A történet:
Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.
Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat… és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét. (Forrás: a könyv fülszövege)
Az ide év talán legjobban várt sorozata számomra. Még évekkel ezelőtt olvastam először Jay Asher azonos című könyvét, mely rögtön kedvenc lett, és azóta ábrándoztam magamban arról, hogy milyen jó lenne filmként vagy sorozatként megelevenedni látni a történetet. Meg kell mondjam, nem is történhetett volna jobb ezzel a remek alapanyaggal, minthogy sorozatot készítsenek belőle. Filmként nem ütött volna ekkorát. Ráadásul a Netflix készítette el, ami plusz garancia a minőségre, így egy cseppet sem féltem, tudtam... ebből valami jó dolog fog kisülni. Szerencsére igazam lett.
Március 31.-én jött ki a 13 részes sorozat, melyhez fokozatosan készült a magyar felirat is, én ebben az ütemben néztem. A sorozat szerkezeti felépítése hűen követi a könyvét. 13 ok, 13 rész, nem is lehetett volna ennél jobban megoldani, Minden részben az adott kazetta főszereplője áll a középpontban, és ahogy a jelenben haladnak az események, úgy ismerjük meg a múltat Hannah narrációja és a múlt megelevenedése révén. Könyvként remek volt a történet, így kíváncsian vártam, mindezt hogy fogják átültetni egy sorozatba. Hisz tudjuk, hogy ami a könyvben működik, az a sorozatban nem biztos, vagy csak szimplán hülyén jönne ki, így persze, hogy kellett némi kreatív változtatás a jobb eladhatóság reményében.
Kezdjük rögtön a legevidensebb változtatásokkal. Míg a könyv, ha jól emlékszem egy este alatt játszódik, a sorozatban napok telnek el a történet mesélése közben. A könyvben Clay hallgatja a kazettákat egymás után, miközben bejárja a városukat Hannah elbeszélései nyomán. A sorozatban értelemszerűen ez így ebben a formában nem működött volna, sokkal mozgalmasabbá kellett tenni a történetet. Így kibővítve a jelen eseményeit, komplexebb személyiséget adva az összes karakternek, megnövelve a szülők és az iskola szerepét az ügyben, tökéletesen formálták át az alaptörténetet. Szeretem az ilyen kreatív megoldásokat, és az ehhez hasonló változtatások miatt valósulhatnak meg a remek könyvadaptációk. Kreatívan és okosan kell nyúlni az alapanyaghoz és csakis olyan változtatásokat és átalakításokat lehet eszközölni benne, ami javára válik és amitől még jobb lehet. (Sok könyvadaptáció éppen ezen a banánhéjon csúszik el, hogy nem eszerint az elv szerint cselekednek, hanem indokolatlan, felesleges, ellentmondásos vagy épp ostoba változtatásaikkal teszik tönkre az alapul szolgáló könyv történetét.)
Habár elsőre fura volt és hozzá kellett szoknom, de beláttam ennek így kellett lennie, hogy értelmesen és logikusan épüljön fel a történet, és hogy a 13 részt meg tudják tölteni eseményekkel. Ha már a jelen eseményeit kibővítették, ez szinte automatikusan vonta maga után, hogy kihasználva a rengeteg plusz játékidőt, a mellékszereplők karaktereit lehessen mélyíteni. És te jó ég! Itt is olyan kreatívan nyúltak a készítek a karakterekhez, hogy csak tapsolni tudok. Mindenki kapott egy háttérsztorit, mindenki értelmes és érthető magyarázatot kapott a tetteire, tökéletesen vázolták fel a karakterek közötti ellentéteket és kapcsolatokat, meg volt az ok-okozati összefüggés és a történet háló módjára szövődött és tágult, fokozatosan haladva a csúcspont felé, hogy az nagyot üthessen.
E remek változtatás következményeként tudom megemlíteni például, hogy soha nem sejtettem volna, hogy a könyv talán egyik legjelentéktelenebb szereplője, Justin itt a kedvencemmé válik. Persze nem csak őt tudnám kiemelni, mert a sorozatban szinte mindenki komplexebb karakter kapott. Láthatjuk, a többiek hogyan élik meg Hannah kazettáit, ki hogy reagál arra, amit a lánytól hallott. A könyvből épp ezt hiányoltam anno, hogy ott csak Clay szemszögéből láthatjuk a dolgokat, viszont a sorozatban mindenki megkapja a maga szemszögét, így jobban érthetővé és megérthetőé válnak a tetteik. Néhány karakter persze kicsit más lett, mint amilyen a könyvben volt, sőt némelyik sztori is kissé át lett írva, de ezek megint csak olyan változtatások, amik javára váltak a történetnek, amelyektől az csak még ütősebb vagy jobb lett.
Habár szerintem teljesen felesleges külön kiemelnem, mert szerintem mindenki egyet ért velem, de Hannah és Clary szerepére két remek fiatal, kezdő színészt találtak. Örültem annak, hogy ismeretlen arcok kapták meg a szerepeket, ez pont így volt jó. A két színész remekül hozta Hannah és Clay karakterét, kettejük közül pedig a Hannaht alakító Katherine Langfordot emelném ki. Ez a lány valami irtó remek volt Hannah szerepében, tökéletesen hozta a lány karakterét és olyan hitelesen adta át Hannah útját az elejétől a végéig, hogy azt remek volt végignézni. Egyértelmű kedvencem tehát ő és Clay, valamint imádtam még Justint, Alexet és Jessicát is.
Szerencsére komoly hangulatot kapott a sorozat és nem bagatellizálták el a könyv tartalmát és üzenetét, hanem még nagyobb hangsúlyt fektettek arra. Az iskolai bántalmazás téma fontos, és habár nálunk nem kap olyan nagy visszhangot, mint az amerikai iskolák esetében, de higgyetek nekem, itt is jelen van valamennyire. Mikor az amerikai tini filmeket nézem, mindig ledöbbenek, hogy ott tényleg ilyen rossz a helyzet ezen a téren, vagy csak a filmek/sorozatok túloznak ennyire. Pedig de... sajnos ott tényleg ilyen helyzeteket uralkodnak az iskolákban. Az iskolai bántalmazás nehéz ügy, amit nehéz vizsgálni és kezelni. Persze ha történik valami tragédia, az iskola és vezetése máris próbálja hárítani a felelősséget, amit itt tökéletesen mutattak be, mintha nem is nagy dologról lenne szó. Mintha csak ártatlan kis piszkálódásokkal húznák egymást a gyerekek, holott ez sokszor nem így van.
De nem csak ez az egyetlen komoly téma a sorozatban. Felvetődik a nemi erőszak, a fegyvertartás, az alkohol, a gondatlanságból elkövetett gyilkosság és az öngyilkosság kérdése, melyeket mind feszeget a sorozat a maga módján. Valamelyik témát jobban érinti, valamelyiket nem annyira, de ezek mind jelen vannak és elgondolkodtatnak minket nézőket. Engem mindenképp, és bízom benne, hogy másokat szintén, hisz éppen az volt a könyv és most a sorozat célja is, hogy felhívja ezekre a figyelmet.
Két negatívumot azért megemlítek a végén. Tudom, hogy kellett és tudom, hogy szükséges volt a szülők bővített szerepe, de engem sokszor inkább csak irritáltak, minthogy érdekeltek volna. Szerintem ki lehetett volna hagyni a szülőket, vagy maximum Hannah szüleit kiemelni, viszont a többi totál felesleges volt. A másik, amiért kicsit csalódott vagyok, hogy a narráció időnként eltűnt és amikor volt, akkor is kevésnek tűnt. Jobban örültem volna annak, hogy ha sokkal több könyvbeli szöveget átvesznek, és annak, ha a sorozat tetemesebb részét Hannah narrációja kíséri. Mert azért mégis csak a kazettákról van szó és sokszor nem is mutatták, hogy Clay hallgatja őket, hanem csak maguk a jelenetek haladtak előre. Engem ez egy kicsit zavart, hiányoltam a több narrációt.
Összességében egy remek könyvadaptációként értékelném a sorozatot. Fogott egy kitűnő alapanyagot, Jas Asher könyvét, és azt átalakítva egy remek sorozatként adta el magát. Voltak átalakításokat, voltak változtatások, ez igaz, de kreatívan és roppant okosan nyúltak hozzá a könyvhöz, hogy abból egy ugyanolyan remek és elgondolkodtató sorozatot készítsenek. Csak gratulálni tudok, nekem nagyon tetszett. Mindenkinek bátran ajánlom.
Értékelés: 10/10
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése