Mackenzie Bishop, az Őrzők egyike, akinek feladata, hogy megakadályozza az erőszakos Történeteket kijutását az Archívumból, nemrég kis híján maga is egy Történet keze között lelte halálát. Most pedig, amikor az új iskolában új tanév kezdődik, Mackenzie igyekszik új életet is kezdeni – és maga mögött hagyni a nyáron történteket. A továbblépés azonban nem könnyű – különösen akkor nem, ha az ember álmát a történtek és a Történetek kísértik. A múlt persze múlt és már nem okozhat több fájdalmat, amikor azonban egy rémálom Mackenzie ébren töltött perceiben is újra és újra felbukkant, az Őrző kénytelen eltűnődni azon, vajon tényleg annyira biztonságban van-e, mint gondolja.
Mindeközben emberek tűnnek el nyom nélkül, és látszólag az egyetlen közös bennük Mackenzie – aki ugyan biztos benne, hogy az Archívum többet tud, mint amennyit elárul, mielőtt azonban ezt bebizonyíthatná, ő maga válik az első számú gyanúsítottá. És ha Mac nem találja meg az igazi bűnöst, akkor mindent elveszíthet: nem csupán az Archívummal való kapcsolatát, hanem az emlékeit is – sőt, akár még az életét is. Vajon képes lesz-e Mackenzie kibogozni ezt a rejtélyt, mielőtt ő maga is végleg fennakadna az őrült történések hálójában?
Egy újabb könyv, ami csaknem hónapok óta csücsül az egyébként egyre hosszabb várlólistámon, és végre sikerült rászánnom magam, hogy kézbe vegyem és elolvassam. Mostanában azon irányelv szerint próbálok választani olvasmányt, hogy a korábban megkezdett sorozataimat kellene folytatni, épp ezért gondoltam erre a könyvre. Habár az első rész, Az Archívum nem nyerte el a tetszésemet annyira, mint szerettem volna, mindig is érdekelt a folytatás, így bizakodva kezdtem neki.
A Felszabadulás nem váltotta meg a világot, és ha röviden kellene róla véleményt nyilvánítanom, akkor annyit írnék, hogy pontosan azt kaptam tőle amit vártam az első rész után. Mármint nem volt olyan nehéz kitalálni, hogy mire számítsak, hogy miként fog folytatódni a történet, épp ezért nem okozott nagy meglepetéseket, amit mindenképp sajnálok, mégis olyan egyszeri kellemes olvasmány volt. Habár nem váltotta meg a világot, valamiért mégsem untam magam rajta, így viszonylag gyorsan kiolvastam. Azt hittem, ez lesz a befejező kötet, de ezek szerint tévedtem, hisz elég lezáratlan véget kapott, és biztosan lesz még folytatása. Fura, nem is értem, honnan vettem én azt, hogy ez csak kétrészes könyv. Na mindegy, nem is ez a lényeg.
Mellébeszélés helyett mondanom kellene néhány szót magáról a könyvről is, hisz az lenne itt a dolgom, és gondolom titeket is az érdekel. A Felszabadulás pontosan olyan lett, mint az első rész, ha az tetszett, akkor ez is fog, ha nem, akkor ez sem. Így a véleményem is hasonló az első részéhez. Még mindig úgy hiszem, hogy az alap ötlet kiváló és egyedi, csak ebből ennél sokkal többet ki lehetett volna hozni. Nagy elszalasztott lehetőség ez az írónő részéről, és nagyon sajnálom, hogy egy ilyen klisés tini könyvet fabrikált köré, mert ennél sokkal, de sokkal jobbat is lehetett volna ebben a témában írni. Mint mondtam az alapötlet egyedi. A halottak Történetként kelnek életre, és az Őrzők feladata, hogy begyűjtsék őket és mindenkit eljuttassanak az archívumba, ahol rendszerezett polcokban tárolják őket. Mackenzie a nagyapját követve lett Őrző. Az első részben egy elszabadult és pusztító terveket szövögető Történetet kellett megállítania, és most a korábban történtek utóhatásaival kell megküzdenie.
Tulajdonképpen a Felszabadulás és Az Archívum lehetne egyetlen nagy vastag könyv is, hiszen az események szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a kettő együtt olyan, mintha egy nagy kerek egész történet lenne, és az mindenképp tetszett, ahogy a folytatás kiegészíti az első részt. Mégis megmaradtak a korábbi hibák, a néhol idegesítő tini történetszálak, mint mondjuk az erőltetett gimis "jelenetek" és az "én normális életre vágyom, mint mindenki más" monológ, meg a szinte már "elengedhetetlen gimis haverok, akik előtt titkolózni kell".
És ne felejtsük el, hogy Mackenzie ismét magánakcióba kezd, holott az első részben is majdnem belebukott, és igazán tanulhatott volna a hibájából. De nem! Megint elköveti ugyanazt a hibát, megint megkerüli az archívumot, megint titkolózik előttük és Wesley előtt is, csak hogy ő maga számolhasson le ismét Owennel. Mert az legutóbb is milyen jól sikerült, nem? Nem értem én, és nem tudtam vele egyet érteni. Owen ismét az orránál vezette a lányt, és habár a végére csak rá jött, hogy Owen megint a bolondját járatta vele, azért mégis majdnem sikerült megint átvágnia őt. Nem értem, hogy bízhatott meg újra a fiúban, és nem értem, hogy miért nem kért segítséget, hogy leszámoljon vele. Nem szégyen az, ha valaki segítséget kér, ha egyébként szüksége van rá.
Ez a könyv pontosan azt adta számomra, amit vártam tőle az első rész után. A Felszabadulás Az Archívum tökéletes kiegészítése és folytatása, minden jó és rossz elemével együtt. Mackenzie-t valahogy most sem tudtam megkedvelni túlzottan, és még mindig úgy hiszem, hogy az alap ötlet kiváló, csak a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után. Számomra ez a könyvsorozat egy erős közepes semmi több, és sajnálom, hogy csak ennyit tudott belőle kihozni az írónő. Sokkal, de sokkal több potenciál lenne ebben az alap ötlet miatt. Kár, hogy az írónő ezzel nem tudott élni.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/victoria-schwab-felszabadulas
Értékelés: 5/3
A Felszabadulás nem váltotta meg a világot, és ha röviden kellene róla véleményt nyilvánítanom, akkor annyit írnék, hogy pontosan azt kaptam tőle amit vártam az első rész után. Mármint nem volt olyan nehéz kitalálni, hogy mire számítsak, hogy miként fog folytatódni a történet, épp ezért nem okozott nagy meglepetéseket, amit mindenképp sajnálok, mégis olyan egyszeri kellemes olvasmány volt. Habár nem váltotta meg a világot, valamiért mégsem untam magam rajta, így viszonylag gyorsan kiolvastam. Azt hittem, ez lesz a befejező kötet, de ezek szerint tévedtem, hisz elég lezáratlan véget kapott, és biztosan lesz még folytatása. Fura, nem is értem, honnan vettem én azt, hogy ez csak kétrészes könyv. Na mindegy, nem is ez a lényeg.
Mellébeszélés helyett mondanom kellene néhány szót magáról a könyvről is, hisz az lenne itt a dolgom, és gondolom titeket is az érdekel. A Felszabadulás pontosan olyan lett, mint az első rész, ha az tetszett, akkor ez is fog, ha nem, akkor ez sem. Így a véleményem is hasonló az első részéhez. Még mindig úgy hiszem, hogy az alap ötlet kiváló és egyedi, csak ebből ennél sokkal többet ki lehetett volna hozni. Nagy elszalasztott lehetőség ez az írónő részéről, és nagyon sajnálom, hogy egy ilyen klisés tini könyvet fabrikált köré, mert ennél sokkal, de sokkal jobbat is lehetett volna ebben a témában írni. Mint mondtam az alapötlet egyedi. A halottak Történetként kelnek életre, és az Őrzők feladata, hogy begyűjtsék őket és mindenkit eljuttassanak az archívumba, ahol rendszerezett polcokban tárolják őket. Mackenzie a nagyapját követve lett Őrző. Az első részben egy elszabadult és pusztító terveket szövögető Történetet kellett megállítania, és most a korábban történtek utóhatásaival kell megküzdenie.
Tulajdonképpen a Felszabadulás és Az Archívum lehetne egyetlen nagy vastag könyv is, hiszen az események szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a kettő együtt olyan, mintha egy nagy kerek egész történet lenne, és az mindenképp tetszett, ahogy a folytatás kiegészíti az első részt. Mégis megmaradtak a korábbi hibák, a néhol idegesítő tini történetszálak, mint mondjuk az erőltetett gimis "jelenetek" és az "én normális életre vágyom, mint mindenki más" monológ, meg a szinte már "elengedhetetlen gimis haverok, akik előtt titkolózni kell".
És ne felejtsük el, hogy Mackenzie ismét magánakcióba kezd, holott az első részben is majdnem belebukott, és igazán tanulhatott volna a hibájából. De nem! Megint elköveti ugyanazt a hibát, megint megkerüli az archívumot, megint titkolózik előttük és Wesley előtt is, csak hogy ő maga számolhasson le ismét Owennel. Mert az legutóbb is milyen jól sikerült, nem? Nem értem én, és nem tudtam vele egyet érteni. Owen ismét az orránál vezette a lányt, és habár a végére csak rá jött, hogy Owen megint a bolondját járatta vele, azért mégis majdnem sikerült megint átvágnia őt. Nem értem, hogy bízhatott meg újra a fiúban, és nem értem, hogy miért nem kért segítséget, hogy leszámoljon vele. Nem szégyen az, ha valaki segítséget kér, ha egyébként szüksége van rá.
Ez a könyv pontosan azt adta számomra, amit vártam tőle az első rész után. A Felszabadulás Az Archívum tökéletes kiegészítése és folytatása, minden jó és rossz elemével együtt. Mackenzie-t valahogy most sem tudtam megkedvelni túlzottan, és még mindig úgy hiszem, hogy az alap ötlet kiváló, csak a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után. Számomra ez a könyvsorozat egy erős közepes semmi több, és sajnálom, hogy csak ennyit tudott belőle kihozni az írónő. Sokkal, de sokkal több potenciál lenne ebben az alap ötlet miatt. Kár, hogy az írónő ezzel nem tudott élni.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/victoria-schwab-felszabadulas
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése