Becca Fitzpatrick: Crescendo (Csitt, csitt 2.)

A Twilight közben kellett egy kis szünet (mert már nem bírtam idegekkel) így gondoltam elolvasom az utolsó rész előtt a nála rövidebb Crescendo-t Becca Fitzpatrick-tól. A Csitt, csitt tetszett úgy nagyjából, na nem azt mondom, hogy tökéletes volt, de azért mégis kíváncsi voltam a folytatásra. Egy az első részhez hasonló könyvet vártam, és szerettem volna még többet megtudni Folt-ról... hát nem ezt kaptam... nagyon nem.

A történet:
"Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása.
Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz – azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben?"

Nos... hát ez a könyv se tetszett annyira, mint amennyire szerettem volna. Elsőnek is... Nora hozta a szokásos formáját... megint hülyén és libásan reagált le egyes dolgokat. Ja és az agyamra ment, mikor magában arról elmélkedett, hogy az arkangyalok vajon még a telefonbeszélgetéseket is lehallgatják-e... könyörgöm Nora... ők arkangyalok... miért kellene a telefonbeszélgetéseket lehallgatniuk, mikor anélkül is tudnak mindenkiről mindent... mivel ők ANGYALOK ÉS EZÉRT GONDOLOM VANNAK ILYEN KÉPESSÉGEIK!

Aztán meg Fitzpatrick behozta a szokásos elemet, amit mindig elsütnek az írók, mikor összehoznak egy párt és nem tudnak már mit kezdeni velük. Mondvacsinált indokok miatt Nora és Folt szakítanak és Folt eltűnik... tök keveset szerepelt ebben a könyvben és semmi plusz dolgot nem tudhattunk meg róla... max annyit, hogy mi az igazi neve (Jev, hát ez is elég béna). Erről jut eszembe, miért nem tudnak a mai írók boldog, minden problémától mentes párkapcsolatban lévő párokról írni? Miért kell őket folyton szétszedni holmi hülye félreértések és magyarázatok miatt?

Aztán kapunk egy fontos új szereplőt, Scott-ot, akit persze Nora anyja egyből össze akar hozni a lánnyal, annak ellenére, hogy az akkor még Folt-tal van együtt. Hát ez megint nagyon életszerű volt... Nora anyja "véletlenül" pont meghívja Scott-ot vacsorára, hogy Nora és a fiú megint összemelegedjenek, (merthát ha kisgyerek korukban barátok voltak, de azóta eltelt nem tudom hány év és azóta nem is beszéltek, az biztos azt jelenti, hogy megint újra jó barátok lesznek...) Nora helyében én szépen kiosztottam volna anyámat, ha beleszól a magánéletembe és biztos nem kezdtem volna el jópofizni a vacsorán, hanem tojtam volna az egészre. Már kedztem azt hinni, hogy megint egy béna szerelmi háromszög lesz kialakulóban, de szerencsére nem így történt... Nora csak azért kezdett Scott-al, hogy Folt-ot féltékennyé tegye, és habár ezt máskor önző cselekedetnek tituláltam volna, de most mégsem gondolom annak, hiszen Scott sem szerelmes a lányba, ő is csak szórakozni akart, így végülis mindketten kihasználták egymást... (na jó, ez se annyira szép, de mégis jobban tolerálom, mint a Bella és Jacob esetet).

Akkor végre kiderült, hogy Marcie miért utálja ennyire Nora-t, amit én hülyeségnek tartok. Most miért zavarja őt annyira, ha az apja és Nora anyja együtt vannak? Nem értem hol itt a probléma... vagy talán én nem vettem észre valami mást is emellett? Ja és a kedvenc jelzőm a könyvben.... nem emékszem már, hogy az első kötetben is volt e ilyen leírása Marcie hajának... de itt azt a jelzőt olvastam, hogy "eperszőke". Milyen az az eperszőke? Nem vagyok jártas a hajfestésben, de ha valaki tud nekem küldeni egy "eperszőke" színmintát, annak nagyon megköszönném. (Mivel nem tudtam máshogy elképzelni, így Marcie haját rózsaszínűnek képzeltem olvasás közben... :) Igazából a könyv nagy része arról szól, hogy Nora és Folt szakítottak, Folt eltűnik, csak ritkán jelenik meg, de akkor is már Marcie-al van, vagyis Nora ezt szűri le az egészből, így Nora meg Scott-tal akarja Folt-ot féltékennyé tenni, meg folyton magában szenved, hogy mennyire szereti az ő angyalát, és hogy Folt miért nem szereti viszont.

Meg persze van egy kis rejtély... aminek két része volt. Az egyiket egyből kitaláltam, hogy ki is lehet az a Fekete Kéz, viszont a másikat, hogy ki szórakozik szegény Nora-val, ki jár utána meg ilyenek... lehet én nem figyeltem eléggé és másnak nagyon nyilvánvaló volt, de nekem nem esett le egészen addig, amíg a végén ki nem derült... Így utólag már nem értem miért nem jöttem rá az elején, hisz annyira nyilvánvaló.
Tudom, hogy sok negatívumot írtam le és hogy szinte csak fikáztam a könyvet, de valamiért mégse volt olyan rossz. Folt még mindig kedvenc, és továbbra is bírtam (abban a kevéske részben ahol szerepelt). És a könyv vége... hát... nem azt mondom, hogy ez a legjobb cliffhanger, amit valaha olvastam, de azért felkeltette az érdeklődésem, hogy vajon miről fog szólni a folytatás... meg ami kiderült Nora-ról és az "apjáról" meg minden... még jó, hogy nemrég jelent meg magyarul a 3. kötet, melynek címe Silence... van egy olyan érzésem, hogy hamarosan azt is olvasni fogom.

Látok potenciált ebben az angyalos történetben és szeretném ha a következő könyv legalább hozná az első színvonalát (vagy még annál is többet). Röviden ennyit szerettem volna.
Ui: Szép ez a borító, érdekes ez a szürke háttér, meg a villám, meg az elejtett toll, ami lehullik Nora kezéből... de mégis jobban tetszett az első kötet borítója, amin Folt szerepel, ahogy éppen alábukik a mennyből.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/becca-fitzpatrick-crescendo
5/4