A Védők évekig titokban harcoltak a mogadoriakkal. Most mindez egyik napról a másikra megváltozott: elkezdődött az invázió. John, a Negyedik beleveti magát a New Yorkban dúló csatába. Váratlan segítség számára, hogy legjobb barátja, Sam meghökkentő módon felfedezi, hogy kifejlődött egy tálentuma. Miközben a két fiú próbál Ötödik és Kilencedik nyomára bukkanni a megszállás zűrzavarában, kiderül, hogy nem Sam az egyetlen ember, aki immár olyan képességgel bír, amilyennel korábban csak a Védők. De vajon a többiek barátok vagy ellenségek?
Mindeközben Hatodik, Marina és Adam igen szorult helyzetbe kerül Mexikóban. Kemény küzdelem árán elérték a Szentélyt, felébresztették az ott rejlő ősi erőt, ám most nem tudnak kapcsolatba lépni a többiekkel. A mogok pedig seregestül közelednek…
A Védők szétszóródtak, több fronton harcolnak. Egyetlen esélyük az lehet, ha végleg leszámolnak a mogadoriak vezérével – ám az ő sorsa egybefonódik Elláéval. Ha végeznek Setrákus Rával, a lánynak is vége. Ha viszont nem állítják meg a mogokat, akkor az emberiségre ugyanaz a sors vár, ami a Lorienre: a megsemmisülés.
Még mindig azon az elven választom ki az éppen aktuális olvasmányaimat, hogy be kellene fejezni a régen félbehagyott könyvsorozatokat. Természetesen csak azokra gondolok itt, amik korábban tetszettek és amelyeknek érdekel a folytatása. (Nagyon sok olyan van, amit nem fogok tovább olvasni, de azt jeleztem is az oldalon.) Így került sorra a Lorieni Krónikák immár hatodik része, ami tulajdonképpen az utolsó előtti a sorozatban. Nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz, de szerintem iszonyat rövid lett ez a hatodik rész és igen hamar kivégeztem, viszont a kritikát valahogy csak majdnem két héttel később sikerült megírnom róla.
Ennek nem az volt az oka, hogy ne tetszett volna, vagy hogy ne akarnék írni róla, hanem inkább az, hogy nem sok időm és valahogy kedvem se volt kritikát írni idáig. Viszont nem szerettem volna tovább húzni a dolgot, így összeszedtem a gondolataimat, hogy azokat most leírhassam nektek. A történetet röviden és velősen összefoglalja a könyv fülszövege, erről nem szeretnék többet írni. Két szálon fut a cselekmény, a lorieni védők két csapatra osztva veszik fel a harcot a mogadori megszállás ellen. Az egyik oldalon John, a második oldalon Hatodik vezetésével tesznek meg minden tőlük telhetőt, hogy megállítsák a mogadori megszállást és valahogy végezzenek Setrakus Rá-val.
Nagyjából minden egyes résznél leírom, hogy a Lorieni Krónikák nem valami egyedi és nem valami kiemelkedő könyvsorozat, és ezt most ne úgy értsétek, hogy nem lehet szeretni. Hisz én is itt járok már a hatodik résznél, és ha nem tetszett volna, akkor nem folytatom. Inkább arra gondolok, hogy tipikusan olyan ifjúsági tucatkönyv, amiből vagy ezret olvastam, és ami a szokásos klisék és történetszálak mentén halad előre. Valamiért mégis olvastatják magukat a könyvek, és most már úgy vagyok vele, hogy ha idáig eljutottam, akkor valamikor az utolsó részt is el fogom olvasni, az sem nem maradhat ki.
Setrákus Rá és Ella
A hatodik könyvben alig egy-két nap történéseit látjuk, de ebben az egy-két napban igenis sok minden történik. Nagyon rövid a könyv és kicsit úgy érzem, mintha éppen a lényegnél vágták volna el a sztorit. Nem tudom most hirtelen hogy az utolsó rész hány oldalas, de ha az is ilyen rövid lesz, akkor szerintem célszerűbb lett volna ezt a kettőt egyben megjelentetni. De ez csak az én saját véleményem. A még életben maradt Védők tovább küzdenek, és még mindig érdekes karakterekről van szó. Nekem speciel nagy kedvencem továbbra is Hatodik vagy épp Kilencedik, de Marina és John szintén szerethetőek a maguk "jófiús" módján. Ötödik pedig épp azért került közel hozzám, mert szeretem az ilyen "áruló végre megbánja bűneit és igyekszik jó útra térni" karaktereket.
Annak nagyon örültem, hogy megismerhettük (végre) jobban a múltat és itt különösképpen Setrakus Rá múltjára és Ella szerepére, valamint nekik a Lorienhez való kapcsolódására gondolok. Megtudtuk kicsoda tulajdonképpen Setrakus Rá és hogy miért pusztította el anno Lorient és miért üldözi a még megmaradt Védőket. A könyv másik fontos momentuma, hogy egyszerű emberek hirtelen képességeket kapnak, amit nem tudok hova tenni és egyszerűen nem értem mi szükség volt erre a fordulatra. Szerintem a megmaradt Védők bőven elegek lennének a mogadoriak ellen és így a végén nem látom értelmét miért kellett új karaktereket behozni. De lehet ez csak nekem volt fura, talán valami jó fog kisülni belőle, nem tudom.
Kicsit kiszámítható, de azért kellemes olvasmány volt a könyvsorozat hatodik része, de iszonyatosan rövid. Mindkét történetszálon folytatódtak a kalandok és hőseink tovább harcoltak a mogadori megszállás ellen minden erejükkel. Innen már nincs más csak az utolsó rész, kíváncsi vagyok hogy sikerül lezárni a Lorieni Krónikákat és hőseink sorsát. Valamikor igyekszem sort keríteni rá, lehetőleg nem a túl távoli jövőben.
UI: A magyar borító borzalmas, csak úgy mint az előzőek. Ha már annyira Negyediket akarták rá rakni, akkor maradhatott volna Alex Pettyfer, mert ő legalább az első részből készült filmben jól nézett ki.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése