2018. ápr. 9.

Gillian Flynn: Holtodiglan

Fülszöveg: 
Egy ​meleg nyári reggelen a Missouri állambeli North Carthage-ben Nick és Amy Dunne ötödik házassági évfordulójára készülődik. A romantikus reggeli után a jóképű Nick okos és csodaszép felesége eltűnik. Nickre egyre nagyobb nyomás nehezedik a rendőrség, a média, valamint a lányukért elvakultan rajongó szülők részéről. Nick pedig valamiért folyamatosan hazudik és különösen viselkedik: furcsán ködösít és láthatólag megkeseredett – de valóban gyilkos? Amy naplója és Nick elbeszélése egy szépen induló, ám fokozatosan megromló kapcsolat klausztrofób, nyomasztó világába nyújt betekintést. A kérdés csupán az, ha nem Nick a tettes, akkor hová és miért tűnt el a szépséges feleség? És vajon mit rejt az ezüstpapírba csomagolt doboz a gardrób hátuljában?

Tudom, hogy egy időre eltűntem, de most szükségem volt erre a kis szünetre. Több oka volt annak, hogy nem hallottatok felőlem néhány hete, amiket nem szeretnék most részletezni. Legyen elég annyi, hogy mással töltöttem a szabadidőmet és az olvasás már nem fért bele. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem is bántam annyira a szünetet, mert néha megesik, hogy becsömörlik az ember a sok könyvtől, amit olvasott és akkor nem vágyik semmi másra, csak egy kis szünetre. Időközben összegyűlt azonban néhány könyv, ami különösen érdekel, és most az elkövetkező időszakban ezekre szeretnék sort keríteni.

Gillian Flynn Holtodiglan című művét azóta olvasni szerettem volna, hogy megnéztem a belőle készült filmet. A filmet imádtam és imádom a mai napig, mindenkinek szívből és bátran ajánlom, mert egy remek krimi-thriller történetről van szó. Ki melyik kategóriába sorolja be ugyebár. Izgalmas, rejtélyes, csavaros és csak kapkodod a fejed a film nézése közben, hogy mi az Isten folyik itt igazából. Ha látok egy remek filmet és megtudom, hogy könyvadaptációról van szó, akkor sosem nyugszok addig, amíg a könyvet el nem olvasom. Hisz tudjátok, hogy tartja a mondás... mindig a könyv a jobb. A film sosem tudja igazán átadni egy könyv teljes történet és igazi mondanivalóját.

Ugyanez a helyzet a Holtodiglannal, kérdezhetnétek? Részben igen, részben nem. Kezdjük azzal, hogy nekem nagyon tetszett a könyv is, egyáltalán nem okozott csalódást. Nem voltak olyan égbekiáltóan nagy eltérések vagy változtatások a filmmel összehasonlítva, így utólag meg tudom állapítani, hogy a film a jobbik könyvadaptációk közé sorolható. Amit kihagytak, vagy amit megváltoztattak, azok csupa olyan dolgok, amik semmit nem vettek el a könyv élvezeti értékéből, hanem nélkülük is egy egész korrekt filmet lehetett elkészíteni. A fő történet és annak minden fordulata megmaradt, a főszereplők és a fontos karakterek maradtak főbb tulajdonságukkal és motivációjukkal együtt.

Ám ahogy ez általában lenni szokott, a könyvet azért nevezném jobbnak, mert itt mégis csak részletesebb a történet leírása, a karakterek útjának és személyiségének bemutatása, és minden ami nem teljesen volt világos a filmben, itt értelmet nyert. Főként a két főszereplő valós személyisége és jelleme az, ami igazán megérthető a könyvet olvasva. Ne értsetek félre, a filmben is meg lehet őket ismerni és érteni, de a könyvben jobban ki van fejtve a kapcsolatuk alakulása, az egymáshoz való viszonyuk megromlása, az igazi személyiségük annak minden hibájával együtt. Ahogy egymást csak rombolják, ahogy egymásra egyre rosszabb hatással vannak, és ahogy egymást próbálják legyőzni (főleg a végén).

A film főszerepeiben: Ben Affleck és Rosamund Pike

A könyv (és a film) egy roppant csavaros és izgalmas történetet mesél el nekünk váltott nézőpontban. Nekem nagy kedvencem a váltott nézőpontos történetmesélés, mert így mindkét fél gondolatait megismerhetjük, mindkettejük motivációit és céljait megérthetjük. Itt különösen szükség volt erre, főleg, hogy se Nick, és se Amy nem egyszerűek. Nyugodtan kijelenthetjük hogy mindketten rossz emberek, ezernyi hibával és rossz tulajdonsággal. A probléma ott kezdődött, hogy mikor megismerkedtek és egymásba szerettek, akkor egyikük se a valós énjét mutatta, hanem egy olyan kitalált személyiségüket, aki valójában sosem létezett. Ők nem egymás valós személyiségébe szerettek bele, hanem abba a kitalált személybe, aminek mindketten mutatták magukat.

Aztán ahogy teltek az évek és már nem tudták megjátszani magukat egymás előtt, rájöttek, hogy nem egy olyan ember mellett élnek, akit hittek. A házasság és a közös élet komoly munka, és ahogy jöttek az élet egyre nagyobb gondjai, már nem tudták másnak mutatni magukat, mint amik. Nick úgy reagálta le mindezt, ahogy azt egy férfitől várjuk, amit Amy nem tudott tovább tűrni, és kezdődtek a bajok. Kettejük története tulajdonképpen a "férfi-nő" örök párharcát szimbolizálja kissé eltúlozva, de abszolút hitelesen. Mert olyan nincs, hogy valaki színtiszta jó ember és sosem tesz semmi rosszat, nincs semmilyen rossz tulajdonsága. Senki sem tökéletes, és nem is lehet az. Az élet tele van számtalan nehézséggel és hogy erre hogy reagálunk, az határoz meg igazán minket.

Nyilvánvaló, hogy Amy egy fokkal problémásabb karakter (és még finoman fogalmaztam), de azért Nick se egy ma született bárány. Megjátsszák magukat, hazudnak... még nekünk az olvasónak is. Egyikük se megbízható narrátor, amit iszonyat jól oldott meg az írónő. Nem csak egymással játszanak és egymást szívatják meg, hanem minket olvasókat is. Egyszer az egyik éri el, hogy szimpatizáljunk vele, aztán a másik, és így billegünk ide-oda köztük. Nem nagyon lehet állást foglalni egyikük mellett se, mert mindketten elcseszett emberek. Éppen emiatt illenek össze. Ahogy ha jól emlékszem, Nick meg is jegyzi a végén, hogy talán örökké ezt fogják csinálni. Harcolnak egymással és próbálnak a másik fölébe kerekedni. A történet vége és minden hazugság kiderülése után a két főszereplő egymáshoz való viszonya a könyvben sokkal érthetőbb, mint a filmben. A főszereplők narrációja jobban bemutatja őket, a filmben ezt nem lehetett átadni, és nem is sikerült a készítőknek.

Az egyetlen, amit sajnálok, hogy a filmet hamarabb láttam, mert így a könyv nem ütött akkorát, mint amekkorát üthetett volna, ha ezzel kerülök szembe először. Azonban nem tudok rá semmilyen rossz szót mondani. Egy remek és fordulatos olvasmány, két érdekes és komplex főszereplővel és a hatalmi játszmáikkal egymás és a kapcsolatuk fölött. Mindenkinek bátran ajánlom, akár ezt, akár a filmet, de a legjobb mindkettő együtt és akkor nyújtja a legtökéletesebb élményt.

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...