Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.
Néha azon a véleményen vagyok, hogy talán kezdek "kinőni" az ifjúsági műfajból, mert manapság azt vettem észre, hogy a legtöbb könyv egy kaptafára készül. Ne mondjátok, hogy ti nem látjátok azt a rengeteg klisét, ami a legtöbb YA könyvet jellemzi. Ha egy ilyet olvasok, akkor temetni kezdem a műfajt. Néhány rosszabb élmény után, már majdnem feladtam, de aztán egy kis pihenő után rátaláltam Kelley Armstrong Sötét erő trilógiájára, ami nagyon tetszett, és most erre is. Igen, Susan Ee könyve is bebizonyítja, hogy nem szabad temetni a műfajt, mert igenis találhatóak benne gyöngyszemek, csak kitartóan kell keresni.
Ebből a kis felvezetőből ki lehetett találni, hogy szerettem a könyvet, és nem csak szimplán szerettem, hanem odavoltam érte. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy alig bírtam letenni olvasás közben, és elég hamar kivégeztem. Ráadásul nem is átlagos YA könyvről van szó, hanem egy újabb disztópiát/poszt-apokaliptikus történetet köszönthetünk a sorban a társai mögött. Méghozzá ez a könyv a jobbak közül való. Összességében tetszett, de azért voltak elemek, amikkel nem voltam maradéktalanul megelégedve. De azok most valahogy annyira eltörpültek a jó dolgok mellett, hogy egyszerűen nem lehetett nem szeretni az Angyalok bukását.
A könyv egyik nagy erőssége a világkidolgozás. Néhány héttel a történet kezdete előtt angyalok szálltak a Földre és pusztításba kezdtek. Gabriel parancsára támadták meg az emberiséget, és gyakorlatilag mindent elpusztítottak maguk körül. Elfoglalták a világot, és az embereknek bujkálniuk kell, ha életben akarnak maradni. Susan Ee bibliai témát szedett elő és ezt ültette át egy disztópikus világba, ami egy kifejezetten zseniális ötlet. A korábbi civilizáció megszűnt létezni, és az emberek bármi áron megpróbálják túlélni a helyzetet. Ebben a világban él most Penryn a családjával.
Habár semmit nem tudtunk meg az angyalok indokairól, de azért beleláthattunk egy kicsit a világukba, így nem maradtunk információk nélkül. Az írónő elcsepegtetett számunkra néhány kis infót, ami épp arra elég, hogy felkeltse a kíváncsiságot, de ennél nem mond többet. Ez kissé fusztráló, de teljesen érthető. Kell még izgalom a folytatásba is. Használta a bibliai angyalokat, amihez szerintem igen nagy bátorság kellett és új fajta megközelítésében mutatta be őket. Rögtön a férfi főszereplőnk Rafael arkangyal. Nagyon tetszett ez az angyalos ötlet, és ennek egy poszt-apokaliptikus világba való beépítése.
A könyv másik pozitívuma a kedvelhető és összetett karakterek. Mindegyik érdekes a maga módján, épp ezért nem tudom azt mondani, hogy valamelyik idegesített volna, vagy, hogy valamelyik felesleges a történetben. Penryn a főhősünk, a 16 éves bátor lány, aki mindent megtenne a húga megmentése érdekében, és ezért még egy annyira gyűlölt angyallal is képes szövetségre lépni. Kedveltem Penrynt, bár néha mintha ellentmondásos lett volna a karaktere. Az írónő valami nagy harcosnak akarta őt ábrázolni, ami a legtöbb esetben át is jött, és valóban az is volt, erős, okos, ravasz és kitartó. Mégis, emellett néha előbújt belőle a tinédzser énje és elkezdte csorgatni a nyálát Rafi-ra, ami számomra annyira karakteridegen volt tőle. Persze fiatal lány ő, még szép, hogy megtetszik neki egy tökéletes angyal, de valahogy ez akkor se illett abba az erős karakterébe, aminek az írónő ábrázolni szerette volna őt.
Általában nem kedvelem a könyvek főszereplőinek családját, mert mindegyiket csak töltelékkarakternek érzem. Most azonban egyáltalán nem így volt. Penryn anyja érdekes karakter, kíváncsi vagyok mi történik még vele, és hogy tulajdonképpen mi baja is van. Lesznek itt még nagy titkok, én érzem. És ami a végén lett a húgából, Paige-ből, nos azt még pontosan nem is értem, remélem a következő részben kapunk erre magyarázatot, hogy ki, miért és hogyan tette vele azt, amit tett. Penryn szereti a húgát, mindenkinél jobban a világon, és ezért indul útnak az ellenséggel az oldalán, hogy mindent kockára téve megmentse őt. Penryn több dologban is Katniss-ra emlékeztetett, remélem ez csak véletlen, és nem tudatos utánzás.
Rafi, férfi főhősünk is megérdemel néhány szót, mert végre ő sem az a tipikus szépfiú, aki tökéletes szépség, de ezen kívül semmi érdekes nincs benne. Rafi angyal, és rögtön a történet elején az ellenségei levágják a szárnyait, így kegyvesztett lesz. Nem tudjuk meg, hogy mit követett el, amiért levágták a szárnyait, és nem tudunk meg róla tulajdonképpen semmi konkrétat, így egy merőben rejtélyes karakter. Nehezen éli meg, hogy elvesztette a szárnyait, és hogy egy ember társaságára van utalva, de a kezdeti ellenszenv, mint ez ilyenkor lenni szokott, végül kölcsönös szimpátiába csap át. Rafi is megkedveli Penrynt, annak ellenére, hogy ezelőtt minden emberre csak majomként tekintett. Rafi-t ellenségei a végén még jobban a porba döngölik, kap egy újabb csapást az élettől (amit mondjuk valamilyen szinten meg is érdemelt, hiszen túlzottan naivan megbízott a társaiban), amiért még inkább kegyvesztett lesz, így kiveti őt a fajtája, és eztán már csak a bosszú maradhat számára.
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire tetszett ez a könyv. Gyorsan olvasható, maximálisan leköti a figyelmet és igazán élvezetes olvasmány. Egy trilógia bevezető kötete, ami felvázolja az alap szituációt és megmutatja a történet alakulásának irányát. Az emberiség se adja fel egykönnyen, szerveződik a lázadás, összefognak az angyalok ellen, hogy megmutassák ez az ő világuk, és nekik itt nincs semmi helyük. Nagyon várom a folytatást, remélem mihamarabb meg fog jelenni. Talán ez eddig a legjobb angyalos könyv, amit valaha olvastam.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/susan-ee-angelfall-angyalok-bukasa
Értékelés: 5/5
Ebből a kis felvezetőből ki lehetett találni, hogy szerettem a könyvet, és nem csak szimplán szerettem, hanem odavoltam érte. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy alig bírtam letenni olvasás közben, és elég hamar kivégeztem. Ráadásul nem is átlagos YA könyvről van szó, hanem egy újabb disztópiát/poszt-apokaliptikus történetet köszönthetünk a sorban a társai mögött. Méghozzá ez a könyv a jobbak közül való. Összességében tetszett, de azért voltak elemek, amikkel nem voltam maradéktalanul megelégedve. De azok most valahogy annyira eltörpültek a jó dolgok mellett, hogy egyszerűen nem lehetett nem szeretni az Angyalok bukását.
A könyv egyik nagy erőssége a világkidolgozás. Néhány héttel a történet kezdete előtt angyalok szálltak a Földre és pusztításba kezdtek. Gabriel parancsára támadták meg az emberiséget, és gyakorlatilag mindent elpusztítottak maguk körül. Elfoglalták a világot, és az embereknek bujkálniuk kell, ha életben akarnak maradni. Susan Ee bibliai témát szedett elő és ezt ültette át egy disztópikus világba, ami egy kifejezetten zseniális ötlet. A korábbi civilizáció megszűnt létezni, és az emberek bármi áron megpróbálják túlélni a helyzetet. Ebben a világban él most Penryn a családjával.
Habár semmit nem tudtunk meg az angyalok indokairól, de azért beleláthattunk egy kicsit a világukba, így nem maradtunk információk nélkül. Az írónő elcsepegtetett számunkra néhány kis infót, ami épp arra elég, hogy felkeltse a kíváncsiságot, de ennél nem mond többet. Ez kissé fusztráló, de teljesen érthető. Kell még izgalom a folytatásba is. Használta a bibliai angyalokat, amihez szerintem igen nagy bátorság kellett és új fajta megközelítésében mutatta be őket. Rögtön a férfi főszereplőnk Rafael arkangyal. Nagyon tetszett ez az angyalos ötlet, és ennek egy poszt-apokaliptikus világba való beépítése.
A könyv másik pozitívuma a kedvelhető és összetett karakterek. Mindegyik érdekes a maga módján, épp ezért nem tudom azt mondani, hogy valamelyik idegesített volna, vagy, hogy valamelyik felesleges a történetben. Penryn a főhősünk, a 16 éves bátor lány, aki mindent megtenne a húga megmentése érdekében, és ezért még egy annyira gyűlölt angyallal is képes szövetségre lépni. Kedveltem Penrynt, bár néha mintha ellentmondásos lett volna a karaktere. Az írónő valami nagy harcosnak akarta őt ábrázolni, ami a legtöbb esetben át is jött, és valóban az is volt, erős, okos, ravasz és kitartó. Mégis, emellett néha előbújt belőle a tinédzser énje és elkezdte csorgatni a nyálát Rafi-ra, ami számomra annyira karakteridegen volt tőle. Persze fiatal lány ő, még szép, hogy megtetszik neki egy tökéletes angyal, de valahogy ez akkor se illett abba az erős karakterébe, aminek az írónő ábrázolni szerette volna őt.
Penryn és Rafi
Általában nem kedvelem a könyvek főszereplőinek családját, mert mindegyiket csak töltelékkarakternek érzem. Most azonban egyáltalán nem így volt. Penryn anyja érdekes karakter, kíváncsi vagyok mi történik még vele, és hogy tulajdonképpen mi baja is van. Lesznek itt még nagy titkok, én érzem. És ami a végén lett a húgából, Paige-ből, nos azt még pontosan nem is értem, remélem a következő részben kapunk erre magyarázatot, hogy ki, miért és hogyan tette vele azt, amit tett. Penryn szereti a húgát, mindenkinél jobban a világon, és ezért indul útnak az ellenséggel az oldalán, hogy mindent kockára téve megmentse őt. Penryn több dologban is Katniss-ra emlékeztetett, remélem ez csak véletlen, és nem tudatos utánzás.
Rafi, férfi főhősünk is megérdemel néhány szót, mert végre ő sem az a tipikus szépfiú, aki tökéletes szépség, de ezen kívül semmi érdekes nincs benne. Rafi angyal, és rögtön a történet elején az ellenségei levágják a szárnyait, így kegyvesztett lesz. Nem tudjuk meg, hogy mit követett el, amiért levágták a szárnyait, és nem tudunk meg róla tulajdonképpen semmi konkrétat, így egy merőben rejtélyes karakter. Nehezen éli meg, hogy elvesztette a szárnyait, és hogy egy ember társaságára van utalva, de a kezdeti ellenszenv, mint ez ilyenkor lenni szokott, végül kölcsönös szimpátiába csap át. Rafi is megkedveli Penrynt, annak ellenére, hogy ezelőtt minden emberre csak majomként tekintett. Rafi-t ellenségei a végén még jobban a porba döngölik, kap egy újabb csapást az élettől (amit mondjuk valamilyen szinten meg is érdemelt, hiszen túlzottan naivan megbízott a társaiban), amiért még inkább kegyvesztett lesz, így kiveti őt a fajtája, és eztán már csak a bosszú maradhat számára.
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire tetszett ez a könyv. Gyorsan olvasható, maximálisan leköti a figyelmet és igazán élvezetes olvasmány. Egy trilógia bevezető kötete, ami felvázolja az alap szituációt és megmutatja a történet alakulásának irányát. Az emberiség se adja fel egykönnyen, szerveződik a lázadás, összefognak az angyalok ellen, hogy megmutassák ez az ő világuk, és nekik itt nincs semmi helyük. Nagyon várom a folytatást, remélem mihamarabb meg fog jelenni. Talán ez eddig a legjobb angyalos könyv, amit valaha olvastam.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/susan-ee-angelfall-angyalok-bukasa
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése