Waverly, Kieran és Seth versenyt futnak az idővel – és mivel az emberiség jövője a tét, nem hibázhatnak… Miután az életét kockáztatva sikerült megmenekülnie az ellenséges hajóról, Waverly végül visszajut az Empyreanre. Az utolsó hónapokban egyedül az otthon emléke tartotta életben… csakhogy ez az otthon semmiben sem emlékeztetett arra, amit maga mögött hagyott. Fogságba esett szüleit az Új Látóhatáron kellett hagynia, most pedig szembesülnie kell azzal, hogy Kieranból szigorú vezető lett, aki Seth ellen hangolta a legénységet. Mi történt a régi Kierannal? Waverly immár nem tudja, kiben bízhat. És az egyetlen ember, akiben hinni szeretne, az a hajó ellenségének kikiáltott ragyogó rosszfiú, Seth. Waverly pontosan tudja, hogy minden még rosszabbra fordul, ha nem szabadítják ki a szüleiket, de fogalma sincs, hogyan csinálják…
Több mint egy éve olvastam az első részt, a Ragyogást, így bevallom nem sok részletre emlékszek belőle, de azért a fő történetszál és a három főszereplő karaktere még élénken él bennem. Az apró részletek talán elsikkadtak, de a lényeg megmaradt és csakis ez a fontos. Hamarabb szerettem volna olvasni a folytatást, mert igenis érdekelt, hogy mi lesz a fiatalok sorsa, és az első rész is tetszett annyira, hogy mielőtt kezembe vegyem a másodikat. Sajnos csak most jutottam el idáig, valahogy mindig valami más érdekelt jobban. Mekkora hülye voltam, hogy nem kezdtem bele hamarabb! Nem is sejtettem, hogy miről maradtam le idáig.
Már a Ragyogás is remek könyv volt a szokatlan témájával, a kompromittáló főkonfliktussal és a három remek főszereplőjével, és éppen ezek miatt tetszett annyira. Nem voltam felkészülve arra, amit ez a könyv adni fog számomra, de már rögtön az elején beszippantott és nem eresztett a végéig. Továbbra is izgalmas és érdekes a történet, továbbra is imádom a három főszereplőt, és megint úgy fejeződött be a könyv, hogy azonnal szeretném a folytatást. Remélem mihamarabb érkezik magyarul, mert nagyon szeretném tudni mi lesz a történet vége.
Kicsit féltem, hogy csalódnom kell a második részben, hisz a trilógia középső könyvei általában átívelőnek szolgálnak az első és a befejező rész között, és gyakran érezheti úgy a gyakorlott olvasó, hogy az egész csak egy rohadt nagy időhúzás a végső nagy konfliktus előtt, de szerencsére itt nem ez a helyzet. A Szikra ugyanolyan remek könyv, mint a Ragyogás, sőt... nekem jobban tetszett, mint az első rész. Talán maga a történet nem volt olyan mozgalmas, talán nem fektettek olyan nagy hangsúlyt arra, ami a múltban történt, mégis magával ragadott a történet és nem eresztett egészen a végéig. Egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet, így igen hamar kiolvastam.
Hogy miért tetszett ennyire? Imádtam az egész könyvön átívelő hatalmi harcokat és azt, ahogyan ez a három remek karakterek fejlődött, változott, és ahogy alakult az egymással való kapcsolatuk és viszonyuk. Waverly, Kieran és Seth mindhárman egyenrangú főszereplői lettek ennek a történetnek, és mielőtt megijednétek, hogy egy irritáló szerelmi háromszög tagjai ők, mindenkit megnyugtatok. Nem! Nincs itt semmilyen szerelmi háromszög, annak véget vetett az írónő és milyen jól csinálta! Ahogy változott a karakterek kapcsolata, ahogy váltak ellenségekből barátokká vagy épp fordítva, úgy dőlt össze a szerelmi háromszög, és remélem később se lesz feltámasztva. A három karakter nagy utat tett meg, és sok mindenen mentek keresztül, számos tragédiát éltek át, és annyira tetszett a párhuzam, ahogy a korábban pozitív karakterek negatívvá váltak, míg akit korábban ellenszenvesnek éreztem, nos, őt pedig most kedveltem meg igazán. Az írónő profi módon alakította a karakterek jellemét, a tetteik és érzéseik abszolút reálisak voltak és hihetőek.
Waverly és Kieran kapcsolata mondhatni teljesen tönkrement és ebben egyikük sem hibás. Sokat változtak, és mindketten kemény traumán vannak túl, és máshogy reagálták le a dolgokat, ami nemhogy közelebb hozta volna őket egymáshoz, hanem épphogy közéjük állt. Waverly még mindig nem dolgozta fel, amit a másik hajó emberei tettek vele és a többi idősebb lánnyal, és hogy nem tudta megmenteni a szüleiket. Bosszút szeretne állni, így tökéletesen megértettem azt, amit a "betolakodóval" tett. Kieran a saját gondjaival van elfoglalva, Seth szökött fogoly, így gyakorlatilag semmilyen támasza nem maradt, emellett a kisebb gyerekek őt okolják azért, mert nem mentették meg a szüleiket. Waverly erősnek mutatja magát, de belül mégis megtört. Ha ez nem lenne elég, talán ő az egyetlen, aki bátran ki mer állni az egyre inkább sötét útra lépő Kierannel szemben, ami persze teljesen megmérgezi a kapcsolatát a fiúval.
Kieran erős, határozott és magabiztos vezetője az Empyreumnak... vagyis szeretne az lenne. Nemesek a céljai, össze akarja fogni a gyerekeket, rendet akar tartani, és szeretné visszaszerezni az ellenséges hajóról, az Új Látóhatárról a szüleiket. Tényleg jók a céljai, csak sajnos az ezek eléréshez használt módszerek nem épp megfelelőek. Kieran szinte már tekintélyuralmi rendszert vezet be a hajón, abszolút hatalmat akar, és minél több ideje vezetője a hajónak, és minél többen "lázadnak fel" ellene, annál elszántabban akarja megtartani a hatalmat. Kieran megtört és összetört, a szó szoros értelmében. Nem az az erős és határozott vezető, aminek tűnni akar, igazából retteg és fél, hogy megint mindenki ellene fordul, retteg, hogy Seth meg akarja ölni, és éppen emiatt a félelem miatt teszi mindazt, amit. Teljesen érthető, hogy miért cselekszik úgy, ahogy, és épp ezért nem lett számomra unszimpatikus, holott negatív karakterfejlődésen ment keresztül. Jelentősen megváltozott... és nem épp jó irányba. Valamilyen szinten bukott karakter ő, egy meghasonlott lélek, aki retteg, és aki bármit megtenne, hogy ne kerüljön megint olyan kiszolgáltatott helyzetbe, mint amilyenbe egyszer volt.
Végül ott van Seth, aki mondhatni tükörképe Kierannak minden téren. Seth volt a Ragyogásban a negatív karakter, akkor ő okozta a gondokat a fiúk csapatában. Ő törte meg Kierant, és miatta lett olyan Kieran amilyen. Seth negatív karakternek indult, de aztán ahogy megismertük az indokait, láthattuk, hogy a motivációi teljesen érthetőek, és épp ezért nem tudtunk rá haragudni. Valamilyen szinten még egyet is értettünk vele, de azért persze kezelhette volna másképp a dolgokat. Sethnek is megvolt mindenre az oka, de csakúgy, mint Kieran, ő sem a megfelelő módon oldotta meg a gondjait. Kieran tükörképeként éppen fordított irányba változik. Míg Kieran pozitív hősből lett negatív, addig Seth negatív karakterből válik a Szikrában egyre szimpatikusabbá és kedvelhetőbbé. Az írónő remekül építette fel a párhuzamot a két fiú közt, nekem ez tetszett a legjobban a könyvben, és a két fiú karakterfejlődése az, ami szerintem a könyv legerősebb eleme. Mindkét fiú remek karakter, messze túlszárnyalják Waverly-t.
