Fülszöveg:
Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.
Még mindig kissé félve kezdek neki egy magyar könyvnek, mert valahogy sosem találom meg azt, amelyik majd igazán tetszeni fog. Nem mintha félnék leírni az őszinte véleményemet egy könyvről, nem ez a gond, hanem az, hogy ha nem muszáj, akkor inkább nem generálom a felesleges balhékat és mivel olyan sok másik van, ami sokkal jobban érdekel, épp ezért szorulnak a magyar könyvek háttérbe. Habár régóta tologatom ezt a könyvet, hirtelen mégis megakadt rajta a szemem, és most valahogy kedvet kaptam hozzá. Manapság próbálok kiszakadni a megszokott kedvenc műfajaimból, és a többinek is esélyt adni.
Nem olyan régi könyv ez, és éppen ezért volt némileg vonzó számomra, na meg azért, mert igen jó értékeléseket olvastam róla. Azt se feledjük el, hogy nem csak úgy magyar a könyv, hogy egy magyar író írta, hanem a szereplők magyarok és ráadásul a történet Budapesten játszódik. Ha ez így nem lenne még elég különleges, akkor azt is hozzátenném, hogy a 19. század végi Magyarország a korszak és ha mindezt így elképzelitek, akkor láthatjátok, hogy valami egészen újat nyújt a könyv.
Rögtön azzal kezdeném, hogy nekem nagyon tetszett a korszak hangulata és az ennek megfelelő stílus, valamint az, hogy magyar környezetben, magyar szereplőkről szól a könyv. Nem szeretem a magyar klasszikus irodalmat, szerintem egyet se olvastam el közülük anno a gimiben, talán csak az Egri csillagokat, most mégsem rettentett el a fura nyelvezet és a "magyaros stílus", hanem inkább magával ragadott. Persze azért vétek lenne ezt a könyvet egy lapon említeni a magyar klasszikusokkal, de azokra mégis jobban hasonlít, mint a mai modern könyvekre.
Szerintem remek ötlet volt a könyv alapvető helyzete, tetszett a korszakhoz igazodó kissé parasztos nyelvezet, mert ide nagyon illett. Voltak olyan szavak, amiket hirtelen nem nagyon értettem, de szerencsére a végén lévő szószedetben megkaptam a magyarázatot hozzá. Ha így vesszük, akkor engem már a könyv alapvető stílusa és szerkezete megvett magának, hisz még ha semmiről se szólt volna, akkor is szívesen olvastam volna pusztán már csak a stílusa miatt. Kissé emlékeztet talán Gail Carriger Napernyő Protektorátus könyvsorozatához, de persze itt a régi magyar szavak és kifejezések, valamint ezek roppant ötletes megfogalmazása teszi egyedivé a szöveget.
A másik, ami miatt érdemes elolvasni a könyvet az maga a két főszereplő és a történet. Mili és Amrózy báró mindketten remek karakterek, és amennyit idáig megtudtunk róluk az épp elég ahhoz, hogy eztán kíváncsian várjam majd a folytatást. Örültem neki, hogy nem kaptunk egyből semmilyen szerelmi szálat, hanem az első rész a megismerkedésről szólt és arról, hogy próbálják egymást megszokni és elfogadni. Sőt, lehet nem is lesz semmilyen szerelmi szál, aminek mondjuk én kifejezetten örülnék, mert sokkal jobb lenne, ha inkább detektívpáros válna belőlük a végére, olyan Sherlock és Watson stílusban.
Mert igen, Ambrózy bárót nyugodtan nevezhetjük a magyar Sherlock Holmesnak. Én imádom a Sherlock történeteket, főleg a modern BBC sorozat változatot, és mikor rájöttem, hogy ez a könyv tulajdonképpen ennek a magyar átirata, akkor csak örülni tudtam. Persze féltem, hogy mi lesz, hogy túl sok lesz a hasonlóság, de szerencsére nem egy totális koppintásról van szó. Ambrózy báró is okos, eszes és ravasz, néha magánakvaló és sznob, és szintén rejtegeti a titkait, de mégse teljesen ugyanolyan, mint Sherlock. Mili-nek nem szimpatikus az elején, de mivel jól jön számára a férfi segítsége, így kénytelen elfogadni azt. A nők hátrányos helyzetének bemutatása és reprezentálása szintén jól lett megoldva, ahogyan az a korszakra volt jellemző. A rejtély egy része megoldódik a végére, de maradnak még nyitott kérdések, így a folyatásban szintén lesz miért izgulni.
Nem sokat tudtam a könyvről, amikor belekezdtem, így gyakorlatilag a stílus és a történet is teljesen meglepetésként ért. De még milyen meglepetés volt! Tetszett a korszakra jellemző magyar beszédstílus és azok a kifejezések, amiket ma már nagyon nem használnak. Tetszett a korszak leírása és a két főszereplő karaktere, akik érdekes párost alkothatnak majd a jövőben. Hogy munka vagy magánéleti kapcsolat (vagy esetleg mindkettő) lesz közöttük-e, az a jövő zenéje, de engem mindenképp érdekel amellett, hogy miként folytatódik tovább a történet. Már a második rész is megjelent, így bármikor jöhet a folytatás. Mert hogy azt is biztosan olvasni fogom.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése