2019. jan. 2.

Titans (Titánok) 1. évad összegzés


Mikor elsőnek hallottam a sorozatról és láttam az előzetesét, akkor rögtön tudtam, hogy nekem ez kell. Imádom a Batman univerzumot és úgy alapjáraton a DC univerzumot is, és mivel ez a sorozat éppen abban játszódik, így nem volt kérdés, hogy nézni fogom. Sajnos a Gotham, a másik nagy kedvenc idén az utolsó, ötödik évaddal befejeződik, így a Titans jó lehet annak helyettesítésére.

A sorozat a Teen Titans képregényeken és azok történetein alapul olyan karakterekkel a főszerepben, akiket bevallom nem nagyon ismerek. Jó, persze Dick Grayson ismerős, róla kb. mindent tudok, de a többiek totál ismeretlenek voltak számomra. Így majdnem a nullához konvergáló háttértudással kezdtem el a sorozatot, nem tudva, hogy mire számítsak. Jó-e? Elmegy. Kedvenc lett? Még nem igazán. Őszintén szólva van potenciál a sorozatban, de valahogy mégse lett az igazi. Túl sokat akartak és túl gyorsan és valamiféle fura katyvasz lett a vége. Az első évad 11 részből áll, szinkron még nincs hozzá, így csak felirattal lehet megtekinteni.

Na de miről szól a sorozat? Dick Graysonnak, Batman első Robinjaként élt korábbi életéből teljesen elege van, így otthagyva Batmant új életet kezd nyomozóként távol Gothamtől. Próbál normális és nyugodt életet élni hátrahagyva a sok erőszakot, amitől úgy érzi, hogy más ember lett belőle, olyan ember, akivé nem szeretne válni. A normális élete nem tart sokáig (ki hitte volna?), hisz hamarosan belekeveredik egy olyan ügybe, amihez elő kell szednie régi Robin ruháját és a képességeket, amiket maga mögött akart hagyni. Egy titkos társaság egy furcsa tinédzser lányra, Rachelre vadászik, mert segítségével akarják annak démon apját visszahozni a Földre. Hozzájuk csapódik a fura képességekkel megáldott Kory, aki semmire se emlékszik a múltjából és egy kísérlet folytán állattá változni képes tinédzser fiú, Garfield.


Manapság egyre több képregényadaptáció készül sorozat formában is, és a Titans éppen a megszokott papírformát követi az első évadában. Nem mintha többet lehetett volna várni, mert kellett ez az első évad a karakterek bemutatására és a csapat összekovácsolására, csak míg máshol mindezt a folyamatot érdekesen és izgalmasan meg tudták oldani, addig itt végig azt éreztem, hogy valami hiányzik. Nem a karakterekkel van a gond, mert mindegyik érdekes a maga módján és mindegyik megkapta a saját háttér történetét, a saját kis sztoriját.

Sokkal inkább abban látom a probléma gyökerét, hogy túl hirtelen akartak mindent, túl hirtelen hoztak be olyan mellékszereplőket, akiket nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Egyik rész után csapódtunk a másikba, jöttek az újabb és újabb karakterek, akiket behoztak, kaptak egy-két sort és aztán eltűntek vagy totál feleslegesen maradtak. Kövezzetek meg, de például miért kellett ide Hank és Dove? Mi értelme volt a Dick és Dove kacsintgatásoknak és ennek a kialakuló szerelmi háromszögnek? Mi értelme volt Donna Troy-t egy részre behozni? Már azt hittem, hogy Dick vele is összekavar, hisz majdnem az összes női karakteren végigment Rachelen kívül.

A Doom Patrol létjogosultságát értem, hisz Gar háttérsztorijához tartoznak, és azzal az epizóddal ágyaztak meg a spin-off sorozatnak, ami róluk volt szólni. Bár nem hiszem, hogy olyan nagy karakterek lennének, akikre önálló sorozatot lehetne építeni és igazából engem nem nagyon hoztak lázba, így biztosan ki fogom hagyni a történetüket. Aztán megkaptuk a valaha volt legelső élőszereplős Jason Todd-ot, ami a legeslegjobb dolog, ami történhetett a sorozatban. Nem erőltették bele túl sokat, aminek örültem, mert nagyobb mennyiségben szintén furán vette volna ki magát, de amikor megjelent és Dick tükörképeként funkcionált, mind személyiségben, mind Robinként, akkor ellopta az összes jelenetet. Jason Todd egy rendkívül komplex karakter, mint azt láthattuk a Batman: A vörös sisak alatt című remek animációs filmben, ami nagy kedvencem, és igazán megérdemelte már, hogy élőszereplős produkcióban felbukkanjon.


A Titans első évada tulajdonképpen a karakterek bemutatásáról és a csapatuk összeállásáról szól,  mint azt említettem korábban. Mindenki kap egy háttérsztorit és fokozatosan kerülnek közelebb egymáshoz, hogy aztán együtt dolgozzanak tovább Rachel védelme érdekében. Most Rachel van épp ezért a középpontban, ami szerencsére nem gond, mert Rachel izgalmas a maga módján. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor négyük közül eddig inkább csak Rachelt és Dicket lehetett igazán megismerni, az ő karakterük építésébe fektették az írók a legtöbb energiát. Kory és Gar persze kaptak saját történetet, de akkor is úgy tűnik, mintha csak mellékszereplők lennének a másik kettő mellett.

Ennek tudatában nem meglepő tehát, hogy nekem Dick és Rachel lettek a kedvenceim. Rachel a naiv tinédzser, aki véletlen csöppen az események sűrűjébe és fogalma sincs, hogy mi történik vele és hogy milyen erők próbálnak kitörni belőle. Mindenki rá vadászik, magára marad egészen addig, amíg Dick és a többiek be nem toppannak az életében. Gar és ő nagyon kis aranyos páros lesznek, ha több időt kapnak majd a kapcsolatuk kibontakoztatására. Elég nagy függővéget kapott az évad és kíváncsi vagyok, mit hoznak ki Rachel történetéből és hogy mi lesz vele és a családjával ezek után.

Dick Grayson a sorozat főszereplője, ezzel nem mondok semmi újat. Egy olyan kiábrándult, magába fordult és cinikus Dick Graysont kapunk, aki számomra teljesen újdonság volt, mert ezzel a verziójával még sosem találkoztam. Nekem mindig az életteli, szószátyár és laza fiúként élt a fejemben. Szerencsére megkaptuk a magyarázatot arra, mért olyan, amilyen és miért hagyta ott Batmant, de azt vártam volna, hogy az évad végére sikerül túllépnie ezeken a dolgokon és végül visszatér igazi önmagához és láthatjuk hogy hagyja maga mögött Robint, hogy alkotja meg Nightwing perszónáját.

Ez sajnos nem valósult meg, ami az évad rövidségének tudható be, de bízom benne, hogy a folytatásban azért mindez be fog következni. Az első évad tehát éppen a történet közepén ér véget és majd a folytatásban kapjuk meg a lezárást mindenre. Színészek terén nem tudok se jót, se rosszat mondani. Viszonylag ismeretlen arcok kapták a szerepeket, én például csak a főszereplőt játszó Brendon Thwaitesról hallottam korábban, de akkor még csak ilyen "tinédzser" szerepekben láttam, így fura volt felnőtt karakterként, de hozta amit lehetett. Egyik sem egy egetrengető, kiemelkedő alakítás, de nem voltak olyan rosszak se, hogy az már zavaró lenne.


Szintén fura volt számomra a sorozat hangulata és stílusa. Megpróbáltak olyan komor és sötét DC, Nolan féle Batman filmek hangulatot megidézni, amivel nem lett volna gond, ha aztán maradnak annál, de a későbbi poénkodások, valahogy nem illettek mindehhez. A vérrel és a káromkodással sem fukarkodtak, az utóbbi sokat folyt mindenfelé, így próbáltak egy felnőttesebb és komolyabb stílust megütni, de ez mégis furán vette ki magát. Nem teljesen illett ide, a Titans karaktereihez és történetéhez ez a "sötétség" nem igazán illik, így szerintem nem ebben az irányban kellett volna kezdeni, mert aztán a váltás eléggé hirtelen történt, és nem is volt teljesen indokolt. Mintha a készítők se tudták volna, hogy milyen irányba menjenek.

A végén egy dolgot mindenképp meg kell említenem, és tudom, hogy ez csak engem zavart, de akkor is leírom. Enyhén szólva nevetséges volt látni, ahogy az egész évad folyamán kínosan ügyeltek arra, hogy ne kelljen Batmant/ Bruce-t mutatni. Vagy csak a háttérben állt, vagy csak az árnyéka látszódott, vagy csak egy jelmezben lévő statiszta képében jelent meg, ami annyira vicces volt számomra, hogy az csak na. Ugyanazt tudom mondani, mint előbb. Döntsük már el, hogy akkor most kihagyjuk Batmant/ Bruce-t a történetből vagy sem. Ha ez a sorozat Dickékről szól, akkor minek ide Batman? Ha már őt is be akarjuk hozni, akkor pedig ne ilyen bénán tegyük, hanem igenis castingoljanak be egy normális színészt a szerepre és kapjon rendes mellékszerepet, mint Jason Todd.

Összességében annyit tudok mondani, hogy hozott egy szintet, amiért néztem tovább a folytatást és voltak igazán jó pillanatai, de valami hiányzott belőle, amitől rögtön kedvenccé válhatott volna. Szerettem Dick és Rachel karaktereit és a köztük kialakult testvéri vagy nevezhetjük akár mentori viszonyt, de a legnagyobb hatást rám Jason Todd tette, minden egyes jelenetében ellopta a showt, ha mondhatok ilyet. Róla is lehetne egy spin-off sorozatot csinálni, én biztos nézném. Érkezik a második évad, nézni fogom és remélem, hogy kicsit összeszedettebb és nem ilyen kapkodós folytatást kapunk, amiből kihagyják a felesleges mellékszereplőket és az oda nem illó szálakat.
Értékelés: 10/7

Előzetes:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...