Fülszöveg:
Az Eredendő Bűnösök sorozat befejező része ott folytatódik, ahol a harmadik kötet félbemaradt: Nora Sutherlin, az ünnepelt dominatrix, a híres erotikus szerző egy szobában találja magát, két férfi társaságában. Más körülmények között élvezné ezt a kis játékot, de most partnerei nem játszani akarnak. Hamarosan megérti: ha életben akar maradni, fogvatartói Seherezádéjává kell válnia, miközben bíznia kell abban, hogy szerettei – Wesley, Kingsley, de legfőképpen Soren – rá fognak jönni, hogyan mentsék meg. Egy halottal azonban nehéz vitázni, és Marie-Laurie, Kingsley nővére és Soren elhunytnak hitt neje minden, csak nem kompromisszumkész. Egy sértett nőnél pedig nincs veszélyesebb ellenség, és bár Nora mindezt tudja, lassacskán mindent elmesél az asszonynak arról, hogyan lett egy katolikus pap szeretője, miközben egyre mocskosabb részleteket tár fel a múltból…
A háttérben Soren, Nora és Kingsley életének minden fontos szereplője csendben várakozik, hogy aztán az összekuszált szálakat kibogozva az olvasó is megtudja, kicsoda Nora Sutherlin valójában. Vagy legalábbis elhiggye, hogy tudja…
Nem vagyok a romantikus-erotikus irodalom nagy rajongója és nem hittem volna, hogy valaha találni fogok olyan könyvet ebben a műfajban, ami nem hogy csak tetszeni fog, de egyenesen a kedvencemmé válik. És lássatok csodát, mert ez tényleg csoda, higgyetek nekem, mégis bekövetkezett a lehetetlen. Tiffany Reisz Eredendő bűnösök könyvsorozata a kedvencemmé vált a harmadik rész óta. Annyira imádtam A herceget, hogy nem akartam sokat várni a folytatással és szerencsére nem is kellett.
Ha úgy vesszük, akkor a negyedik rész, Az úrnő közvetlen folytatása a harmadiknak. Nora-t elrabolták és nem is húzzuk sokáig az időt, hamar kiderül, hogy ki áll a dolgok mögött. Soren és Kingsley múltjának egyik sötét alakja tér vissza, hogy bosszút álljon az őt ért sérelmekért. Az előző résznél is írtam, hogy számomra nem volt annyira meglepő, hogy SPOILER Marie-Laure a titokzatos személy, aki ellenük áskálódik SPOILER VÉGE! Könnyen ki lehetett találni a kis utalásokból. Nem értem én ezt a nőt, és számomra teljességgel elfogadhatatlan voltak az indokai és a motivációi.
Ha csaknem 30 évig nem érdekelte sem Soren, sem az öccse, Kingsley sem az, hogy mi van velük, akkor miért pont 30 év után jutott eszébe, hogy de jó lenne mégis csak bosszút állni? Emellett semmi joga se volt a bosszúhoz, mert az elején tisztázták vele a helyzetet, tudta mibe megy bele, így nincs oka arra a nagy felháborodásra és hisztire, amit produkált. Szóval, igen... Marie-Laure nem lett a kedvencem, az indokai és a magyarázata teljességgel nevetséges, de erre is valamilyen szinten számítani lehetett. Pedig meg lehetett volna ezt jobban magyarázni, talán ha az írónő valami jobb magyarázatot talál ki, akkor nem lennék most egy kicsit sem csalódott. Jó volt ez a történetszál és izgalmasan vezette végig a cselekményt, csak éppen a "főgonosz" cselekedeteinek a magyarázata sántított számomra. Igazából ez az egyetlen negatívum a könyvben, ami nem tetszett.
Ha figyelmen kívül hagyjuk az előbb említett dolgot, akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy még mindig imádom a könyvsorozatot. Ez volt a legizgalmasabb, a legmozgalmasabb és a legösszetettebb rész, az írónő egy komplett és remek befejezést rakott össze, ahol összeérnek a korábban elkezdett szálak, ahol megmagyaráz mindent és eloszlat minden kétséget és ahol a helyére kerülnek a dolgok. Erőteljesen bonyolódtak a szálak és a karakterek kapcsolatai, főleg a harmadik részben kapott egy nagyobb csavart az addig is amúgy sem éppen egyszerű kapcsolatrendszer, de itt végre mindenki magára talál és rájön, hogy kit akar és hogy ki mit érez iránta.
Még mindig tartom a véleményemet, hogy ennek a könyvsorozatnak a legnagyobb erőssége maguk a remek és összetett karakterek, és a kapcsolataik. Majdnem mindenkit imádok, mert olyan egyedi és szerethető karaktereket alkotott meg az írónő, hogy szinte már azt kívánom, bárcsak igazi emberekről lenne szó. Holott ha jobban belegondolunk, mindegyikük elég elrugaszkodott a valóságtól, hisz kétlem, hogy sok Nora típusú nő, vagy épp Soren típusú férfi mászkálna a világon. Esendőek, romlottak, bűnösök, mégis tele vannak szívvel és lélekkel, teljes erővel szeretik azt, aki fontos számukra és egy olyan világban élnek, ami sokak számára érthetetlen, távoli vagy egyenesen visszataszító lehet.
Wes talán az egyetlen karakter, akit sosem sikerült a szívembe zárnom, sajnos még most se, de már értem, miért kellett ide. Ő reprezentálja magát az olvasót, hisz ő a normális ember a történetben. Belecsöppen ebbe a világba, meg akarja érteni, meg szeretné onnan menteni Nora-t, miközben nem veszi észre, hogy Nora-nak és a többieknek éppen úgy jó minden, ahogy van. Ők így érzik jól magukat, hisz önként választották ezt az életet, és köszönik szépen jól vannak. Az Eredendő bűnösök könyvsorozat hitelesen mutatja be a BDSM világát, és érthetően tárja elénk ennek a fura világnak a szokásait és legfőbb jellemzőit. Tőlem nagyon távol áll, és eddig nem is nagyon értettem mit lehet ebben szeretni, de ennek a könyvsorozatnak hála, kicsit közelebb került hozzám a téma. Jobban képbe kerültem, már értem miért lehet ez valakik számára vonzó. Értem, de továbbra se vonz ez a fura világ.
Kedvenc karaktereim ki mások lennének, mint Kingsley és Soren. Most szerettem meg kettejüket véglegesen, és el sem hiszem, hogy ilyen lezáratlan vége lett a könyvnek. Most akkor mi lett velük? Mindenki éli a saját életét és többé nem lesznek együtt? Remélem a folytatásban mindez ki fog derülni, mert én teljes mellszélességgel nekik szurkolok. Szerintem remek páros ők ketten. Sorent szerettem meg elsőnek, de már ott tartok, hogy Kingsley őt is lekörözte a kedvenc karaktereim listáján. Imádom Kingsley-t, valahogy kicsit közelebb áll a szívemhez ez a kemény, de egyben mégis léhűtő francia férfi. Tényleg olyan, mint Nora férfiban, mintha csak a testvére lenne. Nem csoda, hogy Soren csak kettőjüket szerette igazán életében.
Kaptunk két új karaktert is, Laila-t és Grace-t. Laila nem tett rám mély benyomást, és mondjuk ki, ő csak azért lett ide behozva, hogy végül Wesley se maradjon társ nélkül. Mindketten "vaníliák", mindketten fiatalok, tapasztalatlanok és mindketten a BDSM világán kívülről érkeztek, és épp ezért illenek össze tökéletesen. Grace nem teljesen új karakter, hisz őt már korábban is emlegették az első részben, révén ő Zach felesége, ha valaki nem emlékezne rá. Nem az van, hogy bajom lett volna vele, vagy hogy ne lett volna érdekes, de valahogy mégis teljesen feleslegesnek éreztem a karakterét ebbe a történetbe. Szerintem nyugodtan ki lehetett volna hagyni, hisz nem sok vizet zavart, és nélküle is minden ugyanígy mehetett volna. Nem is értem az írónő miért "kényszerítette" bele a Grace történetszálat, nyugodtan ki lehetett volna hagyni, vagy pedig valamikor korábban behozni, ha már annyira ragaszkodik hozzá.
Mielőtt még jobban elragadtatnám magam, próbálok a mondandóm végére érni. Az Eredendő bűnösök könyvsorozat már a harmadik résszel felkerült a kedvenceim listájára, és szerencsére a negyedik rész se okozott csalódást. Nagyon fordulatos, mozgalmas, érdekes és érzelmes volt a befejező rész, a végére összeértek a szálak és mindenki tisztába jött azzal, hogy ki iránt mit érez és ki mellett van a helye. Voltak nagyon megható pillanatok, és voltak nagyon izgalmasak is, főleg a "túszejtős" rész megoldása tetszett igazán és ahogy Nora mindent megtett, hogy minél tovább életben maradhasson. A karaktereket még mindig imádom, Kingsley-vel és Sorennel az élen. Sajnálom, hogy vége lett az első könyvsorozatnak, de szerencsére nem kell kétségbe esnem, mert itt van a második könyvsorozat, ami Nora "Fehér éveit" meséli el. Itt van nálam a következő rész, és azt is olvasom hamarosan. Nem tudom ezt hova lehet még fokozni, de remélem továbbra sem kell csalódnom az írónőben és a történetben.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5*
A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése