A történet:
"Pressia hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri. Éjszakánként egy szekrényben elbújva arról ábrándozik, hogy egyszer talán visszatér a régi világ, vagy legalább valahogy bejuthat a Kupolába, ahol a szerencsés kevesek, a Tiszták élhetnek, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását.
Eközben a Kupolában Partridge, a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.
A romok között négy fiatal vívja élethalálharcát a szörnyetegek és egy gonosz, embertelen hatalom ellen. Miközben feltárul előttük a múltjuk, minden erejükre és bátorságukra szükségük van ahhoz, hogy életben maradjanak és megmaradjanak embernek."
Ez a könyv valami hihetetlen, egyszerűen nagyszerű, és nem tudok rá jobb jelzőt kitalálni, tökéletes lett minden egyes apró részletében. A vámpíros könyvek mellett a másik felkapott témát a disztópiás történetek adják manapság, amiből szintén rengeteg van, mint égen a csillag, mondjuk én nem olvastam még olyan sokat közülük. Az éhezők viadala az abszolút favorit idáig, és a Delirium első része is bejött, de Collins történetéhez idáig az én szememben csakis a Tiszták érhet fel.
A Tiszták története izgalmas, rejtélyes és igazi nyomozásnak lehetünk szemtanúi egy sötét és komor világban, amivé a Föld vált a robbanások után. Az emberek egy része minden sérülés nélkül megmenekült, ők a Tiszták és a védett Kupolában élnek szabályok és rend szerint. A vezetőjük Ellery Willux, aki egy igazi számító dög, nem tudok rá jobb szót mondani, bár azért egy kicsit hiányzott, hogy több mindent is megtudjunk róla. Ezzel ellentétben kint rekedt a Kupolán kívül az emberiség egy része, akik életben maradtak odakint a robbanások után, azok nem úszták meg az egészet ép bőrrel. A különös atombomba (vagy mi a fene, nem tudtam megjegyezni) miatt amit rájuk dobtak mindenki egy élő roncs lett, egybeolvadtak a robbanás pillanatában a környezetükben lévő tárgyakkal, élőlényekkel, akármivel. A története hangulata sötét és komor, egy igazi horror történetnek mondanám, hisz ami ezekkel az emberekkel történt az egyszerűen szörnyűséges. Persze nem sokáig tűrik a helyzetüket, kiderül, hogy a háttérben ellenállás szerveződik és meg akarják dönteni a kupola hatalmát, és lassan beindulnak a harcok is. És olyan dolgok derülnek ki, amire senki se számított. (Még én se, pedig általában mindig minden nagy csattanót előre kitalálok) Épp ezért élvezet volt a könyvet olvasni, cseppet sem untam magam közben, faltam az oldalakat egymás után és izgatottan vártam mi következik ezután.
Az izgalmas mesélést még jobban fokozta, hogy négy főszereplőt kaptunk, négy szemszögből íródott a történet. Mind a négy főszereplő egy csoportot képviselt, és mindannyian egy saját kis történetszálat is kaptak a fő cselekmény mellé, ami csak kiegészítette és elmélyítette a karakterüket.
Itt van elsőnek Pressia, akinek a testi torzulása abban nyilvánul meg, hogy egy babafej olvadt bele az egyik kézfejébe. Szinte azonnal a szívembe zártam a lányt, nagyon megkedveltem, és szorítottam érte. Ő képviselte az egyszerű embereket. Hozzá kapcsolódik Bradwell, aki szintén szimpatikus volt, nagyon aranyosak együtt és remélem sokáig együtt maradnak.
A második főszereplőnk Partridge, (a Kupola vezetőjének Ellery Willux-nak a fia), akit szintén imádtam, csak más okból. Sajnáltam az apja és a közte lévő kapcsolat miatt és azért, mert mindenki az apja alapján ítélte meg. Ő képviselte a Tisztákat, akik nem esztelenül engedelmeskednek a hatalomnak, hanem gondolkoznak és rájönnek, hogy itt valami nincs rendben, és hogy tenniük kell valamit a Kupolán kívül rekedt társaiért. Emellett szimpatikus volt az anyja iránti ragaszkodása is.
Partridge-hez kapcsolódik a másik Tiszta, vagyis Lyda, aki szintén belekeveredik az eseményekbe, mondhatni a saját akaratán kívül egy félreértés miatt (mert azt hitték ő és Partridge együtt vannak), szegényt alaposan elintézik, és csakis tehetetlen csaléteknek használják fel a történet során. Vele se volt bajom, de nem lett annyira a kedvencem, mint a másik három főszereplő.
És akkor a negyedik főszereplő pedig El Capitan, aki a Szent Forradalom Hadművelet nevezetű lázadó osztagot és annak tagjait képviselte. Neki szintén ugyanolyan tragikus sorsa lett, mint Pressia-nak, El Capitan torzulása abban nyilvánul meg, hogy a robbanások miatt az öccse, Helmund, beleragadt a hátába, így ketten összeforrtak és egyként kell élniük. El Capitan keménynek és önfejűnek tűnhet, akiben semmi együttérzés sincs az elején, de aztán megmutatja, hogy igenis képes másokkal foglalkozni magán kívül. A "kis csapat" tagja lesz, és segít Pressia-éknak. Remélem El Capitan majd a kezébe veszi az irányítást és a folytatásban igazi célt ad az SZFH-nak, ami Ingership irányítása alatt a Kupola bábjává kezdett válni.
Ez a disztópikus világ szépen és részletesen kidolgozott, minden meg van magyarázva, mi, miért és hogyan lett olyan, amilyen, ki miért volt felelős, hogyan lehetségesek azok a dolgok és még miegymás. A titkokra pont jókor derül fény, mikor senki se várná. A szereplők sok borzalmat élnek át, van itt erőteljesen vér, erőszak és még miegymás, nem egy tipikus ifjúsági regény ez, bár lehet nem is annak szánták. Humor nem sok van benne, de ide nem is hiányzott, mert ehhez a sötét, komor, szomorkás hangulathoz nem illett volna, ennek ellenére nagyon tetszett és egyértelműen felkerült a kedvenc könyveim listájára. Természetesen ez is egy trilógia első része, de ennek most kifejezetten örülök, nagyon megszerettem ezt a történetet, így még szívesen olvasom tovább, kíváncsi vagyok mi fog történni eztán a szereplőkkel és hogyan alakul a világuk sorsa. Várom a folytatást.
A könyvről:
5/5*
Könyv előzetes:
Könyv előzetes:
Nahát, ennyire jó ez a könyv? Nekem is megvan, de még nem kacsingattam rá, de a véleményed után jobban az eszembe vésem, hogy olvassam el. :)
VálaszTörlésMondjuk úgy, hogy már értem miért magasztalják annyira a többiek ezt a könyvet, tényleg remek lett, nekem személy szerint kifejezetten tetszett. Ez az egész borzalmas világ, annyira meghökkentő és szomorú, hogy lehetetlen volt nem a szívembe zárni a szereplőket.
TörlésAmint lesz egy kis időd rá, olvasd el mihamarabb, szerintem megéri. :)
Most be van még tervezve néhány könyv, de ha lesz időm, akkor mindenképp. :)
Törlés