A Marvel mozis univerzumának egészét felölelő, tíz év eseményeinek tetőpontját jelentő Bosszúállók: Végtelen háborúban minden idők legnagyobb és leghalálosabb leszámolására kerül sor. A Bosszúállóknak és szövetségeseiknek mindent kockára kell tenniük, hogy megfékezzék a nagy erejű Thanost, aki egy szemvillanás alatt elpusztíthatja a világot. (Forrás: port.hu)
A Marvel előre kigondolt tervvel és alaposan megfontolva építgeti filmes univerzumát több mint tíz éve. Vitatkozhatunk rajta vagy sem, de azt mindenképp el kell ismerni, hogy ezalatt a tíz év alatt igen sok jó film került ki a kezeik közül. Persze én se láttam az összeset, és biztosan sokan vannak még így, mert azért annyira fanatikus rajongó nem vagyok. Engem például mindig totál hidegen hagytak a Vasember, az Amerika kapitány és az új Pókember filmek, vagy épp a Thor folytatásai, nem említve az idei év nagy sikerét, a Fekete párducot. Vagyis jól sejtitek, nem tökéletes ismeretekkel ültem be a harmadik Bosszúállók filmre.
Azért ezzel kezdtem a kritikát, mert az, hogy nem láttam az összes korábbi filmet, most kapott igazán nagy jelentőséget. Eddig nem nagyon maradtam ki semmiből, legalábbis én nem éreztem, mostanra viszont elértünk arra a pontra, mikor a nagyra nőtt univerzum szinte minden szálát ismernünk kellene ahhoz, hogy a Végtelen háború maradéktalan élményt nyújthasson. Nem azt mondom, hogy voltak olyan részek, amiket nem értettem a filmben, mert ez nem lenne igaz. Inkább ott éreztem a hiányosságokat, mikor a karakterek közötti kapcsolatokat vagy épp az apró kis poénokat/beszólásokat kellett volna igazán megértenem.
Mivel nem láttam minden egyes önálló filmet, így például nekem totál kimaradt, hogy Tony és Steve min vesztek össze, hogy ki ez a Fekete párduc és mi ez a hely, ahol él, vagy hogy milyen is az új fiatal Peter Parker. Jó, tudom, ez az én hibám, nem is itt a gond, hanem inkább ott, hogy ha valaki teljes élménnyel akarja élvezni ezt a filmet, akkor sürgősen pótolja be előtte a korábbiakat. Nem azt mondom, hogy ezek nélkül totál érthetetlen és követhetetlen a film, hanem azt, hogy csakis így lehet megérteni minden apróságot. Meg lehetett volna csinálni úgy, hogy önállóan is teljesen érthető legyen azok számára szintén, akik néhány korábbi filmet kihagytak? Igen. Lett volna értelme úgy csinálni? Nem. Mert a Végtelen háborúnak direkt az a célja, hogy végre összehozza és egybekapcsolja a teljes univerzumot. Ez pedig éppen ezzel jár együtt.
Ha kötekedni szeretnék, akkor mindenképp meg kell említenem, hogy ahogy az lenni szokott, megint egy iszonyat hosszú filmet kapunk. Az eleje kicsit lassabb, míg mindenki megjelenik a színen és kialakulnak a "csoportok", de aztán gőzerővel beindul a harc Thanos megállításáért. A látvány és a humor a lényeg, ezt korábban is megszokhattuk és ennél többet ne várjunk egy képregény adaptációtól, főleg Marveléktől, mert akkor csalódni fogunk. A történet nem nagy durranás, hisz megint egy nagy hatalommal rendelkező, világuralomra törő, (de komolyan, nem csak képletesen, hanem valóban az egész világot akarja uralni) gonoszt kell megállítani, akinél erősebbel még nem volt dolguk hőseinknek. A néhány logikai bukfenctől tekintsünk el, mert ilyen téren ne keressünk értelmet képregény filmben.
Nekem két nagy problémám/kérdésem volt, amitől sajnos nem tudok eltekinteni, és ezekre még mindig keresem a választ. Először is, ott van nekünk Dr. Strange, aki ha jobban belegondolunk az idő és térmanipulációval könnyedén hatástalaníthatta volna Thanost az elején, mielőtt az nagyobb hatalomra tesz szert. Mondjuk visszamegy az időben, vagy manipulálja a valóságot, vagy mit tudom én. A lényeg, hogy ha valóban bevetette volna magát, akkor nem kellett volna ilyen sokáig tökölni. Persze ha így tett volna, akkor nem lehetne két több mint két órás filmet összehozni, így ne kötekedjek, mondhatnátok, de ezt a hatalmas logikai hibát, meg kellett említenem. Aztán lehet ez lesz a vége, így oldják meg végül a gondot, és kiderül, hogy annak, ami közben megtörtént, meg kellett történnie valamiért. Mindez kiderül a negyedik rész végén, ha valóban így lesz. (Bár én kétlem.)
A másik, amit nem tudtam hova tenni, az Thanos és Gamora hirtelen támadt "apa-lánya" kapcsolata. Ne nézzetek hülyének, mert igenis láttam mind a két Galaxis őrzői filmet, és abban egy csepp szó se esett arról, hogy Thanos egyáltalán szereti Gamorát, meg úgy általában bárkit is. Ha már egy ilyen csavart szerettek volna beletenni a filmbe, ami lássuk be igenis nagy mozgatórugója volt a történet alakulásának, akkor nem csak most, hanem korábban is kellett volna rá utalni. Mert ez itt így légből kapott ostobaságnak tűnt és Thanos egész áldozata hiteltelenné és lássuk be nevetségessé vált, legalábbis számomra. Mutattak nekünk két múltbéli emléket, és ennyiből higgyem el és érezzem át, hogy ő valóban szereti a lányát, és hogy mekkora áldozatot hoz a céljai megvalósítása érdekében. Meghatóra szerették volna, hogy némileg érezzünk együtt Thanossal, de sajnálom, ez elég bénán jött ki végül.
Nem szeretném végig csak kritizálni a filmet, mert igenis tetszett. A hossza ellenére szinte hirtelen röppent el az a két óra és mire feleszméltem már jött a stáblista. A humor és a látvány vitte a hátán az egészet, ahogy erre korábban utaltam, na meg az, hogy a karakterek hogyan ismerkednek össze és reflektálnak egymásra. Erre nem lehetett panasz, kihoztak mindent, amit ki lehetett hozni ezen a téren. A látvány pazar és a nagy összecsapások olyan gyönyörűek, hogy élvezet volt nézni. A humor ütős és főleg a karakterek különbözőségéből adódik és abból, hogyan szoknak össze. Nincs új a nap alatt, főleg azok nyomják a poénokat, akik korábban is, de ők ismét odateszik magukat.
Három részre oszlik a csapat és így veszik fel a harcot Thanos és követői ellen. Szükség volt erre a felosztásra, mert olyan sok karakter van, hogy ha mindenki egy helyen nyomná, akkor egyszerűen nem lehetett volna mindenkinek rendes mozgásteret adni és túl sok lett volna az egy négyzetméterre eső tesztoszteron. Komolyan rengeteg karakter találkozik össze ebben a filmben, és ez lehetne jó, de lássuk be a nagy részük nélkül is remekül működött volna a film. Nem mindenki kap elég teret arra, hogy fontosabb szerephez jusson, és sokan csak a háttérben maradnak és mondhatni "statisztaként" asszisztálják végig az egészet. Tony, Thor, Strange és a Galaxis őrzői, ők lettek az abszolút főszereplők, ez nem kétség. Ezt én abszolút nem bántam, mert Thor az egyik kedvencem, a Galaxis őrzői pedig mindig nyomják a poénokat, így belőlük sosem elég.
Egy szó mint száz, kaptunk egy igazán remek, egész Marvel filmes univerzumot átölelő újabb Bosszúállók filmet, amin iszonyat jót lehet szórakozni, már ha valaki szereti az ilyen filmeket. Erősen ajánlatos a korábbi filmek megtekintése, mert anélkül lesznek dolgok, amiket nem fogunk érteni (velem is így volt), így akit ez zavar, az mindenképp pótoljon a mozi előtt. Hatásos lett a vége, bár tudjuk, hogy úgyis megoldják a dolgot, de legalább elérték vele, hogy mindenki tűkön ülve várja a folytatást. Sokat kell várni rá, de van egy olyan érzésem, hogy még egy ennél is ütősebb és grandiózusabb filmet fogunk kapni. Csak bírjuk kivárni.
Értékelés: 10/9
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése