Elizabeth Goudge: Holdhercegnő

A filmet láttam pár éve valamikor, és annak ellenére, hogy nem épp nekem készült, hanem sokkal fiatalabbaknak, mégis bejött. Néha azért szeretek nézni ilyen egyszerű, kellemes, kis meséket 22 éves létemre is, néha jól esik egy ilyen ártatlan és boldog világba menekülni. Akkor elhatároztam, hogy a könyvet szintén olvasnom kell, és ennek most jött el az ideje.

A történet:

„Egy röpke pillanatig Maria úgy gondolta, egy kis fehér lovat látott, lobogó sörénnyel és farokkal, büszkén magasra emelt fejjel, amely mintha megtorpant volna röptében, mikor meglátta őt.”
Maria Merryweather idegenként kerül Holdföldére, ám a Holdhercegnő és csodálatos fehér lova legendája hamar elvarázsolja. Elhatározza, hogy visszaállítja a völgy békéjét és boldogságát. Márpedig ha ő valamit elhatároz…"

Nem több ez mint egy kedves mese, gyerekeknek íródott, nem is szabad többet várni a könyvtől, mert akkor nagy csalódás fogja érni az embert (mint mondjuk engem, de végül hamar túltettem magam rajta és próbáltam így is élvezni az egészet). Miután elfogadtam, hogy a könyvnek szinte semmi köze a filmhez és hogy semmi izgalmas nem fog benne történni, élvezettel olvastam tovább, hiszen az írásmód gyönyörű. Ez a könyv legnagyobb pozitívuma, gyönyörűen megfogalmazott mondatok, hasonlatok követik egymást, szerintem remek a fordítás, bár azért azt meg kell jegyeznem, hogy itt-ott vannak benne olyan ismeretlen/idegen/ritkán halott szavak/kifejezések, amit egy fiatalabb gyerek nem nagyon ért meg elsőre. Ha úgy vesszük, hogy ez egy mesekönyv, ami gyerekeknek íródott, akkor már túlzottan irodalmi és választékos lett a nyelvezete... márpedig ez egy mesekönyv, és épp ezért ezt az egész ellentmondást nem nagyon értem.

Na mindegy, lépjünk tovább. A történet egyszerű és nem valami kalandos, ezt is inkább csak gyermeki kalandnak mondanám, hiszen tipikus mesés elemek vannak benne. Egy ártatlan lány a főszereplő, aki megmenti a falut a gonoszoktól, akik csupán két szép szó után megfogadják, hogy többé nem fognak lopni és gonoszkodni, meseszerű környezetet láthatunk magunk előtt, különféle állatok lesznek a főszereplő barátai meg még sorolhatnám, de nem fogom. Egy kellemes kis mese ez, nem több.

A karakterek se valami egyediek, nekem egyik se lett szimpatikus, talán csak Robint bírtam valamennyire, de ő meg olyan keveset szerepelt, hogy igazából nem nagyon tudtam megkedvelni. Maria gyermeki ártatlansága néha az agyamra ment, de mielőtt felidegesítettem volna magam, eszembe juttattam a tényt, hogy ez egy mese, így ne vegyek semmit se komolyan, ehelyett csak olvassam a gyönyörű mondatokat és éljem bele magam ebbe a gyermeki világba, amíg alkalmam van rá... A vége természetesen szép és jó és boldog és rózsaszín és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal... de hát hogy máshogy lehetett volna vége?

A filmben persze sok mindent megváltoztattak, ezeket most nem akarom felsorolni, de akinek a film bejött, annak talán a könyvet is megéri egyszer elolvasni, akinek pedig nem, az inkább kerülje el a könyvet olyan messziről, ahogy csak bírja.

UI: Azt meg inkább nem kommentálom, hogy J. K. Rowling ajánlásával próbálták anno a könyvet eladni.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/elizabeth-goudge-holdhercegno

5/4