Fülszöveg:
Anita Blake-nek St. Louis-ból ezúttal az egészen távoli, 2600 kilométerre fekvő Las Vegasba kell repülnie szeretett vámpírjai és vérállatai mellől, hogy eleget tegyen egy meghívásnak. A szívélyes meghívó postán érkezett egy levágott fej képében, feladója a sorozatgyilkos vámpír: Vittorio. Melyik nő tudna ellenállni ilyen ajándéknak, pláne, ha szövetségi rendőrbíró? Anita nem is habozik, bár gyomra eléggé émelyeg a repülőúton, három kollégájával a Bűnös Város táncosait és rendőreit tizedelő vérszívó nyomába ered. Az ő nyomában viszont ott liheg Minden Sötétségek Anyja, valamint Belle Morte, vámpírerejének origója.
Az új olvasási lendületemet mi mással is folytathattam volna, mint egy újabb Anita Blake könyvvel! Tudjátok mennyire imádom az egész könyvsorozatot néhány gyengébben sikerült résztől eltekintve. Olyan számomra, ami mindig segít kikapcsolni és elmerülni egy sajátos világban néhány órán keresztül. Anita és a többiek mintha csak velem élnének, épp ezért mindig izgatottan várom az újabb kalandjaikat. Szerencsére az írónő se hagyta (még) abba a könyvsorozatot és hozza az újabb és újabb részeket.
Az előző rész annyira leszerepelt nálam, hogy azóta teljesen kitöröltem még az emlékét is a fejemből. Így mintha az meg se történt volna, vetettem bele magam egy újabb történetbe. Ha tudom korábban, hogy egy ilyen izgalmas és szórakoztató részt kapok, akkor nem húztam volna idáig, hanem már hamarabb sorra kerül. És mikor azt mondom, hogy szórakoztató, akkor úgy értem, hogy az Obszidián Pillangóhoz hasonlóan szórakoztató. Igen... jól sejtitek. Visszatért a dinamikus kvartett, én meg álmomban sem gondoltam volna, hogy Anita, Edward, Bernardo és Olaf újra együtt fognak nyomozni.
Nekem máig a kedvenc részem a kilencedik kötet, áradoztam róla akkoriban eleget és lám megkaptuk úgymond a folytatását. Anita élete tovább pörög cseppet sem unalmasan. Egy vámpír bérgyilkos Las Vegasba csalja őt, és mivel Anita nem engedheti. hogy az őrült össze-vissza gyilkoljon, így útra kél pasijait hátrahagyva (szerencsére), hogy megoldja az ügyet és elintézze a vámpírt. Mit ad Isten elsőnek Edward bukkan fel "önzetlen" segítség gyanánt, majd hozza magával korábbi csapatukat, Bernardo-t és Olafot.
Teljesen nosztalgikus érzésem lett és e csapat miatt egyszerűen nem tudtam nem szeretni ezt a részt. A csapat dinamikájuk annyira jól működött elsőre is, hogy nem volt kétség ez itt se lesz másként. Edward az Edward, senkinek se kell magyaráznom, miért imádom őt. Most se volt ez másképp. Ha leválasztjuk a másik kettőt, akkor Anita is ő remek párost alkotnak. Mármint fejvadász párost, mert hát a közös gyilkolászási ösztönökön és képességeket kívül mást nem tudnának egymás iránt érezni. Ez így van jól. Egy amolyan testvéri kapcsolat az övék, némi rivalizálással vegyítve, de akkor is prímán működnek együtt.
Bernardo nem sokat változott, őt így szeretjük, de azért volt egy-két jó kis pillanata Anita-val és a többiekkel. És persze Olaf sem maradhat ki a buliból, aki most már egészen más érzelmeket táplál Anita iránt, mint az elején. Tudjuk, hogy Olaf egy pszichopata sorozatgyilkos, aki megveti a nőket és úgy általában körülbelül mindenkit, de Anita-ban mégis emberére akadt. Anita szerencsétlenségére, mert hogy Olaf most már nem megölni akarja, hanem inkább meghódítani. Amit Anita persze nem tud könnyen kezelni. Olaf próbálkozásai és Anita reagálása mindent vitt, jókat mosolyogtam rajtuk. Még szerencse, hogy Anita meg tudja magát védeni. Kíváncsi vagyok Olaf meddig marad a "kedves" próbálkozásoknál és mikor jön rá, hogy hiába minden. Na és hogy aztán mit tesz? Remélem erre választ fogok kapni a későbbi részekben.
Anita és Edward, a gyilkos páros (szó szerint)
Nem csak a négy karakter remek dinamikája és közös munkája miatt jött be ennyire a könyv, hanem végre egy elég rendesen kidolgozott történetet kaptunk, amiben volt egy korrekt nyomozási szál. Nyomoztunk hát ezerrel, és nem mentek könnyen dolgok, de végül Anitáék megoldották a kérdést. Szerencsére Anita háreme most a háttérbe szorult, de azért kaptunk egy-két pikánsabb jelenetet, mert úgy tűnik az már sosem maradhat ki. Persze Anita megint új pasikkal feküdt le, de ezen már fent sem akadok. Végül is az a 10 pasi, aki otthon várja, az még mindig nem elég. (Jó, pontosan most nem emlékszem hány palija van, de elég sok.) Az Anitára leselkedő egyéb veszélyek se maradtak ki, a Sötétség Anyja még mindig azon mesterkedik, hogy új életre kelhessen és ehhez épp Anitára van szüksége. Aztán mikor neki esze ágában sincs segíteni ebben, akkor erőszakkal próbálja elérni a célját.
Az egyetlen negatívum, amit most meg tudnék említeni, az Jean-Claude hiánya. Ha jobban belegondolok nem csak itt került majdnem teljes mellőzésre, hanem már az utolsó néhány részben szintén. Nekem rohadtul hiányzik és igazán lehetne vele kezdeni valami értelmeset, mert ő a harmadik kedvencem Anita és Edward mellett. Kérem szépen Jean-Claude-t vissza!
Szerencsére egy újabb hamisítatlan Anita Blake könyvvel volt dolgom, amiben (majdnem) minden a helyén volt. Egy értelmes és izgalmas nyomozási szál, négy remek karakterrel az élen, akik csapatdinamikája ismét magával sodort és iszonyatosan élveztem, ahogy közösen nyomoztak. Anita most sem okozott csalódást, rengeteg poénnal dobta fel a napjaimat, csak neki lehetnek olyan beszólásai hogy hangosan nevetek fel olvasás közben. Bírtam ezt a részt, nagyon bejött. Talán a második kedvencemmé vált a kilencedik rész után.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése