Nem könnyű az első női vérmacska-végrehajtó élete. Gyűlnek a hegek, gyűlnek a tapasztalatok. A magánéletem? Bonyolult. A testvérem halála és az apám elleni eljárás óta legfeljebb a további vérontást akadályozhatom meg. A falkánkat azonban egy seregnyi dühös mennydörgőmadár támadja meg – és talán csak úgy kerekedhetünk régi ellenségünk fölé, ha ki tudjuk csikarni a békét az új ellenféltől. Egyre több halál, egyre több árulás. Az ösztöneim óvatosságra intenek. De néha nincs más út, mint elrugaszkodni a szakadék széléről…
Most, hogy újra egyetemre járok, nyugodtan elmondhatom, hogy ez az időszak korántsem olyan kellemes számomra, hisz kezdődik a sok félév végi Zh és kezdődnek a vizsgák is. Sajnos, épp ezért az utóbbi néhány napban nem sok időm (
Aki rendszeresen olvassa a blogomat, az pontosan tisztában van vele, hogy egyik nagy kedvencem ez a könyvsorozat, és máig nagyon hálás vagyok, hogy valami véletlen csoda folytán a kezembe került. Komolyan... aki még véletlenül nem ismerné, vagy még azon vacillál, hogy elkezdje-e vagy sem, annak csak azt tudom mondani, hogy ne habozzon tovább, hanem vegye kézbe, mert nem fogja megbánni. És hogy miért imádom ennyire a vérmacskák történetét? Mert egy korrekt módon összerakott történetről van szó, amit tévesen mindenki YA könyvnek aposztrofál, de én sosem felejtem el kihangsúlyozni, hogy ez igenis egy felnőtt urban fantasy. Nem is értem miért a VP könyvek közé sorolták be, egyáltalán nem olyan, mint a többi VP könyv, azok nagy részét simán kenterbe veri. Tehát ne tévesszen meg senkit a jelzés, ami tudom sokakat elrettenthet a könyvtől. Higgyetek nekem, nem fogtok benne csalódni.
Hat kötetes sorozatról van szó, és a részek vetekszenek egymással, mindegyik izgalmas, kalandos és humoros. Rachel Vincent profi módon és logikusan szövi a történetet, szépen ível a történet, a részek kapcsolódnak egymáshoz, de mindegyik könyvnek meg van a saját történetszála is. Ahogy a címben látni lehet most a könyvsorozat 5. részénél járok, tehát közel a vég, és csak a befejező kötet van hátra, amit már sikerült megszereznem, a kérdés már csak az, hogy mikor jutok el odáig, hogy olvasni is tudjam. Biztos nem halogatom sokáig, mert ez az 5. könyv olyan izgalmas és letehetetlen volt, hogy mindenképp tudnom kell mi lesz a vége.
A történetre tehát nem lehet panasz, csak faltam a sorokat, izgultam végig Faythe és a falkája sorsáért. Nagy bajba keverednek, mikor fő riválisuk egy gyilkossággal vádolja meg a falkát, így egy újabb ellenféllel kell szembenézniük, aki elég félelmetes és erős ellenség lehet, ha nem sikerül mihamarabb tisztázni magukat a vád alól. Ismét Faythe-re hárul a feladat, hogy bebizonyítsa falkájának semmi köze a gyilkossághoz, és erre mindössze 2 napja van, és nem is ő róla lenne szó, ha közben nem keveredne még nagyobb bajba. De Faythe már csak ilyen, így szeretjük őt. Én mindig is kedveltem, igazán erős karakter, akit vagy kedvelni vagy utálni lehet. Én az első verziónál maradok annak ellenére, hogy a pasi ügyeivel már egyáltalán nem értek egyet.
És sajnos itt kell megemlítenem a könyvsorozat és egyben az 5. rész legnagyobb gyenge pontját. Vagyis igen... Faythe szerelmi élete az. Pontosabban az a szerelmi élete, ami a 4. résztől kialakult. Igen, igen... jól sejtitek. Az általam olyannyira utált szerelmi háromszögről beszélek. Tudom, hogy mindig ezt szajkózom, de egyszerűen képtelen vagyok elviselni a szerelmi háromszögeket, sosem voltam rá képes, és ez a jövőben se fog változni. Itt pedig még azért is mérges vagyok az írónőre, mert az elején annyira imádtam Faythe és Marc kapcsolatát, az egyik legérdekesebb pár voltak számomra, de mióta Faythe elkezdett Jace-el kavarni és holmi mondvacsinált, ostoba indok miatt összefeküdt vele, azóta nem bírom őket hármukat együtt elviselni. Akkor csalódtam igazán Faythe-ben, és amit azóta a két fiúval művel, arra szavakat sem találok.
Igazán kár ezért a szerelmi háromszöges maszlagért, mert ha ezt nem lépte volna meg az írónő, akkor talán a Vérmacskák könyvsorozat lenne az egyik legjobb a műfajában. Nem mintha ezen kívül nem lenne minden a helyén, hiszen még mindig izgalmas a történet, még mindig remek a humor és a olvasmányos a narráció Faythe mesélésében, és maga Faythe is remek karakter a pasis ügyein kívül... csak hát akármennyire figyelmen kívül akarom hagyni, nem tehetem meg, mert sajnos elég nagy hangsúlyt kap a történetben, amit nagyon sajnálok. Ráadásul emiatt Jace-t is megutáltam, pedig őt annyira csíptem az elején. Most meg elkezdte játszani a birtokló őrültet, és ettől teljesen unszimpatikus lett. Részben ezért örülök annak, hogy már csak egy könyv van hátra, mert tovább biztos nem bírnám olvasni Faythe és a fiúk nyűglődését.
Csak hogy essen néhány szó a többiekről is, Kaci egyre szimpatikusabb számomra, nagyon szeretem a közte és Faythe közt kialakult testvéri viszonyt, nagyon aranyosak együtt. Jó volt megismerni egy teljesen, eddig még nem ismert fajt, a mennydörgőmadarakat, akik szintén elég érdekesek a maguk módján. Maradjunk ennyiben. Malone pedig ismét alulmúlta önmagát, remélem a következő részben valaki elintézi azt a férfit, mert már nagyon megérdemelne egy-két pofánverést azért, amit művel szegény Faythe-el és a családjával.
Még mindig imádom a könyvsorozatot, az egyik kedvencem, és nem tudok mást mondani, most is imádtam az elejétől a végéig. A szerelmi háromszög még mindig irritál, és sajnálom, hogy ezzel sikerült ennyit rontani a könyvsorozat értékén, mit nem adnék azért, ha ezt a történetszálat az elejétől a végéig kihagyta volna az írónő. Nagyon érdekel a befejező rész, és biztosan hamarosan azt is fogom olvasni, csak az a kár, hogy aztán már nincs tovább.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rachel-vincent-shift-valtozas
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése