"Rose, a montanai Szent Vlagyimir Akadémia dampyr testőrtanonca az érettségi előtt nemcsak a biztonságos akadémia, de az Egyesült Államok területét is elhagyja, hogy felkutassa strigává változtatott szerelmét, Dmitrijt. Az Oroszországba, Szibéria déli részére tévedt Rose-t szerelmén kívül ígérete hajtja: nem hagyhatja életben az élőhalottá, kegyetlenné vált kedvesét. Meg kell ölnie őt…
Oroszországban azonban minden más, mint az óceán másik oldalán. Rose nemcsak strigákba botlik, de találkozik a morák ember-szövetségeseivel is, az Alkimistákkal, megismerkedik Dmitrij családjával, összefut egy lélekmágus-árnyékcsókolta kötelék-párossal, ráadásul állandóan a nyakán lóg egy vélhetően illegális kereskedelmet folytató, láthatóan kivételes hatalommal bíró üzletember is, Abe Mazur. Képes lesz-e Rose végrehajtani ígéretét vagy (szó szerint) feladva életét maga is strigává lesz? Netán egy élőhalott vérszajhája? Ki ez a titokzatos Abe, a vénember? S ha mindez nem volna elég, meg tudja-e menteni a távolból barátnőjét, Lissát egy ellenséges bűbáj hatásától?"
Ez a negyedik kötet ismét érdekesre sikeredett. Nem tudom mi van Mead-el, de mintha direkt úgy írná meg a könyveit, hogy egy kalandosabb részt egy nyugisabb követ, vagyis ezalatt azt értem, hogy a Véreskü ismét nem az izgalmakra és az akcióra helyezte a hangsúlyt. Ennek ellenére mégis nagyon tetszett a második kötettel ellentétben. A történetet megint csak három részre lehet felbontani, és ez is mintha ismétlődő tendenciaként mutatkozna meg a Vámpírakadémia könyvekben. Az első felében Rose megérkezik Oroszországba, kutat Dmitrij után, találkozik néhány új emberrel, és egy időre megállapodik Dmitrij családjánál. Itt szinte semmi izgalmas nem történik, Rose próbál megbirkózni Dmitrij elvesztésével, és próbálja a lelkét felkészíteni arra, hogy mikor szembekerül élete szerelmével, akkor ugye képes legyen őt megölni. Közben Dmitrij családja közelében úgy érzi valamennyire ott van vele a férfi, így nem nagyon akar tőlük elszakadni.
Eztán persze rájön, hogy nem vesztegetheti tovább az idejét, hanem újra útnak indul, és végül csak megtalálja Dmitrij-t Novoszibirszkben. De ez kb. csak a könyv felénél következik be, én meg már kezdtem azt hinni, hogy meg se találja. Dmitrij persze nem adja könnyen magát, Rose meg nem képes megölni a férfit, aki magával viszi és rá akarja kényszeríteni, hogy a lány önként váljon strigává, és akkor örökre együtt maradhatnak. Kifejezetten szórakoztató és érdekes volt olvasni a könyv ezen részét, habár Rose egy időre itt is elfelejti a küldetését, de legalább együtt voltak. Aztán a végén csak összeszedi magát, és mindent bevet annak érdekében, hogy megölje a strigává vált Dmitrij-t és ezzel megmentse a lelkét... (Persze, azzal szerintem semmi újat nem mondok, hogy ez nem fog sikerülni SZERENCSÉRE!!!!! Nagyon hiányoltam volna Gyimkát!)
A könyv nagyon tetszett az adrenalin hiány ellenére is, ez inkább ilyen szomorkás-gyászoló érzelmeket dolgozott fel és mutatott be, végig Oroszországban játszódott, Szentpéterváron, Novoszibirszkben és még egyéb városokban, igazi orosz hangulatban íródott, ami nekem nagyon bejött, mert imádom Oroszországot! Közben otthon Lissa és a többiek se unatkoztak, - habár engem nagyon UNTATTAK - nyugodtan ki lehetett volna hagyni az ő történetszálukat, elég lett volna, ha csak a Rose-al történteket látjuk, a többi teljesen felesleges volt (és nagyon kiszámítható).
Az új karakterek közül csak Abe Mazurt kedveltem meg, pedig nem sokat szerepelt, és nagy bánatomra nem ütött akkorát, hogy ő Rose apja, mert hát ezt a spoilert korábban előttem magamnak, így már az elejétől mikor megjelent kerestem a jeleket, talán csak ezért kedveltem meg. Bízom benne, hogy még később is fog szerepelni. Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a könyvsorozattal, így mihamarabb elkezdem az ötödik kötetet, habár már előre sejteni lehet, hogy az miről fog szólni. (Hiszen baromi nagy utalások vannak rá!). Lesz benne ismét Viktor, Dmitrij és még ki tudja kicsoda és micsoda... Szerintem jó volt ez a kis kitérő, és annak is örültem, hogy végre nem csak az Akadémián vagyunk folyton, hanem egy kicsit átköltözött a fő történetszál Oroszországba.
A könyvről:
5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése