Callie Woodland rendkívüli lány: nem elég, hogy tökéletes szépség, de a fejében egyedülálló chip lapul. Ő az egyetlen Több FelHasználós Donor, vagyis egyszerre többen is belekerülhetnek a testébe, és irányíthatják őt. De még így sem olyan egyszerű Callie Woodlandet irányítani, mert aki valami gonoszságra akarja kényszeríteni, az előbb-utóbb rajtaveszt. Legyen bármilyen ravasz vagy bármilyen kegyetlen.
Callie Woodland rendkívüli lány: szép, okos és talpraesett, aki nem hagyja, hogy a gyengéket kihasználják, és nem lankad addig, amíg a szerettei biztonságba nem kerülnek ebben a spóraháborúk, ínség és egyenlőtlenségek sújtotta új világban. Callie Woodland rendkívüli lány, akinek talán sikerül visszaszereznie még a saját testét is.
Igazából nem nagyon emlékeztem az első könyvre, de még a róla írt értékelésemre se, így vissza kellett azt olvasnom, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy 4 pontot adtam rá. Nem hagyott bennem mély nyomokat az első könyv, épp ezért se értem a dolgot. A 4 pontos könyvekre azért szoktam emlékezni. Mivel már megjelent a folytatás, így épp ideje volt a kezembe vennem, már csak azért is, hogy ezt a könyvsorozatot letudjam végre valahára. Szerencsére az írónő nem erőltette meg magát, mert csak két részt írt, de én úgy gondolom, hogy ide éppen elég volt ennyi. Ha nem lehet elnyújtani a történetet, akkor nem is kell azt megtenni. (Ezt sok más író is megfogadhatná. Azért mert manapság divat a trilógia, vannak olyan könyvek, ahol egyszerűen ez nem működik.)
A korábbi értékelésemet visszaolvasva rájöttem, hogy a könyv világfelépítése tetszett nagyon, és ez most sem változott. A világ, ahol a spóraháború után elszabadult vírus miatt kihalt a középkorú lakosság, és csakis a fiatalok és az idősek maradtak életben. A fiatalok szülők nélkül árvaházakba kerülnek vagy az utcán élnek szegénységben, míg a gazdag idősek pedig unalmukban és elveszett fiatalságuk utáni vágyukban a tinédzserek testét kibérelve hódolnak régi élvezeteiknek. A testbérlés tulajdonképpen szinonimája a prostitúciónak, amire ugyebár rengeteg szegény fiatal rá van itt kényszerítve. Nem akarják megtenni, de kénytelenek, hiszen az éhség nagy úr. És épp ezért olyan szörnyű ez a világ, amiben a szereplőknek élniük kell. Korábbi rejtélyekre derül fény, választ kaptunk a nyitott maradt kérdésekre, és persze a végéről nem hiányozhat a nagy csavar sem.
Izgalmas volt a történet, vagyis lett volna. Callie és a többiek mentek ide-oda. Mindig történik valami, menekülnek, harcolnak, elkapják őket és így tovább, ami ugyebár remekül hangzik így látatlanba, de az az igazság, hogy ennek ellenére nem nagyon jött be nekem ez a stílus. Persze sok minden történik és adrenalinban nincs hiány, az biztos, de ennyi nem elég egy izgalmas sztorihoz. Ők folyton mentek ide-oda, és közben valahogy kimaradt az a "gondolkodós és megbeszélős rész", ami minden normálisan felépített történetbe kell. A karakterfejlődésnek se híre, se hamva, megismerünk néhány új karaktert, akikről gyakorlatilag semmi nem derül ki, vagyis csak lógnak a levegőben. Annak viszont örülök, hogy a korábban kialakuló szerelmi háromszögből nem lett semmi, mert már csak az "hiányzott" volna ide.
Ugyancsak problémám volt azzal, hogy Callie-t még most sem tudtam megkedvelni. Valamiért olyan erős, és tökös főhősnek szerette volna őt az írónő ábrázolni, és igazából az is lett a végére, sokat változott, de nekem akkor se szimpatikus. Nem tetszett, hogy az apjáról hirtelen a semmiből kiderült, hogy mégis életben van, és nem tetszett, hogy az öccsét megint lepasszolta, és gyakorlatilag rá se hederített végig. Olyan közepes volt ez a könyv, igazából semmi egyedit nem mutatott, és néha bevallom azért voltak olyan részek, amin untam magam. Még szerencse, hogy rövid a könyv, mert legalább nem szenvedtem rajta olyan sokat.
A világfelépítésen kívül egy dolog tetszett, de az nagyon, bár örültem volna, ha az írónő jobban felépíti ezt a történetszálat. Ugyebár az első könyv végén kiderül, hogy Blake nem is Blake volt, hanem az Öreg szállta meg a fiú testét, tehát Callie gyakorlatilag az Öregbe szeretett bele. Nagyon kíváncsi voltam mit hoznak ki ebből a szálból, és még mielőtt valaki azt hinné, hogy Callie egy nyugdíjas férfiba zúgott bele, mindenkit megnyugtatok, hogy ez nem így van. Lesz itt egy nagy csavar még, ami nekem mondjuk nagyon tetszett. Szerintem ez a könyv legnagyobb érdeme, hisz a főhősnő végülis az ellenségével jön össze, vagyis akit korábban az ellenségének hitt. Gondoltam, hogy az Öreg ismét belebújik valakibe, hogy így kerüljön Callie közelébe, és habár nem fogom elárulni, most kiben volt benne, szerintem hamar ki fogjátok találni, mert sajnos annyira egyértelmű, hogy majd kiböki az ember szemét.
Nem tehetek róla, de a végén meg kell említenem, hogy az agyamra ment az az irritálóan bugyuta szleng, ami a magyar fordítást erősen jellemezte. Fogalmam sincs kinek az ötlete volt a béna szleng, amivel a szereplők beszéltek, de teljesen elütött a történet komolyságától és a karakterek személyiségétől. Értem én, hogy fiatalok a szereplők, de egyetlen tinédzser sem beszél ilyen eltúlzott szlenggel, mint ahogy ebben a könyvben tették Callie-ék. A fordító még életében nem beszélt tinédzserrel, ebben holt biztos vagyok. (Csakhogy érezzétek milyen gagyi szavakat használtak a karakterek: totálisan, üdcsi, beparáztam, rinyált, ciki, bekrepálnék, csajszi, rezelnék, tökös stb.) Ugye, hogy ez milyen totálisan, szupcsin béna, srácok? :)
További információk a könyvről?
http://moly.hu/konyvek/lissa-price-a-testberlok-leszamolas
Értékelés: 5/3
A korábbi értékelésemet visszaolvasva rájöttem, hogy a könyv világfelépítése tetszett nagyon, és ez most sem változott. A világ, ahol a spóraháború után elszabadult vírus miatt kihalt a középkorú lakosság, és csakis a fiatalok és az idősek maradtak életben. A fiatalok szülők nélkül árvaházakba kerülnek vagy az utcán élnek szegénységben, míg a gazdag idősek pedig unalmukban és elveszett fiatalságuk utáni vágyukban a tinédzserek testét kibérelve hódolnak régi élvezeteiknek. A testbérlés tulajdonképpen szinonimája a prostitúciónak, amire ugyebár rengeteg szegény fiatal rá van itt kényszerítve. Nem akarják megtenni, de kénytelenek, hiszen az éhség nagy úr. És épp ezért olyan szörnyű ez a világ, amiben a szereplőknek élniük kell. Korábbi rejtélyekre derül fény, választ kaptunk a nyitott maradt kérdésekre, és persze a végéről nem hiányozhat a nagy csavar sem.
Izgalmas volt a történet, vagyis lett volna. Callie és a többiek mentek ide-oda. Mindig történik valami, menekülnek, harcolnak, elkapják őket és így tovább, ami ugyebár remekül hangzik így látatlanba, de az az igazság, hogy ennek ellenére nem nagyon jött be nekem ez a stílus. Persze sok minden történik és adrenalinban nincs hiány, az biztos, de ennyi nem elég egy izgalmas sztorihoz. Ők folyton mentek ide-oda, és közben valahogy kimaradt az a "gondolkodós és megbeszélős rész", ami minden normálisan felépített történetbe kell. A karakterfejlődésnek se híre, se hamva, megismerünk néhány új karaktert, akikről gyakorlatilag semmi nem derül ki, vagyis csak lógnak a levegőben. Annak viszont örülök, hogy a korábban kialakuló szerelmi háromszögből nem lett semmi, mert már csak az "hiányzott" volna ide.
Ugyancsak problémám volt azzal, hogy Callie-t még most sem tudtam megkedvelni. Valamiért olyan erős, és tökös főhősnek szerette volna őt az írónő ábrázolni, és igazából az is lett a végére, sokat változott, de nekem akkor se szimpatikus. Nem tetszett, hogy az apjáról hirtelen a semmiből kiderült, hogy mégis életben van, és nem tetszett, hogy az öccsét megint lepasszolta, és gyakorlatilag rá se hederített végig. Olyan közepes volt ez a könyv, igazából semmi egyedit nem mutatott, és néha bevallom azért voltak olyan részek, amin untam magam. Még szerencse, hogy rövid a könyv, mert legalább nem szenvedtem rajta olyan sokat.
A világfelépítésen kívül egy dolog tetszett, de az nagyon, bár örültem volna, ha az írónő jobban felépíti ezt a történetszálat. Ugyebár az első könyv végén kiderül, hogy Blake nem is Blake volt, hanem az Öreg szállta meg a fiú testét, tehát Callie gyakorlatilag az Öregbe szeretett bele. Nagyon kíváncsi voltam mit hoznak ki ebből a szálból, és még mielőtt valaki azt hinné, hogy Callie egy nyugdíjas férfiba zúgott bele, mindenkit megnyugtatok, hogy ez nem így van. Lesz itt egy nagy csavar még, ami nekem mondjuk nagyon tetszett. Szerintem ez a könyv legnagyobb érdeme, hisz a főhősnő végülis az ellenségével jön össze, vagyis akit korábban az ellenségének hitt. Gondoltam, hogy az Öreg ismét belebújik valakibe, hogy így kerüljön Callie közelébe, és habár nem fogom elárulni, most kiben volt benne, szerintem hamar ki fogjátok találni, mert sajnos annyira egyértelmű, hogy majd kiböki az ember szemét.
Nem tehetek róla, de a végén meg kell említenem, hogy az agyamra ment az az irritálóan bugyuta szleng, ami a magyar fordítást erősen jellemezte. Fogalmam sincs kinek az ötlete volt a béna szleng, amivel a szereplők beszéltek, de teljesen elütött a történet komolyságától és a karakterek személyiségétől. Értem én, hogy fiatalok a szereplők, de egyetlen tinédzser sem beszél ilyen eltúlzott szlenggel, mint ahogy ebben a könyvben tették Callie-ék. A fordító még életében nem beszélt tinédzserrel, ebben holt biztos vagyok. (Csakhogy érezzétek milyen gagyi szavakat használtak a karakterek: totálisan, üdcsi, beparáztam, rinyált, ciki, bekrepálnék, csajszi, rezelnék, tökös stb.) Ugye, hogy ez milyen totálisan, szupcsin béna, srácok? :)
További információk a könyvről?
http://moly.hu/konyvek/lissa-price-a-testberlok-leszamolas
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése