Karen Marie Moning: Keserű ébredés (Tündérkrónikák 1.)

Mindenhol csak jókat olvastam a könyvekről,  a moly.hu-n nagyon jó értékelései vannak, sőt még Annie is pozitívan írt róluk, és mivel engem is elkezdett érdekelni, így gondoltam megpróbálkozom vele.

A történet:
"MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.
A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében."

Te jó ég! El sem hiszem, hogy a Tündérkrónikák eddig kimaradt az életemből. Az utolsó fantasy ami ilyen nagy hatással volt rám Julie Kagawa-tól a Vaskirály volt, és az csak különös véletlen, hogy mindkét könyv tündérekről szól. Talán több tündéres történetet kellene olvasnom, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy EZ A KÖNYV HIHETETLENÜL TETSZETT, alig egy délután alatt kiolvastam (szakdoga írás helyett, de ez mellékes). A Vaskirállyal ellentétben, ami egy kedves kis mese inkább, ez valódi felnőtt urban fantasy, egy izgalmas, kalandos történet, amiben minden megtalálható, amire nekem szükségem van egy könyvben. Csavaros és rejtélyes sztori, érdekes karakterek és rengeteg humor. Na de kezdjük az elején.

A történet ahogy már korábban említettem minden csak nem unalmas, a főszereplő nővérét már rögtön az elején meggyilkolják, és mivel a rendőrség nem keresi a gyilkost, így neki kell kézbe vennie a dolgokat. Elindul Dublinba és a gyilkos nyomába ered, közben új embereket ismer meg és egy teljesen új világba csöppen bele, tetszett, hogy nem Amerikában játszódik a történet, hanem Dublinban. A világkidolgozás tökéletes, a téma érdekes, kezdem egyre jobban megszeretni a tündéreket, és egy izgalmas nyomozásnak lehetünk szemtanúi. A szextündérek funkcióját nem értem, mármint azt, hogy miért kellett belerakni, hogy szexxel öljenek, de ez legyen a legkisebb gondom, mikor minden más a helyén van. Az írónő remekül adagolja a rejtélyeket, van amire már az első kötetben megtudjuk a választ és mikor azt hisszük, hogy már nem lephet meg minket, akkor újabb rejtéllyekkel kelti fel a kíváncsiságunkat. A történet vezetése szépen felépített, visszaemlékezve meséli el Mac a sztorit, és folyton előre utalgat a jövőre, elejt egy-egy morzsát, hogy biztos lehessen bele, mindenki kíváncsi lesz a folytatásra és emellett tele van a könyv humorral (főként Mac részéről).

Az elején nagyon nem bírtam a főszereplőnket, azt hittem egy újabb Chloe King-gel kerültem szembe, és az elején kicsit ellenszenves volt, hiszen Barronshoz hasonlóan én sem bírom a rózsaszín barbikat. De ahogy olvastam tovább rájöttem, én bírom Mac-et, nem tudom miért de ennek ellenére nagyon csípem, folyton poénkodik és a legtöbb humor tőle származik, iszonyat vicces és szórakoztató narrátort kaptunk a személyében. Persze mikor a haja miatt elkezdett nyavalyogni, akkor forgattam egyet a szemem, de ezen felül semmi bajom nem volt vele.

Aztán ott van Barrons, akit egyszerűen képtelen vagyok hova tenni, az elejétől a végéig azt hittem ő a gyilkos, akit Mac keres, mert minden jel arra mutatott, de szerencsére az írónő megkímélt ettől a klisétől, bár még mindig nem tudom micsoda vagy kicsoda Barrons, de az tuti, hogy nem normális ember. Az elején nagyon bunkó szegény Mac-el, folyamatosan ütögeti, és szorongatja, aztán meg rátelepszik, és nem hagyja békén, később se lesz udvarisabb, de akkor legalább már nem emel kezet a lányra. Csak végig utasítgatja és parancsolgat neki. Jól tette Mac, hogy nem bízott benne, én se tettem volna, sőt most sem bízok benne, szerintem sokmindent rejteget még előlünk és Mac elől.

Igazából rajtuk kívül a többi karakter egyelőre annyira nem fogott meg, Mallucé, mint Lestat utánzat kifejezetten idegesített, mert ez számomra tisztára olyan volt, mintha az írónő Lestatot szeretné leutánozni, ami nekem nem tetszett, révén imádom Lestat-ot. V'Lane esetleg még érdekes lehet, de olyan keveset szerepelt, hogy azt sem tudom, hogy egyáltalán lesz-e meg nagyobb szerepe a folytatásban.
Egyértelmű, hogy olvasom a folytatást, ki nem hagynám, tudnom kell mi minden fog még itt történni Mac-el és Barrons-sal. Néztem a moly-on, hogy az első könyvnek van a legrosszabb értékelése a többihez viszonyítva, de nekem ez nagyon tetszett, így ezek szerint a folytatások ennél még jobbak lesznek. Ez már csak jót jelent, vagyis, hogy később sem kell csalódnom ebben a sorozatban.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/karen-marie-moning-keseru-ebredes
5/5*