A szultána (Muhtesem Yüzyil: Kösem) 1. évad összegzés

Ismét egy sorozat kritikával érkeztem, aminek már régen itt volt az ideje. Mikor véget ért a sorozat első évada, már akkor írni akartam róla, de aztán sose volt időm arra, hogy leüljek és összeszedjem a gondolataim, aztán meg valahol elfelejtődött. Most viszont végre eljutottam odáig, hogy leírjam, miért is szerettem én ezt a török sorozatot. Előre szeretném leszögezni, hogy nem láttam a Szulejmánt, így nem viszonyítottam semmihez, hanem "önálló" és mindentől független sorozatként értékelem.

Bizonyára sokan hallottatok már A szultánáról, és tudom hogy sokan (látatlanban is) egyből elkönyvelték egy szappanoperának, de akik így tesznek, nem tudják mekkorát tévednek. Persze nem vitatom, hogy néhány szappanoperás momentum helyet kapott a sorozatban, és sokszor irtó lassan halad előre a történet, de lássuk be, minden sorozatban vannak hullámvölgyek, amin túl kell lendülni. A szultánával sincs ez másképp, és én akkor is tartom a véleményemet, hogy ez nem egy szappanopera. Ez egy török történelmi sorozat, ami valóban létezett történelmi személyek életét veszi alapul, persze sok kitalált és egyéb történeti szál hozzáadásával.

Aki esetleg egy kő alatt élt az utóbbi hónapokban és még hírből sem hallott a sorozatról, annak hoztam egy rövid ismertetőt:

A látványos széria az I. Szulejmán szultán utáni időkbe viszi el a nézőt, bemutatva Kösem szultána életét, aki Hürrem szultána mellett, az egyik legnagyobb hatalommal rendelkező nő volt az Oszmán Birodalom történetében. Ahmet szultán háremébe hozatnak egy görög lányt, Nasia-t, aki az uralkodó, Ahmet szultán kedvence lesz. Az ártatlan, őszinte lány hamarosan megtapasztalja, milyen intrikák és harcok folynak a palotán belül a hatalom megszerzéséért. Bár állandó honvágyat érez, a szerelem mégis a palotában tartja. Ő maga is a cselvetések részévé válik, ám bátor fellépésével kivívja az elismerést, és később Kösem szultána néven az oszmán történelem egyik leghatalmasabb asszonya lesz. (Forrás: port.hu)

Annyi mindenről szeretnék írni, mert olyan sok minden van, amiért érdemes elkezdeni nézni. Próbálok mindenre kitérni, amiért annyira megszerettem, és remélem sikerül átadnom, mennyire szerettem a sorozatot. Kezdjük rögtön az elején. Főszereplőnk egy erős női karakter, és szerintem már tudjátok rólam, hogy én imádom az ilyen történeteket. Persze nem rögtön válik az oszmán birodalom egyik leghatalmasabb szultánájává, hanem hosszú utat tesz meg odáig, hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül a vele történt jó és rengeteg rossz dolog hatására. A sorozat remekül mutatja be, hogy az ártatlan és naiv görög kislányból Nasya-ból, aki semmire se vágyik, csak hogy hazamenekülhessen a családjához, akitől elrabolták őt, megszületik Kösem, Ahmet szultán legkedvencebb háremhölgye, gyermekeinek anyja, felesége, majd a birodalom irányítója.

Remek színésznőket választottak a szerepre, és habár sokan nem értették, hogy miért kellett lecserélni a főszereplőt egy bizonyos idő után, szerintem jó ötlet volt. A fiatal Nasya egy teljesen más színészi játékban és külsőségekben nyilvánul meg. Ő az ártatlanságot, a romlatlanságot, a naivitást szimbolizálja. Az elejére tényleg egy fiatal lány kellett, de aztán ahogy Kösem felnő és átlátja a hatalmi játszmákat, aminek ő is részévé válik, már nem lett volna hiteles Anastasia Tsilimpou, hanem kellett ide Beren Saat, az egyik legkedveltebb török színésznő manapság. (Aki tényleg egy remek színésznő, a Fatmagülben is imádom!) Kösem tényleg nagy utat tesz meg, szinte mindenkit elveszít, akit valaha szeretett. Tetszett a karakterút, amit bejárt, szerintem nagyon jól fel lett építve a folyamat.

Ha a teljes sorozatot vesszük, akkor tulajdonképpen két nagy részre tudnám osztani az első évadot. A választóvonal számomra ott jött el, mikor megtörténik a középtájon a több éves időugrás, amikor Kösem és Ahmet gyermekei felnőnek. Sok korábbi főszereplő ekörül hal meg, és az időugrás után új főszereplők veszik át a helyüket, értelemszerűen Kösem és Ahmet gyermekei személyében. A sorozat eleje kicsit lassabb, mert kell az idő a karakterépítésre és a korszak bemutatásra, és az eleje néha egy roppant nyálas tinisorozatra hajaz, de amint Nasya "felnő" és az udvar részévé válik, sokat komolyodik a stílus és a hangvétel. Annyi karakter van a sorozatban az elejétől a végéig, hogy szinte képtelenség lenne mindenkiről beszélni, én mégis megpróbálom kiemelni a legfontosabbakat. Ők azok, akiket főszereplőnek tekintek és akik végig a legnagyobb hatással voltak a történet alakulására.

Ha nagyon pontos akarok lenni, akkor igazából nem Kösem egymaga a főszereplőnk, hanem három nő hatalomért vívott harcának lehetünk szemtanúi, akik saját céljaik elérésére szinte bármire képesek. Kösem legnagyobb ellenfelei Safye és Halime szultánák. A másik kettő is saját fiait akarja a trónra ültetni és mindig azon mesterkednek, hogyan vehetnék át a hatalmat, hogy őrizhetnék meg saját befolyásukat. Minden lehetséges alkalmat megragadva hátba támadják egymást, vagy épp kényszerű szövetséget kötnek a harmadik eltiprására, hogy aztán megint egymás ellen forduljanak.
Tetszett a párhuzam Kösem és Safye között, mert ha jobban belegondolunk, akkor Kösem lassacskán, de végül éppen pontosan olyanná válik, mint Safye szultána. Legnagyobb ellensége elleni harcban, kénytelen hasonló eszközökhöz nyúlni és ezek ketten tényleg mindig ott csapnak oda a másiknak, ahol annak a legjobban fáj. Megöletik egymás szeretteit egymás után sorban és még sorolhatnám. Persze Halimét se kell félteni, ő szintén okosan lavírozik a hatalmi játszmákban, amivel aztán saját és fia sorsát örökre megpecsételi.

Az a legjobb az egészben, hogy egyikük se egy szimpla negatív karakter, mert idővel kapnak némi mélységet, így tökéletesen érthetővé válnak tetteik. Persze, hogy egy ilyen korban és ilyen törvények között, csak úgy élhetik túl, ha ők kerülnek hatalomra, nem is csoda, hogy mindent megtesznek ennek érdekében. Önző vágyaik is ott vannak, de az biztos, nem szimplán csak önzők és kegyetlenek, hanem fiaikat például mindennél jobban szeretik és azokat is, akik hűségesek hozzájuk. Három nő csatája a hatalomért, így lehetne összefoglalni A szultána című sorozatot.

Na, de hogy ne csak a női karakterekről essen szó, néhány férfit is érdemes megemlíteni. Ahmet, ha vehetjük úgy, a férfi főszereplőnk. Meg van a saját története, saját szenvedése és saját életútja. Ő is nagy karakterfejlődésen megy keresztül egészen amíg eléri a végzete, de valahogy sosem tudtam rá erőskezű uralkodóként tekinteni. Persze kegyetlen volt, ha kellett, bántotta, azokat, akiket kellett, hozott néhány kemény döntést, de eközben is végig mintha csak a nők manipulációinak megfelelően cselekedett volna. Ennek ellenére iszonyat jó párost alkottak Kösemmel, még a hullámvölgyeik ellenére is, és rossz volt látni, mikor Kösem elvesztette egyetlen szerelmét, Ahmetet. A sorozat talán legmeghatóbb (legalábbis számomra) jelenete Ahmet halála, annyira szomorú volt az egész, a zenével, a fehér háttérrel, és az egész elmúlás gondolatával, hogy mikor elsőnek láttam, esküszöm megkönnyeztem.

Mellette ott van Iskender, akit az elején nagyon kedveltem, aztán valahogy semleges lett számomra, végül pedig csak egy idegesítő púp maradt az ember hátán. Iskender hasonló átalakuláson ment keresztül, mint Kösem, hiszen ő is naiv, ártatlan fiatal fiúként kezdte, de a lány iránti szerelme, a szultán iránti hűsége, és aztán saját származásának kiderülése után, mondjuk úgy, hogy őt is megrontott a hatalom ígérete, hogy aztán nagyot bukjon. Nem szeretnék megfeledkezni Zülfikar pasáról sem, aki számomra a legkedvencebb mellékszereplő. Ő az igazi hűséges katona, aki mindig feltétel nélkül az uralkodó és a hatalom szolgálója. A lelkiismeret, aki sokakból hiányzik. Mindig a helyes utat választja, ennek ellenére igazságos és jószívű, nem rontotta meg az a hatalom, amihez idővel jutott. Aztán ő is nagyot bukott a végén, de ő önön hibáján kívül és éppen azok árulták el, akikért olyan sokat tett.

Nem akarok egy hosszú litániát írni, pedig tudnék még, hisz több karakter is van, akik megérdemelnének néhány szót. Nagyon bírtam még a Giray testvéreket, Sahint és Mehmedet az elején, főleg Sahint, ahogy ügyködött a saját céljaiért. Vagy épp Kösemék két legidősebb gyermekét is, Oszmánt és Mehmetet. A testvér rivalizálás, Oszmán hatalmas bukása és ezzel Kösem hatalomra jutása már a sorozat végét jelenti. Persze csak az első évadét, mert nemrég kezdődött el a 2. évad, ami ismét egy nagyobb időugrás után veszi fel a fonalat, de erről még nem írnék. Úgy vélem A szultána első évada egy remek és kerek történet, ami akár a folytatás nélkül is megállja a helyét. Egy olyan történelmi időszakot és annak kultúráját mutatja be és tárja elénk, amiről egy átlag ember nem sokat tudhat. Mivel imádom a történelmi sorozatokat, így örültem annak, hogy az oszmán kultúrába, hagyományaikba, szokásaikba kaphattam egy kis betekintést Kösem életútja révén.

Összességében én nagyon szerettem A szultána első évadát, és mindenkinek bátran ajánlom. Az eredeti török részek kb 2 óra 30 percesek, persze a magyar részeket ezért meg kellett vágni. Az első évad 30 török részből állt, magyar részekben ez nem tudom mennyi lehetett. Nemrég kezdett nálunk a 2. évad, ami ha minden igaz, megint 30 török részből fog állni. Az eddigi pár részt már láttam és kicsit fura, hogy megint új Kösemet kaptunk, új főszereplőkkel, de gondolom idővel, ahogy mélyítik az új karaktereket és felpörög a sztori, talán itt is beindul a történet.
A szinkronról rossz szavam nincs, révén nem tudok törökül, így esélyem se volt eredeti nyelven nézni, vagyis nem tudom mihez viszonyítani. Talán ezért se tűnt annyira rossznak a szinkron. És mielőtt elfelejteném, imádtam a zenéket is, nagyon jó kis soundtrack-eket hoztak össze a készítők.

Értékelés: 10/8

Előzetes: