2012. aug. 22.

George R.R. Martin: Királyok csatája (Tűz és Jég dala 2.)

Elsőnek elkezdtem nézni a sorozatot, és mikor megtudtam, hogy könyvekből készült, akkor nem tehettem mást, azonnal el kellett olvasnom. Az első három könyvet már vagy egy éve olvastam, de mivel még nem írtam róla bejegyzést, gondoltam újraolvasom és most friss élményekkel pótolom a lemaradásomat.

A Tűz és Jég Dala sorozat 2. kötetében tovább haladunk az időben és a történettel, ami miről is szól?
„Az idő kizökkent menetéből. A béke és a bőség évtizedes nyara a vége felé közeledik és a kegyetlen, fagyos tél haragos szörnyetegként kúszik egyre közelebb. A két nagy hadvezér Lord Eddard Stark és Robert Baratheon – akinek uralkodása kényes békét teremtett – halott… a legfelsőbb körök árulásának áldozataivá váltak. Most Sárkánykő ősi erődjétől Deres komor vidékéig a káosz az úr. A Hét Királyság trónkövetelői viharon, zűrzavaron és háborún át készülnek érvényt szerezni akaratuknak. Miközben az eget az ég hírnöke – a vér- és lángszínű üstökös – hasítja, 6 párt esik egymás torkának a megosztott birodalom feletti uralomért.” (Leírás a régebbi kiadás könyvborítójának belsejéből való)

5 király indul útnak a hatalom megszerzéséért, ott vannak a Lannisterek, akik a gyermekkirály Joffrey támogatásával ragadták magukhoz a hatalmat. Aztán Ned legidősebb fia, Robb Észak királyának kiáltotta ki magát. A vasföldek szülöttei, a Greyjoy-ok harcba indulnak a szabadságuk kivívásáért és fosztogatni kezdenek az északi vidékeken, Robert két öccse, Renly és Stannis szintén maguknak követelik a trónt és még ott van a tengeren túl a Sárkányok anyja, Dany, aki pedig próbálja visszaszerezni az őt megillető koronát. Nagyon bírtam az elején, a vörös üstököst, mikor megjelenik az égen és mindenki mást olvas ki belőle.

Nem nagyon tudok mást leírni, mint az első könyv esetében, ugyanaz az egyedi szerkezeti felbontás, ugyanaz a szépen leírt és részletezett események és környezet, ugyanaz a legkisebb részletekig kidolgozott világ, melyet annyira megszerettem. A Királyok csatája méltó folytatása a Trónok harcának és nekem még izgalmasabb és fordulatosabb volt, mint az első kötet, főleg ha magát a történetet nézzük.
Új nézőpontkaraktereket is kapunk, Eddard helyett, aki ugyebár meghalt, azt hiszem Davos és Theon lettek csak ketten újak. Theon-t már ismerhetjük az első könyvből, ahol még csak mellékszereplő volt, de nekem most nőtt a szívemhez, és habár kegyetlen és nagyképű, de én mégis átéreztem a lelki vívódást, amin keresztül ment… mikor nem tudja eldönteni, hogy kihez legyen hű és kit áruljon el. (Ezt a sorozatban is nagyon jól megoldották).

A másik új nézőpontkarakter pedig Davos, akit mintegy Eddard helyettesként kaptunk szerintem, hiszen sok mindenben hasonlítanak egymásra, mint karakterek, mindketten becsületesek, hűségesek és komolyak, az egyetlen különbség, hogy míg Eddard vérbeli nemes volt, addig Davos csak egy csempész. A két új nézőpontkarakteren kívül kaptunk persze egyéb új szereplőket is, közülük kiemelném Stannis Baratheon-t, Robert idősebbik öccsét. EGYSZERŰEN IMÁDOM EZT A FÉRFIT! Hideg, kemény, igazságos és meg nem alkuvó ember, akinek semmi nem számít az életben csak az, hogy teljesítse a kötelességét. Stannis-t Davos szemszögéből ismerhetjük meg, így első kézből kaphatunk információkat a Sárkánykői eseményekről és láthatjuk milyen mély barátság alakult ki kettejük között, melynek alapja a bizalom és az őszinteség, na meg a tisztelet, főleg Davos részéről.

Egyéb új szereplők, például Melisandre, aki egy új vallást hoz magával és persze rengeteg boszorkányságot és titkokat, aztán Theon családját is megismerhetjük, a hideg és a múltbéli sérelmei által vezérelt apját, Balon-t, vagy a fiús nővérét, Asha-t. És persze vannak még rengetegen, akiket felsorolni is nehéz lenne.
Ebben a kötetben maradtak a kedvenc szereplőim: Dany, Jon (habár az ő történetük kicsit itt lassú és unalmas volt számomra), meg persze Tyrion és Bronn akik sziporkáztak, ezt a párost szintén imádom. Az újak közül meg Stannis és Davos, ahogy már említettem.

A történet fordulatos és izgalmas és a végére már igazi csatajelenetet is kapunk, de senki ne higgye, hogy megint minden teljesen kiszámítható lesz, George Martin még mindig képes minket meglepni a váratlan fordulataival, és éppen ezért szeretjük őt és a könyveit annyira.
Gőzerővel olvasom a 3. részt, pár napon belül arról írok.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/george-r-r-martin-kiralyok-csataja
5/5*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...