Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket. Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát. Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem. (Forrás: port.hu)
Kedvelem John Greent, eddig két könyvét olvastam: a Csillagainkban a hiba-t és az Alaska nyomában-t. Mindkét könyv kedvenc lett, és épp ezért vártam annyira ezt a filmet. Nagyon érdekelt, hogy mit tudnak kihozni a könyvből, hogy mennyire sikerül áttenni a hangulatot és a remek karaktereket a vászonra. Szóval, hogy miként fog ez az egész kinézni filmben. Kedvelem John Greent és a könyveit, ezt szeretném még egyszer kihangsúlyozni, épp azért amit most fogok mondani: nem értem ezt a nagy hype-t ami a film körül alakult ki. Remek a film, de mindenki úgy állítja be, mintha ez lenne az első rákos tinédzserekről szóló ifjúsági film, pedig ez korántsem így van. Rögtön kapásból két másik ilyen kaliberű filmet tudnék mondani, amelyek vannak ennyire jók. (Ha még nem láttátok ez a két film a Most jó és a Séta a múltba) Nem értem a hype-t, és nem is szeretem, ha valamit ennyire az egekig magasztalnak, még akkor sem, ha megérdemli, mert az valamiért bennem kissé ellentetszést vált ki. (És rajtam kívül sokakban úgyszintén.)
A hype miatt döntöttem úgy, hogy a filmet majd csak akkor fogom megnézni, ha végre leülepedett körülötte a nagy őrület. Vártam két hónapot, és csak most jutottam el odáig, hogy leültem megnézni a filmet, amit annyira vártam. Tényleg megérdemli azt a sok dicséretet és tényleg remek lett, ott van a legjobb könyvadaptációk között. Sikerült hozni azt, amitől féltem, hogy nem fog sikerülni. A könyv hangulatát és humorát tökéletesen ültették át a filmbe, a karakterek éltek a képernyőn, főleg a két főszereplő, akiknél tökéletesebbet nem is lehetett volna választani erre a szerepre, ahol dráma kellett ott pedig volt dráma bőven. Kellemes kis lágy zenékkel rakták tele a filmet, mindegyik illett a helyére, és még fiatalosabb lett általa az összhatás.
Egy könyvadaptációnál mindig fontos kérdés (és nagy aggodalomra ad okot a könyv rajongóinak körében), hogy mennyiben lesz majd hű a film a könyvhöz. Sok rajongó sikítógörcsöt kap, mikor meglátja a változtatásokat, amelyek néha indokoltak, néha pedig öncélúak és nincs semmi értelmük, de szerencsére itt nem kellett a hajamat tépnem a változtatásoktól. Persze kihagytak néhány dolgot, de azok teljesen jelentéktelenek, minden más benne van éppúgy, ahogy annak lennie kell. Nem maradt ki Gus cigis metaforája, sem a tojásdobálós jelenet, sem az amszterdami út fontosabb mozzanatai, sem az "OKÉ"-zás, vagyis minden kulcselemet meghagytak, amitől a könyv annyira egyedi és különleges lett. Hazel narrációja vezeti végig a történetet, és a sok sms-ezést és emailváltást pedig úgy oldották meg, hogy mi nézők láthattuk ezeket kivetítve a szereplők feje mellé.
Hogy a remek történetet mindig odaillő zenékkel párosították és mert majdnem tökéletes a könyvhűség elég lehetne ahhoz, hogy azt mondjam ez egy tökéletes film. De kérdezhetnétek mi van a színészi játékkal? A főszerepre két tehetséges fiatal színészt választottak, akik A beavatott-al ellentétben itt nem testvéreket, hanem szerelmespárt játszanak. Shailene Woodley és Ansel Elgort passzolnak a szerepre, és hihetően hozták a két halálos betegséggel küzdő különleges fiatalt. Hazel humora és realitása és Gus megnyerő jelleme miatt szeretem a két karaktert és a két színész remek volt a szerepben. Náluk jobbat keresve se lehetett volna találni. Habár bírom Isaac-et is, itt valahogy nem volt olyan sokat a képernyőn, mintha megvágták volna a jeleneteit, szerintem nagyon keveset szerepelt, de lehet csak én látom így.
Egyetlen szereplő van, akivel nem tudok megbékélni, az pedig Peter Van Houten. Nekem a könyvben sokkal másabbnak tűnt a karakter, itt mintha finomítottak volna rajta egy kicsit. Mellesleg szerintem Willem Dafoe, akármennyire is imádom a színészt, mert irtó tehetséges, egyáltalán nem illett erre a szerepre. És mintha meg sem erőltette volna magát. Nem tudom miért, de nála érzek egy kis hiányosságot. Számomra ő volt a film gyenge pontja, amit nagyon sajnálok, mert Houten és a könyve a történet egyik központi eleme. Habár vele nem voltam kibékülve mégis imádtam a filmet. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az egyik legjobb könyvadaptáció, látszik, hogy a készítők figyeltek arra, hogy mi kell a rajongóknak, és nem változtattak/nem hagytak ki semmit se öncélúan. Meg is lett a jutalmuk. Hatalmas siker lett a film a műfajában, és habár megérdemli ezt, akkor se kellett volna ekkora nagy hype-t köré keríteni.
Értékelés: 10/8
Előzetes:
A hype miatt döntöttem úgy, hogy a filmet majd csak akkor fogom megnézni, ha végre leülepedett körülötte a nagy őrület. Vártam két hónapot, és csak most jutottam el odáig, hogy leültem megnézni a filmet, amit annyira vártam. Tényleg megérdemli azt a sok dicséretet és tényleg remek lett, ott van a legjobb könyvadaptációk között. Sikerült hozni azt, amitől féltem, hogy nem fog sikerülni. A könyv hangulatát és humorát tökéletesen ültették át a filmbe, a karakterek éltek a képernyőn, főleg a két főszereplő, akiknél tökéletesebbet nem is lehetett volna választani erre a szerepre, ahol dráma kellett ott pedig volt dráma bőven. Kellemes kis lágy zenékkel rakták tele a filmet, mindegyik illett a helyére, és még fiatalosabb lett általa az összhatás.
Egy könyvadaptációnál mindig fontos kérdés (
Hogy a remek történetet mindig odaillő zenékkel párosították és mert majdnem tökéletes a könyvhűség elég lehetne ahhoz, hogy azt mondjam ez egy tökéletes film. De kérdezhetnétek mi van a színészi játékkal? A főszerepre két tehetséges fiatal színészt választottak, akik A beavatott-al ellentétben itt nem testvéreket, hanem szerelmespárt játszanak. Shailene Woodley és Ansel Elgort passzolnak a szerepre, és hihetően hozták a két halálos betegséggel küzdő különleges fiatalt. Hazel humora és realitása és Gus megnyerő jelleme miatt szeretem a két karaktert és a két színész remek volt a szerepben. Náluk jobbat keresve se lehetett volna találni. Habár bírom Isaac-et is, itt valahogy nem volt olyan sokat a képernyőn, mintha megvágták volna a jeleneteit, szerintem nagyon keveset szerepelt, de lehet csak én látom így.
Egyetlen szereplő van, akivel nem tudok megbékélni, az pedig Peter Van Houten. Nekem a könyvben sokkal másabbnak tűnt a karakter, itt mintha finomítottak volna rajta egy kicsit. Mellesleg szerintem Willem Dafoe, akármennyire is imádom a színészt, mert irtó tehetséges, egyáltalán nem illett erre a szerepre. És mintha meg sem erőltette volna magát. Nem tudom miért, de nála érzek egy kis hiányosságot. Számomra ő volt a film gyenge pontja, amit nagyon sajnálok, mert Houten és a könyve a történet egyik központi eleme. Habár vele nem voltam kibékülve mégis imádtam a filmet. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az egyik legjobb könyvadaptáció, látszik, hogy a készítők figyeltek arra, hogy mi kell a rajongóknak, és nem változtattak/nem hagytak ki semmit se öncélúan. Meg is lett a jutalmuk. Hatalmas siker lett a film a műfajában, és habár megérdemli ezt, akkor se kellett volna ekkora nagy hype-t köré keríteni.
Értékelés: 10/8
Előzetes:
Még egy halálos betegséggel küzdő fiatalról szóló film: Egy szuperhős halála.
VálaszTörlésThomas Brodie-Sangster, és Andy Serkis? Teli találat! Nekem nagyon tetszett, szerintem érdemes megnézni.
Ölel, Rei x