"Félig ember, félig a Nyártündér-király leánya; Meghan sosem találta a helyét a világban. Azt hitte, a Téli Udvar hercege szereti, ám ő elhagyta, és Meghan most a Téltündér-királynő foglya. A Nyár és a Tél háborújának közepette Meghan tudja, hogy a valódi veszélyt a Vastündérek jelentik – azok a vasból született tündérek, akiket csak ő és a távol lévő herceg látott. Azonban senki sem hisz neki.
Ami még rosszabb, Meghan tündérereje eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás."
A Vastündérek sorozat első könyvét csak új kíváncsiságból kezdtem el anno olvasni, na meg a gyönyörű borító miatt, mégis az egyik kedvenc könyvem lett. Azóta epedezve vártam a folytatást, és igaz már egy ideje nálam volt a Vashercegnő, mégis mindig valami más került hamarabb a kezembe, na de ami késik nem múlik, most jött el a Vashercegnő olvasásának ideje. Természetesen a folytatás is a kedvencem lett, mert minden megtalálható benne, amiért az első könyvet nagyon megszerettem, sőt még több is.
A történet ugyanolyan izgalmas, kalandos és szinte megállás nélküli, mint korábban, hőseink folyamatosan úton vannak, most épp nem Meghan öccsét kell megmenteni, hanem az ellopott Évszakok Jogarát kell előkeríteni, különben kitör a Nyári és a Téli udvar közti háború.... amire a Vasudvar már régóta vár, hogy a tündérek birodalmát meggyengítve eltörölhesse a régi tündéreket a Föld színéről és helyüket a vastündérek birodalma vehesse át. Az első könyves kritikámnál elfelejtettem megemlíteni, hogy nagyon tetszik ebben a történetben az egész alap konfliktus a vastündérek és a normális tündérek között, ami ugyebár a modern technológia, a számítógépes eszközök és gépek valamint a természet/környezet viszályára és ellentétére utalna. Hisz a mai világunkban a természet védelme és a környezet megóvása már egyáltalán nem olyan fontos az embereknek, és ez igen nagy aggodalomra adhat okot. (Ennyi talán elég a környezetvédelmi monológból, most nem erről akarok írni, hanem a könyvről). Tehát a történet pörgős, nem lehet unatkozni egyáltalán olvasás közben, megint hamar végeztem vele, mert egyszerűen képtelen voltam letenni.
A régi szereplők visszatérnek szépen sorban egymás után, Meghan még mindig kedvelhető főhős, ha elvonatkoztatok a szerelmi háromszög dologtól, amit annyira előre láttam, és lám, igazam lett. Én személy szerint meglettem volna nélküle, egyszerűen unom a klisés szerelmi háromszögeket, bár itt ez nem lett olyan sokáig elhúzva szerencsére, hanem Meghan a végén döntött. (És NAGYON REMÉLEM ez eztán ennyiben is marad!). Ash még mindig az abszolút kedvencem, nem lehet nem szeretni a Jégherceget, bár néhányszor elé bunkó tudott lenni és darabokra törte szegény Meghan szívét, de a végére bebizonyította, hogy mégsem jégből van a szíve.... :) Puck korábban valahogy nem hagyott bennem mély nyomokat, de ebben a könyvben egészen megkedveltem, rengeteg vicces beszólása volt, amin mindig elmosolyodtam olvasás közben, igaz és hű barátja Meghan-nak, és a végén mikor a lány Ash-t választotta (szerintem ezzel semmi újdonságot nem mondtam), akkor megsajnáltam szegényt, bár nálam is mindig Ash lenne az első.
Külön tetszett, hogy jobban megismerhettük a Téli udvart, Mab királynőt és a másik két fiát, Ash bátyjait, Sage-t nem eléggé, Rowan-t viszont nagyon is, Rowan olyan kis gonosz és önelégült volt, hogy hamar megkedveltette magát velem. És örülök neki, hogy nem halt meg, remélem még sokat szerepel. Viszont hiányoltam Oberon-t, ő most keveset szerepelt. Na és persze a kedvenc Kacor se maradhatott ki a kalandokból, az a macska semmit nem változott, még mindig egy kis önelégült dög, de én így szeretem. És most valahogy Vasparipát is megkedveltem, hogy átállt Meghan-ék mellé és segített nekik.
Igazából a Vastündérek sorozat nem több, mint egy kedves mese, mégis valamiért nagyon szerethető, és egyszerűen olvastatja magát, nekem az eddigi két rész nagyon tetszett és izgatottan várom a folytatást. Remélem a harmadik kötet, a Vaskirálynő minél hamarabb megjelenik magyarul, mert ha nem, akkor lehet majd angolul fogom olvasni, ha már meguntam a várakozást.
A könyvről:
5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése