A távoli jövőben a világ államain korlátlan hatalmú királynők uralkodnak. Ludaniában, a kegyetlen Sabara királynő országában az emberek szigorú kasztrendszerben élnek. Minden kasztnak saját nyelve van, az emberek nem használhatják, sőt, még csak nem is érthetik a másik osztály nyelvét. Ha valaki megszegi a törvényt, a büntetése halál… az elnyomás ellen lázadók száma napról napra nő.
Sabara királynő mágikus képessége révén hosszú ideje ül Ludania trónján, de hatalma most veszélyben van.
A Kereskedők Osztályában élő tizenhét éves Charlaina (Charlie) különleges adománnyal született: tökéletesen megért bármilyen nyelvet. Pontosan tudja, mekkora veszélyben van emiatt, így féltve őrzi titkát, mígnem egy klubban találkozik a vonzó Maxszel és barátaival, akik egy sosem hallott nyelven beszélnek…és a titka csaknem lelepleződik. Charlie igyekszik távol tartani magát a fiútól, de Max mindent elkövet, hogy közelebb kerüljön a lányhoz. Vajon miért? Ki ő valójában? Charlie lassan rájön, hogy gondosan megtervezett világában korántsem ő az egyetlen, aki titkokat rejteget…
Ludania-ban a királynők uralkodása idején megváltozott a korábbi rendszer. A forradalom után, hogy megelőzzenek az újabb lázadást bevezették a kasztrendszert. Az embereket kasztokba sorolták, amely a szolgálóktól egészen az arisztokratákig terjed. Hogy biztosak legyenek abban, hogy nem lesz újabb lázadás kialakították a rendszer sajátosságát – vagyis, hogy minden kasztban más-más nyelven beszélhetnek az emberek. Minden kasztnak meg van a saját nyelve, így akarták az embereket elkülöníteni egymástól, hogy ne tudjanak később szervezkedni és összefogni az elnyomás ellen. Sabara királynő erős kézzel irányítja az országot, és mivel nem született lánygyermeke, akinek tovább adhatná a hatalmat, így most méltó örökösét keresi. Ebben a világban él Charlaina, vagy, ahogy mindenki hívja Charlie, aki kilóg a rendszerből. Ő ugyanis valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag minden egyes nyelvet megért, amit beszélnek körülötte. Emiatt fog nagy bajba kerülni.
Kimberly Derting könyve a disztópia és a fantasy különös keveréke, amire igen kevés másik példát tudnék mondani. Az elnyomó abszolút hatalom, az embereket csoportokba osztó kasztrendszer és a háttérben szerveződő lázadás mind-mind a disztópia műfajának elengedhetetlen kellékei. Kellően sötét és izgalmas Ludania világa ahhoz, hogy élvezettel el lehessen merülni a történetben. A disztópia elemei mellett a könyv kapott egy kis fantasy beütést is, ami egyrészt Sabara királynő „létében” nyilvánul meg. A királynő ugyanis nem önmaga királynő, Sabara csak egy test, akit a mindenkori királynői esszencia szállt meg és tett magáévá. Az esszenciának mindig új testre van szüksége, ha a régi már öreg és a halál felé kacsingat, így Sabara kénytelen örökös után nézni. Ludania-ban csakis nők öröklik a hatalmat, és mivel nincs lánya, se lány unokája, így kénytelen valahonnan máshonnan magának örököst találni. Az örökös nem lehet akárki, csak az arra érdemes és valaki olyan, aki teljesen átengedi a teste fölött az uralmat. A könyv fantasy jellegére utal még, hogy Charlie és húga, Angelina mindketten különös képességekkel rendelkeznek.
Igazából egyetlen nagy gondom volt a könyvvel. Ez pedig a történet háttérvilágának egyik legnagyobb baklövése és értethetetlen eleme. Ugyebár minden kaszt más nyelvet beszél, nem értik meg a másik kasztból valót, igazi „bábeli zűrzavar” lehetett volna. Épp ez lett volna a cél. Ha az emberek nem beszélnek közös nyelvet, akkor nem tudnak szervezkedni és megdönteni a hatalmat. Kivéve, hogy egyáltalán nem ez lett belőle. Ugyanis számomra érthetetlen okból Derting kitalálta, hogy van egy egyetemleges nyelv is, egy olyan, amit mindenki megért. Kérdem én, ha van egy egyetemleges nyelv, akkor mi értelme az egész kasztrendszerbeli elkülönítésnek és mi értelme annak, hogy minden kasztnak más a nyelve? Az egyetemleges nyelvet mindenki ismeri, így mégsem lehet olyan megosztott az ország. Így ha akarnának, igenis tudnának lázadni – amit ugyebár meg is tesznek. Igazából ez az egyetlen, amit kifogásolok a könyvben, mert így szerintem semmi értelme az egész alap koncepciónak.
Különösen tetszett az írói stílus, amiben szerintem nagy szerepe volt a remek és kifejező magyar fordításnak. Valahogy sokkal szebben és érzékletesebben festette le a történetet, mint más ifjúsági könyvekben szokott lenni. Persze azért ne legyenek illúzióink, mivel ez is „csak” egy ifjúsági könyv, így megtalálhatóak benne a műfajra jellemző jó és rossz dolgok. Az előbbire példa az egyszerű és könnyen olvasható, de mégis izgalmas történet, az utóbbira pedig a főszereplő később kiderülő „különlegessége”, valamint a gyakorlatilag pár nap alatt főszereplők között kialakuló szerelem, aminek ismét semmi valóságalapja nincsen. Egy trilógia bevezető könyve ez, aminek mindenképpen elfogadható. A történet izgalmas és elgondolkodtató, a karakterek nem annyira emlékezetesek, mint én azt elvárnám, de talán a folytatásban jobban kibontakoztatja őket az írónő, és a könyv végén egy érdekes felütés utal át a folytatásra, amit nekem mindenképp olvasnom kell majd. Azt nyugodtan kijelenthetem, hogy a sablon könyvek között az Eskü megérdemli a figyelmet, próbál valami újat mutatni, és egy bizonyos szinten ez sikerül is neki. A többit meg próbáljuk figyelmen kívül hagyni, hisz olyan hogy tökéletes könyv, nem létezik.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/4
Az értékelés az ekultura.hu oldalon is olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése