2018. máj. 27.

Gotham 4. évad összegzés


El sem hiszem, hogy ilyen sok idő eltelt és idén a negyedik évadát zárta a sorozat, amibe anno hatalmas reményekkel és elvárásokkal kezdtem bele. A Batman univerzum hatalmas rajongójaként sosem volt kérdés, hogy nekem ezt néznem kell és szerencsére volt annyira jó, hogy nem untam bele mindössze néhány rész után. Az első évad hagyott még némi kívánnivalót maga után, a másodikat sokkal összeszedettebbnek éreztem, aztán valahogy a harmadik évadra odáig fajult a dolog, hogy a kezdeti lelkesedés elmúlt és csak megszokásból néztem tovább. Na meg persze azért, hátha történik valami csoda és ismét magával ragad a sorozat. Ezért se írtam tavaly kritikát a harmadik évadról, mert nem tudtam róla mást vagy többet mondani, mint korábban.

Idén azonban valami megváltozott és sikerült elérni azt, hogy újra feléledjen a lelkesedésem és hirtelen azt vettem észre, hogy a negyedik évad második felére újra tűkön ülve vártam az újabb részeket. Ismét 22 részes évadot kaptunk két részre bontva, de most ez a két fele nem különölt el annyira egymástól, mint a korábbi két évad folyamán. Alapjában véve megmaradt a "heti nyomozós" felépítés, de közben kaptunk több részen átívelő, nagyobb volumenű történetszálakat, aminek kifejezetten örültem, mert lássuk be, a heti nyomozós séma kezdett kifulladni. A hangulat, a humor, a korábbi remek karakterek  most sem hiányoztak, miközben tovább mélyítették a karaktereket, sokuk fejlődött és változott, ki jó, ki rossz irányba, miközben korábbi kapcsolataik ugyanilyen vegyes módon alakultak.

4. évad szereplőgárda

Miért lehet szeretni a Gothamet? Sok oka van, és elmondom én miért szeretem a sorozatot, így bemutatva a negyedik évad erősségeit és sok pozitívumát, ami miatt ismét lelkesedve néztem az újabb részeket. A legnagyobb erőssége maguk a karakterek, és az út, amit a többségük bejárt idáig. Mindenkit hihetően és szinte művi pontossággal árnyaltak és építettek, sok mindent átéltek, hol egymásnak feszülve, hol egymással vállvetve, de folyamatosan haladtak előre. Természetesen most csak a főszereplőkre célzok ezzel, mert hát a mellékszereplőknek sajnos nem volt ilyen szerencséjük. Köztük van olyan, aki még mindig ott toporog, mint az elején, és aki még mindig azokkal a gondokkal küzd, amikkel megismerhettük.

Szépen vezetik végig Bruce felnövését és útját a sorsáig, amit aztán be kell majd töltenie Batmanként. Ez a gyerek iszonyat sokat nőtt az első rész óta és szerencsére már sokkal több lehetőséget kap arra, hogy megmutassa mire is képes. A Selina-val való gyerekkori románcuk szépen alakul, de szerencsére nincs semmi elkapkodva bár még most is tartom a véleményemet, hogy nem "gyerekkori szerelemnek" kellett volna az övékét ábrázolni, hanem sokkal később kellett volna találkozniuk. De ez csak az én személyes véleményem. Gordon még mindig a sorozat hőse, aki szintén tett néha egy kis kitérőt a rossz oldalra, de valamiért mégis egy irritáló jófiúként marad meg a nézők szemében, mert nála kb. mindenki más ezerszer érdekesebb és összetettebb karakter.

Selina, Barbara és Tabitha

Egyértelműen a gonosztevők kapják a rivaldafényt és az ő eredettörténetükön van a hangsúly, így nem csoda, hogy ők a legjobban kidolgozott karakterek. Pingvin és Rébusz még mindig remekek, főleg ha együtt dolgoznak, vagy épp egymás ellen. Mivel a harmadik évadról nem írtam korábban, így Tetchről és a Madárijesztőről még nem esett szó, de én őket is nagyon bírtam korábban, és örültem, hogy visszatértek a negyedik évadban. Jerome-al egy csapatban megmutatták, hogy igenis tőlük is kell félni. És igen, Jerome-t se kellett nélkülöznünk, mert több részre tért vissza, hogy tovább nehezítse meg mindenki életét.

Jerome, Jeremiah és a Gotham sorozatbeli Joker történetszál mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Ez az ikres csavar nem lehetett volna klisésebb annál, mint amilyen lett, és elsőnek csak húztam a fogam miatta, de aztán olyan jól sült el az egész, hogy talán mégsem találhattak volna ki jobbat ennél. Jerome túlzott őrülete és elkerülhetetlen bukása keltette életre az úgy tűnik igazi Jokert, akire a kezdetektől vártunk. Jeremiah normális emberként kezdi és a szemünk előtt őrül meg, így ha azt nézzük sokkal nagyobbat bukik, mint Jerome bármikor. Mert Jerome mindig is kattant volt, Jeremiah pedig normális életet élt normális, elismert emberként. 

Jeremiah

Így azzal, hogy Jerome megőrjítette a saját ikertestvérét, korábbi önmaga egy kifinomultabb és sokkal okosabb és ravaszabb verzióját hozta létre, aki tovább fogja vinni az örökségét, még akkor is, ha Jeremiah sosem akart olyan lenni, mint Jerome. Mindezt nem lehetett volna ilyen remekül kivitelezni, ha nem egy olyan csodás fiatal színészt szereznek meg a szerepre, mint Cameron Monaghan, aki lássuk be, erre született és iszonyat jól áll neki mind a két testvér karaktere.

A negyedik évad utolsó pár részét ölelte fel a Jerome és Jeremiah története, amit öröm volt nézni, így az évad egyik fő gonosztevőjeként végre megszületett a sorozatbeli Joker. Sajnos az idei másik kettő új gonosztevő nem maradt ugyanilyen emlékezetes. Sofia Falcon az évad elején talán a sorozat történetének legunalmasabb és legbénább gonosztevője és a színésznő sem tett hozzá semmit, amitől valamennyire meg lehetett volna kedvelni. Aztán megkaptuk Ra's al Ghult, aki maga egy roppant érdekes karakter lehetne és annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle, ami sajnos nem történt meg. Ahelyett hogy jobban felépítették volna a Bruce-al való mentor-tanítvány kapcsolatát és az ellentéteik forrását, inkább megölték többször, hogy aztán visszahozzák, és közben Rasről nem tudtunk meg igazán semmit. Megint csak erőszakosan loholt Bruce után, hogy az örökösévé nevelje, mintha semmi másból nem állna Ras karaktere, csak hogy örököst találjon. (Az Arrowban is ezt csinálta, nem? Csak ott Olivert üldözte ugyanezzel.)

Két nagy problémám sem maradhat említés nélkül, mert egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni mellettük. Egyrészt nekem totális ellenszenves és mérhetetlenül feleslegesnek tűnik Lee karaktere. Nem értem miért kellett őt ide visszahozni és azt nem is kell mondanom, hogy az egész történetszála untatott és a Rébusszal való "kapcsolata" előtt pedig máig értetlenül állok. Mi értelme volt őket összeboronálni? Mindkettejüktől annyira karakteridegen volt ez a kapcsolatot, hogy nem értem kinek a fejéből pattant ki, hogy ezt a kettőt összehozza.

Ra's al Ghul

A másik problémám nem az idegesítő fajtából való, hanem a részben számomra érthetetlen és kihagyott ziccer kategóriából. Ivy, vagyis a későbbi Méregcsók karaktere az, akivel olyan mostohán bánnak ebben a sorozatban, hogy azt kifejezetten fáj nézni. Nem értem minek kellett behozni már az elején, mikor teljesen világos mindenki számára, hogy az íróknak fogalmuk sincs, hogy mihez kezdjenek vele. Már három színésznő váltotta egymást a szerepben, de még mindig nem tudtak neki kreálni egy értelmes és normális célokkal és motivációkkal rendelkező karaktert és valahogy az igazi színésznőt se találták meg eddig hozzá. Egyik se illett igazán erre a szerepre, de talán még a kislány volt a legelviselhetőbb a három közül. Pedig belőle olyan jó dolgokat lehetne kihozni, annyi mindent lehetne vele kezdeni, de ez idáig sajnos nem jött össze.

A negyedik évad lett talán eddig a legjobb, most sikerült újra felkelteni a lelkesedésemet és az érdeklődésemet, ami anno a harmadik évad során megcsappant. Ez az évad lassabban indult, volt benne néhány húzó szál és felesleges kavarás, de a második fele mindenért kárpótolt, főleg az utolsó néhány rész a Jerome+Jeremiah párossal. Annak ellenére, hogy ez lett talán a legjobb évad, a nézettség sajnos lecsökkent annyira, hogy már csak egy utolsó, ötödik évad fog készülni. De legalább kapunk egy normális lezárást, és nem marad befejezetlen a sztori. Ősszel érkezik a folytatás, reméljük egy a mostanihoz hasonló izgalmas, érdekes és fordulatos befejezéssel.
Értékelés: 10/9

Előzetes:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...