2014. jún. 13.

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el

Fülszöveg:
Hadd mondjam el… Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor? Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?
Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.


Az írónőtől egy könyvet olvastam csak korábban, a Jégviráglányokat, mely teljesen a szívemig hatolt és napokra a gondolataim közé férkőzött. Akkor világossá vált számomra, hogy Anderson remekül ért a komoly témák ábrázolásához, így tervbe vettem a másik könyvét, a Hadd mondjam el-t. Be kell vallanom, hogy elsőnek a filmet láttam, mert igen, ebből a könyvből filmet készítettek évekkel ezelőtt, Speak (Beszélj!) címmel. Mikor a filmet láttam, akkor még nem tudtam, hogy könyvből készült, és nem sokkal ezelőtt sikerült összekapcsolnom a filmet a könyvvel, ennek következtében pedig még jobban érdekelni kezdett a könyv. Így jutottam el az olvasásáig.

A Jégviráglányokhoz hasonlóan Anderson most is egy komoly témát szedett elő, a nemi erőszakról ír. Melinda-t egy buliban megerőszakolták még az iskola kezdete előtt, és a regény azt mutatja be, hogy egy fiatal 13 éves lány miképp tudja feldolgozni ezt a szörnyű traumát. A könyv egy tanévet mutat be és negyedévekre van bontva. Minden negyedév egy nagy fejezetet jelent, és mindegyikben számos apróbb kis fejezetre oszlik a történet, mindegyik saját címmel lett ellátva. Természetesen Melinda a narrátor, ő meséli el nekünk, mi minden történik vele, hogy milyen érzések kavarognak a fejében, hogy miként próbálja magát túltenni a traumán, és hogy miképp próbálja feldolgozni azt.

Melinda egy igen fiatal lány, és máris olyan rettenetes dolgot ment keresztül, amit én senkinek se kívánok az életben. Még az ellenségemnek sem. A nemi erőszak szerintem a nők ellen elkövethető bűnök egyik legsúlyosabbika, ami engem mindig kifejezetten felháborít, és amelyik férfi ilyen dologra képes, azt én nyugodt szívvel kasztráltatnám. (Elnézést az erős kifejezésért, de ez az őszinte véleményem.) Melinda nehezen dolgozza fel a traumát, hiszen még igazából azt sem tudja felfogni, hogy mi történt vele. Alig volt 13 éves, szégyellte a dolgot, nem mondta el senkinek. Ezért az lett a könyv címe ami, Melinda egy év alatt jut el arra a szintre, hogy képes lesz beszélni a dologról, hogy képes lesz elmondani, mit tettek vele.


Mivel Melinda nem beszél sokat, így a könyv nagy része inkább csak leírásból és Melinda belső gondolataiból áll. Annak ellenére, hogy Melinda fiatal, mégis igen érett, komoly és őszinte gondolatai vannak. Átlátja a családja helyzetét, a szülei igazából nem foglalkoznak vele, folyton dolgoznak, és az egész családi boldogság tulajdonképpen csak egy kirakat. A szülei „annyira figyelnek rá”, hogy csak hetekkel később veszik észre, hogy a lányuk nem is beszél egy ideje, hogy valami baja van. Fel sem tűnik nekik, hogy Melinda-val valami nincs rendben. Melinda azért nem mond nekik semmit, mert szerinte a szülei amúgy se hinnének neki.

Nem csak a családi helyzete bonyolult, hanem a nyár végi buli óta a barátai se állnak vele többé szóba. Melinda kihívta a zsarukat ijedtében, azután, ami vele történt, így a bulit feloszlatták, és a korábbi barátai megharagudtak rá, és többé hozzá sem szóltak. Velük se tudta megbeszélni a dolgot. Egész éven keresztül magányosan próbálja túlélni az iskolát, depressziós, semmi sem érdekli, lóg az órákról, nem tanul, nem beszél, csak a művészetóra érdekli, csak ott tudja kiélni az érzéseit. Az írónő szépen és fokozatosan mutatja be Melinda lelki állapotának romlását, majd pedig javulását, hogy miként dolgozza fel a történteket.

A könyv nagyon rövid, alig 200 oldal, így gyorsan lehet vele haladni, már ha valakinek nem üli meg a gyomrát ez a kényes téma és a kifejezetten depressziós főhősnő. Komoly témáról szól, egy fiatal lány tragédiáján keresztül, érdekes szerkezeti bontásban. Nekem tetszett a könyv, habár nem tudom megmondani miért, nálam mégis nagyobbat ütött az írónő másik könyve, a Jégviráglányok. Lehet azért, mert azt olvastam elsőnek. Ez a könyv is jó, nem azt mondom, hogy nem, csak valahogy mégis a másik jobban a gondolataim közé férkőzött. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki nem rémül meg az ilyen komoly témáktól, és szerintem a film is megérdemel egy esélyt. Senkit ne riasszon el, hogy Kristen Stewart alakítja a főszereplőt, Kristen ebben a filmben valahogy egészen hiteles. (Fiatalabb korában, jóval a Twilight előtt mintha sokkal jobban tudott volna színészkedni, de ez csak saját vélemény.)

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...