Bár Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) és Peeta Mellark (Josh Hutcherson) megnyerték az Éhezők Viadalának 74. évi versenyét, szenvedéseik még korántsem értek véget. Győzelmük ugyanis nem jelenti azt, hogy biztonságban visszatérhetnek szeretett otthonukba, részt kell venniük a Győzelmi Körúton, végig kell látogatniuk az összes körzetet Panemben. Közeledik azonban a 75. Éhezők Viadala, Snow elnök (Donald Sutherland) pedig új szabályt hoz az esemény tiszteletére: idén az eddigi győztesek közül választanak harcosokat, hogy összemérjék erejüket egy mindent eldöntő és az Éhezők Viadalához méltó küzdelem során. Az új aréna pedig temérdek kellemetlen meglepetést tartogat a kiválasztottaknak. (Forrás: port.hu)
Azt hiszem nekem örökkön-örökké Az Éhezők Viadala trilógia marad a No. 1., kedvenc disztópiás könyvem, talán mert ezt olvastam legelőször ebben a témában, és a kezdetektől nagyon imádom. Persze sok más disztópiát olvastam utána, hiszen Az Éhezők Viadala óta csak úgy ontják magukból az írók az újabb ilyen jellegű könyveket, és sokat megszerettem (pl. Tiszták, Az útvesztő vagy a Részben ember), de nekem akkor is Az Éhezők Viadala marad a kedvenc. És ezt azért kellett ennyire kihangsúlyoznom így az elején, hogy tudjátok mennyire vártam a 2. filmet, hogy mennyire örültem, hogy végre péntek este megnézhettem a moziban, és hogy a film egyszerűen tökéletes lett.
Próbálok én kritikus lenni, de ha a kedvenceimről van szó, akkor akármennyi hiba van az adott filmben (vagy könyvben/sorozatban), akkor nekem oly mindegy, hisz akkor is nézni/folytatni fogom, és ódákat zengeni róla. A Futótűz véleményem szerint ezerszer jobb lett, mint az első film, nem tudom ennek mi lehet az oka, de itt azonnal imádtam a filmet, míg az első részt csak második, harmadik nézésre szerettem meg. A történetet mindenki ismeri, aki meg nem, az olvassa el a könyveket, vagy nézze meg a filmet, erről most nem szeretnék írni. Azt szeretném röviden és lényegretörően megfogalmazni, hogy miért imádtam ennyire a Futótűzt.
Az Éhezők Viadala filmek sikere sok dolognak köszönhető. Egyrészt annak ellenére, hogy egy ifjúsági regény, mégis igen komoly témákat feszeget, szerencsére nem a szerelmi nyáladzáson van a fő hangsúly, társadalomkritikai problémákat mutat be, egy erős és igen karakteres női főhős szemén keresztül láthatjuk és ismerhetjük meg a világot, és közben egy izgalmas és felettébb kalandos történet bontakozik ki a szemünk előtt. Nekem a 2. könyv volt a kedvencem a trilógiából, így ezért még jobban vártam a filmet. Nem csalódtam egy cseppet sem. A filmet mondhatni két részre lehet osztani. Az első felében láthatjuk milyen élete lett Katnissnak a győzelme után, hogy még mindig poszt-traumatikus stresszben szenved az arénában átélt borzalmak miatt, a sok rossz dolog még mindig kísérti, vagyis az élete egyáltalán nem lett tökéletes. Peetaval még mindig a szerelmeseket kell játszaniuk a kamerák előtt, és ez talán életük végéig így lesz. A Győzelmi Körút se alakul fényesen, és közben egyre nyilvánvalóbb, hogy Panemben lázadás készülődik. Az emberek nem tűrik tovább az elnyomást. Aztán a film másik fele pedig a Nagy Mészárlás, hiszen a 75. Éhezők Viadalán a korábbi győztesek közül kerülnek ki a bajnokok, így Katniss és Peeta ismét egy vérre menő, kemény játékban találják magukat, persze ez most egészen más lesz, mint a tavalyi...
A film első fele tehát kissé lassabb folyású, inkább az érzelmeken, és a megható pillanatokon van a hangsúly, a karakterek fejlődését és küzdését láthatjuk. A második fele sokkal izgalmasabb és eseménydúsabb, és ennek pont így kellett lennie, így mindenki megkaphatta, amit szeret egy filmben. Nekem egyetlenegy fenntartásom van az elejével. Mégpedig a rengeteg csókolózás. Katniss kissé idióta tinilánykának tűnt, hiszen a film elején vagy százszor lesmárolta Galet, majd Peetat, aminek semmi értelmét nem láttam. Így az 5. értelmetlen csókolástól már hangosan sóhajtozni kezdtem a moziban. Ez engem zavart, főleg mert semmi értelmét nem láttam. Az Aréna viszont csodaszép volt és ezt a vizes dolgot is szépen megoldották. Persze nem minden pont úgy történt, mint a könyvben, de most mégse tudnék belekötni a változtatásokba, sőt, annyira lekötött a film, hogy közben nem is agyaltam azon, hogy, na, ez most hogy is volt a könyvben?
Tehát adott egy remek történet, és ha ez még nem lenne elég, akkor ott van nekünk a tökéletes szereplőgárda. Jennifer Lawrenceel az Isten lábát fogták meg a készítők, tökéletes Katniss, az egyik legtehetségesebb fiatal színésznő, akit nagyon szeretek. Zseniálisan hozza Katniss bonyolult karakterét. A fiúkra már nem mondhatom ugyanezt. Galet sosem bírtam, Peeta a könyvben kedvencem, itt csak halovány árnyéka a könyves karakterének, talán ez a Hutcherson gyerek még se volt annyira jó választás. Most nem nagyon tette oda magát. Az első filmben jobban bírtam. A régiek többségében jók voltak, de kérdezhetnétek mi van az új karakterekkel? Csak ismételni tudom önmagam, a készítők ismét remek színészeket találtak. Személyes kedvenceim az újak közül természetesen Finnick és Johanna, így rájuk voltam a legkíváncsibb. Jena Malone és Sam Claflin tökéletesen keltették életre karaktereiket külsőleg és belsőleg. Johannát szerettem, Finnicket meg IMÁDTAM! Nem titok, hogy nekem Finnick a nagy kedvencem a trilógiában és én már az elejétől tudtam, hogy Sam Claflin remekül megoldja a feladatot. Az elején tudott piperkőc és bájgúnár lenni, a végén meg komoly és érzelmes, ahogy azt kellett.
A film majdnem 2,5 órás, de egy percig nem untam magam (jó, talán csak a századik csókolózásnál), szerintem egy remek könyvadaptáció lett, és moziban igazi élmény volt megnézni. Nagyon várom a folytatást és most kifejezetten indokoltnak tartom, hogy az utolsó könyvet két filmbe szedik szét, hiszen abban rengeteg minden történik. Most elhiszem, hogy tényleg nem csak a pénzhajhászás a készítők fő célja. Jövőre érkezik a Kiválasztott 1. része, természetesen ezt várom a legjobban a jövőévi mozis kínálat közül.
UI: A plakát csodaszép és ismét hálás köszönet, hogy felirattal ment a film a moziban. :)
Értékelés: 10/10
Előzetes:
Próbálok én kritikus lenni, de ha a kedvenceimről van szó, akkor akármennyi hiba van az adott filmben (vagy könyvben/sorozatban), akkor nekem oly mindegy, hisz akkor is nézni/folytatni fogom, és ódákat zengeni róla. A Futótűz véleményem szerint ezerszer jobb lett, mint az első film, nem tudom ennek mi lehet az oka, de itt azonnal imádtam a filmet, míg az első részt csak második, harmadik nézésre szerettem meg. A történetet mindenki ismeri, aki meg nem, az olvassa el a könyveket, vagy nézze meg a filmet, erről most nem szeretnék írni. Azt szeretném röviden és lényegretörően megfogalmazni, hogy miért imádtam ennyire a Futótűzt.
Az Éhezők Viadala filmek sikere sok dolognak köszönhető. Egyrészt annak ellenére, hogy egy ifjúsági regény, mégis igen komoly témákat feszeget, szerencsére nem a szerelmi nyáladzáson van a fő hangsúly, társadalomkritikai problémákat mutat be, egy erős és igen karakteres női főhős szemén keresztül láthatjuk és ismerhetjük meg a világot, és közben egy izgalmas és felettébb kalandos történet bontakozik ki a szemünk előtt. Nekem a 2. könyv volt a kedvencem a trilógiából, így ezért még jobban vártam a filmet. Nem csalódtam egy cseppet sem. A filmet mondhatni két részre lehet osztani. Az első felében láthatjuk milyen élete lett Katnissnak a győzelme után, hogy még mindig poszt-traumatikus stresszben szenved az arénában átélt borzalmak miatt, a sok rossz dolog még mindig kísérti, vagyis az élete egyáltalán nem lett tökéletes. Peetaval még mindig a szerelmeseket kell játszaniuk a kamerák előtt, és ez talán életük végéig így lesz. A Győzelmi Körút se alakul fényesen, és közben egyre nyilvánvalóbb, hogy Panemben lázadás készülődik. Az emberek nem tűrik tovább az elnyomást. Aztán a film másik fele pedig a Nagy Mészárlás, hiszen a 75. Éhezők Viadalán a korábbi győztesek közül kerülnek ki a bajnokok, így Katniss és Peeta ismét egy vérre menő, kemény játékban találják magukat, persze ez most egészen más lesz, mint a tavalyi...
Jennifer Lawrence (Katniss) és Josh Hutcherson (Peeta)
A film első fele tehát kissé lassabb folyású, inkább az érzelmeken, és a megható pillanatokon van a hangsúly, a karakterek fejlődését és küzdését láthatjuk. A második fele sokkal izgalmasabb és eseménydúsabb, és ennek pont így kellett lennie, így mindenki megkaphatta, amit szeret egy filmben. Nekem egyetlenegy fenntartásom van az elejével. Mégpedig a rengeteg csókolózás. Katniss kissé idióta tinilánykának tűnt, hiszen a film elején vagy százszor lesmárolta Galet, majd Peetat, aminek semmi értelmét nem láttam. Így az 5. értelmetlen csókolástól már hangosan sóhajtozni kezdtem a moziban. Ez engem zavart, főleg mert semmi értelmét nem láttam. Az Aréna viszont csodaszép volt és ezt a vizes dolgot is szépen megoldották. Persze nem minden pont úgy történt, mint a könyvben, de most mégse tudnék belekötni a változtatásokba, sőt, annyira lekötött a film, hogy közben nem is agyaltam azon, hogy, na, ez most hogy is volt a könyvben?
Jenna Malone (Johanna) és Sam Claflin (Finnick)
Tehát adott egy remek történet, és ha ez még nem lenne elég, akkor ott van nekünk a tökéletes szereplőgárda. Jennifer Lawrenceel az Isten lábát fogták meg a készítők, tökéletes Katniss, az egyik legtehetségesebb fiatal színésznő, akit nagyon szeretek. Zseniálisan hozza Katniss bonyolult karakterét. A fiúkra már nem mondhatom ugyanezt. Galet sosem bírtam, Peeta a könyvben kedvencem, itt csak halovány árnyéka a könyves karakterének, talán ez a Hutcherson gyerek még se volt annyira jó választás. Most nem nagyon tette oda magát. Az első filmben jobban bírtam. A régiek többségében jók voltak, de kérdezhetnétek mi van az új karakterekkel? Csak ismételni tudom önmagam, a készítők ismét remek színészeket találtak. Személyes kedvenceim az újak közül természetesen Finnick és Johanna, így rájuk voltam a legkíváncsibb. Jena Malone és Sam Claflin tökéletesen keltették életre karaktereiket külsőleg és belsőleg. Johannát szerettem, Finnicket meg IMÁDTAM! Nem titok, hogy nekem Finnick a nagy kedvencem a trilógiában és én már az elejétől tudtam, hogy Sam Claflin remekül megoldja a feladatot. Az elején tudott piperkőc és bájgúnár lenni, a végén meg komoly és érzelmes, ahogy azt kellett.
A film majdnem 2,5 órás, de egy percig nem untam magam (jó, talán csak a századik csókolózásnál), szerintem egy remek könyvadaptáció lett, és moziban igazi élmény volt megnézni. Nagyon várom a folytatást és most kifejezetten indokoltnak tartom, hogy az utolsó könyvet két filmbe szedik szét, hiszen abban rengeteg minden történik. Most elhiszem, hogy tényleg nem csak a pénzhajhászás a készítők fő célja. Jövőre érkezik a Kiválasztott 1. része, természetesen ezt várom a legjobban a jövőévi mozis kínálat közül.
UI: A plakát csodaszép és ismét hálás köszönet, hogy felirattal ment a film a moziban. :)
Értékelés: 10/10
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése