A történet:
A pénzverde sikeres kirablása után a nagy csapat szétszéledt és párosával élik tovább életüket a lopott pénzükkel szerte a világban egymástól távol. Tokyo azonban három év után már nem bírja tovább az unalmas és hétköznapi életet, így Rio-t hátrahagyva kikapcsolódni indul be az emberek közé. Rio pedig Tokyo nélkül nem bírja sokáig, és ahogy telefonon megpróbálja őt elérni, ez okozza a vesztüket. A nyomozók nem adták fel, hisz hasztalan rájuk vadásznak, így a telefonhívást befogva Rio és Tokyo nyomára bukkannak, hogy aztán kezdetét vegye a hajsza. Rio-t elfogják, Tokyo elmenekül. Hogy Rio-t megmentsék a Professzor újra összehívja a csapatot és hogy máshogy menthetnék meg a fiút, mint csakis azzal, amihez értenek. Újra rabolni fognak.
Hogy igen későn fedezek fel magamnak egy sorozatot, annak legnagyobb előnye, hogy nem kell évadonként várnom a folytatást tűkön ülve, hanem egyszerre több évadot le tudok darálni egymás után. Ugyanígy jártam A nagy pénzrablással és az első évadot meg a második évad első felét egyben toltam le, és csak pár napot kellett várnom a második évad második felére. Szerencsére, mert nem bírtam volna sokáig és nagyon kíváncsi voltam a folytatásra. A második évad tehát a fent ismertetett módon indul és ismét két részletben kaptuk meg a Netflixtől. A harmadik és a negyedik rész 8-8 epizódból áll, még mindig csak felirattal elérhető spanyol nyelven.
Nem tudom miért hittem azt, de én úgy vártam, hogy a második évad, vagyis a harmadik és a negyedik rész ismét egy lezárt kerek történet lesz, mint korábban. Képzelhetitek mekkorát néztem mikor a második rész végén nem ért véget sikeresen a rablás, hanem gyakorlatilag egy függővéggel zárult, vagyis a folytatás még mindig ugyanezt a rablást fogja tovább vinni. Személy szerint jobban örültem volna, hogy ismét egy két részre bontott kerek történetet kapunk, mert ezt már csak izzadságszagúan lehet majd eztán tovább nyújtani.
Persze, értem én, hogy ha sikeres egy sorozat, akkor a készítők mindig kapva-kapnak a folytatás lehetőségén, de szerintem itt senki se bánta volna, hogy ha marad az első évad és kész. (Én legalábbis biztosan nem.) Ha nagyon kötekedni szeretnék, akkor azt kell mondjam néha kevésbé, néha eléggé izzadságszagúnak tűnt a második évad és összességében nem sikerült olyan jóra és pörgősre, mint az első. Nem azt mondom, hogy nem volt nézhető, mert azért még mindig voltak benne csavarok és fordulatok. Újra kaptunk egy előre kidolgozott rablási folyamatot, mellyel hőseink a kormányra és a rendőrségre akartak nyomást gyakorolni, hogy visszakapják Rio-t. Volt izgalom, feszültség, humor, ebben nem találtam hibát, de míg az első évad kompletten tökéletes, addig a másodikban több minden szúrta a szemem, amik mellett nem tudok elmenni szó nélkül.
A második évad első pár része iszonyatosan lassan indul be, többször félre fut a cselekmény és ismét ugyanazokat a köröket kell futnunk, amit egyszer már láttunk. Ezzel persze nem lenne baj, ha kaptunk volna valami pluszt és egyedit mellé, vagy ha a karakterek egy része nem ment volna az agyamra a hülyeségeivel. Maradtak a régi karaktereink, mármint azok akik túlélték a pénzverdei rablást, és kaptunk hozzájuk néhány újat. Az új karakterek teljesen súlytalanok, szinte egyikről se tudunk meg semmit, nem kerülnek közel hozzánk, nem válnak szerethetővé. Csak vannak, mert kellenek a terv szempontjából, de az írók arra nem fektettek hangsúlyt, hogy némi mélységgel megtöltsék őket. Palermo az egyetlen értékelhető, de csak azért mert a Berlin halála miatt keletkezett űrt igyekeztek vele betölteni, és személyében kaptunk egy roppant hasonló karaktert, mint amilyen Berlin volt.
Sajnos a korábban kedvelt párosokat itt szívesen megütögettem volna egy péklapáttal, mert mind a három az agyamra ment a hülyeségeivel. Tokyo és Rio kapcsolatát gyakorlatilag mondvacsinált okok miatt barmolták szét. Tokyo Rio megmentése miatt szedte össze a csapatot, csakis érte csinált mindent, erre mit tesz a fiú, mikor kiszabadul? Fogja magát és random szakít Tokyo-val, mert csak. Ennyi. Nincs magyarázat és én meg csak pislogtam értetlenül. Ezek után nem csoda, hogy Tokyo önpusztításba kezd értetlenségében, teljesen át tudtam érezni. Mondjuk egy rablás közepén éppen erre nem volt senkinek szüksége, de ezt inkább ne ragozzuk tovább.
Aztán Monica, aki már Stockholm néven fut és Denver kapcsolata se alakult sokkal jobban. Nem mintha az első rablás során, nem lett volna teljesen egyértelmű, hogy Denver tud kemény, erőszakos és agresszív lenni, ha olyan a helyzet, de Monica-nak ez valamiért csak most esik le, és rájön, hogy ő nem ezt a Denvert szerette meg. Bedurcizik, Denver pedig értetlenül pislog, hogy most akkor mi van és mi a baja a nőnek. Mi nézők ugyanígy értetlenül fogadtuk Monica hisztijét, mert lássuk be a nagy része az volt. Nem értettem miért kellett megsértődni azon is, hogy Denver nem szerette volna, ha velük tart a rablás során, hiszen ott volt a kisfiúk, akire szintén gondolni kellett volna. Ezek ketten műbalhék során estek egymásnak, és az már csak a hab a tortán, hogy a két páros szétmenését a négyes "összekavarása" követte, amit szintén nem tudtam hova tenni. Teljesen irreális volt számomra és kissé szappanoperás jellegű, mert szerintem egy rablás közepén épp nem összekavarni kellett volna mindenkinek mindenkivel.
Aztán a Professzorról és Raquelről, aki már Lisbon néven fut, se feledkezzünk meg. Az első évadban tök érdekesek voltak, én imádtam őket ezzel a macska-egér játékkal. Most pedig lesüllyedtek az unalmas nyugdíjas páros szintjére és ha úgy vesszük Raquel totálisan felesleges karakterré vált, aki semmit nem adott hozzá a történet fő alakulásához. Mindig ott állt a Professzor mellette, vele irányította kintről a rablást, de ha nem lett volna, akkor is minden úgy alakult volna, ahogy eddig. Csak mondjuk a végén nem kellett volna abba külön energiát ölni, hogy megmentsék. Igaza volt Sergio-nak mikor kissé kíméletlenül Raquel képébe vágta, hogy ő a gyenge láncszem és ezt én se tudtam volna szebben mondani.
Az új rendőrség, és az új felügyelőnő se hagyott bennem mély nyomokat, de azt mondjuk üdítő volt látni, hogy a Professzornak most olyan rendőrökkel kellett megküzdenie, akiket nem ismert és akiket nem környékezett meg inkognitóban. Megmaradt nekünk Arturo, amit szintén nem tudok hova tenni. Az első évadban jó kis karakter volt a maga módján, de ide már nem illett és nem kellett volna visszahozni. Annyira erőltetett volt, hogy visszahozták, hogy rossz volt nézni, én itt nyugodtan meglettem volna nélküle.
Jól esett ezt a sok-sok idegesítő és irritáló dolgot kiírnom magamból, mert sajnos a második évadban sok-sok minden nem tetszett, ahogy azt olvashattátok. De nehogy azt higgyétek, hogy csakis rossz dolgokat tudok mondani, mert igenis tetszett a folytatás és voltak benne értékelhető dolgok is. Tetszett az újabb rablás ötlete és az, hogy ezt nem a Professzor főzte ki, hanem Berlin és Palermo egy korábbi tervét szedte elő és ezt próbálták megvalósítani. Ismét több idősíkon futott az esemény. Míg a jelenben zajlott a rablás, addig a múltban azt láthattuk, ahogy Berlin és Palermo felvázolja a spanyol jegybank kirablásának tervét. Tokyo pedig tovább narrált nekünk.
A múlt idézés okán újra kapunk tetemes mennyiségű Berlint, aminek nagyon örültem, mert az első évad legnagyobb hibája volt a szememben, hogy megölték őt. Viszont a karakter közönség kedvenccé vált, így az írók a visszaemlékezések révén visszahozták, és ennek minden percét öröm volt látni. Többet megtudhattunk most Berlin hátteréről és karakteréről, mint korábban, amikor élt, és sokkal mélyebb testvéri kapcsolatukat mutatták meg Sergio-val, mint korábban bármikor. Berlin és Palermo furcsa kapcsolata csak hab a tortán, ezt szintén örömmel konstatáltam.
Mivel a spanyol jegybank aranytartalékainak kifosztása nem a Professzor terve volt, hanem Berlinéké, így ebből automatikusan adódik a tény, hogy ez a terv korántsem tökéletes. Sok-sok hiba csúszik a tervbe és olyan váratlan tényezők akadályozzák a rablást, amire a csapat még ha akart volna, se tudott volna felkészülni. Nekem ez is bejött, mert számomra hiteltelen lett volna, ha ismét egy zökkenőmentes tervet kapunk és minden úgy alakul, ahogy azt a "hőseink" elképzelték. Most sem ússzuk meg veszteségek nélkül, ismét egy igen fontos karakter halálával gyarapodunk, amit szintén csak dicsérni tudok. Persze sajnáltam, hogy meghalt a karakter, de ha nincsenek nagy veszteségek, akkor továbbra is hiteltelenné válna a sztori, ez pedig nagyban segít a realitás érzéken.
A második évad első fele lassabb volt és inkább az építkezésről szólt, na meg a szerelmi drámákról, ahogy arra utaltam korábban. De a második felében aztán felpörögnek az események és vesz egy nagy fordulatot a sztori. Palermo kavarása lévén a biztonsági személyzet feje, Gandía kiszabadul és partizán akcióba kezd az épületen belül olyan Die Hard stílusban. Gandía John MacClane-t megszégyenítve megpróbálja a rablóinkat egyesével leszedni és ehhez nem fél bármilyen eszközt felhasználni. Csak itt fordított a felállás, mert míg a Die Hardban McClane-nek szurkoltunk, itt inkább kedvenceinkért aggódunk és azt várjuk, hogy mikor hatástalanítják a partizán Gandíát. Éreztem én az elején, hogy Gandía-nak nagyobb szerepet szánnak, valahogy a karakter többért kiáltott és igen nagy szerepet kapott a végére. Mondhatni nagyobb gondot okozott hőseinknek, mint a kint tehetetlenül veszteglő rendőrség.
Az első évadot anno majdnem tökéletesre értékeltem, de sajnos a folytatás sokkal megosztóbb lett számomra. Belegondolva sokkal több negatívum jut az eszembe, mint a pozitívumok, így elég nehéz helyzetben vagyok, hogy most milyen értékelést kellene adnom. A negyedik rész jobban tetszett egyértelműen, mint a harmadik, de túl sok volt az idegesítő történetszál, a felesleges kavarás, az irritáló szerelmi drámák, és ezen Berlin visszahozása sem javított. Kicsit erőltetettnek érzem a második évadot és talán az se lett volna gond, ha nem kapunk folytatást. Mindenesetre mivel nem zárult le a történet, érkezik a további folytatás és nagyon bízom benne, hogy ott jobban odateszik magukat az írók.
Értékelés: 10/6
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése