kedvencévé válik Lestat, akit az 1. kötetben Louis olyan gonosznak festett le. Megtudjuk milyen események vezettek ahhoz, hogy később olyan érzéketlenné és gonosszá vált, a vámpírok létezésének őstörténetéről pedig kezd lehullani a lepel.

Igaz, hogy nem olvastam el az egész Vámpírkrónikák sorozatot, az 1. (Interjú a vámpírral) csak filmen láttam, a 2. (Lestat, a vámpír) könyvet elolvastam, a 3. (Kárhozottak királynője) szintén csak a filmet láttam. Ennek ellenére úgy hiszem Anne Rice által megteremtett sötét világ mutatja be legjobban és leghitelesebben a vámpírok életét.

Ez a könyv nagyon tetszett és bele tudtam magam élni abba a sötét világba, melybe nekik kell boldogulniuk.
Lestat lett a kedvenc vámpírom. Messze túlszárnyalja a mostani Edward (Twilight saga) őrületet. Lestat igazi vámpír és sorsának valódi problémáival kell megküzdenie, itt nem a halandó és vámpír szerelem a lényeg, és ezek a vámpírok megőrizték régi hagyományaikat, nem léphetnek a napra, nem vegetálnak állatvéren, igazi élőhalottak kik nem képesek emberi cselekvésekre. Ezek ellenére nem kegyetlen gyilkosok, vannak érzéseik és létük ezernyi kérdésével, társaik szeretetével és gyűlöletével kell megbirkózniuk. Lestat-ot csak szeretni lehet, igazi sötét hős, ki néha rossz dolgokat visz véghez, de ennek ellenére van benne valami, amiért senki nem tud neki ellenállni.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet és a sorozat többi kötetét is. Magam is minél hamarabb próbálom elolvasni őket. A két filmről is írok majd véleményt. Olvassátok csak őket, mert ezekben a könyvekben igaz nem találtok Edward és Bella szerelmi szenvedéseket, ehelyett valami sokkal többet. Itt igazi vámpírokat találtok, és létük valósabb problémáit ismerhetitek meg. Néha gonoszak és könyörtelenek, de legtöbbször nagyon szeretnivalók… és ahogy már említettem, Lestat köztük a legimádnivalóbb!
5/5*

Philippa Gregory: A szűz királynő szeretője (Tudor korszak 4.)

Philippa Gregory Tudor sorozatának negyedik kötetében tovább lépünk az időben. Erzsébet átveszi apja örökségét és a hosszú várakozás után végre Anglia királynéjává koronázzák. Régi gyerekkori barátja Robert azonnal siet hozzá az udvarba, hogy kihasználva ismeretségüket és a fiatal királynő vonzódását iránta, visszaszerezze a Dudley család korábban elvesztett vagyonát és dicsőségét. Feleségét, Amy Robsart-ot hátrahagyva és kevésbé figyelembe véve, a királynővel egyre közelebbi kapcsolatba kerülnek. Ahogy telik az idő Robert egyre nagyobb célt tűz ki maga elé. El akar válni szerető és hű feleségétől, hogy elvehesse Erzsébetet és ezáltal Anglia királyává válhasson.

Be kell vallanom az első három könyvhöz képest ez nem annyira ragadott magával. Az tetszett, hogy végre Erzsébet lett az egyik főszereplő és jobban megismerhettük, meg már az előző kötetből megszeretett Robert Dudley életét tovább nyomon követhetjük, de valamiért a történet lassú és vontatott. Nem történik semmi izgalmas esemény, csak a szerelmesek hosszú vívódását láthatjuk.

Számomra Erzsébet karaktere túl negatív lett csakúgy, mint az anyjáé korábban. ( Boleyn Anna). Mindig úgy képzeltem el, mint egy hihetetlenül magabiztos, erőskezű és akaratos uralkodót, akit férfi sosem befolyásolhatna. Ezzel szemben a könyvben lévő királynő túlontúl befolyásolható, csak a vágyai vezérlik, egyedül semmilyen döntést nem tud meghozni és teljesen bizonytalan a dolgaiban. Robert úgy irányítja szegény lányt, mint valami pincsikutyát. És még ahhoz sincs bátorsága, hogy nyíltan a tudtára adja a férfinak, hogy sohasem veheti el tőle a hatalmat…

A másik fontos női szereplő, Amy Dudley. Őt kellene sajnálnom, hisz a férje jól elbánik vele, de valamiért ez nem megy. Amy élete sivár és semmi nem hozza lázba, csak ha maga mellett tudhatja az olyannyira szeretett Robert-et. Mindig rá vár, nélküle tiszta unalom minden egyes nap az életében. Nem bírja felfogni, hogy teljesen különböznek egymástól és házasságuk már kezdettől fogva halálra ítéltetett.

A harmadik főszereplő, pedig „A szűz királynő szeretője” azaz Robert Dudley. Szeretem ezt a karaktert és jól meg van írva a jelleme, tipikus férfi. Csak a hatalom érdekli, csak azért harcol, hogy király lehessen. Szinte az egész ország meggyűlöli azért, amit a királynővel csinál, mindenhol vannak ellenségei. Nem foglalkozik velük, azt hiszi, neki semmi nem árthat, míg Erzsébet szereti őt. És a támadás pont onnan jön, ahonnan nem várná, pont az árulja el a végén, akire nem számított, így a kezdeti sikerek után, ismét a mélybe taszítják, hogy feladja a nagyravágyó terveit örökre…

Végülis ez a könyv szintén olvasható, de nem a legjobb a többi közül.
Kíváncsian várom, hogy Gregory Tudor sorozatának maradék két könyvét is lefordítsák magyarra. ( Constant Princess, The Other Queen)
5/4

Philippa Gregory: A királynő bolondja (Tudor korszak 3.)

Azzal kezdeném, hogy ennek a könyvnek a legjobb a borítója. Ez a zöld ruha egyszerűen csodálatos!

Áttérve a könyv tartalmára: folytatódik a Tudor dinasztia élete, VIII. Henrik gyermekei jelennek meg. Kaphatunk egy kis ízelítőt a fiatal Edward királyról, majd többet tudhatunk meg Máriáról, ki öccsét követi a trónon, és végül megismerhetjük Erzsébetet is.

A könyv annyiban más az előző kettőhöz képest, hogy egy kívülálló szemszögéből láthatjuk az eseményeket.

A főszereplő Hannah Verde, egy fiatal zsidó lány ki apjával menekült át Angliába Spanyolországból, miután az inkvizíció máglyára küldte az édesanyját eretnekségért. Új életet akarnak kezdeni. Hannah meg tudja mondani a jövő titkait és ezért lesz értékes mindenki számára. Már az első napokban egy végzetes személlyel találkozik. A fiatal, jóképű, nemesi származású Robert Dudley teljesen elbűvöli őt, gyermeki rajongása és éretlen szerelme miatt a hűbéresévé válik.

Kémkedni küldik Mária hercegnő után, de miután a gyermekkirály meghal, és Mária harcba száll az őt megillető trónért, Hannah lassan megszereti, és tisztelni kezdi az új királynőt. A Dudley család elbukott, de még mindig hűséges akar maradni Roberthez, a királynőt is akarja szolgálni, és ahogy megismeri a fiatal, öntelt és cserfes Erzsébetet őt is hamar megszereti. A végén már azt sem tudja, kihez legyen hűséges… Végül saját sorsa beteljesedni látszik. Amint felnőtt nővé érik, rájön ki az igaz szerelme és végre megtalálja azt az utat, melyen haladnia kell… melyre gyermekként még egyáltalán nem akart tévedni…

Sokan azt mondják ez a könyv nem annyira jó, mert nem közvetlen közelből mesélik el a történetet és nem ismerhetjük meg az igazi miérteket. Ebben van valami igazság, de nekem valamiért nagyon tetszett ez a könyv. Hannah személye és jelleme néhány helyen ellentmondásos, ki tud szeretni ennyi különféle embert és ugyanakkor hűséges maradni mindegyikhez? Ugyanakkor mégis érdekes és szívhez szorító a lány élete, hogy próbál szabadulni az anyja halálának emlékétől, más akar lenni, mint a korabeli nők, harcol a sorsa ellen. Mindenki követ el hibákat és még csak gyerek, még szép hogy nem tud igazán senkihez se teljesen lojális lenni…

Mária az édesanyját juttatja az eszébe, Erzsébetre felnéz és olyan magabiztos és öntudatos nővé szeretne válni amilyen ő, Robert Dudley-ba meg egyszerűen melyik nő ne zúgott volna bele halálosan?
Természetes, hogy Dudley a másik kedvenc szereplőm. Ez a férfi olyan, hogy bármelyik nő szívesen adná oda magát neki, nem lehet ellenállni a sármjának, pedig nagyon is ismerjük azt, milyen ember valójában. Tudjuk, hogy képtelen a hűségre, az igazi szerelemre és arra, hogy ne használja ki az érte rajongó gyengébbik nemet. Mégis érdekes az élete, ahogy a csillogás után a bukás következik, és ahogy Gregory következő könyvében újra a magasba szárnyal, hogy onnan még nagyobbat zuhanhasson.
Összességében ez is remek könyv. Bár szerintem az egész Tudor sorozat lenyűgöző!
5/4

Philippa Gregory: A Boleyn örökség (Tudor korszak 2.)

Ebben a könyvben három nő szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ismét a Tudor kori Angliában járunk, a nagyhatalmú és időközben szörnyeteggé vált VIII. Henrik udvarában. 4. és 5. feleségét ismerhetjük meg, a német Klevei Annát és az alig 16 éves Howard Katalint, a harmadik narrátor, Jane Boleyn kinek tanúvallomása juttatta vérpadra férjét, George-t és sógornőjét, Boleyn Anna királynét.

Három különböző nő jelenik meg, mindegyik más jellemmel és más sorssal, de a végzetüket egyik se tudja elkerülni.
Klevei Anna okos, komoly és egyetlen célja, hogy jó királyné és jó felesége legyen a királynak, próbál alkalmazkodni ehhez a számára olyannyira más országhoz, és ahhoz, hogy megfeleljen a szeszélyes Henrik kegyeinek. Hamar kudarcot vall, a király elválik tőle és attól a perctől kezdve minden nap félelemben él, vajon mikor változtatja meg a király a véleményét és veszejti el őt is, mint előző három feleségét…

Howard Katalin nem más, mint egy kislány, csak a külseje, a férfiak figyelme és a szép holmik érdeklik. Neveltetése nincs meg hozzá, de hamarosan királyné válik belőle. Henrik hamar beleszeret és feleségül veszi őt. Csakhogy számára egyre nehezebb lesz ez az élet, ahogy eljön az első igazi szerelme, nem tud ellenállni a csábításnak. A király pedig nem tűri el, ha felszarvazzák…

Jane Boleyn férje halála óta csak arra vár, hogy visszatérhessen az udvarba és, hogy megkapja a nagyon áhított örökségét. Norfolk hercegének parancsára az új királynék szolgálatába kerül, hogy kémkedhessen a családja érdekeinek. Időközben kísérti a múltja, nem tud szabadulni George és Anna emlékétől. De nem lehet kétszer akkor szerencséje. Másodszor már nem menekülhet meg, együtt bukik a tinédzser királynővel…

Számomra mind a három szál érdekes volt, hisz annyira más embereket mutat be. Megszerettem és együtt éreztem a fiatal Katalinnal, hisz számára olyan művelt, okos és kifinomult emberek közé került, ahol nem állhatta meg a helyét. Nem tudta, hogyan kellene jó királynőnek lennie és szerintem nem érdekelte ez a dolog. Csak magát szerette igazán, gyermekien önző volt, szeretnivaló. Természetes, hogy nem az öregedő, kopaszodó és vén férjébe szeret bele, hanem egy vele egykorú és jóképű férfiba.
Itt is megjelenik az előző részben megismert Norfolk hercege, Thomas Howard. Nem csalódtam benne, hozta a rideg formáját. Igazi negatív karakter, aki olyan jól ki van találva, hogy azt már csodálni kell.
Összességében ezt a könyvet is lehet szeretni, de „A másik Boleyn lányt” nem múlhatja felül.
5/5

Philippa Gregory: A másik Boleyn lány (Tudor korszak 1.)

Egyik kedvencem könyvem. Legelőször régebben olvastam, már akkor megtetszett, de csak később mélyedtem bele jobban a Tudor dinasztia életébe.
A könyv az angol történelem egyik legizgalmasabb korszakát mutatja be, VIII. Henrik uralkodásának azt részét, melyben kezdetét veszi a hosszú válási huza-vona első feleségétől Aragóniai Katalintól, hogy elvehesse a " gyönyörű és becsvágyó" Boleyn Annát, így jellemzi őt maga az írónő is. Egyet kell értenem vele.

A történet összefoglalva röviden:
Ahogy a cím is mutatja a főszereplő nem a méltán híres királynője Angliának, hanem az ő húga, a kevésbé fontos, a háttérbe szoruló Mary Boleyn. Az ő szemszögéből láthatjuk a történetet.
Csak 14 éves mikor a király szeretője lesz. Hamar elbűböli őt a fiatal, jóképű lovagkirály, VIII. Henriket is hamar elbűvöli az ártatlan lány szépsége. A Boleyn család persze örül annak a sok kegynek és vagyonnak melyre akkor tesznek szert mikor a lány a király szeretője lesz.
De a király hamar ráun Mary-re, valami többet keres, és akkor lép színre Anna. Henrik belehabarodik a lányba, de Anna nem adja könyen magát, ő nem lesz szajha, csak akkor hajlandó akármire is ha a király feleségül veszi. És akkor veszi kezdetét a történelemből is jól ismert történet. Mary szemszögéből láthatjuk Anna királynő felemelkedését és bukását, közben pedig megtalálja saját útját is a helyes, jóképű ámbár szegény sorból származó kalandor férfi, William Stafford mellett.

Nagyon jó ez a könyv és imádom Gregory stílusát. Jól megragadja a kor hangulatát, pontos képet ad az akkor történtekről. Kedvenc szereplőm természetesen Anna. Az egész könyv számára készült, betölti az oldalakat, és minden róla szól, senki nem tud szabadulni a hatása alól. Habár szerintem túl negatív lett a karaktere. Valahogy nem tudom elhinni, hogy ez a nő ilyen számító és ilyen rideg lett volna, az írőnő úgy mutatja be, hogy Anna csak magával tudott törődni, önön szépségének látványa nyugtatta csak meg, hatalma csúcsán már mindenkitől elfordult, kihasználta a testvérét, és Henriket se szerette igazán.

Másik kedvenc szereplőm a " kedves" nagybácsi, Norfolk hercege. Ennél komorabb és számítóbb embert még nem láttam. Csak a család előrejutásáért harcolt, nem érdekelték a női sorsok. Több lányt vetett a király szeme elé és egy se került el onnan épségben. Mary nehezen élte csak túl, nagy szenvedések árán és csak azért mert a nyugodt, békés vidéki életet választotta az udvari intrikák ellen, Anna és későbbi unokatestvérük Howard Katalin fejét vesztette, szerető lett még egy kuzinból is( Madge Shelton). Ez a férfi csak magával és a vagyonával törődik, csak erre tud vigyázni és semmi más nem hozza lázba. Kegyetlen és szinte már gonosz is. De lehet éppen ezért ragadott magával...
Most ennyit erről, ha később eszembe jut még valami talán kiegészítem.
5/5*