2014. jún. 22.

Isaac Marion: Eleven testek

Fülszöveg:
R zombi. Nincs neve, nincsenek emlékei, és szívverése sincsen. Álmai azonban igenis vannak. Ő egy kicsit más, mint a többi hulla.
Egy elhagyott város romjai között találkozik egy lánnyal. Julie-nak hívják, és mindenben szöges ellentéte azoknak, akikkel R addig a napjait töltötte: szenvedélyes, okos és nagyon is él. Egy vibrálóan élénk színfolt a kietlen szürke képen. Maga sem érti, miért, de R ahelyett, hogy megenné, inkább megmenti Julie-t. Idővel furcsa, feszült, ám mégis gyengéd viszony kezd kibontakozni köztük.
Még sosem történt ehhez hasonló. Bár ellentmond minden logikának vagy törvénynek, Julie hatására R többé nem képes belenyugodni a halálába. Ismét lélegezni, élni akar. Ám a rideg, pusztulásnak indult világot már csak komoly harcok árán lehet megváltoztatni…


A filmet láttam elsőnek több mint egy évvel ezelőtt, bár nem sok mindenre emlékszem belőle. Persze a történet nagy vonalakban rémlik, de a részletek valahogy homályba vesztek. A film számomra olyan "egyszer megnézem és sok minden nem tetszik benne" kategória volt, és azóta terveztem elolvasni a könyvet, de valahogy mindig valami más érdekesebb került a kezeim közé. Most viszont végre elértem odáig, hogy kezembe vehettem az Eleven testeket, és a film távoli és kissé homályos emlékeivel, viszonylag teljesen tudatlanul kezdtem neki.

Ne tévesszen meg senkit se a fülszöveg, ami egy újabb tini romantikus fantasy történetet ígér és ír le, mert ez a könyv több annál. Persze nem akarok senkinek se hazudni, mert voltak benne az előbbi műfajra jellemző sablonok, és néhol kissé gyerekesre sikeredett, mégis ez a könyv több azoknál a tipikus romantikus történeteknél. Persze R megszereti Julie-t, és ezért nem eszi meg, és védi meg a többiektől, de mégse a csöpögős romantika volt a középpontban, aminek most kifejezetten örültem. (Főleg a Tűzláng okozta csalódás után.) És itt az első eltérés a filmhez viszonyítva. Ha emlékeim nem csalnak, a filmben végig a szerelem volt a központi elem, sőt a filmben az egész úgy jött le, mintha R csupán a szerelemtől gyógyult volna meg. A film teljesen más üzenetet közvetített, mint a könyv, és ebből a szempontból a könyv máris mérföldekkel veri a filmet. Meg persze sok más tekintetben szintén, hiszen itt is igaz a megállapítás, hogy a könyv ezerszer jobb, mint a belőle készült film.

A könyv világosan adja át az olvasónak az üzenetét. Nem a szerelem miatt gyógyul meg R, hisz nem is képes igaz szerelemre ekkortájt még. R gyógyulásának kulcsa, hogy ő változni akar, hogy akarja a változást, és hogy eztán tesz is érte. A könyv pontosan erre a két részre van felosztva. Az első nagy fejezet címe, hogy "Akarni", a másodiké pedig, hogy "Elvenni". Nekem személy szerint nagyon bejött a könyv tanulsága, hiszen ez egy fontos tanács az életre vonatkozóan. Akármilyen rossz és reménytelen a helyzet, akármennyire magad alatt vagy, ha változtatni akarsz a dolgokon, akkor azt elsőnek akarnod kell, aztán pedig tenni érte. Mert ezt helyetted senki más nem fogja megcsinálni. R is változni akart, nem szeretett zombi lenni, gyűlölte magát és azt, amit tennie kell az életben maradáshoz és Julie és Perry hatására képes volt megváltoztatni a teljes életét.


A filmhez viszonyítva a könyvben sokkal világosabb és részletesebb képet kapunk a háttérvilágról, a karakterekről és kapcsolataikról, és persze a szereplők motivációiról. Annak kifejezetten örültem, hogy R és Julie karaktere igazi mélységet kapott, mindkettő a maga módján, és míg a filmben mindkettő teljesen súlytalan volt, itt megszerettem őket. Ezen felül megkaptuk a magyarázatot, hogy Julie miért nem akadt ki annyira Perry halála miatt, ami ha jól emlékszem a filmben nincs is elmagyarázva, így ott Julie egy lelketlen lánynak tűnik, aki alig két jelenet alatt elfelejti a barátja halálát. Ami nekem különösen tetszett, hogy a könyvben kaptunk Perry elméje által visszaemlékezéseket a fiú korábbi életéről. R megeszi Perry agyát, de a fiú nem hal meg rögtön, hanem R fejében él tovább az akarata. Képeket mutat R-nek a múltjáról, a kapcsolatáról Julie-val, és tulajdonképpen Perry segít R-nek végig az úton, hogy képes legyen véghezvinni az akaratát.

R normális emberré való visszafejlődése elég reális módon lett ábrázolva, vagyis én elhittem az egész folyamatot. Kezdetben még zombi, így viselkedik, beszél és gondolkozik, de aztán lassan kezd változni. Megtanul újra normálisan járni, visszatérnek az emberi funkciói, és megtanul szépen beszélni. Egyre erősebb és magabiztosabb lesz. R karakterén kívül, megkedveltem Perry-t és Julie-t is, és külön tetszett, hogy a két végletet képviselték, mint az érem két oldala. Perry értelmetlennek tartja az életet ebben a rothadó világban, míg Julie továbbra is bizakodik és hisz az őt ért negatív események ellenére is. A feladást és a reményt szimbolizálták.

Egy dolog nem tetszett csak a könyvben, de szerintem ez csak engem zavart, mégpedig az, hogy nem kaptunk konkrét magyarázatot a zombik, a Csontik és a poszt-apokaliptikus világ kialakulására. Még maguk a szereplők se tudják, és sajnos mi sem tudtuk meg, ami nagy kár, mert engem érdekelt volna. Tudom, hogy nem ez a könyv lényege, és az író valószínűleg direkt nem adott magyarázatot, így ezt nem számítom nagy hibának, mindenesetre gondoltam a végén megjegyzem. És külön plusz pont, hogy csak egyrészes könyvről van szó. Nagy kincs ilyen könyvet találni manapság, ahol minden minimum trilógia.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/isaac-marion-eleven-testek
Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...