Meredith Gentrynek tovább tart legyőzni unokatestvérét, Cel herceget a trónért folytatott harcban, mint gondolta. Éjszakáit – és gyakran nappalait is – továbbra is testőreivel tölti, ám a várva-várt Gyermekáldás, amely végre királynővé tehetné, elkerüli őt. A harc egyre kiélezettebb, és az Unseelie udvartartás tagjai egyre nehezebben viselik a megpróbáltatásokat. Merry végül nem várt segítséget kap, egy mágikus erejű ősi kehely formájában. A győzelem azonban még mindig messze van, Merry ellenségeinek száma egyre csak nő. De ők még nem tudják, miféle erők lakoznak a Los Angeles-i detektívben. Mi több, ő maga is csak most kezdi felfedezni valódi képességeit… – Meredith Gentry mágikus segítséget kap a trónra jutáshoz…
Ez a könyv nem hazudtolta meg elődeit, vagyis a sorozat semmit nem változott az előző két rész után. Merry még mindig összefekszik minden hímnemű lénnyel a környéken, még mindig nem terhes, még mindig sokan meg akarják ölni és én még mindig ugyanazt gondolom a Merry Gentry sorozatról, mint ezelőtt. Igazából azért kezdtem bele a könyvekbe, mert valami tündéres fantasyre volt szükségem, és ez izgalmasnak látszott, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy halál unalmasak a könyvek, mert nem azok, de kezdem unni, hogy ahogy haladunk előre, egyre kevesebb hangsúlyt kap a normális és izgalmas történet, és egyre nagyobbat a rengeteg szex és a véres jelenetek. Mert az utóbbiból most is volt bőven, sőt szinte már horrorisztikusan undorító dolgok történtek. Én igazán vizuális típus vagyok, így Andais nagy mészárlását, és aztán a párbajt eléggé magam elé tudtam képzelni, és ahogy ott fröcsögött össze-vissza a vér, meg miegymás, nos, majdnem hányingerem lett tőle.
Tehát a történet egyre lagymatagabb és őszintén bevallom a könyv első felét nagyon untam, többször is abbahagytam az olvasást, mert nem kötött le. A feléig szinte semmi nem történik, csak Merry az ágyban hentereg a testőreivel, mikor melyikkel, aztán meg beszélget hosszasan a goblin királlyal. Aztán a könyv végén csak történik végre valami említésre méltó és egy kis izgalom, de nem annyi és olyan jelentős, hogy feledni tudjam a kezdeti nehézségeket. Merry egyre inkább kezd ellenszenvessé válni ezzel a "sokkal hatalmasabb és erősebb vagyok, mint hittem" dologgal, hiszen kiderül, hogy milyen rejtett képességei vannak még. A testőreit és a sidhéket sorra változtatja vissza korábbi isteni mivoltukba, persze szex által... mert hát a sok szex kell ide. Igazából nem tudom, hogy anélkül eladható lenne-e ez a történet vagy sem. Nem is az a bajom, hogy van benne szex, hanem az, hogy egyre inkább CSAK az kerül a középpontba.
Ha már a történet hagyott maga után kivetnivalót, akkor kérdezhetnétek mi van a karakterekkel? Hisz ha gyér a sztori, akkor a karaktereknek kellene a hátukon vinni a könyvet. Most a karakterfejlődés tetszett és annak különösen örültem, hogy egyre jobban meg tudjuk ismerni Merry testőreit, akiket bevallom az elején meg se tudtam különböztetni, csak a színük alapján próbáltam megjegyezni őket. Ahogy halad előre a történet egyre jobban meg lehet őket ismerni, sokkal jobban kiválik a személyes karakterük és szinte az összeset meg lehet szeretni valamiért, annak ellenére, hogy a szerepük kb. csak annyiból állt idáig, hogy Merryt kellett megfektetniük. Doyle és Fagy már ezelőtt a kedvenceim voltak, de kezdem megszeretni még Rhyst, vagy akár Galent is. De ha nekem kellene közülük választanom férjet magamnak, akkor Fagyra tenném a voksom. :)
Galen és Rhys
De hogy valami jót is mondjak, az még mindig tetszik Hamilton könyveiben, hogy a tündérek szoros kapcsolatban állnak a természettel, és ez kellően ki van hangsúlyozva, sőt nagyon fontos a történet szempontjából, és az egész világfelépítés, hogy a tündérek a modern korban élnek nyilvánosan a társadalom részeként, maguk közt monarchikus rendszerben. Igazából az udvari intrikák, áskálódások, hatalmi harcok is tetszenek, az ilyenek mindig bejöttek, így ez kedvemre van. Most járok a harmadik kötetnél, és eddig hét jelent meg magyarul, így egy ideig még kitart ez a sorozat. Igazából azt várom már, hogy Cel végre szabaduljon a börtönből, hátha akkor egy kicsit felkavarja az állóvizet. :)
Ui: A magyar borító még mindig csodaszép.
Bővebb információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése