Hozzám is elért az a rengeteg istenítő kritika, ami mind a sorozatot dicsőítette, így nem csoda, hogy felkeltette a kíváncsiságomat. Gondoltam adnom kell neki egy esélyt, veszteni nem veszthetek vele semmit se. Az csak a bónusz, hogy egyébként is nagy kedvenceim a valós események alapján készült filmek és sorozatok, így még inkább kedvet kaptam hozzá. A sok pozitív kritika miatt nagy elvárásokkal kezdtem neki és nyugodtan kijelenthetem, hogy nem csalódtam. Sőt, kedvencet avattam. Ez a minisorozat mindössze 5 részből áll, melyek egyenként 1 órásak. Felirattal néztem, de ha jól tudom magyar szinkron is elérhető hozzá, nálunk az HBO adta.
A Csernobil méltán megérdemli a nagy hype-t, amit kialakult körülötte és ezzel nem túlzok. Igazi mestermű az elejétől a végéig, amiben hibát találni nem lehet, még ha akarnék sem. Több műfaj elemeit ötvözi, így egyszerre nevezhetjük történelmi sorozatnak, katasztrófafilmnek és karakterdrámának, melyek mellett rendszerkritikaként is remekül operál. Hogy ha valaki nem tudná miről híres Csernobil városa vagy netán egy kő alatt élt az utóbbi hetekben, annak röviden felvázolom a történetet.
1986. április 26.-án egy váratlan meghibásodás miatt felrobbant a csernobili atomerőmű egyik reaktora, így a robbanás következtében hatalmas mennyiségű atomhulladék került a levegőbe. A sorozat bemutatja, hogy milyen emberi mulasztások és hiányosságok vezettek el a katasztrófáig, hogy a sugárzás hatására hogyan haltak meg és betegedtek meg az emberek, miközben próbálták a károkat felszámolni és enyhíteni és azt, hogy a szovjet vezetés hogy próbálta bagatellizálni és elkendőzni a súlyos helyzetet.
A valóban megtörtént események mellett kapunk ezeket tökéletesen kiegészítő fiktív szálakat szintén. Az első részben rögtön a robbanással indítunk és láthatjuk, hogy próbálják a helyszínen kezelni a kialakult a helyzetet és hogy születnek meg az egyre rosszabb és rosszabb döntések a problémák megoldására, amik aztán még több gondot generálnak. A károk felszámolásán, a rengeteg halálos megbetegedés bemutatásán, és aztán a kirakatperen túl megkapjuk a pontos magyarázatot is, hogy történhetett meg a robbanás. Nem kell félni, én se vagyok egy nagy fizikus, de olyan érthetően elmagyarázzák a technikai hátteret, hogy én is értettem az atomreaktor működését és azt, hogy mi okozta a katasztrófát. Az utolsó rész maga a tárgyalás, miközben visszaemlékezések során láthatjuk a robbanást megelőző pillanatokat. Örülök neki, hogy ezt nem hagyták ki, mert már féltem attól, hogy így lesz, hiszen az első részben rögtön a robbanással indítanak.
A történet tehát jól felépített és kidolgozott, kapunk tanulságokat, izgalmakat és drámát. Minden egyes karakter, minden egyes történetszál kellett ide és semmire sem tudnám azt mondani, hogy felesleges volt, vagy hogy untam volna magam rajta. Kellően tragikusan és meghökkentően láthatjuk, hogy betegednek meg az emberek az atomsugárzás következtében és hogy milyen csúfos véget ér a karakterek nagy része. Ki sokkolóbb halált hal, kit lassabban ér el a végzet, de mindenki megkapja a maga tragikus végét, ráadásul úgy, hogy gyakorlatilag tudatlanul és ártatlanul került az események sűrűjébe és nem tehetett arról, ami vele történt.
A feszültségkeltés mesterpéldája a sorozat, egyrészt mert szinte művi pontossággal adagolja a történetet és az információkat, másrészt mert remek színészek játszanak benne, harmadrészt a "soundtrack" miatt, amit készítettek hozzá. Igazából nem is soundtrackról van szó, hanem inkább csak különféle hanghatásokról, amik még komorabbá és kísértetiesebbé teszik a történetet. Főleg a sugárzásmérő műszer sercegése, a háttérben történő felszólalása az, ami igazán hatásos és szorongás keltő volt, legalábbis számomra.
Kapunk négy kiemelt szereplőt és mindegyikük szerepe fontos, egyikük sem csak időtöltés okán lett iderakva. Négy egészen különböző helyről érkező karakter és ebből az első három valós személyen alapul. Valerij Legaszov az atomtudós, akit odarendelnek a robbanás után, hogy segédkezzen a károk felszámolásában és aki a szovjet vezetéssel szembemenvén próbálja tenni a dolgát. Nem mindig van könnyű helyzetben, de minden tőle telhetőt megtesz, hogy elvégezze, amiért odaküldték. Borisz Scserbina, a szovjet párt egyik kiemelt tisztviselője, aki a munkálatok végrehajtásáért és ellenőrzéséért felelős. Ő a rendszer feltétlen hívő katonája, aki aztán rájön, hogy a rossz oldalon állt, és aki a kezdeti ellenszenv után minden erejével összedolgozik Legaszovval. Jared Harris és Stellan Skarsgard tökéletesek a szerepeikben. Az elején unszimpatikusak egymásnak, de aztán belátják, hogy össze kell dolgozniuk, mert mindkettejük tudása és képességei elengedhetetlenek a feladatukhoz.
Aztán ott van még a két női főszereplőnk. Ludmilla Ignatyenko, aki az egyszerű átlagpolgárok sorsát képviseli, akinek férje egyike volt azoknak a tűzoltóknak, akiket a robbanás után minden védőfelszerelés és óvintézkedés nélkül a helyszínre küldtek tüzet oltani. A férje így gyakorlatilag halálos sugárfertőzést kapott és alig két hét múlva meg is halt szörnyű leépülés következtében. Habár a hatalmi játszmákhoz és a " nagy emberek" és felelősök sorsához képest a nő és a férje története kicsit kilóg a sorozatból, mégis kellett ide. Végül pedig Uljana Komjuk, egy kitalált karakter a sorozat kedvéért, aki azokat a tudósokat szimbolizálja, akik Legaszovval dolgoztak együtt akkoriban. Habár nem valós személy, mégis kellett ide a karaktere, főleg a józan ész és a lelkiismeret példájaként funkcionált.
De nem csak ez a négy karakter remekül kidolgozott és érdekes, hanem szinte az összes mellékszereplőnek meg van a maga jelentősége és fontossága. Igenis be kellett mutatni az atomreaktorban dolgozók sorsát és halálát, igenis kellettek az egyszerű koszos bányászok, igenis kellettek a fertőzött állatok leölésével megbízott katonák, igenis kellettek a távolban csücsülő és idióta párttagok, akik bambán merednek maguk elé és így tovább. A sorozat minden egyes mozzanata, minden egyes karaktere, minden egyes párbeszéde kellett ide, kellett ahhoz, hogy bemutassa ezt a szörnyű tragédiát.
Az HBO öt részes minisorozata igazán kellemes meglepetés volt idén, mert nem is számítottam arra, hogy találok egy ehhez hasonló remekművet mostanában. Komoran komoly hangulata, a tragikus sorsok és izgalmas történet, mely remek és összetett karakterekkel operál, mind-mind azt eredményezték, hogy kaptunk egy nem túlzás mesterművet, amit még párszor biztos meg fogok nézni. Már kétszer láttam, de hamarosan biztos újra sorra kerül.
Értékelés: 10/10
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése