Mindenki Anitát akarja. Ő ezt még hízelgőnek is találná. Ha nem az élete forogna kockán. Elég csak rápillantania az első áldozatra, és Anita Blake számára rögtön nyilvánvalóvá válik: vérszomjas vámpírok falkája szabadult rá St. Louisra, akik egy gyilkosságnál nem fognak megállni. De azt ő sem sejti, hogy hamarosan egy hatalmi harc kellős közepén találja magát, melyben a tét a város feletti uralom megszerzése. Az események egyre bonyolódnak, az áldozatok száma pedig rohamosan nő. Vajon elég erős lesz-e Jean-Claude – a város jelenlegi ura – ahhoz, hogy megvédje hatalmát? És kicsoda valójában Richard, Anita titokzatos, új hódolója? Anitának minél gyorsabban cselekednie kell, és nagyon úgy tűnik, csak rossz választásai vannak, ha életben akar maradni. A Kárhozottak Cirkuszában pedig már minden készen áll a végső, nagy összecsapásra.
Tudom, hogy már írtam korábban de az Anita Blake könyvsorozat egy tökéletes felnőtt urban fantasy. Olyan könyv, ami első olvasásra megnyert magának, amit egyből megszerettem, amitől egyből függővé váltam. Most járok a harmadik könyvnél és most sem csalódtam. Sőt... egyre jobb és izgalmasabb a történet. És egyre jobban imádom Anitát. Minden egyes könyvnek ilyennek kellene lennie, mint ennek és akkor nem kellene attól félnem, hogy rosszul választok könyvet magamnak. Hamilton tényleg tudja mi kell egy igazán jó és összeszedett könyvhöz és ezt nem is fél megadni az olvasónak. Immár a harmadik könyvet olvasva, egyre többször gondolok arra, hogy a könyvekből egy remek sorozatot lehetne készíteni, hiszen minden alapanyag meg van hozzá. (Talán egyszer megvalósul, ki tudja.)
Anita élete pörög a megszokott kerékvágásban. Tovább dolgozik hivatalos nekromantaként és közben a rendőrségnek segít természetfeletti gyilkossági ügyekben. Ismét fura gyilkosságok ütik fel a fejüket St. Louisban, amit minden bizonnyal megvadult vámpírok követtek el. Senki nem tudja kik lehetnek a tettesek, egy biztos, a város vámpírurának Jean-Claude-nak ehhez nincsen semmi köze. Ami azt jelenti, hogy olyan vámpírok kószálnak a városban, akik nem Jean-Claude irányítása alá tartoznak. Az elején értethetetlennek és megfejthetetlennek tűnő esetek végül összefonódnak a város fölötti hatalmi harccal. Egy új vámpírmester érkezik St. Louisba, akinek eltökélt célja, hogy megszerzi a város felett az uralmat. Hogy ezt elérje pedig bármire képes az égvilágon.
A történet még mindig nagyon izgalmas, és bevallom nekem eddig ez tetszett a legjobban. Kellően izgalmas volt a rejtély ahhoz, hogy találgassak vajon ki állhat a háttérben, és hogy mi folyik itt igazából. Nem csak Anitát, hanem engem szintén átvertek, hiszen én is bevettem a csalit és nem gondoltam volna, hogy az lesz a végkifejlet, ami. Anita pár nap alatt ismét rengeteg mindenen megy keresztül. Nyomoz a gyilkosságok ügyében, helytáll a munkahelyén, ahol főnöke egy újoncot sóz a nyakába, akire természetesen Anitának kell vigyáznia, közben pedig Jean-Claude se hagyja békén. A férfi eldöntötte márpedig akkor is a halandó szolgájává teszi Anitát, ha törik, ha szakad. És nagyon kitartó tud lenni. Még mindig csábítja őt, még mindig próbál a bizalmába férkőzni, és a gondok akkor kezdődnek, mikor Anita rájön, hogy egyre nehezebb ellenállnia Jean-Claude-nak.
A történet ezerrel pörög, Anita még mindig fáradhatatlan, lelkiismeretes, kitartó és halálosan humoros. Több dologban kell helytállnia, és mindegyikben próbál sikeres lenni. A nyomozási szál rendben volt, így ezen nem tudok mit kritizálni. A humor megint odavágott egyes helyeken, mosolyogtam és nevettem Anitán és a helyzeteken, amikbe került. Ezzel se volt gond. A karaktereket még mindig imádom, és örömmel látom, hogy a megszokott természetfeletti lények mellett kevésbé ismertek is előtérbe kerülnek, mind például a lamina, a félig ember félig kígyószerű halhatatlan szörny. Itt sem hiányoztak a véres jelenetek, a kibelezett hullák és áldozatok, igazán kellemesen borzongató volt a könyv hangulata az elejétől a végéig. Horror-fantasy, így határoznám meg az Anita Blake könyvek műfaját.
A nyomozási szál mellett örömmel láttam, hogy az alap történet is haladt előre és hogy a karakterek nem toporogtak egy helyben, hanem mindenki változik idővel. Anita se olyan magabiztos már a Jean-Claude iránti ellenszenvében, mint régen, hisz akármennyire próbál ellenállni, azért lassan be kell ismernie, hogy a férfi igenis jelent valamit számára. Színre lépett Richard, ő az egyik új karakter, akiből eddig nem valami sokat nézek ki, és habár Anita inkább vele jött össze Jean-Claude helyett, nem hiszem, hogy ez a Richard dolog sokáig fog tartani. Szerintem Anita végül Jean-Claude mellett fog megállapodni, akármeddig is hadakozik ellene.
Tudom, hogy még csak a harmadik könyvnél járok, de én kezdem hiányolni, hogy ilyen keveset látunk Jean-Claude-ból. Anita mellett ő az egyik legjobb karakter a könyvsorozatban, nagyon kíváncsi vagyok a múltjára, hiszen több száz éves vámpír, biztosan van mit mesélnie, és remélem hamarosan megkapom az infókat, amiket róla szeretnék tudni. Nem olyan gonosz ő, mint amilyennek Anita hiszi, ebben tökéletesen biztos vagyok. A másik karakter, akit most kedveltem meg véglegesen: Edward. A mi kis sötét, kemény és könyörtelen bérgyilkosunk, aki Anita riválisa, de valahogy mégis az egyik barátja. Öröm volt látni, hogy Anita és Edward végül mégsem estek egymásnak, hanem együtt dolgoztak, hisz a céljuk végül mégis ugyanaz volt. Edwardról is szívesen tudnék meg többet. Nem tudok mit kifogásolni a könyvben, az elejétől a végéig tetszett, még mindig imádom a világot, amit Hamilton megálmodott. Jöhet a negyedik könyv!
UI: Csak egy költői kérdés: Jean-Claude-nak összesen hány vállalkozása van? Minden egyes klub és szórakozóhely az övé a városban?
UI2: Imádom az Anita Blake képregények képeit nézegetni, tökéletesek a rajzok, mintha a könyvek története és karakterei tényleg megelevenednének. (Kivéve a férfiak túlságosan kockás hasát és irreálisan izmos felsőtestét, de ezt próbálom figyelmen kívül hagyni.)
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-a-karhozottak-cirkusza
Értékelés: 5/5
Anita élete pörög a megszokott kerékvágásban. Tovább dolgozik hivatalos nekromantaként és közben a rendőrségnek segít természetfeletti gyilkossági ügyekben. Ismét fura gyilkosságok ütik fel a fejüket St. Louisban, amit minden bizonnyal megvadult vámpírok követtek el. Senki nem tudja kik lehetnek a tettesek, egy biztos, a város vámpírurának Jean-Claude-nak ehhez nincsen semmi köze. Ami azt jelenti, hogy olyan vámpírok kószálnak a városban, akik nem Jean-Claude irányítása alá tartoznak. Az elején értethetetlennek és megfejthetetlennek tűnő esetek végül összefonódnak a város fölötti hatalmi harccal. Egy új vámpírmester érkezik St. Louisba, akinek eltökélt célja, hogy megszerzi a város felett az uralmat. Hogy ezt elérje pedig bármire képes az égvilágon.
A történet még mindig nagyon izgalmas, és bevallom nekem eddig ez tetszett a legjobban. Kellően izgalmas volt a rejtély ahhoz, hogy találgassak vajon ki állhat a háttérben, és hogy mi folyik itt igazából. Nem csak Anitát, hanem engem szintén átvertek, hiszen én is bevettem a csalit és nem gondoltam volna, hogy az lesz a végkifejlet, ami. Anita pár nap alatt ismét rengeteg mindenen megy keresztül. Nyomoz a gyilkosságok ügyében, helytáll a munkahelyén, ahol főnöke egy újoncot sóz a nyakába, akire természetesen Anitának kell vigyáznia, közben pedig Jean-Claude se hagyja békén. A férfi eldöntötte márpedig akkor is a halandó szolgájává teszi Anitát, ha törik, ha szakad. És nagyon kitartó tud lenni. Még mindig csábítja őt, még mindig próbál a bizalmába férkőzni, és a gondok akkor kezdődnek, mikor Anita rájön, hogy egyre nehezebb ellenállnia Jean-Claude-nak.
A történet ezerrel pörög, Anita még mindig fáradhatatlan, lelkiismeretes, kitartó és halálosan humoros. Több dologban kell helytállnia, és mindegyikben próbál sikeres lenni. A nyomozási szál rendben volt, így ezen nem tudok mit kritizálni. A humor megint odavágott egyes helyeken, mosolyogtam és nevettem Anitán és a helyzeteken, amikbe került. Ezzel se volt gond. A karaktereket még mindig imádom, és örömmel látom, hogy a megszokott természetfeletti lények mellett kevésbé ismertek is előtérbe kerülnek, mind például a lamina, a félig ember félig kígyószerű halhatatlan szörny. Itt sem hiányoztak a véres jelenetek, a kibelezett hullák és áldozatok, igazán kellemesen borzongató volt a könyv hangulata az elejétől a végéig. Horror-fantasy, így határoznám meg az Anita Blake könyvek műfaját.
A nyomozási szál mellett örömmel láttam, hogy az alap történet is haladt előre és hogy a karakterek nem toporogtak egy helyben, hanem mindenki változik idővel. Anita se olyan magabiztos már a Jean-Claude iránti ellenszenvében, mint régen, hisz akármennyire próbál ellenállni, azért lassan be kell ismernie, hogy a férfi igenis jelent valamit számára. Színre lépett Richard, ő az egyik új karakter, akiből eddig nem valami sokat nézek ki, és habár Anita inkább vele jött össze Jean-Claude helyett, nem hiszem, hogy ez a Richard dolog sokáig fog tartani. Szerintem Anita végül Jean-Claude mellett fog megállapodni, akármeddig is hadakozik ellene.
Tudom, hogy még csak a harmadik könyvnél járok, de én kezdem hiányolni, hogy ilyen keveset látunk Jean-Claude-ból. Anita mellett ő az egyik legjobb karakter a könyvsorozatban, nagyon kíváncsi vagyok a múltjára, hiszen több száz éves vámpír, biztosan van mit mesélnie, és remélem hamarosan megkapom az infókat, amiket róla szeretnék tudni. Nem olyan gonosz ő, mint amilyennek Anita hiszi, ebben tökéletesen biztos vagyok. A másik karakter, akit most kedveltem meg véglegesen: Edward. A mi kis sötét, kemény és könyörtelen bérgyilkosunk, aki Anita riválisa, de valahogy mégis az egyik barátja. Öröm volt látni, hogy Anita és Edward végül mégsem estek egymásnak, hanem együtt dolgoztak, hisz a céljuk végül mégis ugyanaz volt. Edwardról is szívesen tudnék meg többet. Nem tudok mit kifogásolni a könyvben, az elejétől a végéig tetszett, még mindig imádom a világot, amit Hamilton megálmodott. Jöhet a negyedik könyv!
UI: Csak egy költői kérdés: Jean-Claude-nak összesen hány vállalkozása van? Minden egyes klub és szórakozóhely az övé a városban?
UI2: Imádom az Anita Blake képregények képeit nézegetni, tökéletesek a rajzok, mintha a könyvek története és karakterei tényleg megelevenednének. (Kivéve a férfiak túlságosan kockás hasát és irreálisan izmos felsőtestét, de ezt próbálom figyelmen kívül hagyni.)
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-a-karhozottak-cirkusza
Értékelés: 5/5
Hi Paulo!
VálaszTörlésI didn't expect a reader from Portugal, but thanks... :)