És akkor befejeztem a 3. könyvet is, na, lássuk ez miről szól tulajdonképpen: „Az első részben a Trónok harcában megismertük Westeros ősi királyságát, amelyet a könyörtelen hatalomvágy taszított hanyatlásba. A Királyok csatájában könyörtelen ragadozóként söpört végig az uralkodóját vesztett birodalmon a háború, a mágia és az őrület. A Kardok vihara képes még tovább fokozni a feszültséget és még sokkolóbbá tenni Westeros történetét: most közeledik tetőpontjához a hatalomért folytatott embertelen küzdelem… A megosztott, megtépázott királyság eddigi legszörnyűbb ellenségével kénytelen szembenézni, amely a síron túlról érkezik….” (Leírás a könyv hátuljáról van)
Az eddigi leghosszabb könyv maga 1100 oldalával méltó folytatása az előző köteteknek, és ahogy az ajánlóból olvashattuk, tényleg itt érnek tetőpontjára az események, mondhatjuk úgy, hogy minden egyes szálon. Ahogy már korábban írtam az első három könyvet még régebben olvastam elsőnek és már akkor ez a 3. tetszett a legjobban. Mert ez a legfordulatosabb, legizgalmasabb és a végén a csavarok és minden egyes árulás vagy intrika csak még jobban fokozza az idáig sem éppen unalmas történetet.
George Martin szokásához híven most sem bánik kegyesen szereplőivel, mindenki kedvenceit megöli, és míg a jók sorsa egyre rosszabb és reménytelenebb lesz, addig a gonoszok és a negatív karakterek csak még magasabbra emelkednek és még nagyobb hatalmat kaparintanak meg. Mindezek a kliséket teljességgel nélkülöző fordulatok azonban már nem lephetik meg az olvasót, főleg ha idáig eljutott, hiszen Martin írói nagysága pont ebben rejlik… olyan lépéseket tesz meg, amit mások egyáltalán nem mernének megtenni, mert félnének, hogy elvesztik a rajongóikat. Nem akarom lelőni a nagy csavarokat és fordulatokat, mindenki olvassa el maga és higgyetek nekem, nem fogtok csalódni.
A harmadik könyv színvonala megegyezik az előző kettővel, ugyanaz a nyílt erotikaábrázolás, ugyanaz a véres izgalom és árulás, hatalmasok játszmája, amiben ezidáig nagyon úgy tűnik, hogy a becstelenek és az árulók fognak győztesen kikerülni, míg a jók és a becsületesek pedig hullanak, mint a legyek.
Ugyanaz a szerkezeti felépítés jellemzi, fejezetekre bontott részek, melyeknek az egyes szereplők nevei adják a címét, aki a központi figura, abban a fejezetben. Láthatjuk a még életben maradt régi nézőpontkaraktereinket, és persze kapunk újakat melléjük.
Két új nézőpontkarakterünk lesz, Sam és Jaime, akik korábban is fontos szereplői voltak a történetnek, ám most még kitüntetettebb szerepet kapnak… Sam POV-jait nem nagyon szerettem, túl unalmas volt a története és egy idő múlva már unalmas folyton azt olvasni, hogy mennyire fél mindentől és hogy milyen hideg és komor idő van a Falon. Vele ellentétben Jaime… oh, te jó ég! Jaime most lett az egyik nagy kedvencem, imádtam minden egyes POV-ját, és Brienne-nel nagyszerű párost alkotnak. Jó volt látni a férfi jellemváltozásának leírását, és azt, hogyan jön rá, milyen elcseszett volt a korábbi élete. A régi kedvenc szereplőim is megvannak még persze (őket még szerencsére Martin bácsi nem ölte ki a sorozatból) Jon, Dany, Tyrion, Davos, Stannis… ugyanolyan szórakoztatóak voltak, mint ezelőtt. Továbbra is imádom őket!
Számomra három nagy fordulat van a könyvben, persze nem akarom elSPOILERezni őket, így csak annyit mondok, hogy az egyiknek kifejezetten örültem (azt a szereplőt már régen halottan szerettem volna látni), a másik kettő meg teljesen meglepett és elborzasztott.
Akkor röviden ennyi lenne, A Tűz és Jég Dala nagyszerű sorozat, mely eredetileg trilógiának készült, de mikor Martin bácsi befejezte akkor rájött, hogy egy olyan nagyszabású és terjedelmes történetet alkotott, amit nem lehet három (így is elég vaskos) könyvbe belesűríteni, így további folytatásokat írt hozzá, és ha minden igaz, akkor 7 kötetet tervez végül összesen. A 4.-et most olvasom, már nagyon kevés van belőle, az 5. megjelent már (magyarul is) és most írja a 6.-at, arra még várni kell pár évet.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/george-r-r-martin-kardok-vihara
5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése