"Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg.
A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemesi családot lemészároltak. Így az iskolának a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-re. Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van."
Az első rész azonnal levett a lábamról, így minden mást az olvasólistámon egy időre félretettem, és úgy döntöttem, elsőnek végigolvasom az egész Vámpírakadémia sorozatot. Így nagy várakozással ültem neki a második résznek, és most is pontosan azt kaptam, amire vártam. Nagyon tetszett a második kötet, bár valamiért még mindig az első kötet nálam a favorit.
Úgy éreztem, hogy a történet maga most nem lett annyira izgalmas, talán csak azért mert már elmúlt az újdonság varázsa, vagy lehet csak azért, mert az első kötet után túl nagyok voltak az elvárásaim. A könyv eleje egy mészárlással indul, de akkor se Rose és barátaik keverednek bajba, és aztán egészen az utolsó 50 oldalig szinte semmi kalandos nem történik. Csak vannak az iskolában, meg elmennek a sítáborba, ott telelnek, buliznak, partikra járnak, meg egyebek.... persze jönnek a hírek a striga támadásokról és arról, hogy két nemesi mora családot majdnem eltöröltek a föld színéről, ezen aggodalmaskodnak egy kicsit, de aztán meg Rose megy tovább bulizni meg szórakozni. Valahogy nem éreztem azt a nagy fenyegetést, amit kellett volna. Persze a végére megkaptam az akcióhiányomat, és az utolsó 50-60 oldal izgalmas lett, de előtte nem sok minden történt. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy untam magam, hiszen Mead remekül ír, és a kalandok hiánya ellenére, és Rose remek narrációja miatt ugyanolyan gyorsan olvasható a regény.
Persze ha nagyon akarnék akkor elkezdhetnék kötekedni néhány dologban, például, hogy a morák miért csak most jöttek rá, hogy a különleges képességeikkel talán képesek lennének magukat megvédeni, és nem is annyira gyengék, és talán nem kellene annyira a dampyr testőreikre hagyatkozniuk? Vagy hogy a végén Mason és társai minek indulnak el egyedül a strigák után, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy két testőrtanonc és egy mora nem lesz képes legyőzni egy csapatnyi strigát? És aztán mikor Rose rájött, hogy eltűntek, akkor miért nem szólt a tanároknak, hogy segítsenek és menjenek vele megmenti a három diákot? Jó persze, értem ezekre a magyarázatokat, ennek ellenére mégis néha a józan ésszel ellentétben cselekedtek a szereplők.
A történetbeli hiányosságokat és logikátlanságokat a remek karakterek ellensúlyozták, meg a könyv könnyen olvasható és vicces stílusa. Rose még mindig kedvenc, és még én is csodálkozom magamon, hogy most a főszereplő és narrátor az egyik kedvencem (nem sok ilyen van), Lissa, Christian és Dmitrij most egy kicsit háttérbe szorultak, de még őket is nagyon bírom. Itt már kifejezetten kezdtem megkedvelni Mia-t, főleg a végén, mikor elkezd kedvesebb lenni Rose-al, és Mason-t is kezdtem volna megkedvelni.... ha nem ölette volna meg saját magát.
A régi kedvenc karakterek mellé kapunk újakat is, nekem közülük csak Rose anyja, Janine, és egy mora vámpírherceg, Adrian, maradt emlékezetes. Janine azért kiemelkedő, mert végre nem egy tipikus sablon szülő karakter, aki csak dísznek van a főszereplő mellett, hanem érdekes a háttértörténete, nincsenek jó kapcsolatban a lányával, és ezért érdekes volt a köztük lévő kapcsolatról olvasni. Adrian meg habár nem sokat szerepelt, mégis ígéretes a jövőre nézve, remélem a többi kötetben jobban megismerhetem, de azt nagyon ajánlom, hogy ne barmoljon bele egyik lány kapcsolatába se, mert ha tönkreteszi Lissa és Christian vagy Rose és Dmitrij románcát, akkor sajnos az utálatos karakterek csoportjába fogom száműzni. Természetesen jöhet a harmadik kötet, remélem abban több lesz az akció, a nyomozás és a rejtélyek, mint ebben.
Ui: Ki a franc a borítón ez a vörös hajú csaj? Akárhogy töröm a fejem nincs is ilyen karakter a könyvben...
A könyvről:
5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése