Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni

Fülszöveg:

Egy kis barátságba még nem halt bele senki.
Greg Gaines, a különc kamasz mindent megtesz, hogy bármelyik iskolai társaságban elvegyüljön, vagyis láthatatlan maradjon. Egyetlen barátja van, Earl, akivel kultikus művészfilmekért rajonganak, és szabadidejükben nagy lelkesedéssel és minimális tehetséggel újraforgatják a kedvenceiket. Egy nap az édesanyja ráveszi Greget, hogy élessze újra barátságát Rachellel.
Rachelnél leukémiát diagnosztizáltak, és Greg eleve hadilábon áll a lányokkal, de anyja utasításának kénytelen engedelmeskedni. Ráadásul, hogy felvidítsa Rachelt, Earllel kamerát ragad, és így nem csak a valaha készült legrosszabb film születik meg, hanem fordulópont jön el mindannyiuk életében.

Nem olyan rég volt, hogy megnéztem a könyvből készült filmet, ami ugyanezen a címen fut. A film tetszett, mert egyedi volt, megható és szerencsére nem egy nyáltengerbe fulladt boldog befejezést kaptunk. A színészek rendben voltak, vagyis a film nem okozott csalódást. Akkor megfogadtam magamnak, hogy ha már a film tetszett, nem szabad kihagynom a könyvet sem, mert tudjátok, hogy van a mondás: a könyv mindig sokkal jobb, mint a film, amit belőle készítettek. (Persze vannak kivételek, de ezt most hagyjuk!)

Épp ezért a film után vártam egy kis időt, hogy ülepedjen az élmény, és csakis aztán kezdtem neki a könyvnek. Nem valami terjengős olvasmányról van szó, emellett iszonyat gyorsan lehet olvasni a szerkezeti felépítése és a fiatalosan egyszerű stílusa miatt. Az író tökéletesen átadta Greg karakterét és stílusát, annyira beleélte magát a karakterbe, hogy tényleg elhittem, hogy Greg meséli nekem a történteket. Greg fura figura, nem egy szokványos fiú, az biztos, és épp ezért volt más, mint az ifjúsági könyvek megszokott narrátorai.

Greg egy önbizalomhiányos, magányos és sajátos világnézettel rendelkező fiú, akinek nincsenek igazi barátai, aki meghúzódik a háttérben, és aki köszöni szépen, jól meg van így. Nem kesereg a sorsán, sőt ő maga alakítja úgy a dolgokat, hogy ne tűnjön ki a tömegből, mert szentül hiszi, hogy a gimiben való túlélésének a kulcsa, ha senkivel se ápol igazi barátságot, de azért mindenkivel felületesen jó viszonyt ápol. Így igazából nem tartozik egyik gimis csoporthoz sem, de valahogy mégis mindenkihez tartozik, mert senki se közösíti ki, senki se bántja vagy épp piszkálja. Nem helyes, nem okos, nincsenek tervei, csak lézeng az életében, és éli a maga kis sajátos világát.

Egyetlen dolog van, amit szeret csinálni, az pedig a filmkészítés. Ő és "kollégája", Earl régi klasszikus filmek saját elgondolásuk szerinti újrafeldolgozását készítik el, de még ezt se tekinti jónak, így nem is mutatják meg senkinek. Greg hobbija tehát a filmek készítése és ez folytán a könyv egyes részeit forgatókönyvszerű formában meséli el. Saját életére is filmként tekint, és amit nem tud érzelmekkel normálisan átadni az olvasónak, azt rövid és tárgyilagos formában tár elénk. A könyv szerkezeti megoldása tehát igen fura, hiszen a hagyományos könyves felépítés keveredik benne a hosszabb-rövidebb forgatókönyvszerű történetmeséléssel. Nagyon ötletesnek tartom ezt a megoldást, ezért mindenképp jár a plusz pont, és ez az egyik, ami nagyon tetszett benne.

Greg unalmas és monoton életét az változtatja meg, mikor az anyja nyomására elkezd "barátkozni" Rachellel, akiről nemrég derült ki, hogy leukémiás. A filmes kritikámban már írtam a történetről és a karakterekről, így itt nem szeretném ismételni önmagam. A karakterek a könyvben természetesen sokkal jobban átjöttek és a motivációik, érzelmeik sokkal érthetőbbek voltak, mint a filmben, de erre számítani is lehetett, és csakis így kaptam teljesebb képet erről a történetről. Van persze néhány dolog, ami a filmbe nem került bele, de azok olyan jelentéktelenek, hogy nyugodtan kijelenthetem, a film elég jól sikerült könyvadaptációnak tekinthető.

Szerencsére azt az élményt kaptam a könyvtől, amit vártam. A történet nem okozott nagy meglepetést, hisz a filmet már láttam korábban, de a könyv elolvasásával részletesebb képet kaptam a karakterek gondolatairól, érzéseiről és motivációról, így lett teljes az élmény, ami a film megnézése után hiányzott. Tetszett a könyv szokatlan szerkezeti felépítése, és a történet negatív végkifejlete is szintén pozitív dolog számomra, hisz tudjátok, hogy szeretem, ha nem a sablonos "mindenki boldog és happy end" szerint végződik egy történet. Mégis, ha választani kellene a film valahogy sokkal mélyebb benyomást tett rám.

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/jesse-andrews-en-earl-es-a-csaj-aki-meg-fog-halni

Értékelés: 5/4