El sem tudom mondani mennyire tetszett a Szikra, kiváló folytatása a Ragyogásnak, sőt, az első résznél ezt a folytatást mintha sokkal erősebbnek éreztem volna. Tetszettek a hatalmi harcok a fiatalok közt, és ahogy a három főszereplő kapcsolata és viszonya alakult. Kieran és Seth két remek karakter, és a köztük húzódó egyértelmű fordított párhuzam az, ami leginkább magával ragadott a könyv olvasása közben. A könyv vége izgalmas befejező részt ígér, és épp ezért nagyon várom már a harmadik rész magyar megjelenését. Remélem a Maxim Kiadó nem késlekedik, és minél hamarabb kezemben tarthatom a záró kötetet.
Ui: A borító viszont most nem tetszik, szerintem (már bocsánat a csúnya szóért, de) nagyon ocsmány. :S Stílusra olyan, mint az első volt, de most valami mégsem jó. A színe se megkapó, a fiú se a borítón... valahogy nem működik.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/amy-kathleen-ryan-szikra
Értékelés: 5/5*
Már a Ragyogás is remek könyv volt a szokatlan témájával, a kompromittáló főkonfliktussal és a három remek főszereplőjével, és éppen ezek miatt tetszett annyira. Nem voltam felkészülve arra, amit ez a könyv adni fog számomra, de már rögtön az elején beszippantott és nem eresztett a végéig. Továbbra is izgalmas és érdekes a történet, továbbra is imádom a három főszereplőt, és megint úgy fejeződött be a könyv, hogy azonnal szeretném a folytatást. Remélem mihamarabb érkezik magyarul, mert nagyon szeretném tudni mi lesz a történet vége.
Kicsit féltem, hogy csalódnom kell a második részben, hisz a trilógia középső könyvei általában átívelőnek szolgálnak az első és a befejező rész között, és gyakran érezheti úgy a gyakorlott olvasó, hogy az egész csak egy rohadt nagy időhúzás a végső nagy konfliktus előtt, de szerencsére itt nem ez a helyzet. A Szikra ugyanolyan remek könyv, mint a Ragyogás, sőt... nekem jobban tetszett, mint az első rész. Talán maga a történet nem volt olyan mozgalmas, talán nem fektettek olyan nagy hangsúlyt arra, ami a múltban történt, mégis magával ragadott a történet és nem eresztett egészen a végéig. Egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet, így igen hamar kiolvastam.
Hogy miért tetszett ennyire? Imádtam az egész könyvön átívelő hatalmi harcokat és azt, ahogyan ez a három remek karakterek fejlődött, változott, és ahogy alakult az egymással való kapcsolatuk és viszonyuk. Waverly, Kieran és Seth mindhárman egyenrangú főszereplői lettek ennek a történetnek, és mielőtt megijednétek, hogy egy irritáló szerelmi háromszög tagjai ők, mindenkit megnyugtatok. Nem! Nincs itt semmilyen szerelmi háromszög, annak véget vetett az írónő és milyen jól csinálta! Ahogy változott a karakterek kapcsolata, ahogy váltak ellenségekből barátokká vagy épp fordítva, úgy dőlt össze a szerelmi háromszög, és remélem később se lesz feltámasztva. A három karakter nagy utat tett meg, és sok mindenen mentek keresztül, számos tragédiát éltek át, és annyira tetszett a párhuzam, ahogy a korábban pozitív karakterek negatívvá váltak, míg akit korábban ellenszenvesnek éreztem, nos, őt pedig most kedveltem meg igazán. Az írónő profi módon alakította a karakterek jellemét, a tetteik és érzéseik abszolút reálisak voltak és hihetőek.
Waverly és Kieran kapcsolata mondhatni teljesen tönkrement és ebben egyikük sem hibás. Sokat változtak, és mindketten kemény traumán vannak túl, és máshogy reagálták le a dolgokat, ami nemhogy közelebb hozta volna őket egymáshoz, hanem épphogy közéjük állt. Waverly még mindig nem dolgozta fel, amit a másik hajó emberei tettek vele és a többi idősebb lánnyal, és hogy nem tudta megmenteni a szüleiket. Bosszút szeretne állni, így tökéletesen megértettem azt, amit a "betolakodóval" tett. Kieran a saját gondjaival van elfoglalva, Seth szökött fogoly, így gyakorlatilag semmilyen támasza nem maradt, emellett a kisebb gyerekek őt okolják azért, mert nem mentették meg a szüleiket. Waverly erősnek mutatja magát, de belül mégis megtört. Ha ez nem lenne elég, talán ő az egyetlen, aki bátran ki mer állni az egyre inkább sötét útra lépő Kierannel szemben, ami persze teljesen megmérgezi a kapcsolatát a fiúval.
Kieran erős, határozott és magabiztos vezetője az Empyreumnak... vagyis szeretne az lenne. Nemesek a céljai, össze akarja fogni a gyerekeket, rendet akar tartani, és szeretné visszaszerezni az ellenséges hajóról, az Új Látóhatárról a szüleiket. Tényleg jók a céljai, csak sajnos az ezek eléréshez használt módszerek nem épp megfelelőek. Kieran szinte már tekintélyuralmi rendszert vezet be a hajón, abszolút hatalmat akar, és minél több ideje vezetője a hajónak, és minél többen "lázadnak fel" ellene, annál elszántabban akarja megtartani a hatalmat. Kieran megtört és összetört, a szó szoros értelmében. Nem az az erős és határozott vezető, aminek tűnni akar, igazából retteg és fél, hogy megint mindenki ellene fordul, retteg, hogy Seth meg akarja ölni, és éppen emiatt a félelem miatt teszi mindazt, amit. Teljesen érthető, hogy miért cselekszik úgy, ahogy, és épp ezért nem lett számomra unszimpatikus, holott negatív karakterfejlődésen ment keresztül. Jelentősen megváltozott... és nem épp jó irányba. Valamilyen szinten bukott karakter ő, egy meghasonlott lélek, aki retteg, és aki bármit megtenne, hogy ne kerüljön megint olyan kiszolgáltatott helyzetbe, mint amilyenbe egyszer volt.
Végül ott van Seth, aki mondhatni tükörképe Kierannak minden téren. Seth volt a Ragyogásban a negatív karakter, akkor ő okozta a gondokat a fiúk csapatában. Ő törte meg Kierant, és miatta lett olyan Kieran amilyen. Seth negatív karakternek indult, de aztán ahogy megismertük az indokait, láthattuk, hogy a motivációi teljesen érthetőek, és épp ezért nem tudtunk rá haragudni. Valamilyen szinten még egyet is értettünk vele, de azért persze kezelhette volna másképp a dolgokat. Sethnek is megvolt mindenre az oka, de csakúgy, mint Kieran, ő sem a megfelelő módon oldotta meg a gondjait. Kieran tükörképeként éppen fordított irányba változik. Míg Kieran pozitív hősből lett negatív, addig Seth negatív karakterből válik a Szikrában egyre szimpatikusabbá és kedvelhetőbbé. Az írónő remekül építette fel a párhuzamot a két fiú közt, nekem ez tetszett a legjobban a könyvben, és a két fiú karakterfejlődése az, ami szerintem a könyv legerősebb eleme. Mindkét fiú remek karakter, messze túlszárnyalják Waverly-t.
El sem tudom mondani mennyire tetszett a Szikra, kiváló folytatása a Ragyogásnak, sőt, az első résznél ezt a folytatást mintha sokkal erősebbnek éreztem volna. Tetszettek a hatalmi harcok a fiatalok közt, és ahogy a három főszereplő kapcsolata és viszonya alakult. Kieran és Seth két remek karakter, és a köztük húzódó egyértelmű fordított párhuzam az, ami leginkább magával ragadott a könyv olvasása közben. A könyv vége izgalmas befejező részt ígér, és épp ezért nagyon várom már a harmadik rész magyar megjelenését. Remélem a Maxim Kiadó nem késlekedik, és minél hamarabb kezemben tarthatom a záró kötetet.
Ui: A borító viszont most nem tetszik, szerintem (
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/amy-kathleen-ryan-szikra
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése