A csodálatos Pókember

Imádom a képregényadaptációkat és már tavaly tervbe volt véve ez a film, de aztán valahogy a feledésbe merült és csak most sikerült megnéznem (kicsit megkésve, több mint fél évvel a premier után, de sebaj). Nekem bejött az eredeti Pókember trilógia és azok közé tartozom, akik nem értik hogy alig pár évvel (ha jól tudom 4-5) a trilógia befejezte után, minek kellett ismét újraindítani a sorozatot. Talán ezért sem erőltettem annyira, hogy hamar megnézzem a filmet, valahogy idegenkedtem tőle, egészen mostanáig.

A történet:
"Peter Parker átlagos gimis srác. Kicsit magányosabb, kicsit szótlanabb a társainál - talán azért, mert a szülei még kiskorában eltűntek, és azóta Ben bácsikája neveli. Ahogy közeledik a felnőttkor, Petert egyre jobban érdekli a múltja, hogy ki ő igazán és mi történhetett a szüleivel. Úgy érzi, titkok hálója veszi körül. Egyedül iskolai szerelmében bízhat. Amikor megtalálja apja régi irattáskáját, meghökkentő dokumentumok kerülnek elől belőle: attól kezdve egészen másképpen látja magát és a világot. A nyomok az Oscorpba, az idősebb Parker régi társához, dr. Curt Connors laboratóriumába vezetnek. A tudós egy különleges gyíkkivonat-szerrel kezeli magát, és a mellékhatások szörnyszülötté teszik őt. A Pókember nem tehet mást: használni kezdi különleges képességeit, hogy legyőzze a Gyíkot."

Ismét egy összehasonlító elemzés következik, kénytelen vagyok ezt a filmet az eredeti trilógia első részéhez hasonlítani, ezt nem lehet megkerülni, és sajnálom ha ez valakinek nem tetszik. Nos, lássuk mit kaptunk most a készítőktől. Mi szükséges egy sikeres filmhez/könyvhöz az én szememben? Kell egy normális történet, ami halad valahová, érdekes és szerethető karakterek, akik fejlődnek a történet folyamán, humor (az elengedhetetlen, kivéve a komoly téma esetén) és valami egyediség, különlegesség, ami sehol máshol nem található meg... (és persze egy kis természetfeletti, hisz a fantasy a történetek a kedvenceim).

Elsőnek azt akarom leszögezni, hogy ez a film nem olyan rossz és nem olyan idegesítő mint vártam. Tetszett, annak ellenére, hogy még mindig egy kicsit feleslegesnek érzem a meglétét. Nyugodtan várhattak volna minimum 10 évet az eredeti trilógia után, és ha akkor akarják nekem ezt eladni, akkor ujjongva, rajongva fogadtam volna, hisz 10 év eltelte után egy remake már nem olyan nagy gond, hiszen felnő egy generáció, jön a következő, akiknek újabb köntösben kell tálalni ugyanazt a történetet.

Akkor elsőnek lássuk a történetet. Ez egyáltalán nem újdonság, megkapjuk majdnem teljesen ugyanazt a filmet, mint az eredeti trilógia bevezetője, csak itt a Zöld Manó helyett a Gyík van. Ja és Mary Jane helyett pedig Gwen Stacy. Ezen kívül minden ugyanaz. Peter Parker Pókemberré válik, felfedezi képességeit, az aktuális gonosz nyomába ered, aki megint egy félresikerült kísérlet következtében válik szörnyeteggé és őrültté, meghal Ben bácsi, kialakul a szerelmi szál, és a végén Peter győzedelmeskednik és rájön, hogy az életcélja New York védelme. A végén megint van egy temetés, a végén Peter megint elhagyja a lányt, csakhogy megvédje. A történet majdnem teljesen ugyanaz, így ebben nem tudtak semmi újat felmutatni, ami nem feltétlen baj, csak nem értem minek kellett ugyanazt a filmet még egyszer leforgatni.

Térjünk át a szereplőkre. Andrew Garfield vitathatatlanul helyesebb mint Toby Magurie, bár hogy jobb színész, azt nem mondanám. Körülbelül ugyanolyan szinten vannak, megfelelően hozták, amit kellett, az elején esetlen és kirekesztett fiút, aztán meg a poénkodó Pókembert. Így a színészcsere végülis nem volt olyan nagy baj, nem kaptunk se többet, se kevesebbet mint az eredeti trilógiában. Na de mi van a többiekkel? Mary Jane-t ki nem állhattam, mindig csak azért volt ott, hogy Peternek legyen kit megmentenie, csak vinnyogott, nyavalygott és sikongatott.

Vele ellentétben Gwen Stacy (szőkesége ellenére) sokkal talpraesettebb karakter, okosabb és nemhogy hátráltatná Petert, inkább segít neki a végén. Ezért máris szimpi lett nekem. Gwen magyar szinkronhangja egyszerűen borzalmas, nem tudom ki a felelős ezért, de az nagyon mellényúlt. A szerelmi szál túl gyors lett szerintem, de még ez sem zavart annyira, mert valahogy nem azt helyezték a középpontba.
Rezidens főgonoszunk a Gyík érdekes volt, bár elég későn jelent meg, nem szerepelt szerintem eleget és a célja, miszerint mindenkit olyan gyíklénnyé változtat mint saját maga hülyeség és ostobaság volt, nem értettem az neki miért jó, nem értettem azzal ő mit nyer, de mindegy. Zöld Manó valahogy szimpatikusabb gonosz volt, és sajnálom de Rhys Ifans-nak egyáltalán nem sikerült velem elfeledtetnie Willem Dafoe brilliáns Zöld Manóját. És még engem lepett meg a legjobban, de hiányzott Harry, olyan árva volt nélküle Peter, egy barátja se volt szegény fiúnak. (Úgy olvastam, hogy a második részben behozzák Harry karakterét, hurrá!)

Akkor a humor a helyén volt, bár nem hozott a film eleget belőle, így egy kicsit komorabbá és komolyabbá volt, mint a korábbi Pókember filmek. Ja és azt majdnem elfelejtettem, hogy a film eleje nagyon lassan indul, halálra untam magam rajta, de miután Peter átalakul kicsit felpörögnek az események és jobban lehet élvezni a történetet. Voltak benne persze kisebb bakik vagy idegesítő dolgok, például hogy Peter annyira hülye, hogy azt a fényképezőgépet viszi magával fotózni, amire rá van írva a neve, így mikor Connors megtalálja, akkor egyből rájön ki a Pókember. Aztán Peter folyamatosan maszk nélkül járkál a városban, ment meg embereket, komolyan, majdnem fél New York előtt felfedte már magát meg még ehhez hasonlók.
A második rész jövő nyáron jön elvileg, és mostanában kezdték a forgatást. Kíváncsi vagyok rá, bár szerintem akkor sem fogom törni magam, hogy minél hamarabb megnézzem. Nekem sajnos több idő kell, hogy el tudjam felejteni az eredeti trilógiát.
10/7
Trailer: